Ennyi volt a legmagasabb ma éjszaka. Bevetésre került a kúp is, kemény 38,5-re le is tudta tornázni a gyerek lázát.

Szuper.

Most a kicsi a Maminál, Ádám dolgozik, én itthon Barnabással, és próbálom megoldani, hogy az a gyerekem, aki egy helyben 5 másodpercig képtelen megmaradni, valahogy mégis nyugton legyen…

Fáj a fejem, nyűgös vagyok én is, és egy kemény szelektáláson/pakoláson vagyok túl: átválogattam a sminkbőröndöm tartalmát, és nagyon szigorúan kettéválasztottam, hogy mi az

1. amit megtartok saját magamnak, mert szeretem, mert a színem, mert imádtam vele dolgozni
2. amit elajándékozok, mert olyan szín, ami egy fotózáshoz jól jöhet, de én az életben nem használom majd
3. amit pedig úgy adok tovább, hogy “nekem nem jött be, nem volt tartós, de hátha Neked igen. ha kell.”

Fura volt. Nagyon fura. A bőröndöt felteszem a gardróbszekrény tetejére.

Tegnap megint elájultam (a kemó mellékhatása) és most a “rendes” fejfájás mellett van egy “beütöttem és azért fáj” fejfájásom: Ádám párna helyett hirtelen egy ananászt tett a fejem alá, amiről nulla másodperc alatt bukott tovább a fejem a konyhakőre. Tudom. Kussoljak. Lehetett volna sün vagy körfűrész is a keze ügyében, adjak hálát, hogy csak egy ananász volt.

… és a mai szerelem: Chopard Casmir. Édes, de nem ragacsos, fűszeres, de nem fejfájós. Meleg, aranyló, puha és nagyon nem modern. Menthetetlenül romantikus és menthetetlenül álmodozó illat. Már ha van ilyen:)