Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

május 2013

    Egyéb

    Hm.

    Igazából egyetlen nagy gócpont van még a házban, amit nem sikerül kipakolnom (oké, most a lakó szintről beszélek, Medve dolgozója nem tartozik ide. Nem, nem és nem. Az atomharc sújtotta terület.), ez pedig a konyhával közös nagy nappalinak az ülőgarnitúrája.
    Orbitális kupleráj van itt, és hiába próbálok minden áldott nap tenni ellene, valahogy ide gyűlik a lom, és beborít, nos, mindent. 
    Hm.
    —–
    Tegnap befejeztem a bodzazselé befőzést: almás-pirított mandulás és sima citromos-vaníliás adagok készültek még tekintélyes mennyiségben. Medve leszűri a bodzát és lefagyasztom, remélem még majd a meggyhez is tudok keverni kicsit.
    Isteni lecsós csirkemellet főztem, rizzsel esszük majd, és én még egy tojást is ráütök, miközben melegítem: i-m-á-d-o-m a tojásos lecsót! Holnapra kacsahusi lesz pitában, salátával, öntetekkel és mivel múltkor az alsó mélyhűtőbe betettem egy nagy, 2 literes vanília fagyit (hehe, Medvének eszébe sem jut ott keresni), így lehet, hogy brownie-t is sütök. 
    Hmmm…:)
    —–
    Azt hittem, hogy lesz végre egy nyugis-dolgos hétvégénk, de NEM, Medve nagymamája kitalálta, hogy ő bizony ezen a hétvégén ellátogat hozzánk. 
    És ha ő kitalál valamit, az ki-van-találva. Az “akarva van”. Mert ő csak segíteni akar nekem a szülés előtt. Ez a következőkből áll:
    • Mindent, amit nem tud értelmezni és/vagy elől van, megfog (mint egy darab sz@rt), és megkérdezi, hogy mi ez, és hol a helye. Ha nincs helye, miért nincs helye.
    • Kifejti, hogy náluk MINDIG délben, pontosan volt ebéd (azt, hogy kacsahúsos házi pita lesz, nem is merem mondani előre. Olyan hétvégi ebéd, amit kézzel kell enni????)
    • Édes szívem, ez igazán nem róható fel neki, de folyton beszélgetni kell vele. Nekem, mert előre borítékolom, hogy Medve kimegy a kertbe, én pedig itt ragadok a gyerekszoba-konyha-nagy nappali háromszögben a nagyival, aki folyamatos szórakoztatást igényel. Én meg egy kis csöndet, végre. Feloldhatatlan az ellentét.
    • Meg fog fázni a kisgyerek. Kimelegszik. Barnuska, hol az okos fejed? Mondj egy mondókát. Ne rohangálj. Egyszerre csak egy játékkal játszhatsz. Miért pakol szét? Miért nem eszik levest? Jaj, csak nehogy balkezes legyen!!! 

    Hm.
    —–
    Megosztás:
    Egyéb

    Ó, hogy az a…!

    Elfelejtettem, hogy június 3-án lejár a jogosítványom. Óriás rohanás lesz ma délelőtt, háziorvos, önkormányzat (a reggeliztetés, ebédcsomagolás, reggeli munkák elindítása és egy legó állatorvos+távcső felkutatása körön már túl vagyok – és még nincs fél 9). Nem hiányzott ez most. Más terveim voltak. 
    Be szerettem volna csomagolni a dadusoknak a pedagógus napra szánt ajándékot. Vagány Clinique szemfestéket kapnak. Nem azért, mert kolbászból van a kerítés, hanem azért, mert nagyon sokat köszönhetünk nekik: szeretik, nevelgetik a Barnusunkat, és ez olyan hálával tölt el, hogy az nem is igaz. Tudom, ez a dolguk. De a simogatások, a bátorítás, az extra puszik  az igazán nem lenne “kötelező”, és mégis minden nap megkapja a gyerek…
    Be akartam fejezni a bodzát. Ez sem marad el, csak délutánra csúszik: cukrot kell venni meg almát (most almás készül majd), aztán felhordani az üvegeket, kimosni és indul a banzáj.
    Tegnap voltam orvosnál: Gergőke irányba állt, még mindig nagyobb, mint kellene neki, úgyhogy teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mikor indul meg. Azt azért nem lehet mondani, hogy kétségbe estem volna: a menetrend szerinti masszázs-szauna-arckezelés trióra érkező Zsu csak annyit mondott, hogy szóljak, ha elfolyna a magzatvíz, én pedig mondtam, hogy oké, ő meg nyomkodja majd a derekam, amíg meg nem érkezik a férjem. Ezt lerendeztük a liftben, röhögtünk egyet, kiszálltunk és nekiláttunk a szeánsznak.
    Csodaszép a legényke odabenn: néha fel sem fogom, hogy nemsokára itt lesz, velünk lesz, dédelgethetjük, puszilgathatjuk és szeretgethetjük. Néha legszívesebben elkiáltanám magam a boltban, hogy “hé, emberek, hogy tudtok ilyen nyugodtan vásárolgatni, miközben egy ultragigamega csoda történik velem???”, de nyilván nem ordibálok, csak mosolygok és nagyon-nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy Barnabás olyan, amilyen, hogy van, hogy okos-értelmes-bájos, és hogy jön Gergő is.
    Remélem, azt remélem, hogy Barnabást megtanultam úgy szeretni, ahogy az neki jó, és bízom benne, hogy Gergőnek is a lehető legjobb, tökéletlen anyukája leszek.
    Akinek van jogosítványa. 
    Úgyhogy zárjam már be ezt a nyomorult oldalt és húzzak már el öltözködni, mert elkésünk az orvostól:)
    Megosztás:
    Egyéb

    Kész a bodzazselé!

    Epres, almás és almás-rebarbarás készült, óvatos mennyiségekkel (15-20 kis üveg fajtánként:)), de akkora sikere van, hogy egy nagyobb adag ázik, és várja a sorsát, hogy csütörtökön nekiessek.
    Egész szombaton dolgoztam, és meg kell osztanom ezen a blogon is: nagyon boldog vagyok és büszke vagyok a tanítványaimra – kifejezetten jól alakulnak a lányok, ügyesek lesznek és jól haladnak, szóval az instant-sminkre éhes népséget jó kezekben hagyom, amíg Gergővel összeszokunk. (Hahó, Székesfehérvár, állati jó sminkest kaptok hamarosan…úgy nyár végére!)
    és akkor random:
    … szomorú ez az időjárás és ettől én is olyan lassú és lomha leszek. Basszus, sosem gondoltam volna, hogy május végén fűteni fogunk,aztán meg tessék: 8 fok van odakinn!
    … összegyűjtöttem a szuper-színe-van-de-ezt-a-kiképzést-nem-bírja körömlakkokat: a tesóm nagyon örül majd neki, én pedig csak azt tartom meg, ami gyerekbiztos, súrolóbiztos és takarításbiztos.
    … igen, jól látod, kezd a szenvedélyemmé válni a lomtalanítás. Olyan érzés, mintha mázsás súlyoktól szabadulnék meg (pedig egy ide-oda pakolt körömlakk nagyjából 5 deka:)). 
    … amit viszont összegyűjtöttem, azok a régi, gyönyörű porcelán tányérok. A héten veszek hozzá kampót és felteszem a konyhába. Na jó, megkérem Medvét, hogy tegye fel.
    … uhh… megnéztem az időjárás előrejelzést a hétre. Nem kellett volna. Ocsmány idő lesz.
    megyek duzzogni. attól nyilván kisüt a nap.

    Megosztás:
    Egyéb

    Hétvége

    Spárga. Spárgát mindenképp eszünk majd, hozzá pedig fokhagymás tarja lesz. Úgy kellene főznöm, hogy holnap estére már ne kelljen: jön apósom, és 
    1., vigyáz ránk (értsd: rámnéz, hogy szülök-e), míg Medve Tüsszentben van (Brüsszel) 
    2., befejezi a gyerek ágyát
    Valami óriásigigafinomat szeretnék neki főzni: egyrészt nagyon szeretem, másrészt ő olyan igazi hálás közönség: mindent megeszik (oké, csak majdnem mindent: a tarhonyát nem. De csak azt nem.), és mindenről legalább ötször elmondja, hogy mennyire finom.
    Megrendelem végre a sajtoltó kultúrát, olyan ráérősen tologattam ezt a feladatot a héten, aztán hipp-hopp péntek lett, úgyhogy várhatok minimum hétfőig.
    A sárga epe öntött el, mikor megláttam az egyik vendégem táskáját most szerdán. Annyira  de annyira gyönyörű!!! Beindult az Azonnali Beavatkozás: Vásárlás hadművelet, úgyhogy bejártam az említett bolthálózat 3 üzletét. Nyilván egyikben sem volt, ez az én szerencsém…:( Kárpótlásul rendkívül harsány, ám nagyon vidám gumicsizmát vettem magamnak, ősszel tökéletes lesz. Ha minden más fekete rajtam. Ez a csizma egy mákszemnyi színt nem visel el:D
    Ezt a szettet elnézve égető szükségem van egy maxiruhára. Vagy kettőre. Vagy háromra.
    Na jó, ennyi volt a kávé. Irány a bölcsi.

    Megosztás:
    Egyéb

    Drazséka fogkőmentes.

    Iszonyú érzés volt, ahogy az altatásnál elernyedt a kis teste és összecsuklott a kezemben…:( 
    Gyorsan vitte is a doktor úr, mi pedig vártunk, vártunk,vártunk, aztán már mikor kész lett, elmentünk bevásárolni (az ébredés a legrosszabb, olyankor békén kell hagyni a kutyát, ha meglátott volna minket, tuti izgága lett volna, úgyhogy miután megnyugodtunk, hogy minden oké, leléptünk Barnussal). 
    Azt kell, hogy mondjam, nem volt nagy cucc.
    A kutya foga gyönyörű lett, másfél órával később már a kedve is egész jó volt, úgyhogy túl vagyunk a dolgon, és mindenki boldog. 
    Igazi nyári átállás van a körmeim színében: eper-puncs-korall – na ha ezt a három színt összekevered, akkor kapod meg annak a körömlakknak a színét, ami most fenn van. Imádom. Ment rá egy réteg OPI finish coat, úgyhogy a fénye is csodaszép.
    Holnap családi nap lesz a bölcsiben, nagyon várja Barnabás, remélem az idő is jó lesz, arcfestés, tombola, ugrálóvár, szóval igazi hejehuja-vadbuli, málnaszörppel és fagyival.
    … és a világ három legszuperebb pasijának egyike lesz a kísérőm. Na jó, a másik is ott lesz velünk:). A harmadik épp Brüsszelben van.
    Megosztás:
    Egyéb

    Feladatok és a sajnál-elborzad-könnyű neked trió

    Ma délután:

    • munka, munka és munka. Lesz testkezelés, sminktanácsadás és egy sajtótájékoztató. Teljesen vegyes a felhozatal:)

    Holnap:

    • le kell szedetni Drazséka fogáról a fogkövet. Már bejelentettem állatorvoshoz, altatásban csinálják, remélem minden oké lesz. 
    • manipedi
    • bodza-bodza-bodza, de ezt már mondtam:)
    • kórházi pakk összekészítése. soha nem lehet tudni.
    • indul egy új kampány, annak az előkészítése
    Péntek:
    • családi nap a bölcsiben – ugrálóvár, arcfestés, hejehuja
    • takarítás, főzés, második kör a bodzazselében
    Szombat:
    • smink, sminkoktatás
    • Vöröskereszt
    ………………………………………………………………………….
    Ne, ne mondj semmit – az előző terhességem-szülésem után fel vagyok készülve mindenre. Most az első fázisban vagyunk, aminek a sláger mondatai:
    “szegény, hogy még mindig dolgozol” – ezt fejcsóválva
    ” túlhajtod magad, már rég pihenned kellene”- ezt is
    ” egy hős vagy, én biztos nem csinálnám” – mentegetőzve
    Hamarosan jön a második fázis. Az ugye teljesen rendben van, hogy a család összefog, hogy anya a szülés után elmehessen egyet sétálni, egyszer-egyszer tornázni, beülni a barátnőkkel egy kávéra, merthogy az anyaság nem börtön, szükség van egy kis regenerálódásra, ésatöbbi. Ha anya ezen programok helyett ugyanennyi időre (heti 1-2-szer  2 óra) d-o-l-g-o-z-n-i megy, akkor jönnek a kimondott gondolatok:
    ” és kivel van addig az a SZEGÉNY gyerek?”
    ” … hát, ha nincs más megoldás…”
    “ez rettenetes, otthon kellene babáznod”
    “nem sajnálod a kicsit?”
    “nem tudjátok másképp megoldani?”
    és a kimondatlanok:
    “minek szül az ilyen gyereket?”
    ” hogy MERI megtenni?”
    “normális?”
    “szarul néz ki, olyan kialvatlan”
    És aztán hamar, nagyon hamar jön a harmadik fázis. Amikor nehéz, zűrzavaros, de teljes életet élek, és nem kell azon gondolkodnom, hogy megszűnik a munkahelyem, hogy nem lesz állásom,hogy meddig maradhatok otthon és hogy miből veszek pelenkát. Ilyenkor jön a 3. lemez:
    “könnyű neked, mert….” – ja. két hónapja még a sátán fattya voltam
    “de te ezt szoktad meg, te bírod” – akarni kell és kussolni. meg csinálni, ha van rá lehetőség.
    ” szerencsés vagy…” – a szerencsének ehhez semmi köze. én alakítottam így. 
    Nem, nem mondom, hogy ez tökéletes rendszer. Azt sem, hogy mindenkinek való. Viszont eszembe nem jutna egyik barátnőmnek sem a fejéhez vágni, hogy 
    “de könnyű neked, itthon lehetsz 3 évig és semmi mást nem kell csinálnod, csak anya lehetsz. Ha két gyereked van, akkor duplázhatod az időt.” 
    “de jó, már felteheted a lábad és a babaszoba színéről ábrándozhatsz naphosszat. persze csak amikor nem vagy terhesjógán” – mert ez sem igaz. eljárhatnék terhesjógára. De lusta vagyok, helyette csak döglök, amikor lehet:)
    Mindegy, fel vagyok készülve mind a három felvonásra – bár szívem szerint kihagynám a megjegyzéseket. Úgy könnyebb lenne.

    Megosztás:
    Egyéb

    Bodza zselé

    Tegnap leszedtem egy adag bodzát, holnap már el is készül az első adag zselé:) Almásat, fehérborosat és narancsos-citromosat tervezek.
    az igazság az, hogy próbálok lelkesedni a mindennapokért, de most nagyon nem megy. Bosszantó, ostoba és sehova nem vezető időszak van most az egyik munkámban, szélmalomharc, küzdelem. Más hülyesége miatt kerülök kellemetlen helyzetbe, dolgozom feleslegesen és ami még ennél is szörnyűbb: a kedvemért más is feleslegesen dolgozik/dolgozott hiába. Ég a pofámról a bőr, és bár tudom, hogy nem tehetek róla, akkor is zavar, hogy nem tudtam kivédeni a helyzetet. Szar ügy, na.
    Tulajdonképpen nem a munkával van baj. Sosem a munkával van baj. Ha valamihez értesz, beleásod magad,  dolgozol éjjel-nappal az nem kimerítő, legalábbis számomra nem. Az emberek felesleges kerékkötését, akadékoskodását, pozíció féltését, hozzá nem értését (lustaságát?) legyőzni, na az teljesen kiforgat önmagamból.
    Ha valamire van egy hónapod, hogy megcsináld, és nem engedik, nem reagálnak, fogy az idő, majd másfél héttel a határidő előtt észbe kapnak, hogy akkor na, most, azonnal, de még így is magyarázd meg lépésről lépésre, hogy mit akarsz, engedélyeztesd, hagyasd jóvá – az rettenetes.
    Nem csinálják meg, de te dolgozz, de nem szabadon, hanem minden anyagot küldj át elbírálásra azokhoz, akik nem csinálták meg… értitek, milyen faramuci helyzet ez?
    Ráadásul rántasz magaddal egy csomó embert: haptákba állnak, hogy segíthessenek neked, aztán jön a nagy büdös csönd – kiszállsz és nem vállalod.
    Most, hogy így leírtam, ez az egyetlen jó dolog az egészben.
    Mondhatom azt, hogy ez annyira méltatlan, hogy nem csinálom. Nem vállalom. És bosszankodok, mikor látom, hogy mi lehetett volna, és hogy ehelyett hogy oldják meg.
    Bosszankodok, dühöngök, szomorú vagyok.
    És bodzazselé főzésbe ölöm a bánatomat.
    Megosztás: