• egy hajvágással, mert teljesen tönkretette a hajam a rengeteg sütögetés
• egy kemencével, mert kemencében sült kenyérre vágyom
• egy liliomfával, de annak az ültetéséről lekéstem
• egy cloche szalmakalappal, mert az arcomnak nem kellene a napsütés
• ugyanezért az új, 50 faktoros Shiseido kompaktot is nagyon szeretném
• egy láda eperrel. Annyi epret teszek el idén, amennyit nem tudunk megenni. És nagyon sok epret meg tudok enni…
• egy új napszemüveggel – már befizettük a nyaralást, megyünk Horvátországba a gyerekekkel
• egy pilates programmal

Ha megnézed, nagyjából minden a lassulás, az önkényeztetés és a lelki egészség köré rendeződik.

Vasárnap már Olaszországban leszek <3

azaz visszatér a tavasz – és vele én is.

Hiányzott a blogolás, de őszintén mondom, konkrétan levegőt venni alig volt időn az elmúlt 3 hétben.

Medve grincsérvet kapott, Kolos filctollat állított a szemébe, Barnus cukra nagyon sokat rendetlenkedett, úgyhogy nem volt egyszerű mostanában.

Nem, ez így nem fedi a valóságot.

Nagyon kevés hónapot utáltam ennyire életemben, mint ezt az áprilist.

Túl vagyunk rajta, naptárilag mindenképp, az ég kék, én pedig két napja csak alszom, alszom, és próbálom kiheverni az elmúlt időszakot – gyanítom az agyam kapcsol ki, nehogy idegösszeomlást kapjak. Az utolsó 3 napból szerintem napi 16 órám alvással telt, most már alakul a helyzet, kicsit jobb.

akkor csak azokat a dolgokat vinnénk magunkkal, amik fontosak a számunkra. A sallangot nem.” -mondta Medve, én pedig bólogattam, majd lázas keresésbe kezdtünk, de hamar rájöttünk, mi az, amit igazán keresünk.

Búvóhelyet.

Nem családi nyaralót, nem lakhelyet, nem életteret.

Búvóhelyet.

Magunknak, kettőnknek, a lelkünknek, a céljainknak.

Kuckót, menedéket, erőhelyet, egy szusszanást.

Elvonulásit.

Festegetős, agyagozós, egyedüllevős helyet.

Gondolkodós, imába belefeledkezős, csillagos egeset. Már körvonalazódik, hogy mit szeretnénk pontosan, meglátjuk, mire lesz lehetőség.

Nehéz időszak volt, nem is írtam egyáltalán. Barnabás vérképe rettenetes volt, felmerült valami komolyabb baj (nagyon-nagyon komoly baj) is a csontvelővel, de aztán kiderült, hogy nem, vaklárma, minden rendben.

Senkinek nem kívánom az elmúlt heteket, borzasztóan sokat kivett belőlem, most rakom össze a romokat, nem könnyű.

Aztán közben csak úgy elfolytak a napok:

• elolvasta Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot
• két fotózás volt ebben a hónapban
• megünnepeltük a gyerekem keresztanyjának az 50. születésnapját
• megjártuk Olaszországot és megünnepeltük Medve 42. szülinapját
• Kolos 2 éves lett – erről majd bővebben írok
• készültünk a Húsvétra
• lecseréltem a telefonom (ez nekem nagy dolog, a telefon gyakorlatilag az élettársam)
• elindult az új butik: immáson xs-5xl-ig vannak ruhák.

Nehéz, keserves hónap volt. Jó, hogy vége.

Ha elköltöznénk, csak a számunkra kedves dolgokat vinnénk tovább.

Nem költözünk. Itt az imádott könyves munkám, itt vannak a fotózások, a barátaim, az életem, de tényleg csak azok a dolgok maradnak, amiket szeretünk. Jövő héten egy 8 köbméteres konténer érkezik az udvarunkba. És kikerül a pincéből is minden, ami nem kell.

• hogy kiléptünk a biztosból
• hogy együtt dolgozunk
• hogy van kedvem felkelni
• hogy tele vagyok tervekkel
• hogy könnyebb az életem
• hogy a férjem főállásban a családi vállalkozásunkat igazgatja.

… és pontosan egy hete kérdezi meg mindenki, aki tudomást szerez róla, hogy

1., Hogy bírjuk?

Jól. Szeretjük egymást és nem idegesít bennünket az, hogy együtt kell lennünk, egyébként meg mindenki teszi a dolgát, teljesen eltérő munkakörben.

2., Nem öli ez meg a szerelmet?

De. Lassan 12 év után ugyanis minden pillanatban egymás után sóhajtoztunk, vad szadomazo akciókba bonyolódva, mikor végre összekerültünk és… Uggggyanmár basszus. Na de komolyan. Három gyerekünk van, a legjobb, amit a testemmel tehet, hogy enged egy kád fürdővizet.

És előtte kimossa a kádat.

Pontosan egy hete lassabb minden. Pontosan egy hete van mosolygós arc mustárból a kenyéren. Van reggeli lágy ébresztgetés és teraszon kávézás.

Pontosan egy hete mindketten megérkeztünk az életünkbe, és bár rengeteg a tennivaló, csak lebegünk ebben az eufóriában.

Minden jobb így. Jó együtt ebédelni, jó megbeszélni a célokat, jó véghez is vinni őket.

Jó bátorítani egymást és persze, vannak hangosabb viták, de egész más azon vitatkozni, hogy ki tette el a tűzőgépet, mint azon, hogy merre tart a családunk és van-e így ebben öröm, van-e ennek értelme.

Szélsebesen és kézenfogva robogunk előre, és ha olyan boldog vagyok, olyan jók a napjaim, hogy ha csak minden így marad, csak minden így marad, Istenem, csak minden maradjon így.

És akkor jó.

Sokáig tartottam a 38. életévemtől, valahogy mindig az elmúlás és a halál jelent meg, ha erre gondoltam, ami hát lássuk be, elég fostalicska dolog.

Ami még ennél is zavarbaejtőbb, az az, hogy nem kapcsolódott hozzá negatív érzés.

Az életünk épp gyökeresen megváltozóban van. Súgták ezt a csillagok is, hogy 2019 nagy rendező lesz, de csak kapkodom a fejem, hogy milyen szépen, gyorsan és fájdalommentesen tisztázódnak a dolgok, varródnak el szálak és záródnak le olyan fejezetek, amiket már rég kellett volna.

Elfáradtam. Nem a könyves vagy a gyöngyös munkámban, azokat imádom, szeretem és folytatom eztán is: a Pomme Plus lett sok, az borított el, arra kellett valami újat kitalálni.

Tisztázni a gondolatokat, a célokat, átbeszélni, hogyan látjuk magunkat és mivé szeretnénk válni családként.

Kell a hely az újnak.

Hétfőtől új felosztásban, új kereteket rajzolva éljük a mindennapjainkat, jövő héten nekiállunk kisfurgont nézegetni, és ma kaptam meg a Pomme Plus első spinoffjának a logótervét: remélem ezt is olyan nagy szeretettel fogadják majd, mint 4 hónapja a Pomme Plust.

Új élet ez, merőben új élet, és a java még csak most jön, a rakétákat még csak most gyújtom be igazán.

Eddig jutottam, aztán szaladtam a parkban a gyerekek után.

Ciprus illat vett körbe, és nem néztem hátra, csakis előre: szaladtam le a dombról, hogy összeszedjem a jó egy órája rohangáló gyerekeket (barnus 2,1!!!), hogy hazamenjünk és felkészüljünk arra, hogy a férjem, a Medvém, a gyerekeim apja immáron maga lesz a Homme Plus, azaz teljes munkaidőben a családi vállalkozásunkat erősíti majd <3