Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

október 2015

    Egyéb

    Tegnapi bevásárlás

    2015-10-31
    by
    /
    12 hozzászólás
    Mit veszel? 
    Hú, nagyon sokszor elhangzik a kérdés, hogy akkor végül is mit eszünk, mit veszek, úgyhogy tegnap lefotóztam:)
    Nagy vonalakban el is mondom, hogy mi lesz belőle.
    Ez így összesen 13.000 Ft volt.
    A Pampers pelenka ajándékba megy egy nagyon kedves családhoz, ahova most érkezett korababa. Minden segítség elkel nekik, nem túl fényes a helyzetük, de… roppant helyesek, nagyon mosolygósak és nagyon összefog a közösség most értük.
    Almacukor: nagyon szeretem. Méz helyett használjuk, beosztjuk, nagyjából egy üveg kitart egy hétig és ebben benne van a sütéshez használt mennyiség is. Mindössze 9-es a glikémiás indexe, szuper cucc.
    Bio mák és lenmag olaj: a mákolaj a legjobb kalcium forrás, a lenmag pedig tele van omega 3 zsírsavval, ami nagyon kell a szervezetünknek. 
    Sportcsirke. Húsnapra vettem, őrületesen drága, de egész más, mint a felturbózott, napot sosem látott változat, aminek teljesen gumiszerű a húsa. Nem, nem állítom, hogy minden üzem ennyire retkes, mint a videón, de azt igen, hogy minden üzemben pumpálnak az amúgy is szétgyógyszerezett, tápozott, sárgított húson. Szerintem egyébként totális tévedés a meg a házi csirke is, az is tápos, de van, hogy megvesszük, és elvek ide, elvek oda teljesen jóízűen meg tudom enni, az üzemit viszont minden körülmények között igyekszem kerülni. Jó rég nem eszünk ilyen húst.
    Ez a fajta azért más. Itt szabad tartásban vannak a csirkék, kapirgálnak és ez érződik a hús ízén is, bár most tuti helyről hoznak majd kacsát (Karácsonyra)és libát (Márton napra). 
    A melleket tegnap megsütöttük, a combok egy részéből húspástétom lesz, a másik része pedig egy rizstejszínes csirkeragu formájában megy majd egy nagy adag házi szelésmetéltre. 
    Himalája só: ezen nem sok dolgot kell magyarázni. A legislegjobb egyébként a parajdi só, de ez sem rossz. 
    Bio fokhagyma granulátum: nagyon szeretem és ezerszer egészségesebbnek tartom, mint a kínai fokhagymát. 
    Morzsolt majoranna: unalmas, hogy bió, bio, bio, de nekünk fontos, hogy minél kevesebb vegyszert együnk. 
    Üveg: a fagyasztóban árválkodó vodkából és a madagaszkári vaníliából pár hét alatt elképesztő vanília kivonat lesz, ami isteni lesz majd sütikbe, gyümölcslevesekbe.
    Rio Mare: a tonhal nálunk jolly joker. Általában egy héten egy hús és egy halnap van, és olyankor is nagyon keveset eszünk. Egy tonhal konzervet ha felturbózok, akkor 8 nagy halpogácsa kijön, de halpástétomnak is esszük (ez a másik kedvenc recept), vagy pizzára feltétnek, rizzsel, tésztaszósznak, rizstejföllel, paradicsomszósszal, mustárosan…
    ————-
    Megosztás:
    Egyéb

    Szuper délelőttöm volt.

    2015-10-29
    by
    /
    4 hozzászólás
    Kezdjük avval, hogy leadtam mindkét gyereket a mézeskalács házban, még az ebédjüket (karfiolleves, diós tészta) is csak betettem a konyhába és már száguldottam is tovább az új, kedvenc csodaboltomba.
    Vettem madagaszkári bio vanília rudat, Gergőnek egy gyapjú hosszú szárú alsót (narancssárga), lebeszéltem, hogy mikor megyek szappankészítő tanfolyamra (alig várom!), aztán csak lófráltam céltalanul.
    Átmentem a Művházba, megnéztem a kiállítást, ittam egy kávét és nagyot beszélgettem az egyik művelődésszervező hölggyel – többek között arról, hogy hogyan is történt az az eset, hogy évekig otthon oktatta a gyerekeit és nem jártak iskolába.
    Végigkutattam a közeljövő előadásait, programjait, majd boldogan és jó pár prospektussal átbaktattam a Rossmannba… ahol nem vettem volna WU2 sampont, mert kell majd a nemezeléshez, nem nem volt. Irány a piac, a vegyi bolt, ahol a patronos keserűtől a portörlőig, a WU2-től a lengyel kekszig minden van, úgyhogy sikerült az óriási küldetés. Egyébként a WU2 ritka, mint a fehér holló: Rossmannban, DM-ben, Müllerben nem lehet kapni, Tescoban meg nem néztem, mert oda még nem jutottam el, de mindegy, mert itt most volt, úgyhogy nagy az öröm.
    Kedden megjönnek a gyapjúk is, neki tudunk állni a karácsonyi ajándékoknak már jó idejekorán, de sebaj, így nem lesz kapkodás majd a végén.
    Megálltam a Városi Múzeumnál, mert megakadt a szemem ezeken a figurákon:

     

     

    A Város jelképei lettek ezek a tündérek, és szuper mondakört építettek fel köréjük, amibe beleszövik a helytörténetet, a turizmust, szokásokat, hagyományokat. Van négyalkalmas helyismereti foglalkozás óvodásoknak, szerintem érdemes lenne elmennünk Barnussal.
    OTP, zöldséges, gyerekek.
    Hazaértünk, megválaszoltam a maileket, most pedig összekészítek mindent a délutáni zöldségkrém főzéshez: felhozom az üvegeket, átöblíti a gép, addig én összepirítom a hozzávalókat. Lesz pórés-zelleres-almás és sárgarépás-zelleres-paradicsomos szendvicskrém. Bébiételes üvegekbe teszem majd, az pont jó mennyiség négyünknek egy reggelire vagy vacsorára.
    Hát így. Mi ma így. Ti mit csináltok?
    Megosztás:
    Egyéb

    Kinőttem- bejelentkeztem – listára írtam

    2015-10-26
    by
    /
    2 hozzászólás
    Kinőttem.
    Harmincnégy és fél évesen eljutottam ott tartok, hogy nem biztos, hogy tudom, hogy mi a jó nekem és hogy mire van szükségem, de azt biztosan tudom, hogy mire és kire nincs.
    Ennek megfelelően purgálok most magam körül mindent.
    Nincs szükségem például glossy magazinokra (Joy, Glamour, Cosmo stb.) Ádám mindig ilyesmit hoz, ha úgy gondolja, hogy szükségem van némi női megerősítésre, és egész eddig nem is szóltam, mert átlapoztam, meg minden, de… nem, már nagyon rég nem nekem szól.
    Nem iszom trendi koktélokat, nem török karrier babérokra, nincs szükségem borítéktáskára és hasított bőr peeptoe csizmára sem. Nem kell aranyóra, csábító parfüm, nem nekem szólnak a trendek úgy általában, és nem kenek magamra semmit.
    Nincs szükségem töltelék emberekre a facebook oldalon. Eddig sem örültem, hogy egy csomó, számomra érdektelen ember életét követem, de nem volt meg a bátorságom, hogy megnyomjam a gombot: unfriend. Nem hide, nem unfollow hanem unfriend.
    Nincs szükségem a Pinterest boardjaim jó részére: hosszú hajak, ombre festés. szőke melír… mind delete. Találtam egy-két pint, hogy mi lenne, ha kislányom lenne, milyen lenne a szobája. Két fiú boldog anyukája vagyok. Semmi szükségem rózsaszín függönyre – ha talán egyszer mégis, akkor majd akkor foglalkozom a kérdéssel.
    Nem kellenek sajtos receptek, sütireceptek, húsos receptek. Kinőttük, átnőttük, már nem eszünk olyasmit. Nem kell dolgozó anya ruhatár (nem megyek irodába), nem kell a “hogyan válasszuk ki a megfelelő iskolát a gyereknek” (ez pipa) és törlöm a diétás-fogyókúrás táblákat is – jó úton járok.
    A telefonom szerencsére megúszta a nagy purgálást: kézzel mentettem el minden egyes számot, amit fontosnak tartottam. A többi pedig le van mentve valahova, de azóta sem nyitottam meg azt a fájlt…
    Nincs szükségem kéretlen tanácsokra, energiavámpírokra és okoskodókra. Megoldjuk magunk. Jól-rosszul, nem számít. Vállaljuk a következményeket.
    ————–
    Bejelentkeztem.
    Bejelentkeztem fodászhoz. Egészen rövid lesz a hajam és már most imádom: az egyik legjobb dolog volt a kemoterápiában, hogy a haj szük-ség-sze-rű-en átmegy a rövid haj fázison. Imádtam. Imádom a mai napig.
    Bejelentettem Barnabást néptáncra. Ez volt a szíve vágya – kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd a nagy lelkesedés.

     

    ————–
    Listára írtam.
     
    Elfogytak az olajak. Elfogyott a szezám-, a rizs-, a tökmag-, és a dióolaj is, ezeket pótolni kell, mert nagyon fontos szerepük van az étrendünkben.
    Elfogyott a B12 vitamin, a körömvirág kivonat és a türelmem.
    Ó, jaj, a türelmem. Ma nagyjából fél órán át kiabáltam sírva az apukámnak (nem az apukámmal!! az apukámnak!!), hogy fáradt vagyok.
    Fáradt, túlhajszolt, elhasznált.
    Üres.
    Üres bögre.
    Üres bögréből pedig nem lehet tölteni.
    Holnap nagyon kell az a pilates.
    Megosztás:
    Egyéb

    Jó kis hétvége volt

    2015-10-25
    by
    /
    4 hozzászólás

    Lord of the Dance
    Szerintem borzalmas volt. Egyrészt Fletli mégiscsak Fletli, őt nem lehet utánozni, folytatni, pótolni, nem, nem és nem. Másrészt nekem a bőrbugyiban-melltartóban ír néptánc az nem ír néptánc. Mindezzel együtt remekül szórakoztam, mert

    1., elmentem itthonról. Leléptem, lekoccoltam, elhagytam a várost-ahol-élek, mint Pataky Attila.
    2., felnőtt módon voltam felöltözve. Semmi mintás pamutbugyi, semmi gumis derék és semmi melegítő.
    3., a barátaink nagyon jó fejek. És hála az égnek, a pasi is, szóval nem az van, hogy mi csajok szeretjük egymást, de ha véletlen a férjjel kell beszélnem, akkor fáj, kínos, unalmas, hanem mindketten oltári vicces, értelmes, szórakoztató emberek.

    Szentendre, Skanzen, népi játékok hétvégéje.
    Egyetlenegy kérdés merült fel bennem. Na jó, kettő.

    1., Mi a vérrel borított, kócbatekert, kutyaugatta vadmalacfasznak költöttük egy kisebb állam éves GDP-jét játékokra, ha a gyerekem az elmúlt 5 és fél év legszuperebb dolgának egy kukoricacsövet (így hívják?) kiáltott ki?

    2., Miért? Miértmiértmiééééért???? Miért nem szólt senki, hogy NEM KELL NEKIK

    • ennyi
    • bonyolult
    • színes
    • elektromos
    • műanyag
    játék?
    Félre ne érts, nem valamiféle századokkal múltba zakatoló nosztalgia mókavonatra ültem, ahol kékfestőt és csuhét kívánok, hanem verem a fejem a falba, hogy mi minden lehetett volna abból a pénzből…
    Na mindegy. Kiömlött tejbe nem sírunk, ahogy Ivett mondaná.
    A fakard és az a mosoly… Nincs szó, amivel el tudnám mondani, mennyire nagyon szeretem.
    Döglés itthon a laptop előtt.

    Vad hattyúk, gyerekdalok, jó kis zene. Receptek rendezgetése, előadások meghallgatása, jegyzetelés. Közös délutáni szundikálás, forró tea, almalekvár és kölestorta.
    Megosztás:
    Egyéb

    Annyi minden történik ma és mégis olyan, mintha megállna az idő.

    2015-10-22
    by
    /
    No Comments
    K 31, régi ismerősöm, és ma megy először a Kékgolyóba. Minden gondolatom vele van, de jó helyen van, jó kezekben lesz.
    Vizsgáljátok át a melleteket, Lányok. Én szóltam.
    ———–
    Ezer ágra ragyog a Nap, ülök a nagy nappaliban (ez is egy hülyeség… hogy kettő van) és épp leadtam egy határidős munkát. Ritkán mondok ilyet, de ez bazi jó lett, úgyhogy a jól végzett munka utáni eufóriában lebegek és csak vagyok, netezek.
    Melegíti a hátamat a Nap, én pedig csak sodródom a mindennel.
    Megnéztem a videót a boxolóról, aki keményen megsorozta az ellenfelét, majd leüvöltötte a bírót, hogy állítsa már meg ezt brutális meccset, és letámogatta vesztest a ringből.
    Kibkítettem két embert, akiknek nem kell veszekedniük, mert nincs okuk rá. Egy csizma bal és jobb fele, egyik jobb sem érti a balt és egyik bal sem a jobbat. Mások, másban jók és máshogyan jók. Nem kell senkinek sem két bal vagy két jobb, szóval nem is értem, miért bizonygatják egymásnak az igazukat. Klassz, erős, önálló nők mindketten, és remek, hogy kisimultak a szálak.
    Óriási, gigantikus kívánságlistám van a Book Depositoryn, amiket nagyon szeretnék majd beszerezni, mert bele tudtam lesni és jónak tartom:

    Aztán gondolkodom rajta, hogy nekiveselkedem a 3 napos őszi léböjtnek, úgyhogy ma már csak egy kis rizst meg zöldséget ettem, holnap pedig mehet ezerrel a lé:D Utálni fogom, ez nem is kérdés, de utána nagyon jó lesz.
    Megyünk ma koncertre, alig várom, és mivel jobbat nem tudtam kitalálni, így egy szürke ruhát veszek fel és kész. Semmi extra, egyszerű szabású, pamut anyagú és jó vastag, szóval fázni sem fogok. Éljen Májkül Fletli.
    … és éljen a hosszú hétvége, juhé! Tök sok program van, ahova szívesen mennék, majd kiderül, Medvének mihez van kedve: mennék a Skanzenbe, mert állati jó program lesz, de itthon is lenne mit csinálni. Mondjuk azért hosszú hétvége, hogy sok dolog beleférjen, nem? De. 
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Karácsonyi listaírás

    2015-10-21
    by
    /
    2 hozzászólás
    A Rendteremtő Karácsonyi Készülődése elkezdődött, és ebben az évben én is végigcsinálom a programot.
    No nem azért, mert már a Karácsonyra készülődöm. Még nem, nagyon nem. Nálunk csak most lett vége a Szent Mihály időszaknak, épp csak belelépünk Szent Márton körébe (erről majd írok), utána még Miklós és Advent következik… szóval nem, ez nem a jingle bells.
    Inkább egy lassú, komótos készülődés.
    Vagyok olyan szerencsés, hogy a világ legalaposabb, legprecízebb, semmin-meg-nem-lepődő Szilvije jár hozzánk minden héten. Elmondhatatlan, mennyi jót hozott az életünkbe és minden alkalommal megemelem a kalapom a munkabírása, derűje és végtelen kedvessége előtt.
    Klassz nő nagyon, rengeteget segít, konkrétan az ép elmémet köszönhetem az ő rendszeres látogatásának.
    Úgyhogy a karácsonyi takarítás mint olyan, idén kimarad: ő mindent megcsinál, összerak, kialakít, sallala, nekem valóban csak a szortírozással, szanálással kell törődnöm az előkészületek során.
    ———————
    És akkor az első hét feladata: írd meg a karácsonyi listákat.
    Az, hogy mi lesz a főfogás Karácsonykor, az nem kérdés: kacsa lesz most is, valószínűleg naranccsal és almasziruppal, mazsolás rizzsel és krumplival. Pipa. A körítés, ingyom-bingyom meg majd kiderül menet közben.
    Karácsonyfa: évek óta nálunk az az advent, hogy estéről estére díszítjük a fát. Beszélgetünk, forralt bort iszunk, készülődünk. Idén sem lesz másképp. December 24-én biztos, hogy csak mi leszünk, nem jön senki, és talán 25-én jön majd mindenki, aki szeretne, aztán pedig újra magunk leszünk.
    ———————
    Ajándék: minden kedves rokont megkérek, hogy ne vegyenek a gyerekeknek játékot. Egy kicsit sem. Egy műanyag kisautót sem. Olyat vegyenek, amivel a gyerekek JÁTSZANAK, mert ismét egy óriási halom félkerekű autót és egyéb törött lomot dobtam ki, és kezdem nagyon unni.
    Rengeteg klassz játék van, aminek örülnének, és rengeteg olyan koncert/előadássorozat/mesedélután, amit tudom, hogy élveznének.
    Idén két dolgon gondolkodom: paravánon és bábokon, mert Barnabás nagyon sokat és nagyon szívesen bábozik. A Waldorfos paravánt egyébként ezer dologra lehet még használni: lehet könyvespolc, elárusító stand, kiskuckó, mászóka, többszintes ház… tényleg csak a fantázia szab határt, abból meg nincs hiány.
    Igen, ahogy így gondolkodom, a gyerekek játékához most ez áll a legközelebb: egy paraván, és rengeteg báb, amikkel önmagukban is lehet játszani. Az külön királyság, hogy bővíthető a készlet és mindig az aktuálisan őket érdeklő helyzethez lehet újabb bábokat varrni/venni, továbbá az is plusz pont, hogy nem valami több darabból álló dologról beszélünk, ami értelmét veszti, ha egy alkotóeleme is hiányzik.
    Sok báb, ujjbáb, kesztyűbáb, filcbáb és egy paraván. 
    Meg néhány mesekönyv, egy-egy gyapjú mellény és színház/koncert/kiállítás jegy, amit élményre válthat a gyerek. 
    Megosztás:
    Egyéb

    Felfedezem Gödöllőt – boltok és egy lista

    2015-10-20
    by
    /
    5 hozzászólás
    Teljesen egyértelmű lett, hogy a napi életünk színtere már nem Budapest. Akkor, amikor eldöntöttük, hogy a gyerekekkel minden reggel ne a nagyvárosba be, hanem a kisvárosba ki induljunk iskolába, nemcsak helyszínt, hanem életformát, életvitelt is választottunk.
    Majdnem pontosan Budapest és Gödöllő között lakunk, így totál kétesélyes volt a dolog, de azt gondolom, hogy nagyon jól választottunk.
    Reggelente 10 perc alatt érek be az óvodába Barnabással. Odafelé két lámpa van, egyébként pedig majdhogynem erdőn megyünk keresztül, ami télen-nyáron csodálatosan szép. Általában klasszikus zenét hallgatunk (ez nekem a volán mögötti kurvapicsaanyázás megfékezésére remekül bevált) vagy beszélgetünk, de rengetegszer van, hogy hallgatunk és csak gyönyörködünk a tájban.
    Tekintsünk most el a munkától és a munkaidőtől. Nálam az megy kávézóból, telefonról is, ha gyors beavatkozás kell, egyébként pedig előre dolgozom – éjjel, késő este, hajnalban, napközben, mindig, amikor időm van, szóval a mikor dolgozom kérdést hagyjuk. 
    Koncentráljunk az elintézendő dolgokra: azt hiszem az aldi, lidl, tesco, dm kör tök logikus, és persze van egy óriási c&a, h&m, müller is, szóval emberi keretek között tényleg nem nagyon van olyan, amit ne tudnék megoldani.
    Aztán ahogy marad fél órácskám, és megyek vissza a kocsihoz, úgy fedeztem/fedezem fel itt-ott ezt a városkát. Találtam egészen elképesztő cipőboltot minőségi olasz áruval – kár, hogy totálisan nem passzol a jelenlegi életvitelemhez egyetlen darab sem:). Van biobolt is, minőségi árukészlettel, közösségi csudapalota kávéval és gyerekruha turkálóval, kézzel készített szappannal. Csinos boltocska patchwork termékekkel és egy lelkes-bájos varrónővel – minden egyedi és bőven innen a giccshegyen, Papírbolt, régimódi gomb-méteráru-fonal-cipőfűző és persze van kisállatbolt meg egy aprócska, de annál szélesebb választékkal bíró könyvesbolt is.
    Minden van és minden karnyújtásnyira. 
    Arról meg már végképp nem is beszélek, hogy az emberek kedvesek, ráérnek, nem sietnek, nincs sehol tömeg, és megbecsülik, ha náluk vásárolsz és nem mész be valamelyik plázába.

    Találtam jól felszerelt jógastúdiót, sőt, Medvét is biztatom, hogy menjen – két jógastúdió van (meg van egy harmadik, arról mindjárt!), az egyik inkább csajos, ott családállítás, kineziológia, nia is van, a másik viszont teljesen semleges, oda férfiak is járnak és nagyon jó a hangulat.
    A harmadik stúdió háznál van és egy nagyon híres jógaoktató magánstúdiója. Én megdöbbentem, mikor megtudtam, hogy pont Gergő családi napközijétől úgy 3 utcányira tart órát… Mindig teltházzal mennek az órái és várólista van. Hm.

    Több remek gyógyszertár is van: majdnem mindenhová tudok homeopátiás gyógyszert rendelni, ezzel együtt ritkán megyek be Gödöllőn gyógyszertárba: itt nálunk helyben van olyan gyógyszertár, ahol majdnem minden olyan cuccot tartanak, ami nekünk kellhet.

    Jut eszembe, legtöbbször ezekről a dolgokról kéritek, hogy írjak:

    • Receptek, receptek, receptek
    • Waldorf óvoda, waldorf élet 
    • Táplálékkiegészítők
    • Gyerekjátékok (?)
    • Smink 😀
    Megosztás: