ma reggelre fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném, ha Kolos külön ágyban aludna. Nagyon nagy lett, nagyon mindenhova odaér a könyöke, a lába, a karja, és nyilván őt is zavara az, hogy mi fordulunk,helyezkedünk, felkelünk, párnát igazítunk, szóval itt az ideje kipróbálni, hogy hogy aludna a saját ágyában.

Hatalmas lomtalanításban vagyunk, némi kényszerű böjttel kiegészítve: ez a gyomorvírus már mindenkin átment a családban, úgyhogy krumplipürét eszünk ma egy kis tökmagolajjal, és próbálunk túlélni.

És persze mennek a mindennapok:

• Barnusnak talpbetétet és gyógycipőt csináltatunk (a talpbetét már készen is van), most ebben a témában nyüzsgünk folyamatosan
• ezen a hétvégén kiszanálom a sminkes bőröndöm. Erre minden 6 hónapban egyszer sort kerítek, és most, hogy a fiúk a kertben sertepertélnek, nekem van időm ilyen csajos hívságokra
• van egy új fűkaszánk, a férjem úgy érzi magát, mint Rambo
• világos, ragyogó színekre vágyom, és egy ciklámen rúzsra
• szelektáltam már a régi ruháim között is, sok dolog új gazdát talált és Kolos  kinőtt / átnőtt cuccai is új kis gézengúzokhoz kerültek.
• új könyvet kezdtem, de eluntam: a Hotel Sacher nekem túl sok szálon fut, túl sok a szereplő, és bizony annyira lassan bontakozik ki a cselekmény, hogy abba is hagytam, mert unom.
• 38 éves leszek és ezúttal külföldön ünnepeljük a szülinapunkat: a 3 gyerekkel Horvátországba megyünk és Opatija – Rijeka – Brac vonalon utazunk és szállunk meg egy hétig. (Helga, kipróbáljuk a Cacaot!!!, ha van jó étterem ajánlatod, írd!!)
• mélyebb, sötétebb hajszínre vágyom, úgyhogy jövő héten át is festjük a fodrászommal – és majd akkor lesz teljes az új frizura 🙂

Egyébként pedig elfáradtunk. Véget érhetne ez az iskolaév, befejeződhetne a suli, és azt hiszem, soha semmit nem vártam még ennyire, mint ezt a nyaralást.

… és levágattam a hajam

… bejelentkeztem vízi jógára

… vettem egy méregdrága pirosítót

… kidobtam a konténerbe olyan holmikat, amik csak feleslegesen foglalták a helyet.

… elengedtünk két régi-régi kedvenc helyet: az egyik egy étterem, ahol az adagok egyre kisebbek, a szervíz egyre modortalanabb és a fogások egyre puritánabbak lettek, míg végül egy szelet (igaz, garantáltan gluténmentes) tántott hús és 6 karika ecetes krumpli volt a bécsi, egy nyolcad szelet citrommal, 3500-ért kb. A másik az eddigi kedvenc cukrászdánk, ahol eleinte isteniek voltak a sütemények, mennyei a fagylalt és minden GM, tejmentes és szigorúan számolt ch-val. Szép lassan kurvult el, és nagyjából a 3. olyan tortánál, ahol cifrafosás lett a másnap mondtam azt, hogy hiába nincs más, ez nem jó.

Szóval nem.

Nem húzunk évekig még valamit azért, mert valamikor, valahol, valameddig jó volt.

Nagy felismerés volt, nem értettem magamon ezt a fészekürítést, hogy miért engedek el az utóbbi fél évben embereket, tárgyakat, fontosnak hitt dolgokat viharos sebességgel és teljes magabiztosságban, mikor olyan dolgokon is napokig tudok lamentálni, hogy milyen legyen a következő samponom 😀

A lényeg: most rövid a hajam, fájnak az izmaim, kevesebb a név a telefonomban, de a mosolyom visszatért 😉

Még szokom, még nézegetem, még néha a fülem mögé tűrném, de jó döntés volt és nagyon szeretem így. Az új hajhosszhoz új ápolók dukálnak, már bújom a netet és… és megszabadultam a feleslegtől, csak a lényeg és az egészséges rész maradt.

Egyébként szolfézs vizsga, furulya záróvizsga, anyák napja, sok munka, chai latte, új fűkasza, nagytakarítás, születésnapi tervek, új hajtások a fenyőfáinkon, gardróbrendezés, ablakpucolás a műsor.

Fészekrakás 2.0

de nem volt kedvem írni.

Tényleg nehezen enged ez az április, a május eleje is elég rossz, de már néha látszik a napsütés.

Az elmúlt egy évben több olyan barátság ért véget, amit sosem gondoltam volna, amiről azt gondoltam, hogy örökké tart – de aztán mégsem így lett.

A hülye ragaszkodásom, az. Nem rosszabb nálam egyik sem, nem vagyok jobb egyiküknél sem, egyszerűen másfele ment az életünk, én pedig nem szálltam ki akkor, amikor kellett volna, amikor elfáradt a kapcsolat, amikor éreztem, hogy nem egy irányba megyünk.

Most pedig igen.

