Elválaszthatatlanok. Összenőttek, cinkosok, veszekednek, falaz egyik a másiknak és másik az egyiknek. Egy folyton beszélő kisfiú és egy tériszonyos kutya – le sem tagadhatnák, hogy a mi klánunk tagjai. Defektes mind:)
Pesten a vidéki gyerek. Ujjongott a villamoson (szeretettel köszöntelek Benneteket, velem utazó barátaim!!!!! Éljen a villamosos utazás, hurrrrráááá!), és annyira fura ezt látni. Még csak pár éve költöztünk el Pestről, de benne Budapest már semmilyen nyomot nem hagyott, ő már ízig-vérig vidéki csávó, még akkor is, ha jelentős időt éltünk a körúton.
Mondom. (Lásd előző kép. Már csak egy traktor kell.)
Ez az alapja a prágai útinaplónak, ez még a kreatív klubon készült, aztán otthon befejeztem, szép lett. Most egy régi, megsárgult oldalú Büszkeség és balítélet könyvet alakítok majd albummá – magamnak. A megismerkedésünk 7. évfordulójára átalakítom emlékkönyvvé: szerelmes levelek, kis emlékek, elkapott pillanatok még azokból az arany hónapokból.
Ja. Magamnak. Medvének meg veszek valami lézeres víszszintmérőt vagy valami hasonló romantikus cuccot. Ő annak örül.
1 Comment
Az szökőkút! Ahhh!
2014-08-29 at 19:12Meg.a.kis.srác. Meg a kutya és a napló! 🙂