Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

August 2018

    mindennapok

    Apróbb bosszúságok, nagy örömök, nyugodt pillanatok

    Zsört, zsört, zsört.

    • Ha ezer évig élek, akkor sem tudom megérteni, hogy miért veszik személyes sértésnek az emberek azt, hogy dolgozni kell vagy hogy a megbeszéltekhez kell tartani magukat, mert egyébként a másik ember munkája lehetetlenül el. Nem értem.
    • Mindezt pedig magának kikérve, hisztérikus hangnemben 😀 Ójaj.

    Hurrá, hurrá, hurrá

    • Kolosnak kijött két újabb foga,így vége az éjszakánkénti 5-6 kelésnek.
    • Barnussal megyünk az évnyitóra
    • Holnap Pozsonyi Piknik!
    • Csodaszép lett letéve a lap, örülök, hogy ezt választottuk, és a fugát nem véletlen válogattuk olyan sokáig: tökéletes
    • Ma van az évnyitó! Barnus reggel óta készül, mosakszik, mosolyog, cipőt tisztít, szóval nagy az öröm, mert ma találkozik először az osztálytársakkal. Kicsit árnyalja a dolgot a tény, hogy a fél bandával együtt táncol, szóval nem lesz azért akkora katarzis 🙂

    Nyiff-nyaff

    • Medve elutazott és csak holnap este jön haza
    • búcsút mondtam a nyári körmöknek és színeknek, tegnap egy halvány, rózsaszínes nude szín mellett döntöttem és nagyon szeretem

    Csúcs!

    • megérkezett a határidőnaplóm, amíg a Balcsin voltunk és határozottan nem bántam meg, hogy a nagyobb, A5-ös méretet választottam
    • jövő vasárnap kettesben programozunk, a gyerekeket anyu bevállalta
    • megtaláltam a legfinomabb mustárt a világon! Édes, de nem túl édes, nem teljesen pürésített de nem is magos és kurkumás, korianderes, kardamomos, fahéjas, szegfűszeges. Mindez azonban nem érződik egyáltalán, csak azt az igazi, klasszikus, isteni finom mustár ízt érezni

    Gyerünk!

    • a hétvégém a rendrakásé: bútorokat tologatunk, dzskiket, zsákokat, rollereket pakolunk, mert hétfőn 8-kor bizony becsöngetnek
    • körbenézek, van-e már szilva: a kamrából nagyon hiányoznak a lekvárok, a csatnik és az édes töltelékek, Füreden ugyan készült pár üveg padlizsán és csípős zöldségkrém, de a fahéjas almatöltelék, a kardamomos szilvapüré még csak most jön 🙂

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Böngésző

    Kisgyerekes anyukáknak nem kell bemutatnom a Böngésző sorozatot: egy kisváros lakóinak napjait követhetjük végig az évkörön át, 4 kötet plusz egy éjszakai böngésző, és az igazi, a nagy tutiság az eredeti, Rotraut Susanne Berner könyvek, a többi csak pótlék. Barnus kicsi volt még, mikor rajongóvá vált, aztán Gergőke is nagyon szeretett böngészni és most, egy bő fél év múlva valószínűleg Kolost is beszippantja, én pedig évről évre képedtem el azon, hogy egyre inkább olyan az életem, mint a böngi lapjai. Ezen először megrökönyödtem, aztán hitetlenkedtem, most pedig már élvezem ezt a fajta kiszámíthatóságot, rendet és viszonylagos egyszerűséget.

    Mutatom is az őszi kötet első oldalát:

    Még ugyan nagyon az elején állunk ennek az ősznek, és állítólag jön még pár napnyi meleg, de a Balaton annyira lehűlt, hogy nem valószínű, hogy tudunk már fürdeni, esetleg az otthoni medence tud még annyira átmelegedni, hogy okozzon néhány szép délutánt, aztán attól is búcsúzunk erre az évre.

    Medve befejezte a festést, következik a burkolás, aztán a pince pakolása és rendszerezése, ahonnan már eddig is olyan kincsek kerültek elő, hogy csak csuda:

    • legalább 3 gyönyörű madáretető, ami még fenn sincs
    • egy reptethető sárkány (még a Tchiboból rendeltem, aztán elnyelte a feneketlen pince)
    • néhány csodaszép Le Stagioni dell’Orto üveg, amikbe almát és szilvát szeretnék eltenni, illetve a paradicsomszósz befőzése is rám vár, ezen a hétvégén esedékes
    • találtam Kolosnak való kicsi lomseprűt és talicskát is

    Aztán persze a legislegnagyobb izgalom most az iskola és az óvoda: a héten az Aldiban van esőruha, mindjárt fel is megyek megnézni, van-e még Gergő méretében, és jön a gumicsizmás időszak is, a lelkemnek nagyon kellene egy mustárszínű Joules. A pénztárcámnak meg nagyon nem, mert most sok kiadás lesz.

    Tavaly kimaradt a csipkelekvár és a gombaszárítás: még mielőtt azt gondolnád, hogy  ordas nagy erdőjáró vagyok, sietve leszögezem, hogy Adri barátnőm próbált ebben a kérdésben némiképp a jó útra terelni, de röhögőgörcs volt a tény, hogy a Gergő korú kisfia alaphangon 3-4x annyit tudna menni, mint én. Szóval csipke: megveszem.

    Újra nyit a könyvtár, benne a babafoglalkozásokkal (ez az olvasó nőről jutott eszembe) és mivel a két nagy iskolában és óvodában lesz, így Kolossal miénk a világ!

    Hiába vagyunk most Boldogasszonynál, egy hónap múlva már bőven Szent Mihálynál tartunk, és izgalmas, tüzes-bátorságpróbás városi nap lesz nálunk, a Balatoni ház pedig még jó pár őszi hétvégére vár bennünket, a rohadék és agyzsibbasztó meleg (amire mindenki panaszkodik, de én imádom!!) után végre van kedve az embernek sétálni, kirándulni és kimozdulni kicsit.

    Nézem a FB eseményeket: Thai Fesztivál lesz, XXII. Vegetáriánus (de majdnem minden vegán) Fesztivál, Vegán Burgerfeszt (gm opció is van a legtöbb helyen), és persze közeleg a tesóm esküvője, amire fejben már megrendeltem a szép időt és a jókedvet.

    Zenda Ivett hozza majd az őszi ruháimat, frissül az összes sminktetoválásom, letudjuk Barnus és Kolos kontrolljait és tervezünk egy ráncfelvarrást a nagyfiús szobába.

    És ez az első oldal még csak 😀

    Megosztás:
    mindennapok

    Szalad a nyár

    nő a bütyök a lábamon, sárgulnak Tihanynál a fák, több tucat új anyajegyem van – hiába kenem. Fürdünk, dolgozom, lángost sütök, alpro fokhagymás-petrezselymes joghurttal esszük, Neked Főztemben ebédelünk apával. Friss őszibarackot, bazsalikomos pesztót és egy Béla és Bandi fehéret találnál a konyhámban, lenruhát, gumipapucsot és szalmakalapot a szekrényemben.

    Sűrűsödnek a telefonok: ilyen azonosító szám, olyan papír, ilyen nyilatkozat, olyan ezmegaz kell, de most ez nagyon messzinek tűnik, az egyetlen valóság a mandulatejes latte, amit iszom és a rozmaringos sárgabarack, amit tegnap is ettem.

    Őrült hőség van, jól is esett a víz, kevesen vannak a strandon, jön a hétvége, pár programot kinéztem azért, ahova elmennék a gyerekekkel.

    Medve szülői értekezletre megy, falat fest, csempét ragaszt és pakol, én pedig gyűröm a gyerekeket, altatok, szúrok, dédelgetek, kiabálok, nevelek, mesélek, a kávé tart életben.

    Meleg van, csíkos a nyugágyon a párna, érik a füge, leng a hintaágy a két fa között, Barnus és apa sakkoznak, Gergő rosszalkodik, Kolos kukorica rudacskát eszik és lassan, nagyon lassan búcsúzik a nyár…

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nem jobb

    Nem jobb, nem jobb, csak csapkodok, morgok, veszekszem, sóhajtozom, cirkuszolok minden szaron.

    Semmisejó, mindenrossz, Medvét is csak piszkálom.

    Szar fej vagyok, és nem jövök rá, hogy mitől. Vagy mitől ennyire 😀

    Aztán egyszercsak bevillan: holnap lesz az ötéves kontroll és újabb szúrás, újabb vérvétel jön, újra hajnalban kell kelni és… tulajdonképp mindegy. Elmegyek, leveszik, kivárom, végigállom, megbeszéljük és… rájövök, hogy semmi sem változik, ugyanúgy novemberben mammográfia, októberben hasi ultrahang és vérvétel.

    Minden megy ugyanúgy, hiába téptem át a célszalagot. És mivel most is elfutotta a szemem a könny, azt hiszem,meg is van a baj forrása.




    Medve tudta. Azt mondta, tudta mi a baj, azért is küldött ennyit fürdeni, medencézni, pancsolni, mert a víz, az az áldott víz az egyetlen, ami képes rendet tenni ilyenkor és ahol minden egyes alkalommal óriási sóhaj szakad fel. Ahol olyan nagyon könnyű a lelkem, mint sehol máshol.

    Ezért jöhet nálam minden, ami csíkos, ami kék, ami képlékeny…

    És Medve ezt tudja. Mint mindent. Most is.

    Holnap ilyenkor már jó lesz. Az ikeában leszek a gyerekeimmel, és kabátakasztót fogok vásárolni, amire a szép, új érkezős-pakolós szobába majd ősszel a vizes-nyirkos kabikat akasztom, és odatolom a meleg radiátor elé.

    Igen. Akasztót, leveses tányérokat, az elsiratott serpenyőm helyett egy utánpótlást és műanyag dobozokat vásárolok majd, és zöldséggolyót eszünk majd.

    Merthogy mindenmentes, vegán és még a ch értéke is szuper, szóval már az ikea is kipipálható, itt sem maradok éhen.

    Ja, és veszek vegán kaviárt. Ódákat zeng róla mindenki, hát, végre én is megkóstolom 🙂 Medvének meg hozok húsgolyót. Mert-egy kicsit- én is ismerem.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nyűgös és sírós vagyok,

    és talán legbelül tudom is, hogy miért.

    Egyrészt nagyon nehéz napok állnak mögöttünk Medvével: sok volt a kaffogás, a veszekedés, a zsörtölődés és az odaszúrás mindkét oldalon. Nagyon-nagyon szeretnénk mindketten, ha kész lenne a lenti rész, de rendkívül nehezen álltunk neki, és mivel tudtuk, hogy a dolog kikerülhetetlen, inkább egymást basztattuk a végtelenségig.

    Nem segített az sem, hogy nagyon nagy volt a meleg, hogy tapadt a bőröm, hogy leégett az arca, hogy nyűgösek voltak a kicsik, hogy Barnusnak -érthető módon- be nem áll a szája és csak ömlik belőle a Bátor Tábor.

    Csuda emberekkel találkoztunk ott, nem győztünk hálálkodni, hogy mennyi szeretettel és odafigyeléssel vették körbe a gyerekünket, és ahogy ott beszélgettünk, egyszercsak rákérdeztem a velem szemben álló, épp barnusról lelkendező srácot, hogy mégis hogy került ő ide, és honnan jött ez, hogy akkor neki itt dolga van ezekkel a beteg gyerekekkel… mire ő:

    Nagyon egyszerű. Jó életem van, és az az életcélom, hogy legalább annyit beletegyek a nagy közösbe, mint amennyit kiveszek belőle.

    És ebben a szellemben szeretgették a kisfiamat egy héten át,majd ha lesznek képek, hozok ám!

    De most vissza a picsogásomhoz és a padlófelszedéshez: megvan a padlólap, kap egy valami vízzáró-aljzatkiegyenlítő szarságot (jól elvolt eddig nélküle, de Medve maximalista), utána hófehér festéket, új lámpát és egy vadiúj pad is bekerül oda, de az nem most, várni kell rá, de sebaj. Fehér lesz az is.

    Megrendeltem az új határidőnaplómat: végül egy nagyobb, A5-ös méretű mellett döntöttem, mert a kisebben nem férek el – így egy helyen lesz majd Barnus inzulinhangolása, az én napi teendőim, a munkáim és a bullet journal is. Amin nem változtatunk, az a Medvével közös Google naptár, mert az nagyon bejött, amúgy pedig leszarom, leszarom, nyiff-nyaff, de legalább a könyv, amit olvasok vicces, és elkészült egy adag fahéjas-vaníliás szilva is.

    Tiszta ősz, komolyan. Szilvabefőtt, zuhogó eső, és épp csizmatartó állványokat nézegetek… meg kenyérpirítót. Meg képek kerültek elő, amiket kereteztetnék.

    És természetesen tovább nyihogok. Van ez így.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nyári kedvencek

    Lassan vége ennek a nyárnak (jó-jó, nem, még nem, de ennél melegebb, másabb, lényegében újdonságot hozó már nem lesz), úgyhogy összeszedtem az idei kedvenceket, amik nélkül nehezebb, rosszabb, unalmasabb vagy egyenesen kibírhatatlan lett volna a hőség.

    1., Steiner Kristóf első szakácskönyve. Eddig sem volt különösebben nagy nehézség a főzés akármennyire bonyolult is a diétánk, de valahogy az a csipetnyi plusz itt-ott hiányzott. Mi voltunk eddig az extrém család, így üdítő olvasni, hogy milyen színes, változatos, ízgazdag, ínyenc módon főz valaki más, és teszi nyálcsurgatóan változatossá azt az étrendet, amit én is követek. Volt benne néhány homlokracsapós recept, amiket imádtam, azóta ki is próbáltam, és valóban más, egészen már egy-egy hozzávalótól az, amit eddig másképp, egyszerűbben, eltérő ízvilággal szoktam meg. Pont mostanában volt egy beszélgetés, ahol arról esett szó, hogy valaki nem tud lemondani a hús ízéről, mire a masszőr lány kifejtette, hogy ha a csirkemellnek lenne íze például, akkor se sütni, se fűszerezni nem kellene, mégis finom lenne, ehelyett viszont egész szakácskönyveket töltenek meg az ilyen-olyan ízű csirkés receptek, így tulajdonképp mégiscsak a fűszerek és a pözsanyag, ami finom, azt meg mindenre lehet tenni. Nekem néha hiányzik a hús, de nagyon finomakat eszem így, vegán diétán.

    2., Clinique Flamenco rúzs. Ez az egyik kedvencem, ezen a nyáron is elkísért.

    3., Az Uriage vízpermete volt az idei nyár egyik legnagyobb felfedezése: a csaláncsípéstől a szúnyogcsípésig, a nagy melegben szomjas bőrtől a napcsípte lábfejig ott volt mindenhol, ahol hűsíteni, hidratálni és frissíteni kellett. Imádtam pakolás alá, krém alá, maszk alá, könnyebben kentem a fiúkra a naptejet (és kevesebb maradt a tenyeremen – úgy általánosságban mindenből kevesebbet, de hatékonyabban használtam). Most már mindhárom méret megvan, nyár elején egy nagy flakonhoz adtak egy kisebbet, olyan akció volt, most pedig kicsi starter kitben van a legkisebb méret (vagy próba?), nem tudom, de azt hiszem 2000 Ft volt a kit és feltettem instára, hogy mi van benne: micellás víz, hidratáló krém és ez a kis spray. A hülyének megéri, na.

    4., Magnézium. Sorolni nem tudom az áldásos hatásait, és szinte mindenki magnézium hiánnyal küzd. Én a magnézium citrátot és ezt a változatot cserélgetem, mindig más kell a jód protokollhoz.

    5., Szalmakalap. Medencében. Balcsiparton. Kapolcson. Teraszon. Tihanyban. Városban. Mindenhol. Már egész csinos kis gyűjteményem van 😉

    6., Hová tűntél, Bernadette? Vicces, szívmelengető, üdítő olvasmány volt, nem véletlen a hájp körülötte.

    7., Az enyém nem pont ilyen, de legalább 7 éves, még a Gisele Bündchen kollekcióból van, bonz színű. Hibátlan. Elnyűhetetlen. Örökbecsű. Az Ipanema és a Havaianas is óriási kedvenc, jó drága, ha azt nézzük, hogy csak egy sima vietnámi papucs, de fillérek, ha lebontom, hány éven át szolgál ki és hordom strandra, homokozóba, városba, mindenhova. Most szeretnék egy szandált és egy másik papucsot is, amíg a leárazások vannak, mert nagyon meg vagyok elégedve vele és mivel 100% kaucsuk, egészen más, mint a habszivacs papucsok. Ha eddig nem értetted, miért a nagy felhajtás ezek körül a papucsok körül, akkor nyugodtan vegyél egyet, megéri. Megvárom, míg lehetetlenül leárazzák, és lecsapok egy szandi és papucs párosra.

    Megosztás:
    mindennapok

    Napok óta

    itthon nyunnyogunk. Nem megyünk sehova, elvagyunk a kis vackunkban, a legnagyobb kirándulás a helyi csempebolt (eldőlt, egy harmadik lesz, már most imádom!) és az Aldi volt, egyébként pedig itthon teszek-veszek. Rengeteg dolgot főztem be és messze nincs még vége (sőt! sőőőt!), de szépen alakul a kamra, és tudom, hogy minden egyes őszi-téli-kora tavaszi napon nagyon hálás leszek magamnak ezért. Töltöttem vegán kolbászkákat, készítettem hamis ananászt, tettem el kaporszószt is és tervben van az ezersziget salátaöntet, a paprikasaláta és akkor még nem álltam neki a padlizsánnak, az meg ugye még most jön majd. Ami azt illeti, az egész befőzős szezon most indul majd csak igazán 😉

    No, azért nincs annyira rossz dolgom, délutánonként ázunk és pancsolunk, olyannyira, hogy lassan mindenkinek úszóhártya nő az ujjai közé 😀 Kolos borzasztóan élvezi a vizet, Medve a nagy mókamester, Gerusz is imád pancsolni, én pedig a köcsög vagyok, aki cicceg, hogy vizes lesz a haja.

    Így osztottuk fel a világot, na.

    Már a gyerekek kistafírolva az új évre, én pedig úgy határoztam, hogy a merőben új feladatokhoz jár egy határidőnapló, ez lesz magamtól az ajándékom, mert a régibe csak a munka fért el, az újban meg helyet kell szorítani a friss dolgoknak is, bizony…! Ajándéknak keresek most egyet, és közben olyan szépeket találok, hogy… Lesznek szülői értekezletek, edzések, és ha minden jól megy, Kolossal sószobázni járunk majd, egy héten egyszer én pedig pilatesre. Jó volt a gyerekekkel itthon, és kellett ez az időszak, ez volt a túlélés kulcsa, most azonban új időszak jön, és nyilván lesznek nehézségek, de… Várjuk.

    Sokan kérdezik, hogy Kolos megy-e bölcsibe (nem, egyelőre azt sem tudjuk, hogy óvodába megy-e, majd a tüdejétől függ) és azt is, hogy mi van Barnus limfangiómájával (nem tudjuk. Decemberben lesz kontroll, akkor derül ki, nőtt-e, reméljük nem, sőt!).

    Barnuska állati jól van a Bátor Táborban, és én pedig – bár hiányzik- nagyon élvezem és maradéktalanul kihasználom, hogy többet aludhatok egyhuzamban, mint két óra.

    (a kép a Bátor Tábor nyilvános FB oldaláról származik, egyébként soha nem tennék fel a netre idegen gyerekeket.)

    Megosztás: