Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

March 2018

    mindennapok

    Relax

    … aztán az ember valahogy mégiscsak talál valamiféle egyensúlyt.

    Betettem a bevásárlókocsimba egy Loreal krémet. Soha nem használtam ilyesmit – mindig a high end és a professzionális, majd a minél több certifikációval ellátott natúrkozmetikumok vonzottak, de ma megakadt a szemem a csomagolásán. Lepukkantnak,fáradtnak és elgyötörtnek érzem az arbcőrömet, és a lézertechnológia meg a sejtszintű regenerálás kifejezések szinte balzsamként hatottak a lelkemnek. Trigger, bang és nem volt több kérdés.

    Pontosan tudom, köszi, nem bio, blala.

    Azt is tudom, persze parabének meg minden.

    És azt is, nem vagyok hülye, benyaltam a dumát úgy, hogy tudtam, hogy duma.

    És egyszercsak azt éreztem,belepusztulok, ha nem lehet ilyenem. Úgy forgattam a boltban, mintha méreg lenne, ami nem lehet az enyém. Mintha kincs lenne, ami nem lehet az enyém. Mintha titkos, ciki szerető lenne, akivel nem lehet mutatkozni. Mintha nem egy világból jövő, nem egy lapra tartozó lények lennénk.

    Vettem nappalit, maszkot, éjszakait. Vettem egy GM hamburgert, művirágot és egy buta glossy magazint. Megterveztem a holnapi manikűrömet és kitaláltam, milyen tortát rendelek holnap Kolosnak. Madonna üvöltött az anya-autómból, lezabáltam a hambimmal a kormányt.

    Tobzódom és fürdőzöm az érzésben, hogy még én magam sem tilthatok meg magamnak semmit, mert szabad vagyok. Szabad vagyok. Felelős minden döntésemért.

    És ez a szabadság azt is jelenti, hogy nyugodtan tehetem másképp is. Kenhetek organikus kókuszzsírt az arcomra. Süthetem itthon a hamburger bucit, de ehetek Szent György tanyás bio zakuszkát is. Olvashatok Márait, süthetem a tortát Medvének, Hangszersímogató mehet a kocsiban, és… á, hagyd. Ugyanúgy lezabálom a kormányt, csak valami bio szarral.

    Tobzódom és fürdőzöm az érzésben, hogy élhetek így is, és nem számít, ha megszólnak. Szabad vagyok: a női körökkel, a nemezeléssel, az ősz hajszálaimmal és a sok gyerekemmel együtt. Szabad, és felelős minden döntésemért.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Általában nem szoktunk

    unatkozni a nyáron, de most ez valami egészen varázslatosnak ígérkezik. A fiúk mennek úszótáborba, Barnus zenetáborba és Bátor Táborba, táctáborba. A tanfolyamom második része júliusban lesz, alig várom, illetve én is tarok majd női kört, többet is 🙂

    Megyek egy 3 napos nemez workshopra, már bizseregnek az ujjaim és zizegnek a nemezek a szekrényben: ó hangulatú, intenzív műhelymunkára számítok, régi ismerősökre, sok nevetésre.

    Aztán persze a Balaton. A Balaton, és ez előre megbeszélt káptalantóti kávénk Ritával, a tihanyi SUP Andival és azok a lusta délutánok a cseresznyefa alatt – mondjuk Agatha Christie-vel.

    Júliusban Kapolcs, augusztusban a családi nyaralás (kecskemétiek, hahó, hova érdemes menni enni, cukiba, fürdőbe?).

    Medve szintén tele lesz programmal: neki tábor, elvonulás van a palettán, de úgy fest, hogy folytatja a kosárfonást is – tetszett neki és azt mondta, teljes flow, maximális kikapcsolódás.

    Nem vagyunk a túrázós család (egyáltalán), de egy-egy kisebb kirándulás még minket sem riaszt meg. Barnus húsvétra megkapja az első Helka könyvet, gyanítom be fogjuk barangolni az egész Tihanyi-félszigetet.

    Itthon végre a kerttel is kezdenünk kellene valamit, én a saját részemről egy kerti pavilonra szavaznék, de az biztosan nem fér bele idén a keretbe… marad a teraszunk, ami szerencsére bő 40m2, így van elég hely a hintaágynak és a csepphintának, a leandernek és a napernyőnek, a grillsütőnek és az olvasóasztalkának is.


    Sok kérdést kapok, hogy mi lesz nyáron az otthonoktatással: természetesen folytatjuk, nem hagyjuk abba és felesleges is lenne, hisz amerre a szem ellát, Barnabás mindenhol talál magának valami tanulnivalót. Hol piacozunk, hol múzeumozunk, kiállításra megyünk, olvasunk, figyelünk… hjaj, gyerekek, pont most beszéltem egymástól tök függetlenül két olyan anyukával is, akik szintén gondolkodnak az oo-n, mert nem bírják azt a feszkót, ami a sulijukban van 🙁

    Megosztás:
    mindennapok

    Halkan zümmög a laptopom

    nyüszít a szomszéd kutyája és hamuszürke az ég. A gyerekek a nagy ház másik végében, a legkisebb alszik, és most döbbenek rá, hogy szinte vágni lehet a csendet.

    Van minden és nincs semmi: várakozom. Várom a tanfolyami visszajelzést, amikor én tanulok. Várom a tanfolyami visszajelzést, amikor én tanítok (csajok, akik egyesével jöttök: május 13. vagy 19.?).  Várom, hogy hétfő legyen, hogy végre fogadjon a fogorvos. Várom, hogy nyár legyen, hogy végre meleg legyen a talpam. Várom, hogy megérkezzenek a vadiúj táplálékkiegészítőim. Várom a húsvétot. Várom a húsvéti fotókat.

    Várom a pörgős-forgós nyarat, várom a lelkigyakorlat elcsendesülését. Várom, hogy Kolos egy éves legyen, várom, hogy ne sírjak, hogy nincs már kisbabám. Várom, hogy este legyen,mert akkor jön haza Medve, és várom, hogy éjjel legyen, mert akkor mindig megsimogatja a szemhéjamat, amikor azt hiszi, hogy alszom.

    Várom az új könyveket, várom a halásznadrágos időt, várom a csíkos pólókat és a tengerész színeket. Várom a frissen vágott fű illatát, várom az epret, várom a Balatont.

    Várom, hogy ne szeressek még kisbabát.

    Várom az 5. születésnapomat, várom a következő craniosacralis kezelést, várom a szuper hímzőtűimet, hogy hozza a postás.

    Várom a kecskeméti családi nyaralást, várom Barnus könnyeit, amikor megérti, hogy Nemecsek meghal, várom, hogy kifájja magát. Nagyon várom, hogy befejezze a könyvet, mert tetszik neki és nem akarta nem elolvasni, hiába adtam mást.

    Várom.

    Várok.

    Gemma Capdevila

    Megosztás:
    mindennapok

    Kétségek

    Szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy mi lesz, ha m-é-g-s-e-m lesz jó az iskola Barnabásnak… Mi lesz, ha csalódás lesz, ha felbolygatja a napjainkat, ha nem találjuk meg a számításunkat, ha nem könnyebbséget hoz, hanem egyenesen megnehezíti a mindennapokat? Mi lesz, ha választania kell a különórák és az iskola között? Aztán ittam egy kávét, és megbeszéltem magammal, hogy akkor elengedjük. Akkor marad magántanuló.

    Gergő magántanuló lett. Számomra nagyon megnyugtató ütemben fejlődik: a mozgása sokkal koordináltabb, az egyensúlya is javult, ügyesebben ül, ritkábban esik el, szívesebben rajzol, színez, és teljesen elhagyta a dadogást. Indul a csoportos TSMT, minden rendben lesz.