Van, amit napok óta kóstolgatok, hogy milyen, van, amiről pár hónap elteltével nem is értem, hogy hogy tartott annyi ideig, de jó így, jobb így, jól van ez így.

Szóval nagy lezárások éve ez, nem vitás, de rengeteg erőmet veszi el, ugyanakkor új hely lett a szívemben és a lelkemben, és holnap mély levegőt veszek és nekiindulunk egy olyan helyre, olyan vidékre, ami mindig sokat jelentett nekem és most is feltankol majd <3

Egyébként tele vagyunk bosszúsággal: Barnus nagyon rosszul volt, tegnap be kellett menni vele a Klinikára, Gergő újra kruppos rohamokat kap, nekem vacakol a lábkörmöm, lehet műteni kell… szóval nem is tudom, hogy van már május közepe, mert az elmúlt napok szemellenzővel mentek és csak egyenesen előre.

De május közepe van.

Elborítja a gaz a kertet, folyamatosan zuhogott az eső, egy jó fagyit is csak tegnap ettünk először, viszont ha a másik oldalt nézem, akkor hamarosan nyílik a bodza, jön az eperszezon, és hamarosan minden elrendeződik.

Régóta nem tapasztalt béke van, ezek már csak az utózöngék, úgyhogy megyek, beveszem a vitaminjaimat és kitartok.

Kitartunk.

• egy hajvágással, mert teljesen tönkretette a hajam a rengeteg sütögetés
• egy kemencével, mert kemencében sült kenyérre vágyom
• egy liliomfával, de annak az ültetéséről lekéstem
• egy cloche szalmakalappal, mert az arcomnak nem kellene a napsütés
• ugyanezért az új, 50 faktoros Shiseido kompaktot is nagyon szeretném
• egy láda eperrel. Annyi epret teszek el idén, amennyit nem tudunk megenni. És nagyon sok epret meg tudok enni…
• egy új napszemüveggel – már befizettük a nyaralást, megyünk Horvátországba a gyerekekkel
• egy pilates programmal

Ha megnézed, nagyjából minden a lassulás, az önkényeztetés és a lelki egészség köré rendeződik.

Vasárnap már Olaszországban leszek <3

azaz visszatér a tavasz – és vele én is.

Hiányzott a blogolás, de őszintén mondom, konkrétan levegőt venni alig volt időn az elmúlt 3 hétben.

Medve grincsérvet kapott, Kolos filctollat állított a szemébe, Barnus cukra nagyon sokat rendetlenkedett, úgyhogy nem volt egyszerű mostanában.

Nem, ez így nem fedi a valóságot.

Nagyon kevés hónapot utáltam ennyire életemben, mint ezt az áprilist.

Túl vagyunk rajta, naptárilag mindenképp, az ég kék, én pedig két napja csak alszom, alszom, és próbálom kiheverni az elmúlt időszakot – gyanítom az agyam kapcsol ki, nehogy idegösszeomlást kapjak. Az utolsó 3 napból szerintem napi 16 órám alvással telt, most már alakul a helyzet, kicsit jobb.

akkor csak azokat a dolgokat vinnénk magunkkal, amik fontosak a számunkra. A sallangot nem.” -mondta Medve, én pedig bólogattam, majd lázas keresésbe kezdtünk, de hamar rájöttünk, mi az, amit igazán keresünk.

Búvóhelyet.

Nem családi nyaralót, nem lakhelyet, nem életteret.

Búvóhelyet.

Magunknak, kettőnknek, a lelkünknek, a céljainknak.

Kuckót, menedéket, erőhelyet, egy szusszanást.

Elvonulásit.

Festegetős, agyagozós, egyedüllevős helyet.

Gondolkodós, imába belefeledkezős, csillagos egeset. Már körvonalazódik, hogy mit szeretnénk pontosan, meglátjuk, mire lesz lehetőség.

Nehéz időszak volt, nem is írtam egyáltalán. Barnabás vérképe rettenetes volt, felmerült valami komolyabb baj (nagyon-nagyon komoly baj) is a csontvelővel, de aztán kiderült, hogy nem, vaklárma, minden rendben.

Senkinek nem kívánom az elmúlt heteket, borzasztóan sokat kivett belőlem, most rakom össze a romokat, nem könnyű.

Aztán közben csak úgy elfolytak a napok:

• elolvasta Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot
• két fotózás volt ebben a hónapban
• megünnepeltük a gyerekem keresztanyjának az 50. születésnapját
• megjártuk Olaszországot és megünnepeltük Medve 42. szülinapját
• Kolos 2 éves lett – erről majd bővebben írok
• készültünk a Húsvétra
• lecseréltem a telefonom (ez nekem nagy dolog, a telefon gyakorlatilag az élettársam)
• elindult az új butik: immáson xs-5xl-ig vannak ruhák.

Nehéz, keserves hónap volt. Jó, hogy vége.

Ha elköltöznénk, csak a számunkra kedves dolgokat vinnénk tovább.

Nem költözünk. Itt az imádott könyves munkám, itt vannak a fotózások, a barátaim, az életem, de tényleg csak azok a dolgok maradnak, amiket szeretünk. Jövő héten egy 8 köbméteres konténer érkezik az udvarunkba. És kikerül a pincéből is minden, ami nem kell.