Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

január 2018

    mindennapok

    Jó újra együtt

    Medve hazajött egy 4 napos olasz útról:

    – Hiányoztunk?

    – Nagyon.

    – De nem mondtad.

    -Dógom volt.

    -De ez hülyeség, és mi fetrengve agonizáltunk nélküled, a ruhánkat szaggatva… várj! Van egy kilógó szemöldökszálad. Kitépem. Jaj, ne cirkuszolj már itt mint a fürdős kurva, nem fáj az annyira. Egyébként is arra gondoltam, hogy kitisztítanám az arcod és kényelmesebb lenne, ha felhoznád az ágyat, de ahhoz le kell vinni a szekretert, de nem tudom, majd még kitalálom. Na szóval hiányoztam?

    -Hát eddig nagyon.


    Igaza van, tudom, hogy hogy kell a szarnak adni egy pofont.

    -Gergőt átköltöztetjük külön szobába messze, de Barnus mostani szobája lenne a jó, úgyhogy Barnus ágya átmegy a tévés szobába, onnan kijön a tévé, mindenhol szőnyegcsere, Gergő új szobájába meg a régi ágy, de onnan kijön a szobabicikli, ami a szekreterem helyére kerül majd, amit átviszünk Gergő ágyának helyére.

    – Nyuszkó, a kurva életbe, ezt hány év alatt gondoltad?

    -Ma délután. És lesz a gyerekeknek papagájuk, mert nagyon szeretnének.

    – Ne. Szólj. Hozzám.

    – És fel kell hozni a háromajtós szekrényt a pincéből, mert abban akarom tartani a gyapjúkat és a fonalakat, és…

    -Fonalakat.

    -Azt. És..

    -LÁNGSZÓRÓVAL…

    -…mégfebruár végéig. Most olyan tűnemezelős korszakban vagyok.

    -Ahhh.


    Szerintem szeret.


     

    Megosztás:
    mindennapok

    Annyira sok dolgom van,

    hogy úgy döntöttem, inkább nem csinálok semmit és lelépünk a Medveparkba Veresre. Óriásit sétáltunk, jó hideg volt, a gyerekeket úgy átszellőztettük, hogy csuda – Kolos kifelé jön ebből a szörnyűségből.

    Nem tudom elmondani, mennyire nehéz döntést kellett meghoznunk. Kolos november közepe óta 10 nap kivételével folyamatosan antibiotikumot szedett a rengeteg hörgtágító, puff és szteroid mellé. Fuldoklott, a szó legszorosabb értelmében: az antibiotikum mellé napi 3 inhalálás, 3×2 puff az egyikből, 2 puff 4 óránként a másikból, hörgtágító csepp, gyulladásgátló szirup, az állandó szteroidja, s ha nem elég, még szteroidos kúp – ez volt a napi adag. Gergő összesen talán 3 hetet járt óvodába és már hozta is haza a válogatott dolgokat, olyan vírusokat és bacikat, amik legyőzése egy nem füles (Koli füles lett sajna) és asztmás (ezen nem lepődtünk meg, alkati dolog) gyereknek is szinte megoldhatatlan feladat, Kolosnak viszont egyre reménytelenebb.

    Nehéz volt, fájdalmas volt, de orvos-védőnő-szakorvos-kórház javaslatára és nyomatékos felvetésére megszültük, hogy Gergő itthon marad.

    Tulajdonképpen sok dolog nem változik, mert amíg óvodába járt, addig ugyanúgy itthon volt, csak betegen és ő is puffal, antibiotikummal, így most annyiból lesz könnyebb (hahahahahaaaaaaaaaaaahhahahaha), hogy egészségesen.

    Az igazság az, hogy mivel már egyszer végigcsináltam, annyira nem vagyok megrémülve: Barnus csodásan teljesített a félévi vizsgán, el voltak ájulva tőle, és van olyan pedagógus ismerős, aki egyenesen aggodalmát fejezte ki, hogy milyen rossz, hogy visszamegy iskolába, mert ott majd ez a személyre szabott tehetséggondozás nem lesz elérhető :D.

    A furulya vizsga is megvolt, ott egy tételnél rontott, de alaposan, úgyhogy nagyon elégedetlen volt magával és azóta sokkal többet gyakorol, hogy év végén jobb legyen.


    Kolos felült. A kiságyát el kellett választani a franciaágytól, mert mindenképp fel kell tenni már az oldalát: mászik, kúszik és most már ül is, kapaszkodik az ágy szélébe, hamarosan feláll… én pedig bőgtem, ahogy Medve bontotta a kis bújós fészkünket: határozottan véget ért egy korszak, az a nagyon minibaba kor befejeződött. Jaj, nagyon rossz.

    Az ágyunk végébe került a kiságy, Kolos oltári nagyot durmolt, én viszont félóránként keltem, hogy hol a gyerek :D, de ha jó dolgot kell említeni, akkor újra van lámpa az ágyam mellett, újra tudok este olvasni (ez teljesen kimaradt az elmúlt 9 hónapban).

    Gergővel farsangi füzéreket készítettünk, ma madáretető golyókat rakunk a szobája melletti fenyőre, egyébként pedig rajzol-színez-fest, én pedig bújom az óvodai pedagógiát érintő könyveket, mert nagyon úgy fest, hogy egyelőre én leszek az óvónéni. Rengeteg szuper könyvem van, ha érdekel benneteket, szívesen összeírom,miből és hogyan indulok el.

    Én pedig dolgozom, jelentkeztem egy alapítványhoz önkéntesnek és tartottam itthon egy sminkoktatást is (nagyon sürgős volt az illetőnek, ugye, Bori? :D), haladok a gyaloglással (3 km, és többször belefutok már), illetve elkezdtem bullet journalt vezetni, mert rengeteg a tennivaló:

    • elhozni a kórházból a mammográfiás leletet
    • Barnusnak beutalót kérni ortopédiára
    • kihívni a háziorvost
    • leadni az egyedi méltányossági kérelmet az OEP-nél (ezt mondjuk apa megcsinálta, ettől fostam a legjobban)
    • könyvtár
    • szőnyeg a kocsiba (rendes rongyszőnyeg a sárfogó tálcára – szerintem a kettő együtt verhetetlen)
    • kocsimosás
    • hónapzáró megbeszélések elintézése
    • bébiszitter ezekre az időpontokra (basszameg)
    • ésatöbbi -nemérvéget – a lista, nem az éjjel – az éjjelnek hamar vége.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta bővebben

    Kicsit csalok – nem mind Instagram kép, de talán ez nem akkora baj. Most, december végén és januárban ilyenek vagyunk és ebben vagyunk:

    27153075_1531993026869841_767457388_n

    Alig kezdődött el az óvoda, Gergő nagyon beteg lett. Antibiotikumot kap, itt már valamivel jobban volt csak köhögött, de azért odaült az asztalhoz, mikor Barnabás tanult. Előszedi a Tappancsokat, töltögeti, kérdezi, mi a feladat, szóval érik, én meg hagyom. Lassan és magától – nála ez csak így megy. Öröm nézni. Öröm nézni, ahogy fogja a ceruzát, ahogy számol ügyesen, ahogy egyre biztosabban vezeti a vonalakat, annál is inkább, mert Gergő komoly, nagyon komoly kihívásokkal küzdött ezen a téren. Barnus tanítgatja, óriási türelemmel meg szeretettel (de ha meg nem, akkor sárkányüvöltéssel verik egymást), a én anyai szívem meg repes (és az anyai szám káromkodik a verekedésnél. Hjah.)

    27153028_1531993006869843_1029228287_n

    Na ez nagyon nem volt az enyém. Érdekes, a szürkét, ami most fenn van teljesen komfortosnak éreztem, viszont valami hiba csúszott a rendszerbe és egy nappal lakkozás után egybe, egy héjszerű darabban lejött az egész az egyik ujjamról. Sajnálom, kár érte – anyaghiba lehet, mert sosem fordult még ilyen elő.

    27044893_1531994286869715_1004418371_n

    Lassan haladok. Olyan dolgokon tudom lemérni, hogy jó az irány, hogy jobban bírom a mindennapi strapát. Jó volt múltkor egy fürge (és tényleg fürge) sétát tenni a parkban Kolossal és Gergővel, amíg Barnus furulyán volt. Van, hogy nem megy annyira, de akkor meg hagyom, akkor az úgy van jól és kész, egy a lényeg: mindig van valamennyi.

    27043518_1531992976869846_96834969_n

    Fú, ezekre szinte nem is emlékszem. Talán a Brúnó kapitányt szerettük és úgy rémlik, hogy a másik kettő is jó volt.

    26996940_1531992993536511_897800762_n

    Szutyi az apján. Jó, hogy hittem benne, hogy ilyen apuka tud lenni. Jó, hogy ilyen apja van a gyerekeimnek. Jó, hogy nem hibátlan, nem tökéletes. Jó, hogy nem is várja el magától. Csak ott van nekik, meghallgatja őket, jelen van az életükben – ennél több szinte nincs is. Elég csak Kolos nyáladzó pofiját megnézni.

    27042993_1531994270203050_475599634_n

    Mondom, hogy nyáladzó 😀

    26996068_1531993016869842_1906765306_n

    Mi pedig gyűrjük Barnussal a másodikos mindennapokat. Ezen a ponton az orromon jött ki a kávé a röhögéstől 😀 Nem mondom, hogy hiányozni fog, mert sajnos / szerencsére(?) marad nekünk az otthonoktatásból bőven, körbekérdeztem és nagyjából az idő felében-harmadában még biztosan itthon lesz. Később ez változhat, de teljesen egyénfüggő. Maradnak a Lyenő, Lyapán, jokúrt pillanatok 😀

    27042901_1531994280203049_2109181021_n

    Ezt csak azért mutatom, hogy akinek gondja van a vasával, az szaladjon a Müllerbe és vegyen ilyet. Csoda.

    18447701_1531994276869716_1462095181_n

    Könyvtári nagy kedvenc: mindenféle népek harcias, fiús, hősies meséinek gyűjteménye, Gergő nagy kedvence. Gergő azt hiszem lefordította magának a középsőséget, ebben pedig megpróbáltam a lehető legtöbbet segíteni neki:

    • nem mindig a legkisebb királyfi győzedelmeskedik. Mikor neki mesélek, akkor mindig a középső a faszagyerek, az győzi le a sárkányt és mivel a két nagy általában említésre sem kerül a mesében, a végén mindig hozzáteszem, hogy “megmentve ezzel az öreg király, a bátyját és az öccsét.” Imádja.
    • Egy ideje nem engedem, hogy az ágy szélére feküdjön. Mindig berakom kettőnk közé, és elmondom, hogy neki ott a helye, mert ő a középső, ő van a szívünk közepén, és neki a melegített hely jár, meg az, hogy jobbról és balról, alulról és felülről, mindenhonnan védjék.
    • Sóhajtozni szoktam, hogy mennyire nehéz dolga van, nem is értem, hogy bírja: egyszerre kell szemmel tartania a bátyját és az öccsét, de mennyire jól állja a sarat.
    • Vannak saját titulusai: a kapszulás kávé mestere, a legélesebb emlékezetű kisfiú (állati memóriája van), a legnapsugarasabb kisfiú, a legerősebb kisfiú, a legsegítőkészebb kisfiú. Fürdőzik benne.

    26994776_1531992980203179_1679245835_n

    Nagyjából így telt a Karácsony és az Újév. Nagyon szeretem ezt az embert. Tíz éve már nagyon szeretem ezt az embert. Ma reggel meglepődtem, mert elsírta (!!) magát, hogy milyen rossz lesz neki most pár napig, hogy Olaszországba kell menni nélkülünk. Először azt hittem viccel és gúnyolódik, de rájöttem, hogy tök komolyan megviseli – most ilyen kuckózós – belénk bújós időszaka van, és frankón pityergett. Szentimentális, gyöngyvirágos Medvém…

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Képzeljétek,

    Barnus lehet, hogy iskolába fog járni!!!

    Na jó, keep calm. Csak harmadiktól. Csak úgy, hogy akkor, ha magas -nem, nem is a magason van a hangsúly, hanem az ingadozón-  a cukra, itthon marad és én haladok vele tovább az anyaggal (ez az idő harmada azért, bőven, ha ehhez hozzáveszem a betegségeket, akkor az idő fele mondjuk). Ha valami miatt mégsem menne (erősen romló HgbA1c szint, szövődmények indulása, stb.), akkor vissza a babaruhát és marad magántanuló, és megpróbálja felső tagozatban , ugyanilyen feltételekkel.

    Ha akkor sem, akkor marad a nyakamon 😀

    De!! Sőt!! Juhháá!!

    Mehet. Megpróbálhatja. Jó lenne, izgi lenne, és ami nagyon fontos: mehetne tovább a zene, a tánc és majd a sport is,mert közel van az iskola!


    Egyébként MINDHÁROM gyerek beteg. Antibiotikum, orrszívás, lázcsillapítás, inhalálás – ezek vannak forgószínpadon most nálunk és meg kell mondjam, baromira bosszús, dühös és fáradt vagyok. Nagyon nem hiányzott ez a műsor, de ez van, nincs mit tenni, ilyenkor az ember összeszorítja fogát meg a seggét és csinálja.


    Kevesebb, mint egy hét van a vizsgáig, Medve elutazik, úgyhogy egyedül leszek, ráadásul akkor van a furulya vizsga és a pulmonológiai kontroll is.

    Nyiffnyaff.

    Vannak azért jó hírek is:

    • Lassan, de haladok – már fél órát töltöttem a futópadon, ebből 4 percet futással, a többi emelkedős gyaloglás volt
    • Megyek családállításra, aminek nagyon örülök. Most nincs vezető témám, így nem is állítani megyek, hanem segítőnek és hagyom, hogy megtaláljon a kérdéskör, amivel dolgoznom kell.
    • Lesz szép, új kávéfőző gépem (láttátok, mekkorát akciózott a Tchibo? 14990.- a kis mezei, de nekem csak annyi kell, hogy lefőzze a kávét és kész). Fehéret rendeltem, és ha már ott voltam, vettem Barnusnak egy szett alsónadrágot (jó hosszú a szára és extrán védi a pumpa zsinórját, ha combba lőjük épp), meg egy felsőt (világít a sötétben), illetve Medvének egy mellényt az irodába (mindig fázik, ez ráadásul kifordítható, tavasszal majd kabát helyett hordható, szóval tök jól kihasználható darab lesz, remélem.)
    • Hiába három gyerek itthon, valahogy most flottul és gördülékenyen mennek a dolgok. Nem tudom, hogy az időmet tanultam-e meg jobban beosztani vagy csak simán hozzászoktam a nagyobb terheléshez…? mindegy, most ez így megy, én pedig nagyon elégedett vagyok és összeszedettnek érzem magam.
    • Ma megszabadulok a kék körmöktől. Basszus, hogy ez mennyire nem volt az enyém :O  Most valami sokkal egyszerűbbre, simulósabbra, nőiesebbre vágyom, és nem valószínű, hogy egyhamar újra trendeket próbálnék. Maradi szatyor vagyok, ez az igazság.
    • Kolos nagyon cuki, pörög-forog, kúszik mint a csík, mászni is elkezdett, próbálgat ülni, gögyög-gagyarászik
    • Gergő megtáltosodott: rajzol, fest, gyönyörűen színez, előszedte a régi Tappancs ovikat, amiket Barnus nem töltött kis és számol, karikáz, összeköt.
    • Barnus klassz, mint mindig, csak visszapofázik, amit r-o-p-p-a-n-t nehezen viselek.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Pillanatról pillanatra –

    ez a mondat jött velem szembe most hétvégén. Pillanatról pillanatra.

    Másnak ez öröm, de sajna én nem ilyen vagyok. Nem vagyok spontán, menő, nem ég a talpam alatt a tűz, nem forrongok, nincs olthatatlan szomjam a világ egzotikus tájai iránt… én ilyen ülök a seggemen típus vagyok. Szeretem, ó, de mennyire szeretem, ha ugyanazok a dolgok, emberek, történések vesznek körül…

    A legfrissebb munkahelyemen azt hiszem a negyedik évemet kezdem meg (a többi bőven 8 év fölött), 10 éve ugyanaz a pasim, nem váltok köptetőt (kakukkfüves gyógyszertári) és megsiratom a serpenyőmet – 7 évet töltött velünk, imádtam-szerettem, de vége.

    Nem vagyok egy nagy forradalmár, na. Az állandóságot szeretem, az unalmas kiszámíthatóságot, az akkora izgalmakat, hogy van-e-új-limitált-kiadású-bébiétel-a-boltban vagy hogy ha-megnyomom-a-kocsiban-a-random-lejátszást-vajon-melyik-szám-indul-el-a-cédéről.

    Ehhez képest elég kacifántos volt az út és akkora baszottnagy buckák, huppanók, hajtűkanyarok voltak rajta, hogy alig győztem kapkodni a fejem… most pedig kicsit lassul.

    Bekuckóztunk, Nők Lapját olvasok, megvacsorázunk, aztán sétálok-kocogok egy jó nagyot, egyébként meg kitaláltam magamnak a tökéletes téli elfoglaltságot: hímzés, evés, alvás, horgolás, ripít.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Keserű füstszag van a házban

    • Keserű füstszag van a házban. Ennek az az oka, hogy elégettem (elfüstöltem) a Boldogasszony csokrot, így garantáltan mindenki boldog, egészséges és sikeres lesz ebben az esztendőben, ugyanakkor kurva büdös van az egész házban.
    • Kiválasztottuk az idei családi nyaralás / országjárás helyszínét: Kecskemétre megyünk, le is foglaltuk a szállást, úgyhogy most gyűjtöm a látnivalókat és ötletelgetünk, tervezgetünk ezerrel.
    • Elkezdtem összepakolni a karácsonyi dekorációt, leakasztgatni a fáról a díszeket és a mézeskalács illatot is felváltja a téli immunerősítő keverék. Nem vált be a Helen illóolaj márka, összességében teljesen lutri, hogy melyik keverékük jó minőségű és melyik nem. Bontottam olyat, ami álom és olyat is, amin lehetett érezni, hogy vagy tárolás hiba áldozata, vagy valami más nem stimmel vele, de sajnos a kukában landolt.
    • Vettem egy futónadrágot. A legegyszerűbbet, legolcsóbbat, de tényleg ég és föld a különbség: most olyan 25 percnél és 2 km-nél járok, persze szó sincs arról, hogy mindezt futva, intenzív gyaloglás végig, de már vannak benne rövid, 2-2 perces kocogások.
    • Készülünk a vizsgákra. A visszatérő probléma nem a tudás, hanem a figyelem hiánya: szórakozott, unja,ezer dolog érdekelné így összeadás helyett kivon, kivonás helyett összead és még sorolhatnám. Mondom én százszor és ezerszer, hogy ellenőrizd, tedd ki az ékezetet, figyelj a nagybetűre, mintha a falnak beszélnék.
    • Szeretnénk a csikótűzhely fölé egy rudat függeszteni, amire alma és gombafüzéreket, fűszernövényeket lehet lógatni.
    • Mondtam már, hogy imádom a púderrózsaszínt?
    • Gergő nagyon sokat fejlődött. Ma ment először óvodába, ráhúztunk pár napot a szünetre. Kifejezetten sokat rajzoltunk és színeztünk, lerajzolta Kolost (simán megvan az 5 testrész de az arc is nagyon aprólékos: szemöldök, szemgolyó, pupilla, fül, nyak, fogak mind a helyükön), nyelvét kinyújtva dolgozott egy tűzoltóautón (klassz lett nagyon). Egyébként is olyan sok területen beérett: 8-10 oldalas meséket simán végighallgat (nem képeskönyvből!!), összehajtja a pizsamáját, egyedül fürdik… máskor meg olyan, mint a vadszamár, visít, üvölt, fetreng, szóval azért ne úgy képzeld el Gergőt, hogy megterít az ötórai teához és megkérdezi, hogy would you like a cup of tea my dear?
    • Na kipróbáltam a cotifibra kiwis bélradírját. Csúcsszuper. Fantasztikusan hatékonyan távolítja el a salakanyagot. Egy dolgot nem tartottam szem előtt, mégpedig azt, hogy a hatás nem azonnal jelentkezik, hanem majd csak később, mivel ez nem hashajtó. Simán nekiindultam Barnussal a Decathlonba, a vasárnap délutáni csúcsidőben, ahol fullra járata működött az összes kassza, és még a csillárról is sílécet próbáló emberek, rollerező gyerekek, csapatban lófráló tinik és gyerekükre hótaposót küszködő családok lógtak.

    PUSZTÍTÓ PILLANATOK következtek, jeges verejtékkel.

    Senkinek nem ajánlom.

    (Barnus szuperül szórakozott, és még a kocsiban is azt vihogta, hogy miért nem mentél el ott SZARNI, ha ennyire kellett???)

    Megosztás:
    mindennapok

    Negatív a CT

     

    Röhej, de igen, most tudom elkezdeni tervezni az évet, és ezen a héten még engedélyezek magunknak egy kis lógást.

    Barnus ma nagyon rosszul volt, valami nem stimmelt a pumpával így 33 lett a cukra, és… hidd el, az nem sétagalopp. Nagyon nehezen hoztuk vissza és azt kell mondjam, ennyire rosszul még nem volt a diagnózis óta.

    Most már stabil, kérdeztem, megy-e furulyára, csak idepillantott és elment lefeküdni. Rettenetesen kimeríti a szervezetet egy ilyen kitörés, ilyenkor a legjobb, ha pihen és ágynyugalomban van. A legnehezebb az ilyen helyzetekben az, hogy hogyan őrizzem meg az ő nyugalmát, amikor minden porcikám riadót fúj és rettegek. Mindegy, van ilyen, holnap már mintha mi sem történt volna.


    Egyébként sem voltak ezek most egyszerű napok: konfliktus konfliktus hátán, veszekedés a gyerekekkel, rossz kommunikáció, rossz döntések, nehézkesség és akadályok.

    Jól hangzik, mi? Egészen meghoztam a kedvet a családunkhoz, mi? 😀

    Na szóval seggfejkedés volt a köbön, de talán mára csitul minden, megveszem a határidőnaplómba a betétet, megcsináltatom a körmeimet (egy csomószor kapok olyan kérdést, hogy ez vagy az a lakk milyen színű – nem tudom, nem én csinálom) – ez az én luxusom, az énidőm, hívd ahogy akarod, ugyanis a nap minden pillanatában boldoggá tesz, hogy ápolt és rendezett a kezem (vagy legalábbis egy csodás manikűrrel nyúlok a pelenkányi szarba).

    Készülünk a vizsgákra, jól állunk nagyon, úgyhogy belefér, hogy a jövő héten múzeumozni menjünk egy másik kisfiúval (szintén oo-s), a Nemzetibe megyünk és nekivágunk a felfedező hátizsákos programnak.

    A laptopom megint gyengélkedik, most épp a ventilátornak van rettenetes hangja, holnap jönnek cserélni, de ez legyen a legkevesebb gond, ezt meg lehet oldani, a vízforralónk azonban megadta magát, úgyhogy abból venni kell egy újat. Tíz éve megvan, szerintem kiszolgálta az idejét…

    Jövő héten pulmonológiai kontroll, onkológiai kontroll, vérvétel, múzeum, megbeszélések, én pedig érzem, ahogy lassan felszívom magam, egyre nő az erőm és nekivágok ennek a 2018-as évnek, amitől csak annyit kérek, hogy ne vegyen el semmit. Csak ennyit.

     

     

     

    Megosztás: