Tetszik?
Én imádom!
Monthly Archives
augusztus 2011
- legyen a háznak masszív, jó alapja
- legyen száraz, tiszta
- legyen a tetőszerkezet olyan állapotban, hogy kibírjon még pár évet
- legyen világos, könnyen alakítható
- kedves szomszédokkal
- biztonságot sugárzó helyen
- legyen jó érzés bemenni
- legyen olyan, hogy csak összenézünk a férjemmel, és tudjuk, hogy ez az.
Egyéb
Tüskevár
Fekete István már csak azért is kedves a szívemnek, mert az én imádott nagyapám kedvenc írója. Sosem felejtem el, ahogy mindig mondta: Kislányom, olvass Fekete Istvánt, olyan gyönyörűen még senki nem beszélt a természetről és a tájról, mint ő.
A nagyapám most már nem olvas, beteg, jobbára csak fekszik, és hát… nem jól van, na.
A Tüskevár kötelező olvasmány volt még általánosban, és én ennek megfelelően nagyon szerettem. Igen, ilyen furcsa kislány voltam mindig: majdnem minden kötelező olvasmányt imádtam, szívesen írtam olvasónaplót, szívesen rajzoltam bele, gyakorlatilag a fél életem könyvvel a kezemben telt.
A Tüskevár gyönyörű, kedves, szívet melengető könyv, és aki valaha olvasta, az tudni fogja, miért jut minden egyes alkalommal eszembe, amikor tejfölös-paprikás túrót eszem kanállal és friss, puha házi kenyérrel. Lavór mérető tálból, persze.
Egyéb
Kenyeret sütök
A bevált receptem:
3 dl langyos víz
1 kanál cukor
bors
1 kanál só
3 kanál olaj
1 csomag szárított élesztő
fél kiló liszt.
Bedagasztom és 210fokon megsütöm úgy 35 perc alatt.
nincs mit tenni, megsirattam, keresünk tovább. Nem akart a miénk lenni, na.
Hamarosan megszépül ez a blog (is), remélem ez új erőt ad a kereséshez, kutakodáshoz, most pedig megyek ebédet összeállítani: marhahús csíkos tavaszi tekercs lesz fokhagymás mártogatóssal.
Valószínűleg csak magamat akarom jobb kedvre deríteni, de… jó lenne, ha ezt a bejegyzést már innen írnám:
Egyéb
Mudroom-nak,
vagyis sárszobának hívják ámerikában, de tulajdonképpen egy nagyobb (jóval nagyobb) előszoba. Mikor először láttam ilyet, már akkor tudtam, hogy nekem is ilyen kell, ugyanis most semmiféle előszobánk nincs (egyből a hallba jutunk), ahol pedig van előszoba, ott általában olyan kicsi, hogy két ember mér nem tudja kényelmesen felvenni a kabátját, a cipőjét, így marad az “aki kész, az várjon a gangon” koreográfia.
Ami elég aggályos, na.
Ugyanis már egy gyerekkel is macera: ráadni a cipőt, összejárkálja a lakást, te futsz utána kabátban, hogy ne rá melegedjen rá a hacuka, már szakad rólad a víz, nem tudod, hol a kulcsod, a táskád, az ernyőd, közben a férj vár az ajtó előtt, didereg, miért nem indulunk már.
Kabát a gyerekre, sapka, hol a gyerek mesekönyve, nem, anélkül nem megy egy lépést sem, megvan a mesekönyv, de a gyereknek becsúszott a barna mackó a nadrágba.
Férj be, micsináltokmár, rólam kabát le, gyerek átpelenkáz, öltöztet, férjről is kabát le. Rám fel, majd én várok a kocsinál, csak gyertek. Megfagyok. Visszamegyek: keresik a kiscsizmát.
Egy gyerekkel extrém sport, két gyerekkel fakír VB.
De ha van egy ilyen mudroom-od?
Ugye, hogy egész más reményekkel indul a nap?
Csodaszép, kék díszpárna huzatokat fogok készíteni most délután, lehet, hogy még sárga virágok is lesznek rajtuk. A gyerek nagymamázik, a férj lambériát tesz fel, én pedig összerakom a varrógépet és hajrá!
Már kinyomtattuk az alaprajzot, találgatjuk, fontolgatjuk, hogy hogyan lehetne bővíteni? Tetőteret beépíteni? Egyáltalán milyen az alap?
A parkja gyönyörű, de ha megvesszük, pénzünk nem marad. Semmi.
Akkor hitel kell.
Jaj.
No majd meglátjuk. Most egyelőre koncentráljunk a péntek délutánra:
