- itthon a menütervezés és a vasalás fog ki rajtam (mindig azt főzök, amihez épp kedvem van, persze így egy csomó dologra nem marad időm. a vasalást nemes egyszerűséggel pedig utálom)
- Barnabással úszni szeretnék eljárni, nyáron nagyon tetszett neki a Balcsi
- úgy döntöttem, kipróbálom a Niát, a helyi művházban(!) indul Nia oktatás
- Medve pedig most nagyon erős hátteret igényel, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy megadjam neki. Sokat, rengeteget fog dolgozni…
Hónap: 2012. augusztus
A nagy, zöld perzsa szőnyeg
Paradicsom
- Csodás padlizsánlekvárt készítettem.. Vettem 12 kiló padlizsánt – óriási szerencsém volt, 100 forintért kaptam a helyi zöldségesnél – megsütöttem, megpucoltam, a padlizsánhúst összepirítottam hagymával. Leturmixoltam, ment bele só, bors, quittin és üvegekbe töltöttem. Volt, amelyikbe még paradicsom és kakukkfű is került – isteni lesz télen egy kis vajas pirítósra vagy bagelre.
- Hosszú hosszú idő után újra mezítlábas diák voltam, romkocsma túráztunk egy nagyon kedves barátommal, színes lampionok alatt táncoltam mezítláb, és annyi cidert ittam, hogy nem is emlékszem már, mennyit. Annyira csodás volt, hogy elhatároztam, hogy lesz egy ilyen kis olvasókuckóm a terasz alatt:
- Vettem egy pár puha lepedőt, most száradnak a tűző napon, estére napsugár, mandulatej és narancs illatuk lesz. Napsugaras mandulatejben alszunk ma egy narancsliget közepén.
- Felkerültek a hálóba az antik, márványtetős éjjeliszekrények. Nagyon hiányzott, hogy legyen hova letenni a könyveimet: most épp Garves-től olvasom az Én, Claudius-t.
- Érik a paradicsom, a fekete szeder, és már van egy szép sárga dísztökünk is: mutatja, hogy hamarosan jön az ősz.
Szakad rólam a víz,
szörnyen melegem van.
Vége a nyárnak és mégis: perzselőbb a meleg, mint eddig bármikor.
Írnék Balcsiról, Tihanyról, strandpapucsról. Fürdő gyerekről és hajvágásról, munkáról és barackos csigáról. Függönyről, szőnyegről, serpenyőről és tervekről.
De nem megy.
Melegem van.
Azt mondják, a semmittevés jót tesz,
jelentem, nálam ez nem működik. Egész hétvégén tettünk-vettük: szombat délelőtt vásárolni mentünk. Az eredmény örvendetes: kaptam végre 44-es méretben (hurrá, én a 44-nek örülök) olyan farmert, ami jó derékban, popsin és nagyon-nagyon szűk a szára, úgyhogy télen tökéletes lesz nadrágba. C&A, én így szeretlek:
Vettünk függönyöket az Ikea-ban, és ha már ott voltunk, megejtettük az ebédet is, Barnus meg játszott egy jó nagyot. Fogalmam sincs, hogy csináltuk, de megint csak a függönyökért ugrottunk be és hát rengeteg dolgot vetünk: Barnusnak széket, játékot, jaj, nem is emlékszem már még mit.
Szombat délután el is ment a karnisozással-függönyözéssel, de nagyon megérte: csodaszép lett a nagy nappali-étkező-konyha rész.
Annyira örültünk, hogy nekiálltunk csokidarabos muffit sütni: isteni lett. Olyan édes a gyerek, simán bekeveri a tésztát, kiadagolja a muffinpapírba, és közben folyamatosan magyaráz: betesszük a szütőbe, oké, jóva…
…
felszakadt a gombóc. Már sós az arcom.
Galamb és egyéb állatságok
Egy hangos csattanás és egy tompa puffanás, ennyi volt az egész. Laptopot leteszem, ablakhoz rohanok (ólálkodok, kutyával a sarkamban merészkedek, ha egész pontos akarok lenni). Egy galamb a teraszunkon. Fekszik.
Tátog a csőrével, mintha fuldokolna, olyan, mint egy partra vetett hal.
Valamit tenni kellene, de hát papírnyúl vagyok, én ugyan meg nem fogom, az ajtót se nyitom ki. Először guglizok (galamb a teraszon – WTF????)Telefonálok, és nem mondanám, hogy okosabban/elégedettebben teszem le a telefont, mint ahogy tárcsáztam.
(*mentsem meg; *hagyjam ott(!), * engedjem ki a kutyát, az majd elintézi(!!!)).
Tubi menthetetlen, haldoklik. Kicsi szeme lecsukódik, de nem, nincs elég vér a pucámban, hogy kimenjek, megfogjam, satöbbi. Haldoklik. Dráma a szemem előtt, a boldogság kicsiny madara, én pedig nézem a haláltusáját (ablak mögül, ofkorsz, amilyen bátor vagyok). Kimegyek, megpiszkálom a vonalzóval – nem mozdul.
Hát nem. Nem és nem és nem. Nem hagyom, hogy itt pusztuljon el a teraszon!
Magamra húzok valami elfogadható hacukát, átslattyogok a szomszéd házba, nekik vannak galambjaik, talán ez egy közülük.
Kicsöngetem a hajberakásból a szomszédasszonyt, és előadom a bánatomat: a drága tenyészgalambjuk MENTHETETLENÜL HALDOKLIK a teraszon. vagy meglőtték, vagy agyvérzést kapott. Vagy galambszívinfarktust. (Hirtelen állatorvos lettem.)
Csavarókkal, hálóval, sebbel-lobbal, hévvel-csatakiáltással érkezünk át hozzánk,ahol szomszédasszony megállapítja, hogy
- ez nem az övéké
- nem galamb, hanem vadgerle (???)
- agyon kell csapni a lapáttal, majd a kutya megeszi (ehh, viszlát, urbánus lét)
Az Olimpia tiszteletére fish&chips az ebéd. „Edd meg a halacskát” mondtam a gyereknek, majd roppant elítélhető módon nekiláttunk dévédézni. Nekem nem esett le, neki igen és keserves sírásra fakadt: a Némót néztük.
Augusztusi tervek
- úsznom kell a Balcsiban. Idén még nem voltunk a Balatonon.
- annyi görögdinnyét kell ennem, amennyit csak tudok
- fodrász és pedikűr
- olimpia, olimpia, olimpia
- egy randi est mozival
- olvasni és olvasni, továbbá kitalálni, milyen olvasólámpát szeretnék a hálóba.
Mindenképp szükségem volt új cipőre (nem!)
A követelmények: lapos, párnázott talpú legyen, lehetőleg zselés talppal, olyan macskakövön járós, ant-shock, kényelemkirály. És fekete. Zárt.
Teljesen egyértelmű tehát, hogy ezzel fordultam ki az üzletből.
Érik a szilva a kertünkben, úgyhogy ideje szilvalekvározni. Olimpia alatt kiválóan lehet szilvát magozni, fahéj van, vaníliarúd is, üveg is, úgyhogy mire is várok?
.png)






