Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

március 2020

    mindennapok

    Újrakezdés

    Jaj, annyi minden kavarog bennem.

    Napok múlva startol a Kolko, a Pomme Plus változatlanul megy előre, nyakunkba szakadt a nagy itthonlét, és… kövezz meg, én meglátom benne a szépet is.

    Tudom, tisztában vagyok vele, hogy életek fordulnak ki a sarkaikból, a miénk is kifordul, az enyém is kifordul, de egyszerűen nem engedem, hogy elhatalmasodjon rajtam a félelem. A megoldásokra  összpontosítok, a mindennapi jólétünket, jól létünket próbálom megteremteni.

    Mennyi de mennyi minden van, amire “sosem volt idő”…

    Kertrendezés.

    Hatalmas kertünk van, itt az ideje a kertészkedésnek: megvettük a vetőmagokat, és a palantázással – ha el is késtünk kicsit – talán még nincs minden veszve.

    Festés.

    Gyönyörű festékeim, csodás ecseteim, szépséges papírjaim vannak és évek óta várják, hogy újra elővegyem őket. Megvettem másfél éve a fémes hatású festékeket is, azt hiszed, akár egyszer is használtam??

    Új dolgok tanulása.

    Ilyen a Podcast. Ilyen a videózás, videó szerkesztés. Ilyen a fotózás, amit régen nagyon szerettem, de gyakorlatilag egyáltalán nem használom a tükörreflexes gépet.

    Takarítás.

    Egész elképesztően hatékony így, hogy semmi nem kerül BE a házba, csak KI. Tisztul a tér, minden nappal egy zacskó szeméttel kevesebb: összerakhatatlan puzzle darabok, elkopott dobókockák, olyana emberek fényképei, akikről hosszas nyomozás után sincs fogalmunk, hogy kik lehetnek. Sosem használt banana flipes tálak, félig törött focis vonalzó, leszakított könyvborító… mind megy a kukába. Minden nap megy a kukába.

    Bútorfestés.

    Tavaly lefestettünk egy nagy, komor, háromajtós szekrényt, és így rengeteg tárolófelületünk lett az előszobában. Idén a szekreteremet festenénk, pirosat szeretnék, bohém kerámia fogantyúkkal, bojtokkal… Erre is lesz idő.

    Bodzaszörp készítés.

    Minden évben lemaradtunk róla. Idén ez sem marad ki: nádcukorral készül majd és kiváló lesz a hypoglikémia kezeléséhez is.

    Otthonoktatunk, játszunk, fejlesztünk.

    Mackó lábtorna, Gergő tsmt, Kolosnak Ringató. Mondókák, tapsolók, mesék, kézműveskedés. Barnus varr, kosárkát fon, Gergő rajzolni és gyöngyöt fűzni szeret. Nehéz nekik. Nem mondja ki senki, de gyakorlatilag vége az óvodának, vége az iskolának, legkorábban szeptemberben találkozhatnak a barátokkal.

    Olvasok.

    Olyan hosszú könyves listám van, hogy gyakorlatilag sosem érek a végére, talán egy külön bejegyzést is érdemelne.

    kép: lilyfieldfurniture

    Megosztás:
    alma meg a fája, otthonoktatás, otthontanulás

    Hát, mikor már azt hittem, semmi izgalmas nem történik,

    akkor kiderül, hogy újra otthonoktatunk. Két és fél év (nem hivatalosan majdnem 4 év) gyakorlatom van benne, túléltük, megugorható, nyugi.

    Nem hiányzott ez senkinek, de ha már így van, összeszedem az első gondolataimat a témában.

    1., sokkal kevesebb időt vesz majd igénybe, mint azt most a legtöbb szülő gondolja. Nem, nem kell 45 percekre bontani a délelőttöt (bár nem tudom, erre lesz-e most speciális rendelkezés) és sokkal szélesebb palettáról merítenek, meríthetnek majd az anyukák és a pedagógusok is.

    2., mi kertes házban élünk, ez most felbecsülhetetlen csoda: csak ma 6 órát voltak a kertben a gyerekek: játszanak, szaladgálnak, ugrálnak, levezetik. El nem tudom képzelni, hogy aki mondjuk a belvárosban a negyediken él, az hogy bírja ki, nekik nagy ölelés ezúton is, ezerszer nehezebb lesz.

    3., pont azon gondolkodtam, hogy szuper lenne, ha a nagy klasszikusokat műsorra tűznék és lenne mondjuk alsósoknak egy csatorna (Vuk, Tüskevár, Két Lotti, stb.) és lenne egy felsősöknek szóló csatorna is.

    4., Gergő TSMT tornáját nagyon sajnálom, most kutatom, hátha meg lehet találni valahol a feladatsort.

    5., Kolosnak mese kell: most épp Kippkopp a nagy kedvenc, lapozgatjuk, mesélünk, pont úgy megy a nap, mint mindig.

    Érdekes egyébként, hogy hogyan reagálnak a tanárok: a kezdeti pánik helyére belépett a kreativitás és olyan bombasztikus ötletekkel állnak elő, hogy én például alig várom, hogy lássam, hogy megvalósuljon!

    Mi maradunk a fenekünkön: egyetlenegy fotózásunk van egy privát stúdióban, teljesen stáb nélkül, csak a fotóssal, úgyhogy hihetetlen szerencsés helyzetben vagyunk, gyakorlatilag most 8 napig egyáltalán a lábunkat sem kell kitenni az utcára.

    Medve vett vetőmagokat, a gyerekek ásnak, holnap a teraszt takarítjuk le és persze folyamatosan dolgozunk: csomagolunk, számlázunk, és készítjük elő az új honlapot, ami hamarosan indul. Mi már visszaszámolunk 😉

    Ha érdekel, akkor kövesd be a Kolko oldalt :

    Megosztás: