Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

július 2015

    Egyéb

    Tegnap elment az egyik harcostársam

    Szörnyű volt. Három kisgyerek maradt édesanya nélkül.

    Törékeny, de nagyon csodálatos ez az egész mindenség, amit úgy hívunk, hogy élet.
    —————

    Volt két nap, amikor nagyot tudtunk fürdeni a Balcsiban. A fiúk visítva-kapálózva vetették bele magukat a vízbe, pancsoltak, lubickoltak és ölelték egymást, engem és az Édesapjukat. Felváltva mentünk úszni: először Medve, addig én vigyáztam a két gyerekre, aztán ő visszajött és én úsztam egy nagyot.

    Távolodtam, aztán mikor visszafordultam integetni, akkor láttam, hogy teljesen összekapaszkodtak, mosolyognak, ölelkeznek és nagyokat kacagnak. Medve fehér fogai, erős válla, Barnabás kajla füle, Gergő hosszú szempillái, egy nagy szeretetgombócban.

    Csodás egység volt.

    Ha mennem kell, mert eljön az idő, nyugodtan megyek majd. Nagy fájdalommal és -valljuk be- borzasztó kelletlenül, mert nagyon szeretnék még maradni.

    Visszafordultam és ahogy közeledtem a part felé, hirtelen abbahagyták a viháncolást. A hármas kör szétnyílt, befogadtak középre, körbefogtak és ott ölelkeztünk a Balatonban. Szeretetben, békében, megkérdőjelezhetetlen egységben.

    Szerencsés vagyok: nekem megadatott ez a fajta boldogság. Nagyon szeretném, ha még sok időt tölthetnék velük.

    Életem legszebb élménye.

    Megosztás:
    Egyéb

    Ezt…

    a filmet néztem: Agymanók.

    Tetszett, gondolkodtunk rajta Medvével, szerintem sokkal mélyebb mondanivalója van, mint amennyit egy gyerek felfog belőle.

    eszem: sárga és zöld cukkini többféle répával és mazsolás rizzsel

    az illatot használom: Prada Infision d’Iris és Burberry Weekend

    hallgatom: Szabó Balázs Bandája

    szeretem: görögdinnye, puha zoknik, Balaton

    olvasom: Hermann Hesse Sziddhárta

    tartom roppant idegesítőnek: időjárásról való beszélgetés, folyamatos panaszkodás

    várom: szeptemberi elvonulás a Balcsi parjára, Medvével a krakkói kiruccanás és a beígért lazázós staycation este Budapesten

    tartom nélkülözhetetlennek: az elmúlt egy hét után mi mást imádhatnék, mint az ipari porszívónkat

    tartom a legnagyobb mázlinak: Bekecsnek begyulladt a szeme. Apukám idejében észrevette orvoshoz vitte, gondosan ápolta.

    tartom a nyár legjobb beszerzésének: vettem száras bugyit. Ha így nem érted, akkor nagyibugyit, mammer bugyit, nyeles bikinit. Soha többé szoknyában összedörzsölődő combok,

    rágjuk folyamatosan pro/kontra: Barnabással és a szeptemberi óvodakezdés

    nézném órákig: a három fiú dögönyözi egymást az ágyon

    Megosztás:
    Egyéb

    A gödör alja minden bizonnyal a tegnapi nap volt.

    Azt hagyján, hogy szombaton koncertre mentünk volna, és két hónapja lefoglaltam a jegyeket, majd apósom nem ért ide.
    Az is, hogy már ötödik napja súroltam-takarítottam-vakartam-sikáltam mindent, és nem azért, mert maximalista vagyok, hanem mert minden penészes/koszos/pókhálós.

    A hab a tortán az volt, hogy a házassági évfordulónkon is ugyanezt csináltuk, és még este fél 11-kor is asszisztált hozzá a família.

    Betelt a pohár.

    Egyébként Medve totálisan elfelejtette a házassági évfordulónkat, úgyhogy nagyon de nagyon meg vagyok sértődve.

    ——————–

    Legszívesebben hazamennék.
    Olyan, mintha a kukába dobtam volna az elmúlt egy hetet és nagyon de nagyon fáradt vagyok. Nagyon de nagyon fáradt. Óriásit veszekedtünk, de igazából nem egymásra voltunk dühösek, hanem a helyzetre. A vége az lett, hogy nagyon megölelgettük egymást és megbeszéltük, hogy elutazunk kettesben négy napra Krakkóba, és megpróbáljuk elfelejteni ezt a hetet.
    Haha.

    Most épp zuhog az eső, de már van v-a-l-a-m-i formája ennek az egész hóbelebancnak (és akkor még több lesz, ha végre elviszi a kurva nagy kukásautó a szemetet).

    ——————-

    Holnap negyedéves kontrollok, úgyhogy hajnalban utazom Pestre: vérvétel, mellkasröntgen, hasi ultrahang, remélem minden rendben lesz.

    Megosztás:
    Egyéb

    Ahogy csicsergő hangon ilyenkor illik:

    lófasz, lófasz, lófasz.

    Ötödik napja súrolok, sikálok, nyomom-tolom-húzom, szenvedünk, pakolunk és még mindig embertelen.

    Mindegy.

    Net van, a Balcsiban víz van, programok vannak (vagyogatnak), de vagy elmossa az eső vagy előzi a perzselő forróság.
    Mindegy, azért fürdünk, úszunk, szerelmesek vagyunk a Balcsiba és tervezgetjük a jövő hetet: várjátékok, Kapolcs és Tihany a cél.
    Nyihogva röhögök, hogyan álmodoztam szép nyaralóról és keservesen szorítom a számat, miközben vakarom a penészt az ajtóról.

    Honnan kezdjem?

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Gergő… Barnabás

    • ha a matchboxba belenézel és a volán mögé be van préselve egy mazsola
    • ha puszit adsz egy fejbúbra és utána serceg a fogad alatt a homok
    • ha egy kiló őszibarackot tudsz összeorigamizni a lakás különböző pontjairól 
    • ha a mindent begyűjtő szokásai miatt a gyereket már a másik gyerek is Szőke Hörcsög indián névvel illeti
    • ha a vájjá, a mingyáá és az enyém szavak bűvkörébe kerülsz
    na akkor tudhatod, hogy Gergővel van dolgod.
    • ha egy cérnavékony hangocska a mindenbármi működését is elmagyarázza
    • ha sokszor hallod a “meggyfám”, a “barlangomban” és a “turbó” szavakat
    • ha rezignált fejjel közli egy takaró alatt megbúvó szellem, hogy “van akkora szerencséd, hogy ma itt alszom veled”
    • ha észreveszed, hogy valaki egyesével, min.den.ki.nek köszön a kis földalattin, a megállóban, az utcán Adjonistenjónapot, mijáratbanvan, énisjólvagyoknamennemkell
    akkor pedig Barnabással van a közelben. Néha nagyon a közelben:) Ennyire:
    Megosztás:
    Egyéb

    Pénteki mindenféle

    • Azt hittük, hogy most nyugi lesz, de nem, úgy fest, ismét felgyorsulnak az események körülöttünk. Mondjuk nem mintha olyan őrületesen meglepődtem volna… 
    • Olyan furcsa, izgatott, nem kényelmes érzés van a gyomromban. Közeledik a negyedév, de jó lenne ettől megszabadulni.
    • Tegnap Medve szeretett volna valami “szülinapi” meglepetéssel kedveskedni, de semmi nem jutott az eszébe. Egész pontosan így:
    – Annyira szerettelek volna meglepni valamivel, de semmi nem jutott eszembe, ami jó lehetett volna erre az alkalomra. Pedig nagyon szerettelek volna meglepni, mert szeretlek. Nagyon örülök, hogy élsz, nagyon féltettelek, de soha egyetlen pillanatra sem képzeltem el az életem nélküled. Gyönyörű vagy és nagyon büszke vagyok rád. Pont ezért rossz, hogy semmi nem jutott az eszembe, mivel tehetném emlékezetessé ezt a napot.
    – Megtetted, Drága, megtetted.
    • Kedden megyek manipedibe, még hezitálok a tűzpiros és a francia között. Nyaralunk, gyanítom a piros győz majd. 
    • Vasárnap WAMP lesz, nem lenne jó kihagyni, klassz kis programnak ígérkezik, ráadásul az Art on Me cuccokra 25% kedvezmény lesz, úgyhogy remek alkalom bővítenem a kollekciót. Nem sok Art on Me darabom van (egy szoknya, egy tunika és egy nadrág), de mind tekerhető/csavarható/variálható örök szerelem darab.
    • Sárga ágyneműje lesz a gyerekeknek az új bunkerszobában. Tök régi, el is felejtettem, hogy van. Egyforma, krepp, napsárga. Már ki is mostam. Fűzöld gumis lepedőt vettem hozzá (bár ezt lehet, hogy már írtam). Spenót, tükörtojással 😀
    • Jó erős kétoldalú papírragasztót kellene vennem, méghozzá széleset. Jó széleset. Múltkor a tescoban is láttam, remélem jól emlékszem.
    • Már csak egy matracot kell venni, úgy döntöttünk, hogy az itthoni játszómatracot visszük le Barnabásnak. Egyébként ez az egész visszük-hozzuk berendezzük óriási variálásnak tűnne akkor, ha csak egy nyaralásról lenne szó. De nem, a cél az, hogy bármikor leugorhassunk, akár még októberben is…  valahogy így:

    Megosztás:
    Egyéb

    Boldog szülinapot!

    Két éve… az Ég a Földdel összeért és én még csak nem is tudtam róla. Riadt voltam, tudatlan és szerencsétlen.

    Két éve még nem tudtam, hogy van ingyen kegyelem. Van olyan állapot, amikor kapsz egy teljesen tiszta, vadonatúj lapot csak úgy, mert megérdemled, mert valamiért az Ég úgy akarja, a Föld bólint rá, és valahol valaki egy mosollyal kiradírozza az eddigi dolgokat a lapodról.

    Két éve még nem tudtam, hogy nem mindig a sötétebb lap veszít. Sokan haltak meg, túl sokan haltak meg az elmúlt két évben. Olyan lány is halt meg, aki engem vigasztalt, hogy ne aggódjak, nem lesz baj, ilyen nagy daganatot is gyógyítottak már meg, mint az enyém… én pedig csak sírtam és sírtam, mert annyira lehetetlennek tűnt, ugyanakkor annyira kész voltam megtenni mindent, hogy élhessek.

    Két éve még nem tudtam, hogy soha nem lehet tudni, hogy ki nyer és ki veszít. Láttam embereket, akik szerettek volna meghalni, mert nehéz volt nekik ez az élet, mert valahol elromlott, nem sikerült, nagyon fájt és nem volt kiút. Nekik úgy volt jobb. A halál tehát nem feltétlen rossz, és eljön majd, ez az egy száz százalék.

    Két éve nem hittem volna, hogy ennyire szerelmesnek lehet lenni az életbe. Nem tudtam, hogy vannak kijavítható dolgok. Nem tudtam, hogy ér hibázni, újrakezdeni, vastagon elcseszni, bocsánatot kérni. Hogy nincs aranyfonal-ami-ha-elszakad-össze-lehet-ugyan-kötni-de-a-csomó-megmarad tébolyult hülyeség. Ha az aranyfonal valóban aranyból volt, akkor összeforr. Csomó nélkül.

    Két éve rettegtem az ismeretlentől.

    Most kíváncsian várom, merre kanyarodik az út, és azt is, hogy ha elágazáshoz érek, vajon megsúgja-e valami majd odabenn, hogy merre kell mennem.
    Na jó, ez kamu volt.
    Tudom, hogy megsúgja.

    Megosztás: