Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

otthonoktatás

    alma meg a fája, otthonoktatás, otthontanulás

    Első hónap

    12674609_942030962532720_871239688_n

    Eltelt egy hónap abban a ritmusban, ahogy majd az itthontanulásunk zajlik.

    Íme a tapasztalatok:

    • Jól érezzük magunkat benne. Komolyan. Pedig nem egyszerű, de tényleg jól vagyunk: Medve is,én is, a gyerekek meg szinte kicsattannak: Barnabás mert többet lehet velünk, Gergő meg azért, mert így nyugodtabb a tesója és kevesebb a konfliktus
    • Nem nagyon van olyan nap, hogy fél 8 előtt felkelnénk. Zavarodottan szoktam is mondani Medvének, hogy a rendesek ilyenkor már úton vannak az óvoda-iskola felé.
    • Nincs reggeli rohanás, nincs időre odaérés,nincs siess már.
    • Olyan másfél órát tanulunk egy nap – több részletben. Most még csak előkészülünk, próbálgatjuk magunkat: hol egy betű, hol egy fejtörő, hol egy formarajz…

    Aztán persze vannak olyan dolgok is, amiket sokkal jobban kellene csinálnom:

    • Gyaloglás, testmozgás, kirándulás – ebben rengeteget kell fejlődni, mert NAGYON fontos (konkrétan a gyaloglás, egy Barnabás korú gyereknek rengeteget kellene naponta gyalogolnia a Waldorf pedagógia szerint. Utánanéztem, hogy miért, és tökéletesen egyet tudok érteni vele.)

    Most lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de szerintem csak ennyi, amit nem jól csináltam az elmúlt hónapban.

    Olyan ez egyébként, mint a smink, vagy mint az írás, a gyereknevelés vagy a zenei preferencia: ebben is, mint mindenben, meg kell találnunk a saját stílusunkat, azt, amiben a legjobban magunkra ismerünk és amiben a legjobban fejlődünk. Ahogy elnézem az otthonoktatós irányzatokat, mi a hippikhez állunk a legközelebb 😀 Gyönyörű, intenzív, színes az életünk, és sosem voltunk még ilyen jól.

    Elengedtük a megfelelési kényszert.

     

    Mindnyájan.

    12674609_942030962532720_871239688_n

    Megosztás:
    mindennapok, otthonoktatás, otthontanulás

    Miért?

    1e86b3e0-8b2b-4588-93a7-e01042a527d9

    – De miért? – kérdezte a könyvtáros, miután végighallgatta a beszélgetésünket egy másik otthonoktatós anyukával.

    Hogy miért?

    Jó kérdés.

    Náluk azért, mert a nagyobbik fia rendkívül sokat betegeskedett. Nálunk azért, mert Barnabás “nem fér be” a keretbe.  Persze a nagyon sokat fejleszteném, akkor két év múlva talán megállná a helyét egy 30 fős osztályban. Így is kell szakember a fejlesztő tornához, és persze kell logopédus és pszichológus is, de így nem megugorhatatlan számára a dolog. Ez pedig iszonyú boldoggá teszi őt is és minket is.

    Nehéz vele. Szétszórt, egyemberes, rendkívüli türelem kell hozzá. Javítani kell a memóriáját és sokkal tovább kellene tudnia nyugton maradni. Dadog. Sokat sír.

    Nem szeretném, ha azt hinnétek, hogy hős vagyok, vagy így tiltakozom az iskolarendszer ellen, vagy hogy valamiféle burokban akarom tartani a gyerekem, mert egyik sem igaz. Teszem a dolgom a lehetőségeinket kihasználva, a tudásom és (sokszor véges!) türelmem legjavát adva. Van, hogy szárnyalunk, van, hogy szenvedünk.

    Nem választottam volna ezt magunknak, de mivel ezt dobta a gép, így ebből a citromból készítünk limonádét. Egy dolog biztos: az életemnél is jobban szeretem a fiaimat, és azon leszek, hogy ne csak limonádénk legyen, hanem napernyőnk, színes szívószálunk és mentalevelünk is. (Vagy legalább ne kerüljön még sirályszar is a limcsibe.)


     

    Na mindegy. Eljutottunk a könyvtárba, és -figyelj!- vagy másfél órán keresztül bolyongtunk. Isteni volt! Apa vitt minket, úgyhogy nagypapázott is Barnbabás, sőt, már könyveket is kölcsönöztünk.

    Én Ugron Zsolna szakácskönyvét, egy Pettson és Findusz könyvet és böngészőt, valamint az A nevelés mindennapi művészetét választottam,meg 4 cd-t.

    Az Ugron Zsolna szakácskönyvet nagyon szerettem volna, ugyanakkor örülök, hogy nem vettem meg, mert egyáltalán nem vagyok lenyűgözve, többet vártam sokkal.

    Barnesz teljes extázisban volt, hogy van saját kölcsönzőjegye, nagyon élvezte, mondta, hogy menjünk BÁRMIKOR, és megyünk is,mert van egy csomó kisgyerekes program, játszósarok, diavetítős napok, szóval csodálatos helyre bukkantunk, és hát az a könyvtenger… Meg is beszéltük, hogy mikor csak délelőttös Gergő, bevetjük magunkat a könyvtárba, és onnan megyünk érte. Van ingyenes wifi is, szóval dolgozni is tudok…


    Munka fronton is van most érdekes megkeresés: újabb wellness koncepció megalkotása merült fel, van egy olyan gyógynövényes szappanokat forgalmazó kézműves cég, amelyiket fel lehetne karolni, és a Barátnőm is nagy fába vágja a fejszéjét, ott is elkél minden szorgos kéz (illetve billentyűzet.)

     

     

    Megosztás:
    otthontanulás

    Még mindig jönnek az otthonoktatós kérdések

    Elsőként az, hogy miért nem marad már most itthon Barnabás?

    A válasz egyszerű: mert így látom jónak. Nagyon sokat tanultam az új óvónénitől és most még jó helye van a gyereknek, abban azonban tökéletesen biztos vagyok, hogy nincs még egy év a történetben. Szeptembertől (azaz már nyártól) kezdjük a sulit.

    Mit mondasz majd neki, hol lesz évnyitó?

    Nem tudom még, hogy hogy alakul, de valószínűleg valami nagyon ünnepélyes dologgal indul majd az “iskola”,kap hátizsákot, amivel a tanulókörbe megy majd (jelzem, ott is lesz évnyitó), kap tolltartót,krétákat, ceruzát,lapokat, füzetet. A nagy, komoly dolog az lesz, hogy beiratkozunk a városi könyvtárba, lesz saját olvasójegye! Az is ad egy elég határozott keretet az évnek, hogy a nyári szünet után elindul újra a néptánc és valószínűleg barkácsszakkörre is jár majd, mert szerintem nagyon fontos, hogy meg tudja élni a kortárs fiúközösségben létet is.

    Pont ez a jó az otthonoktatásban egyébként, hogy úgy mehet különórára, szakkörre, sportolni, hogy neki az a fő műsoridő, úgyhogy amit csak szeretne, kipróbáljuk, aztán meglátjuk.

    Miből fogsz tanítani?

    Leginkább nem miből,hanem kit. Nem könyvet, nem módszert, nem tananyagot, hanem gyereket. Ezt Anyukám fogalmazta meg ilyen szépen, és azóta is elmosolyodom, mikor erre a mondatra gondolok. Az is eszembe jutott, hogy kicetlizem a hűtő ajtajára, hogy örökre bevésődjön.

    Ezt meg lehet csinálni Magyarországon?

    Persze. Szülőként szíved joga, mégcsak meg sem kell indokolnod, hogy miért döntesz így. A gyámügy általában csak akkor jelentkezik, ha felmerül a reális veszélye annak, hogy nem tanul semmit a magántanuló. Ott, ahol hemzsegnek a tanárok, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok és van egy nélkülözhetetlen tudást hordozó sminkes( 😀 )a családban, szerintem ki sem jönnek.

    Lesz bizonyítványa Barnabásnak?

    Igen, természetesen.

    Miért választottátok ezt?

    Önként és dalolva. Ez volt a legjobb válasz a mi gyerekünket, családunkat, életvitelünket és lelki-testi jólétünket tekintve. Soktényezős helyzetre kerestünk lehetséges megoldást, és most nagyon úgy érezzük, hogy jó úton vagyunk. Ezzel együtt nem gondolom, hogy ez minden gyereknek jó lenne, megfelelne, örömöt és boldogságot hozna. Sok “otthonoktatós előny” játszi könnyedséggel megvalósul, ha remek iskolában motivált és szelíd, kedves tanítót kap az a kis elsős, és persze ha ő maga sem lóg ki nagyon a sorból.

    —————————————————————–

    Mutatok kettő olyan könyvet, ami nagy segítségünkre volt a döntés meghozatalában. Mindkettő waldorfos körökben ismert elsősorban, és túlzás nélkül állítom, hogy zseniálisak. Ha játszanál az otthonoktatás gondolatával, mindenképp javaslom mindkettőt, nekem tökéletes magabiztosságot adott, hogy jó úton járok.

    1170513_1039944099380196_1784411211_n

    1516998_162881027409198_1166413166_n

    A harmadikkal a férjem állított haza, ő úgy száll majd be ebbe az egészbe, hogy kertet építenek, vetnek,ültetnek, gyomlálnak, metszenek.

    12393820_674045056070055_1813979275_n

    Lementettem a 2014-ben hatályba lépő rendeletet, hogy MIT és MILYEN ÓRASZÁMBAN tanulnak majd a gyerekek, ezt megosztom itt is:

    image

    Tehát egy délelőtt a kertben bőven kimeríti a környezetismeret, technika/életvitel/gyakorlat és a testnevelés és sport óraszámait…

     

     

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Konkrétan özönlenek a kérdések, párat kiragadok

    1. Mit szólt a család? – Nem kértünk engedélyt, csak közöltük, hogy így döntöttünk, és cs-o-d-á-l-a-t-o-s-a-k voltak egytől egyig. Érdekes, hogy egyedül Apa rémült meg, rajta éreztem, hogy szinte talajt vesztett, de ez kemény egy napig tartott, délután már arról kezdett beszélni, hogy ő mit tudna bevállalni… szóval szinte túlcsordul a szívem, annyira klasszak.
    2. Akkor lesz egy iskola-szobátok? Nem. Leginkább azért nem, mert erősen az unschooling irányzattal kacérkodom, terveink szerint waldorf epochákban tanulnánk, beszélgetve, összebújva, együtt gondolkodva, így egyelőre úgy gondoljuk, hogy vagy a jócskán kibővített konyhában kapna helyet a tanuló tér, vagy a cserépkályha mellett lenne egy kis zug, és a padkán beszélnénk meg az élet nagy dolgait. Szerintem egyébként három dolog alapvető: legyen fény, legyen egy kényelmes íróasztal és legyen egy kis tábla, ahova írni, jegyzetelni, előrajzolni tudok.
    3. Hogy lesz a gyereknek tesiórája? -Sehogy. Néptáncra és úszni jár majd, ugyanígy énekóra sem lesz: én folyamatosan énekelek,a gyerekek rengeteg dalt, mondókát ismernek, és remélhetőleg felveszik a zeneiskolába is. Édesapám zenész, így nem áll távol tőlünk a gondolat, hogy valamilyen hangszeren játsszon a Barnabás.
    4. Kimarad az iskolai ünnepekből. – Ki.
    5. Milyen gyakran kell vizsgáznotok? – Egyelőre úgy fest,hogy fél évente.
    6. Nem félsz, hogy megunod? -Hah. Maradjunk annyiban, hogy ez nem rólam szól, hanem Barnusról. Valószínűleg lesznek iszonyatosan nehéz időszakok.
    7. Könnyű nektek, megtehetitek. – Az, bazdmeg, nagyon könnyű.
    Megosztás: