Most már biztos, hogy ez áll minden mögött: a karzsibbadás, a szédülés, ájulás, alacsony vérnyomás, fejfájás. Egy csodálatosan szép szivacsgallérban ülök, gyömbéres teát kortyolgatok és nem veszek be semmi komolyabb gyógyszert a májamra gondolva.

Már nincsenek szavak. Tényleg. Egy sor olyan esemény történt az elmúlt fél évben, amire azt gondoltam, hogy “á, ennél volt már rosszabb, azért ez nem annyira gáz” és hogy megoldok, elrendezek mindent, de túlbecsültem az erőmet: feltornyosultak a dolgok és összeroppantam alatta. A van-e tüdő- és

Ez az a pont, amikor semmi más nem segíthet, csak a szeretet.

… és a szeretet sok dolog lehet, de a legegyszerűbben, leggyorsabban és leghatásosabban mégiscsak málnalekváros palacsintával lehet kimutatni.

Medve pont ezen ügyködik.

————-

Meglett, mind egy szálig elfogyott, Gergő megtanult palacsintát tölteni és tekerni, aztán bedobtam egy cataflamot és lefeküdtem aludni.

Késő délután keltem fel, gyógytorna, gallér, tanakodás – ha eddig kibírtam, már nem fekszem be a kórházba… Mivel nem kell műteni, ott csak szteroidot és izomlazítót kapnék, amivel talán könnyebb lenne ugyan, de megjósolhatatlan, hogy hogy reagálna rá a szervezetem.

Így marad a gallér, a fájdalomcsillapítás, az izomlazító krém és McKenzie. Jó barátok lettünk, na.