Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

September 2011

    Egyéb

    Az elhatározás

    Mióta ide rendeztem, gyűjtöttem a blogokat, egyre kevesebbet lépek be a Kisfiamról szóló írások közé, amit azért sajnálok, mert rossz lenne, ha emiatt a lustaság miatt elsikkadna rengeteg csodálatos pillanat.

    Most még emlékszem az első hajvágásra, arra, mikor halló-hallót mondott a távirányítóba, hogy leszedte a polcról a szótárakat, majd akkurátusan lepisilte őket. Még megvan, hogy egy esküvő után a templom kertjében fennhangon ordibálta, hogy KAKI-KUKI-KAKI-KUKI-KAAAAAAAAAAAAAAKIIIIIIIII.

    Még emlékszem az első lekváros palacsintára és arra, hogy mutatja, hogy csinál az óriás. Hogy pörögve táncol. Hogy szereti az epres gyümölcsteát.

    Imád rajzolni. Csúszdázni. Nagymamázni.

    Még emlékszem.

    De ha nem örökítem meg, félek elvésznek ezek az apróságok.

    Úgyhogy úgy döntöttem, az almafa.blog.hu-t kinyomtatom és lezárom. Új fejezet indul Barnabásról, lehet itt, lehet új helyen, de ide kötődően.

    … már így is sokat veszítettem a lustaságom miatt.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Gulácsy Irén – Nagy Lajos király

    Hm. Imádom a történelmi regényeket (ez az itthoni könyvtárból egyértelműen látható lesz majd), de ez nem, nem és nem ment le a torkomon. Vagy én voltam túl fáradt a mesterségesen régiesített nyelvezethez, vagy csak simán elkényelmesedtem {elbutultam?} az évek során és azt várom egy könyvtől, hogy ÉLVEZET legyen olvasni, hogy SZÓRAKOZÁST, KIKAPCSOLÓDÁST nyújtson, vagy épp GONDOLATOKAT ébresszen bennem, de…
    …de és itt jön a nagy DE: ennek a könyvnek a lapjain csak átküzdeni, átpasszírozni tudtam magam, olyan 10 menetes ökölvívó meccs stílusban, úgyhogy a 120. oldal táján abbahagytam.
    Majd egy nagyon távoli jövőben megpróbálom újra.

    Megosztás:
    Egyéb

    Medvének beállt a dereka

    Se mozogni, se ülni, se állni, se semmit nem tud. Szegény, látom a fején, hogy nagyon szenved. Nagyon. Megy a sebészetre, majd kiderül, mi a helyzet, de eléggé aggódom, nem szokott ilyen történni vele.
    Tegnap este szinte az arcomba csapott az ősz. Este 7-kor mikor engedtem be a 7 órás vendéget, már sötétedett,  hazafelé már fújt a szél és hideg volt. 
    Elmúlt a nyár, nincs mese, és úgy lett szeptember közepe, hogy észre se vettem. Már láttam lehullott gesztenyét, avart söprő házgondnokot, lassan beköszönt a fahéjas-vajas-citromos sült alma és a csizmák korszaka. Tulajdonképpen várom. 
    Ami a három hónapos projekteket illeti: inni még mindig nem iszom eleget (olyan 2 liternél járok/nap), viszont a ruhák szanálása szuperül megy: már rengeteg dolgot elosztogattam a tesómnak és anyunak is adtam pár olyan cuccot, ami istenien áll neki, de én soha nem hordtam.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Chilei borkóstoló a múlt héten

    Csodaszép helyszín (Larus rendezvényközpont), egy roppant szórakoztató asztaltárs (komolyan, egy élmény volt) és Buday Péter és Casillero del Diablo borok.
    Aztán ez valahogy így sikerült:
    Casillero del Diablo Sauvignon Blanc  
    Mandulával töltött óriás olíva forrázott garnélával, citromkocsonyával
    Casillero del Diablo Shiraz

    Enyhén füstölt hideg libamáj fügével, aszalt meggyel, forralt borkrémmel
    Casillero del Diablo Merlot
    Vadkacsa rózsaszínű melle, sonkás buktával, chilis szilvamártásban
    Sunrise Cabernet Sauvignon
    Kéksajtban sült őzérmék fekete sherrys mártásban, pekándió szuffléban
    Casillero del Diablo Carmenere
    Rigójancsi keserű grillázzsal, othello mártásban
    Kemény az élet.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Igen, megyek ma a Borfesztiválra,

    de előtte még lekvárt kell főznöm.

    Ha a Férjemnek azt mondom, hogy hozz egy kis gyümölcsöt, akkor ő

    – egy sárgadinnyével
    – 4-5 kiló barackkal (nektarin és őszi vegyesen)
    – 2 kiló szőlővel
    – 3 kiló szilvával

    állít be

    De csak azért, mert görögdinnye és alma, no meg citrom van itthon. És a polcon van még egy szép körte is –
    igaz, igaz, az én hülyeségem, minek kértem, hogy hozzon gyümölcsöt.

    A gond csak az, hogy most az elkövetkező 5 napot jobbára nem töltjük itthon, úgyhogy feltétlen el kell főznöm, fel kell dolgoznom azt, ami amúgy csak megromlana (egy-két barack már erősen purgyesz). A padlizsánt-cukkinit lefagyasztom, a tejföl eláll, a kiló Pannónia sajttal meg majdcsak lesz valami.

    :::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

    Lett is. Összevágtam a barackot, a salátát, megsütöttem őrült meleg serpenyőben a pannónia két oldalát és balzsamecetet tettem az egészre.

    Finom volt!

    Megosztás:
    Egyéb

    Aláírtuk a szerződést az ingatlanossal.

    A kocka el van vetve: eladjuk a lakást, és reméljük, mindez 3 hónapon belül meg is valósul. Egy kicsit sajnálom, egy kicsit félek az újtól, félek, hogy messze lesz az Anyukámtól, félek, mert én még nem laktam sosem családi házban, és… hát félek az egerektől is.
    Ne nevess.
    Komolyan.
    Mindegy, valahogy majdcsak lesz.
    Ha becsukom a szemem, akkor napsütötte teraszt látok, ahol épp reggelihez terítünk, mert kisült a baguette. Hozok hozzá libakolbászt és a kertből néhány hagymát, majd elengedem dolgozni a Férjemet és iskolába a Fiamat. (Fiaimat, a Fiamat meg a Lányomat, vatevör.)
    Üdvözöllek Utópiában.
    Összepakolok, elmosogatok, majd dolgozom, főzök, megmetszem a rózsabokrot. Délután kifekszem a nyugágyba és olvasok egy kicsit, aztán elmegyek a gyerekekért, mert megyünk vásárolni, különórára, mittudoménhova.
    Este egy roséfröccs a teraszon, vagy épp forralt bor…
    És mondanom sem kell, egerek sehol. Azok csak a másik kerületben laknak. 
    Ha épp be kell mennem a városba dolgozni, akkor nincs forgalom, nincs dudálás, pikk-pakk ott vagyok és találok parkolóhelyet.
    A házunkhoz közel, de mégis zajtávolságon kívül óvoda, iskola, bolt, buszmegálló, orvosi rendelő és művelődési/közösségi ház (jóga, pilates, könyvklub).
    A házunk gyönyörű, friss, tiszta, otthonos: mindent mi készítettünk a Férjemmel, itt akarunk megöregedni, soha nem megyünk már innen sehová.
    Azt beszélik, érdemes álmodozni. Meg azt is, hogy az álom valójában egy olyan könyv, amit a lelked ír.

    Megosztás: