Van, hogy kiabálok. Van, hogy a mosogatóban hagyom a tányérokat és csak másnap reggel teszem be a gépbe. Van, hogy lerúgom magamról a cipőt és nem pakolom be a szekrénybe. Utálok vasalni. Rövid mesét mesélek este, ha iszonyú álmos vagyok.
Megveszem a drága sminkszereket, ha jók, illetve ez a szakmám, széles kell, hogy legyen a paletta. De hogy egy nyomorult szempillaspirálon mi kerül 8000Ft-ba??? – azt ma sem értem.

Elfelejtek dolgokat. Túlvállalom magam annyira, hogy sokszor enni sincs időm.

Nevetséges, hogy mennyire képtelen vagyok diétázni.

Idült orvos-és rendőrfóbiám van (kivéve egy ózdi rendőrt, aki nem modell).

A gyerekemet mindig roppant divatosan akartam öltöztetni. Ez elmúlt, a praktikumé lett a főszerep: minden felső menjen minden alsóhoz, oszt jónapot.
Utálok hajat szárítani, pedig nagyon akkurátusan kéne: ha magától szárad meg, akkor se nem hullámos, se nem egyenes, úgyhogy megy copfba.
Nem emelgetem meg az ablaktörlőt a szélvédőn, mielőtt elindulok, pedig tudom, hogy ellenőrizni kell, mert ha hirtelen egy PUMA csapódik a szélvédőre és az véletlen le van tapadva (mármint az ablaktörlő), akkor HALÁLOS balesetet szenvedhetek, ami… hát… halálos. Nos, a nemtörődömségemet, felelőtlenségemet még tetézi, hogy magamban sírva nyihogok a röhögéstől, mikor látom, hogy a férjem komolyan leellenőrzi indulás előtt, pedig neki van igaza.

Ma nyugalomra vágyom, olvasgatni valami klassz újságot, eperszínű körömlakkot szeretnék kenni a körmömre, és citromos-joghurttortát enni.

Tiszta tavasz.

Úgyhogy veszem a gyerekemet és a táskámat, lecsattogok a Rossmannba, veszek eperszín körömlakkot, majd átmegyünk az aldiba és veszünk citromot meg joghurtot. Ez most az utolsó esténk itt, Medvi nélkül töltjük (dolgozik), úgyhogy megadjuk a módját: az egész vonatot összerakjuk. Meg lehet, hogy a rendőrállomást is.

Sőt: lehet, hogy keresek egy palack furmintot is.

Csak úgy, mert megérdemlem.

• Kesztyű. Egy bélelt, nagyon puha irhakesztyű még valahol vár rám. 
• Arckrém: ezt is be kell szereznem még, jó lenne, ha olyan lenne, amit a gyerek is és én is tudunk használni. Medve úgyse keni magára.
• Szőlőzsír: ez van. Ilyenkor a carmexet nem kedvelem annyira, nem szeretem, ha fúj a szél tőle a számon. Ilyenkor blistex, de most kacérkodom a neutrogena szőlőzsírjával is. No, majd meglátjuk.
• Derékmelegítő: hippsy. El sem hiszed, mennyit számít, hihetetlen jó, nagyon szeretem!
• Sál: rengetegféle sálam van, most egy Burberry-kockás a nagy kedvenc.
• Sapka: majdnem mindig hordok sapkát. Vagy kapucnit. Vagy mindkettőt!
• Meleg reggeli: muffin, omlett vagy egy forró zabkása, tea vagy kakaó, egyből másképp indul a nap.
• Termosz: termoszvásárlás előtt állok. Szeretnék egyet magamnak, egyet a gyereknek és ha már lúd, legyen kövér alapon Medve is kap egyet. Fél litereset, strapabírót, komolyat. Külön posztot érdemel.
• Puha zoknik: szerencsére Medvi nagymamája ontja magából a kötött zoknikat, kesztyűket, sálakat és olyan csodálatos sapkát kötött a gyereknek, hogy a boltig múltkor 3x állítottak meg, hogy honnan van.