    Sűrű lesz az április –  tartok két női kört, Húsvét lesz, Kolos egy éves, Medve és Apa szülinap, mindketten lelkigyakorlatra megyünk (külön-külön), és hurrá, végre itt a Könyvfesztivál is!! Mindig nagyon várom, mindig szuperjó, Rita, fussunk össze ott is! 😀

    Ezek vannak most “terítéken” nálam:

    1., Panyi Zsuzs

    Egyébként meg ez a március olyan befeléfordulós, nem kinyitós (miért is lenne? még az időjárás is téli):

    • elkezdődött a Hurrá, szültem! program (szétnyílt hasizom nincs, gátsüllyedés, hüvelysüllyedés azé’ akad), tök jól belefér a napomba
    • nagyon megtetszett a Kettlebell, teljesen az én mellékvese-agyalapi típusomra van kitalálva, és kiderült, hogy csak az elsőt utáltam.
    • lejárt a jóga előfizetésem, azt is megújítom.

    Jó kis önszeretgetős hónap ez, na, de szükségem is van rá. Jó könyvekkel, jó teákkal, jó programokkal búcsúzik a tél és kezdődik valami egészen új.

     

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Olyan nagyon jó volt…

    Végre eljutottunk a Gödöllőn a kastélyba, bő egy óra alatt jártuk végig, Kolossal a hátamon, gyönyörű volt, igazán jól tettük, hogy elmentünk. Utána a Smarni étterem sem okozott csalódást, bár a hangulatunk nem volt épp a tetőfokon – családi zűrök vannak és Medve elég feszült volt.

    A tatai fotózás képeit alig várom, készült családi is meg a gyerekekről is, ráadásul mostanában fotózkodásból kijut nekünk bőven: lesz majd első szülinapi is, anyák napi is (reményeim szerint), de ez a húsvéti kis mini bámulatos lett, szerintem imádni fogom a végeredményt.

    Totálisan jó választás volt a tatai Grill Étterem, a hatalmas ablak mellett ülve az egész tó előttünk volt, a szerviz ötcsillagos, az ételek eltaláltak, csak a legjobbakat tudom mondani. Csontig hatoló hideg volt, úgyhogy egy rövid séta után bementünk a várba, a fiúk oda voltak meg vissza a gyönyörtől: igazi vár, igazi lovagok, igazi fegyverek, hú.

    Ma meg már sehova nem mentünk. Leszakadt az ég, vastag hótakaró borít mindent: én szaftos hamburgert sütöttem, ch csökkentett bucival, lilahagymás-vörösboros lekvárral és egy jó pohár borral (Medve), gőzölgő gyümölcsteával (többiek).

    Mi történt még? Kipróbáltam a kettlebellt (lépni nem tudtam másnap), az akupunktúra még mindig csodákra képes (most a pajzsmirigyre kaptam kezelést), volt időm egy kicsit rajzolni, rengeteget aludtam, gondolkodtam, tervezgettem.

    Képzeljétek, áprilisban két női kört vitt két baráti társaság, így az április 7-i időpontot módosítanom kell, mert Medve sztrájkba kezdene. Egy 8 és egy 5 fős társasággal randizom itthon, már nagyon várom mindkét alkalmat 🙂

    Májusban már többször leszünk a Balatonon, de egy női kör még lesz, ígérem, aki jönne, írja meg, neki melyik nap lenne jó május 13. vagy május 19.?


     

    Megosztás:
    mindennapok

    Képzeld, hiányoznak a gyerekeim

    Nem úgy, hogy jöjjenek haza azonnal, nemnem. Megpróbálom érthetően leírni…

    Az otthonoktatás egyik legnagyobb kihívása, hogy soha (értsd SOHA) nem vagy távol a gyerekeidtől. Nincs napi 5-6-8-9 órád arra, hogy várd, hogy találkozzatok. Nincs szünet, nincs pauza, nincs de-jó-megölelni, nincs mesélj-mi-volt, mert együtt élitek át és meg a mindennapokat.

    Amiben szintén van öröm, van lüktetés, idő, ritmus, szépség, élmény, de ez a jaj-milyen-csend-van, na ez soha nincs.

    Tegnap elmentek anyuhoz, én pedig összeszedtem a kongó szobákból a poharakat és a levett nadrágokat, bekúsztam az ágy alá a zoknik párjáért és kidobtam az inzulint borító fóliát a földről. Öntudatlan mozdulat volt, mikor végigfuttattam a kezem a könyveken, amiket nézeget vagy olvas. Láttam Teddyt, a medvét gazdátlanul Gergő párnája mellett. Eleve a szobának Gergő illata volt: mintha belefúrtam volna a fejemet a nyakába, éreztem valami kis csokoládé, festék, föld és napsütés illatot.

    Barnusnál edzőcipő (még nem büdös :D), inzulin, friss papír, és ugyanaz a semmivel össze nem téveszthető illat – az ő illata. Éjszakai szél, cikázó vibrálás, örök küzdelem magával és világgal. Van-e helye, elég-e, elég jó-e… örök zabolátlan, szabályszegő, ellenálló, föld felett járó. Fellegajtó nyitogató.

    Befeküdtem az ágyába és elsírtam magam. Mennyi fájdalom, mennyi nehézség, mennyi tűszúrás, mennyi szorongás… sosem tudod meg, amíg ott nem vagy a helyén. Mennyire kimerültem, milyen nagyon álmos vagyok.

    Tizennégy órát aludtam, hála Medvének.

    Ma éjjel ő jön, én leszek ügyeletben.

    Egyébként pedig randizgatunk, beszélgetünk, hallgatunk. Néz, ahogy alszom. Összeakad a tekintetünk reggeli közben. Még mindig ő a nagy ő.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Alakulnak a dolgok.

    Képzeljétek, a Női Kör úgy alakult, hogy bejelentkezett Emma, hogy jönne, aztán kiderült, hogy Emma és Zsuzsi barátnők és együtt jönnének, aztán kiderült, hogy Emma és Zsuzsi barátnői is jönnének 😀 (így már összesen 8 fő), csak nem jó nekik az április 7., úgyhogy ők egy másik időpontot kaptak, így aki választ várt, annak mondom, hogy szabad még 3-4 hely, lehet jelentkezni.

    Nyugi, ÚÚÚÚGY én sem ismerek szinte senkit, szóval bátran lehet csatlakozni, nekem is újdonság lesz.


    Felmerült egy otthonoktatós beszélgetés is, itt leginkább a tanulás támogatása lenne a fókusz, nem tudom, átgondolom még…


    Hamiskás a március – tegnap úgy megfáztam a Gesztenyés kertben, hogy öröm nézni. Megdőlt az egyszerre felemelt gyerekek rekordja, Böjte Csaba testvér egyszerűen fantasztikus, én pedig végre eljutottam a Pici Piacra – sajnos nem voltam elájulva.

    A pajzsmirigyem sajnos nagyon nem akarja a dolgok sorát és rendjét, nem lett az igazi a kontroll sem, de majd most intenzív akupunktúrával is kap egy kis löketet és remélem újra beindul.


    Újból felmerült a robotgép kérdés (rengeteget sütök), tegnap megjártuk a Media Markt-ot és az edigitalt is, én pedig elképedtem: ennyire flegma, ostoba, nemtörődöm, nyegle hozzáállással rég nem találkoztam. A betűzze, hogy Kitchen Aid-tól a Klarstein? nem is hallottam, de mi a sz@rokat nem tartjuk. Ezek számomra nóném márkák és Bosch-t vennék, de a mi szerződő partnerünk csak egy év garit vállal, a kis háztartási gépeket LESZARJA, számára ez nem szegmens… és így tovább. Döbbenet.


    Igazi randira megyünk Medvével a héten (kettesben!!!), hétvégén pedig sétáltunk egy nagyot, rendezkedtünk itthon, terveztük a nyarat- úgyhogy felőlem jöhet a jó idő!

    Megosztás: