Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

szeptember 2016

    mindennapok

    Rettenetes ez a nap

    Olyan feszült vagyok, hogy fel tudnék robbanni. Nem beszélek, szinte csak morgok és vakkantok, mint egy kutya, keserű a szám íze, nyom a gyomrom, folyik a könny a szememből és dühös vagyok.

    Nagyon dühös.

    Nem tudom megfejteni, hogy mi okozza, nem értem magam, és ezért elég tehetetlen vagyok vele szemben, fogalmam sincs, mi lenne most jó.

    A legrosszabb az egészben, hogy nincs most türelmem a gyerekekhez sem, pedig annyi tervünk volt mára: be akartuk fejezni a sárkány lámpást, szerettünk volna Mihály-napi kenyeret sütni, matekozni még egy kicsit… de annyira nagy bennem a feszkó, hogy jobb, ha mindentől és mindenkitől távol tartom magam.

    Üvölteni tudnék.

    Hát, van ilyen, ha van valami jó tippetek (bármi, akármi), szívesen fogadom.

    Ja,nem. A fuss egyet és igyál egy kamillateát hallatán ölni tudnék.

    Megosztás:
    mindennapok

    Mindazon okok hosszú sora, amikért Gergő ma sírt

    1. Mert nem érzi, hogy nő a szakálla.
    2. Mert zöld az alma, nem piros.
    3. Mert nem ismeri személyesen Tűzoltó Samet.
    4. Mert aggódik érte, ugyanis tűzvész van Körmöspálcáson.
    5. Mert kakilnia kell.
    6. Mert kemény a papír.
    7. Mert lehúztam a szart, mielőtt felismerte volna, milyen állatot mintáz.
    8. Mert Barnabás lement a kertbe, és ő aggódik érte.
    9. Mert ha őt elviszi a rendőrség és lebilincsezik, akkor ugye kiszabadítjuk.
    10. Mert tésztás lett a keze.
    11. …és szappanos.
    12. Mert ő spenótos tésztát kért, ez pedig spenótos.
    13. Mert az nem SEPERNYŐ, hanem serpenyő.
    14. Mert nem jut eszébe a dalszöveg.
    15. Mert vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak – és szegény cinege, hogy nem varr neki az a KAKAFEJŰ szarka cipőt.
    16. Mert aludni kell ebéd után.
    17. Mert ha hason fekszik, nem lát egyszerre két szemével.
    18. Mert messze még a vacsora.
    19. Mert nem éhes.

    16:29  van. Kurvára jól jönne egy vodka.

    Megosztás:
    mindennapok

    Hétvége

    Gergő köhög, Barnus bágyadt és mi is a végét járjuk – nagyjából így lehet összefoglalni ezt a hétvégét. Elfogyott a szusz, alig pislákol a lelkierő és a kitartásunk is megkopóban van.

    Ha minden igaz (bár már el se merem hinni) ma a helyére kerül a magas és az alacsony tálalószekrény is. Medve megtisztította a mosogatógép valamijét, most újra csodásan mosogat a rövid programon is, úgyhogy a szennyes edény hegy végére értem, sőt, betettem a hűtő polcait, a fiókjait és az oldalsó kis akármijeit is. Még a fagyasztó nincs teljesen kész, de a hűtő oldal már csillog-villog, így bekerülhetnek majd öblítésre mindazok a szegény, hányatott sorsú porcelánok, sütis tálak, szószos edények és sültes kínálók, amik eddig egy kupacban vagy épp szanaszét várták jobb sorsukat. Úgy három hónapja…

    Mosogat, töröl, pakol – így néz ma ki a délutánom, ha minden jól megy, no és persze FŐZ, mert nem hétvége a hétvége valamiféle finom falat nélkül. Ebédre az egyik kedvenc levesünket készítettem, ehhez 4 nagy petrezselyem gyökeret, 4 gerezd fokhagymát és 4 szem közepes krumplit megfőztem, fűszereztem (só, petrezselyem), majd leturmixoltam így egy sűrű püré lett. Ezt felöntöttem vízzel és tettem bele levesfűszert (nem leveskockát, bár már abból is vannak nagyon jók!), majd egy jó kiló répát megpucoltam, felkarikáztam és belefőztem. Mennyei. Gergő 2 nagy tányérral evett, Medvét nem is számoltam, én pedig csészéből iszom ha kell ha nem 🙂

    Vacsorára zöldséges pita lesz, jól megrakom mindenféle színes, ropogós, pirított finomsággal, és… ennyi. Kész. Na jó, lehet, hogy a pita reggelire lesz, estére meg nokedlik kapnak fokhagymás-spenótos szósszal és száraz serpenyőbe n pirított dióval, de csak azért vagyok ilyen nagyon engedékeny,mert most spenótot ennék. Minden áron. Azért jönnek a cifránál cifrább ötleteikkel, és valami azt súgja, hogy nem kicsit vannak elkapatva:

    • Gergő pálcikás falatkát (szusi. Mióta kér szusit egy 3 éves taknyos??), tavaszi tekercset (komoly!) vagy gumicukrot enne (agar-agart kell összefőzni valami gyümölcslével)
    • Barnabás bejglit, pöttyös csirkehusit (szezámmagos kínai bunda) és diótortát szeretne
    • Medvének mindegy, mindent, most, sokat
    • a Nagyi meg kelkáposzta főzeléket egy kis fasírozottal, és háromezerszer elmondta, hogy hogy csinálja a káposztafőzeléket, amiben legalább 3x hangzott el a dinDsztelni szó. Így. DinDsztelni. Ezt nagyon szereti, még valami házi, kézzel írott receptes könyvében lehetett így szerintem 🙂 Ja, és a másik jó kis kifejezése (mikor maga sem tudja eldönteni, mit enne) az az Imbisztál. Beszarsz.

    Kisikáltam a sütőt is, megpucoltam egy ablakot (nem bírok egyszerre többet), és úgy általában minden lószarral lefoglalom magam, hogy ne kérdezzem meg 3 percenként a férjemtől, hogy kész van-e már, hozhatjuk-e a bútort. Keserves ez a várakozás. Komolyan azt érzem, hogy ha végre a helyére kerülne legalább egy szekrény, átszakadna valami gát, megindulna valami, ami eddig nagyon nyöszörögve ment, pont úgy, amikor egyszercsak elkezdtem használni az új konyhát, mert már nem bírtam tovább a pincében.

    Basszus,Medve, siess már!

    Megosztás:
    mindennapok

    Egy napom

    Na jó, ez így nem igaz. A mai napom tudom leírni- egy kicsit minden nap ilyen,egy kicsit minden nap más.

    6-kor felkelek és bekapcsolom a laptopot.

    Ez mindenképp elengedhetetlen, ugyanis jelenleg home office rendszerben dolgozom, és van olyan munkahelyem, ami 7-kor kezd, márpedig ha ők 7-kor kezdenek, akkor én is. Szóval bekapcsolom a laptopom és megnézem, kell-e valahol tüzet oltani.

    Fél 7-kor

    Atomóra pontossággal kel Gergő, utána Barnabás, a következő pillanatok cukormérésről és inzulinról szólnak, ha előző este sütöttünk kenyeret, akkor nincs gond, ha megettem éjjel (terhes vagyok!!), akkor megszívtam, reggeli palacsintát kell sütni. Pont 30ch-t eszik Barnabás, és igazából Gergő is ugyanazt a mennyiséget kapja.

    7-negyed 8-ra 

    Megreggelizett mindenki. Ma Gergő ment a Mézeskalácsházba, úgyhogy ő ebédpakolás, összekészülődés után el is indult az apjával, akire nagyon haragszom, és ezért nem nevezem nevén, mert megette a csokimat. Szóval Gergő elment az apjával.

    8-körül

    indultak. Az apjával. Én meg fél 9-ig e-mailekre válaszoltam, összedobtam magamnak a mai listát, hogy hova-mi kell (jelenleg 3 megrendelőnek dolgozom összesen 6 projekten) megittam a kávémat, bepakoltam egy adag mosást, addig Barnus felöltözött, elrendezte magát, beágyazott, és odabújt mellém a számegyenessel. Kurva hamar meguntuk. Nagyjából mindent kimerítettünk -20-tól 20-ig, és gyorsan el is tettük, hogy maradjon benne még kihívás későbbre is.

    Aztán leült írni, megcsinált 2 oldalt (haláli egy dolog látni, hogy napról-napra ügyesedik a keze!), én pedig addig dolgoztam. Aztán átnéztem, amit írt, bejelöltük a legszebbeket, megállapítottuk, hogy melyik olyan, mintha pofánverték volna, aztán gyorsan radíroztunk és kijavította. Nem tökéletesre. Pont jóra.

    14445450_1082674045135077_1510292588_n

    Miután mindketten megelégedtünk az eredménnyel, kiválasztott egy űrhajós-rakétás könyvet és lefeküdt az ágyára nézegetni. Megbeszéltük, hogy külön-idő van 10-ig, én pedig visszamentem dolgozni.

    10-kor

    Cukormérés, tízórai (20ch) és fejvakarás, hogy mi legyen az ebéd. Segít kitalálni, amíg főzök, kipakol a mosogatóból és az őszi napéjegyenlőségről beszélgetünk, nagyon érdekli, úgyhogy…

    kaja a sütőben, kiteregetek,berakom a következőt, rápillantok a gépre és

    10:40-kor

    leülünk az Évkörről beszélgetni. Aztán lerajzoljuk. Homlokára csap: érti, hogy miért Mérleg jegy, miért piros, mi van vele szemben: a négy alappillért felismeri. Elmesélem a legendát, megnézzük Mihályról a képeket, majd megbeszéljük, hogy kellene neki fakard és hogy elmegyünk sárkányt eregetni. Ilyesmi könyveket veszünk majd ki holnap a könyvtárban.

    11:20

    Még szeretne rajzolni egy kicsit és van valami környezetismereti munkafüzet, abban is összeköt,bekarikáz, mittudomén. Majd ránézek. Nekem most dolgozni kell. Ja, és mindjárt dél.

    12:00

    Cukormérés, inzulin. Basszameg, 15,6, attól csillog így a szeme, attól zsizseg. No mindegy, gyorsan eszik, aztán alszik egy nagyot. Megetetem, megölelgetem, megdicsérem- tényleg nagyon-nagyon szépen dolgozott ma, sokat haladtunk. De most nagyon véreres a kis szeme, aludjon.

    Én pedig dolgozom.

    Aztán lejár a mosogatógép, kipakolom, bepakolom, letakarítom a pultot, megnézem, hogy mi van a hűtőben (hűtőt kell mosni!), aztán beindítok 90 fokon egy ecetes mosást, betakarom a Nagyi lábát és iszom egy teát. Ma még őszi fákat rajzolunk délután, de azt már Gergővel, és persze fél 4-kor uzsonna (15 ch, de most lehet, hogy kevesebb lesz). Vacsorát is kell főzni, meg bejelölgetem, hogy holnap mit szeretnék felolvasni nekik, mik az évkörben idevágó mesék. Jövő hét utáni héttől heti 2 délután megy majd a megszokott kis közösségébe játszani, barátkozni, futkosni és viháncolni.

    …és persze a lényeg: nekem nincs vége a munkaidőnek. Ugyanúgy bekapcsolom a gépet, ha megjött Gergő, vacsora előtt lecsekkolom,kell-e  valami gyorsan, és van, hogy este 10-kor még egy másnapi képet szerkesztek. Ez nem jó, nem rossz, ez van. Szeretem.

    Holnap? Könyvtár lesz, sült cékla és krumplipüré, kellene venni tökmagolajat meg melegítőnadrágot (Gergő falja a nadrágokat!) és szenzort kell rendelni Barnusnak még az este. Aztán marad egy óra, ami csak az enyém: ott majd megnézem a Blindspot új részét és alaprajzot tervezgetünk Medvével a gyerekem apjával. Tudod, az az emberi lény, aki megette a csokimat.

    Megosztás:
    mindennapok

    Csendesen mennek előre a napok

    Megkaptam a Kiskönyvet, és rengeteg jó tanáccsal látott el a védőnő. Na jó, nem. Egy kukkot sem tudott hozzászólni a dologhoz, csak nagyon mosolygott és azt mondta, hogy minden rendben lesz és hogy nagyon hisz bennünk.

    Emlő ultrahang negatív (tegnap voltam megint, most gyakrabban kell), a baba meg szépen növöget, jól van.

    Új füzetet nyitottam a Jövő Szeptemberi Nagy Projektnek, már számolgatunk, tervezgetek, listákat írok… és nagyon élvezem! Megmarad a kis “irodám”, hisz a kommunikációs munkáimat megtartom, viszont nagyon-nagyon-nagyon hiányzik  a  Stúdió hangulata, és azt hiszem Medve is megtalálná a helyét az új felállásban.

    Folyamatosan haladunk Barnabással az utunkon: a napi számolás, formarajz és egyéb nyalánkságok mellett pauszpapírból készítettünk őszi ablakképet, most pedig már Szent Mihály ünnepére készülünk mindenféle bátorságot ösztönző mesével, énekkel, sárkánylámpással és jó cselekedettel. Még kétkarú mérleget kell majd fabrikálnunk (azt hiszem, ebben majd Medve segítségét kérem) és kinézek valami jó kis bátorságot próbáló programot: lehet, hogy falmászásra megyünk.

    Hát, így. Mondom, semmi rendkívüli – csak élünk.

    Megosztás:
    mindennapok

    Új kezdetek

    Az emeletes ágyban aludtak.

    Az elején volt némi vita, hogy ki aludjon az emeleten, de aztán Gergő jobb belátásra tért, és behúzódott alulra. Nagyon tetszik mindkét fiúnak az új hely, ma már csak a régi ágyakat kell kihozni a szobájukból és óriási helyük lesz játszani, hemperegni, verekedni.

    Tudunk enni az ikeában

    Amióta van mindenmentes zöldséggolyó, sima ügy lett a kiruccanás. Barnabás lazacot evett főtt krumplival, zöldséggel – öntet nélkül, én füstölt lazacot citromos salátával, sült krumplival és néhány zöldséggolyót, Medve ugyanezt, csak hozzácsapott még valami rákot, Gergő meg csipegetett mindenből.

    Letelt az első két Freestyle Libre hét

    Ma vesszük ki az első szenzort. Nagyon bevált, nagyon szeretjük, elképesztő módon megkönnyíti az életünket és Barnusnak is egy egészen más színvonalú életminőséget biztosít. Inkább máshonnan csípjük el az árát, de amíg tudjuk, megvesszük neki.

    Valószínűleg újra tanulni fogok

    és alig várom! Még nem biztos, hogy beférek a keretbe, illetve hogy ki lehet hagyni annyit, amennyit a szülés miatt nekem muszáj lesz, de ha mindenre zöld lámpát kapok, akkor elárulom, milyen suliba járok majd 😉

    Újra igazi konyhában főzök és sütök

    A pincébe már csak pakolni megyek, szortírozni és takarítani. Az új konyha egyszerűen elképesztő: Medve annyi fiókot, fakkot, rendszerezőt, polcot, mittudoménmismit álmodott bele, hogy mindennek van helye,minden kézre áll.

    Megvettük Barnus íróasztalát

    Pont szuper, mert befér majd mellé még egy ugyanolyan, ha Gergő is elkezdené a tanulást.

    Végre tudok enni

    Dráma volt az elmúlt két hét, szó szerint semmi nem maradt meg bennem, kihánytam mindent. Az eredmény? Mínusz 6 kiló és egy éhségtől meggyötört gyomor. Ki nem találod, mit ennék most… bébikukoricát. Mondom.

    Fűszeres szilvalekvárt készítek ma,

    ha Medve kap bio szilvát a zöldségesnél. Nem is igazán lekvárnak érdekes, inkább pite tölteléknek tenném el, kicsit darabosan, jó fűszeresen… na igen. Lassan kezdődik az ősz, és lassan begyújtunk majd a csikótűzhelybe… és megvan az első őszi kívánságlistám is:

     

    1-5

     

    1., Herbal babasampon – Biola (például innen)

    2., Polaroid napszemüveg -ezt a modellt az Amazonról rendelem majd, itthon sehol nem találtam

    3., Biola Everyoung vadjam gyökeres krém – demeter minőség, magyar gyártó!

    4., Lancome Miracle Forever – már a neve is kifejezi azt, ami most történik velem 🙂

    5. Color Crush planner – arany gyűrűset szeretnék, várni kell rá, de megéri!

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Van szívhang,

    a baba jól van, kalimpál, nagyon élénk, a doki örült a vérvételemnek, de – mivel neki is ez az első ilyen esete – felszaladt a szeme a petefészek markeren. Aztán megnézte ő is a szakirodalmat no meg alaposan,egyenként a petefészkeket és az egy órás megbeszélés után nagy nyugalomban váltunk el egymástól. Méhnyakszűrés eredményét is előkutattuk és az is szuper.

    Minden rendben…

    ennek örömére mustáros-rukkolás rizskenyeret ettem a kocsiban és kinéztem egy jó kis őszi szaladgálós cipőt a Deichmannban (!), ezt:

    barnagyngyhzfnysneaker-graceland-deichmanncom-1383041_p

    Egy baj van, nem volt a méretemben.

     

    Megosztás: