Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

insta-bővebben

    mindennapok

    Insta bővebben

    Kicsit csalok – nem mind Instagram kép, de talán ez nem akkora baj. Most, december végén és januárban ilyenek vagyunk és ebben vagyunk:

    27153075_1531993026869841_767457388_n

    Alig kezdődött el az óvoda, Gergő nagyon beteg lett. Antibiotikumot kap, itt már valamivel jobban volt csak köhögött, de azért odaült az asztalhoz, mikor Barnabás tanult. Előszedi a Tappancsokat, töltögeti, kérdezi, mi a feladat, szóval érik, én meg hagyom. Lassan és magától – nála ez csak így megy. Öröm nézni. Öröm nézni, ahogy fogja a ceruzát, ahogy számol ügyesen, ahogy egyre biztosabban vezeti a vonalakat, annál is inkább, mert Gergő komoly, nagyon komoly kihívásokkal küzdött ezen a téren. Barnus tanítgatja, óriási türelemmel meg szeretettel (de ha meg nem, akkor sárkányüvöltéssel verik egymást), a én anyai szívem meg repes (és az anyai szám káromkodik a verekedésnél. Hjah.)

    27153028_1531993006869843_1029228287_n

    Na ez nagyon nem volt az enyém. Érdekes, a szürkét, ami most fenn van teljesen komfortosnak éreztem, viszont valami hiba csúszott a rendszerbe és egy nappal lakkozás után egybe, egy héjszerű darabban lejött az egész az egyik ujjamról. Sajnálom, kár érte – anyaghiba lehet, mert sosem fordult még ilyen elő.

    27044893_1531994286869715_1004418371_n

    Lassan haladok. Olyan dolgokon tudom lemérni, hogy jó az irány, hogy jobban bírom a mindennapi strapát. Jó volt múltkor egy fürge (és tényleg fürge) sétát tenni a parkban Kolossal és Gergővel, amíg Barnus furulyán volt. Van, hogy nem megy annyira, de akkor meg hagyom, akkor az úgy van jól és kész, egy a lényeg: mindig van valamennyi.

    27043518_1531992976869846_96834969_n

    Fú, ezekre szinte nem is emlékszem. Talán a Brúnó kapitányt szerettük és úgy rémlik, hogy a másik kettő is jó volt.

    26996940_1531992993536511_897800762_n

    Szutyi az apján. Jó, hogy hittem benne, hogy ilyen apuka tud lenni. Jó, hogy ilyen apja van a gyerekeimnek. Jó, hogy nem hibátlan, nem tökéletes. Jó, hogy nem is várja el magától. Csak ott van nekik, meghallgatja őket, jelen van az életükben – ennél több szinte nincs is. Elég csak Kolos nyáladzó pofiját megnézni.

    27042993_1531994270203050_475599634_n

    Mondom, hogy nyáladzó 😀

    26996068_1531993016869842_1906765306_n

    Mi pedig gyűrjük Barnussal a másodikos mindennapokat. Ezen a ponton az orromon jött ki a kávé a röhögéstől 😀 Nem mondom, hogy hiányozni fog, mert sajnos / szerencsére(?) marad nekünk az otthonoktatásból bőven, körbekérdeztem és nagyjából az idő felében-harmadában még biztosan itthon lesz. Később ez változhat, de teljesen egyénfüggő. Maradnak a Lyenő, Lyapán, jokúrt pillanatok 😀

    27042901_1531994280203049_2109181021_n

    Ezt csak azért mutatom, hogy akinek gondja van a vasával, az szaladjon a Müllerbe és vegyen ilyet. Csoda.

    18447701_1531994276869716_1462095181_n

    Könyvtári nagy kedvenc: mindenféle népek harcias, fiús, hősies meséinek gyűjteménye, Gergő nagy kedvence. Gergő azt hiszem lefordította magának a középsőséget, ebben pedig megpróbáltam a lehető legtöbbet segíteni neki:

    • nem mindig a legkisebb királyfi győzedelmeskedik. Mikor neki mesélek, akkor mindig a középső a faszagyerek, az győzi le a sárkányt és mivel a két nagy általában említésre sem kerül a mesében, a végén mindig hozzáteszem, hogy “megmentve ezzel az öreg király, a bátyját és az öccsét.” Imádja.
    • Egy ideje nem engedem, hogy az ágy szélére feküdjön. Mindig berakom kettőnk közé, és elmondom, hogy neki ott a helye, mert ő a középső, ő van a szívünk közepén, és neki a melegített hely jár, meg az, hogy jobbról és balról, alulról és felülről, mindenhonnan védjék.
    • Sóhajtozni szoktam, hogy mennyire nehéz dolga van, nem is értem, hogy bírja: egyszerre kell szemmel tartania a bátyját és az öccsét, de mennyire jól állja a sarat.
    • Vannak saját titulusai: a kapszulás kávé mestere, a legélesebb emlékezetű kisfiú (állati memóriája van), a legnapsugarasabb kisfiú, a legerősebb kisfiú, a legsegítőkészebb kisfiú. Fürdőzik benne.

    26994776_1531992980203179_1679245835_n

    Nagyjából így telt a Karácsony és az Újév. Nagyon szeretem ezt az embert. Tíz éve már nagyon szeretem ezt az embert. Ma reggel meglepődtem, mert elsírta (!!) magát, hogy milyen rossz lesz neki most pár napig, hogy Olaszországba kell menni nélkülünk. Először azt hittem viccel és gúnyolódik, de rájöttem, hogy tök komolyan megviseli – most ilyen kuckózós – belénk bújós időszaka van, és frankón pityergett. Szentimentális, gyöngyvirágos Medvém…

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Évindító insta-bővebben

    15841025_1178456988890115_265778673_n

    Ekkora a hasam. Már most. Ezen minden várandósságom során elcsodálkoztam, hogy bőven tud még hova nőni az a pocak, pedig a 6. hónap táján már sokszor azt éreztem, hogy ez szinte lehetetlen. Komolyan mondom, fantasztikus az emberi test… Egyre többször érzem úgy, hogy ez nem az utolsó ilyen kalandunk 🙂

    15841319_1178456935556787_170618843_n

    Karácsony ide, csendes éj oda, a legnagyobb sikere a mókusos “mézes”kalácsoknak volt. Ezt mártogattuk kókusztejbe, kesukakaóba (nem gondoltam volna, hogy egyszer KESUKAKAÓT fogok inni, de finom nagyon). Mária, József, a kicsi szamár, a csillag – ilyenek mind sültek, de valahogy mindenkinek a mókusos kellett:) Ez van.

    15841595_1178456975556783_95513514_n

    Egyetlen tekercs csomagolópapírt sem vettünk idén. Tavalyról eltettük az összes karácsonyi zsákot, és idén is vidáman abba bújtattam minden meglepetést. A gyerekeknek ez semmiféle gondot nem okozott, tavaly úgy vezettük be ezt a rendszert, hogy AZÉRT varrunk ilyeneket, hogy a Jézuska és az angyalkák tudják mibe hozni az ajándékokat – ha jól viselkedtek. Ezt a kurva száncsengőt Medve vette még 2015-ben valami Waldorf akcióban, és mindenki megőrül a hangjától. Ő nem. Belefeledkezve rázza és rázza és dobol hozzá a lábával és száncsengő meg hohohoho…. megbolondulok tőle.

    15870686_1178456952223452_1687892862_n

    Na ez a könyv állatira tetszett Barnusnak! Holnap megyünk a könyvtárba, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy ma este újra elolvassuk… Rengeteg része van még a sorozatnak, voltunk már az ősembereknél is, meg azt hiszem valami kalózos rész is volt. Rettenetes a szöveg (“mondta Jack”, “kiáltotta Annie”, “tette hozzá Jack”, “tódította Jack”), de nagy betűkkel van szedve, érdekes a sztori és hatalmas sikerélmény, mikor végre saját magának olvas a kölyök.

    15871029_1178456958890118_1165726200_n

    Őszinte leszek: szerintem az örömteli alkotás elengedhetetlen feltétele a minőségi eszköz. A Derwent Inktense készlet bármennyire is a szívem csücske (óvom, féltem, csak a saját hegyezőjével hegyezem) mindig Barnus rendelkezésére áll. Intenzív. Pigmentált. Tartós. Vizes ecsettel akvarell hatású. Kiválóan keverhető. Álom. Barnabás pedig – ha jól megnézed a képet – ki is használja ezeket a lehetőségeket, és teljesen elmerül az alkotásban. Meditál, ha úgy jobban tetszik…

    15878806_1178456925556788_955124154_n

    Ó, a sajtos-rukkolás szendvicsek! Ez bolti, Violife a neve, van belőle natúr, de mozzarellára, füstölt karavánra és cheddarra hajazó ízvilágban is kapható, és nagyon-nagyon szeretjük. Az idei évem egyik fő kihívása a vegán sajtok lesznek: olyan prémium sajttálakat látok itt-ott (Pinteresten, Instagramon, Facebookon, vegán foodie blogokon), hogy a nyálam kicsordul. Nyárra már szeretnék ilyen klassz sajtokat készíteni: elképzelem, ahogy friss fügével, dióval, aszalt paradicsomos kenyérrel esszük…


    15878896_1178456918890122_997323782_n

    Ez a kép adja talán a legpontosabban vissza, hogy mennyire semmit nem csináltunk Karácsonykor. Naponta felporszívóztam ugyan (a kutya miatt ez elengedhetetlen), de egyébként nagyon csendesen és nagyon szépen teltek az ünnepek. Nincs semmi okunk rá, hogy fogadkozzunk, hogy jövőre így vagy úgy lesz, elutazunk, másképp szervezzük, nem csináljuk, nem vállaljuk, stb., mert mindent pont így rendeznék, ahogy idén volt. Pont így. Ugyanígy.


    A tegnapi nap méltó folytatása volt a karácsonyi időszaknak: rengeteget beszélgettünk Medvével, próbáljuk összerakni, hogy hogyan alakítsuk a nagycsaládos életünket majd, és tegnap reggel ismét volt egy “megvilágosodásom” -szerintem, amit ő csak “ó, bazmeg, megint szétbombázzuk az életünket, de igen, ez így lesz jó”-nak hív, amit én nem is értek, de nem baj, a zsenik mindig magányosak és meg nem értettek, ugye. Ez a kis szösszenetem újabb számolgatós délutánokat, sok telefonálást, papírmunkát jelent a férjemnek, de ezzel a projekttel kapcsolatban is már a héten tisztán látunk majd, hogy lehet-e, hogy lehet, mikorra lenne kész.

    A másik ingatlan kapcsán is teljes az izgalom, ha minden igaz ma küldik az árajánlatokat, úgyhogy gyanítom, ma szemernyit sem alszunk, hanem osztunk-szorzunk, variálunk.

    Aztán mi volt még… megvettük a babakocsit (nagyon sokat agyaltunk rajta, hogy milyen legyen), elképesztően finom bbq szószt főztem az esti lencseburgerhez (óóó, na ez mennyei volt!), holnap színházba megyek, mindenképp szükségem van egy piros ruhára, várjuk a havat, betöltöttem a 26. hetet (ami azért vicces, mert a gyereket 2 hete mérték 28 hetesnek :D).

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben május végén

    Próbáltam visszanézni,hogy mikor volt a legutolsó insta-bővebben, de csak áprilisi bejegyzést találtam. Huh. Azóta azért bőven volt történés…13116766_977063142407971_351549232_n

    Uhh, a mai ebédünk lesz. Friss, reggel szedett vargánya gomba, újkrumpli, újhagyma, újsárgarépa… a gomba Gergő családi napközijéből (reggeli friss szedés a közeli erdőből), a zöldségek a zsámboki biodobozból, az okra pedig (merthogy az mindenbe kell, tök jól szabályozza a gyerek cukrát) a Metroból.

    13129711_1175507515794092_1404104228_n

    Méregtelenítő smoothiekat ittunk egész hónapban: almával, bébispenóttal, salátával, okrával, néha biobanánnal- ahogy épp sikerült. Nekem nem feltétlen fontos, hogy gyümölcsös legyen, szeretem a paradicsomos-zellerszáras változatot is, de a fiúk inkább az édeskéset kedvelik- egy szelet rizskekszet még mellédobok és megvan a tízórai.

    13150752_171922329870507_1911127304_n (1)

    Ez a saláta talán mintha lett volna már, de nem lehet megunni ezt a harsogó zöld színt. Minden héten van egy ilyen a dobozban: hol sima, hol lilás szélű, aztán csapnak mellé mindenféle zöldmixet, rukkolát…

    13249813_610364582464438_1850478023_n

    Egy kiló vargányát vettem tegnap, elképesztően jó áron. Jól vettem és jót tettem azzal, hogy megvettem – jó helyre és nagy szükségbe ment a pénz. Nekünk ünnepi lakománk lett belőle, ráadásul több felvonásban: a vargányás-rizstejszínes fusillit tegnap este ettük, a krumplis-zöldséges csodát ma ebédre fogjuk, és gyorsan összedobtam egy levest és egy nagy cserépedénybe vargányakrémet (kenyérre, lepényre).

    13256626_1052971748129733_1830746978_n

    Tegnap végre kisruhás idő volt, ez az egyik kedvencem ebben a témában: imádom a hímzését, az anyagát, a szellősségét, a kidolgozását. Van alatta alsóruha, mégsem melegít, és a színe… igen, határozottan ez az egyik kedvenc ruhám.

    13259032_495402873989916_1281639410_n

    Az utolsó két homoktövises tubus? flakon? izé? mindegy, szóval az utolsó kettő. Örök kedvenc marad, de most keresek valami újat a nyárra, mert egy kissé meguntam. Csak halkan, suttogva, hogy nehogy meghallja, mert gyanítom, hogy egy-két hónap múlva visszatérek hozzá.

    13266889_1553077928326828_488992916_n

    Zen-doodle Barnustól. Rengeteg ilyet rajzolunk, nagyon jól előkészíti az írást, a kis keze egyre ügyesedik, és elindítja magának Gryllus Vilmos valamelyik cédéjét, és egy fél órát biztosan elszöszöl. Totális meditáció.

     

     

    13277589_1101562773256922_1394748010_n

    A gomba a kosárban, Gergőke keze pedig épp a legnagyobbért nyúl – kivette, szagolgatta, dédelgette és nem győzte elégszer elmondani, hogy isteni illata van. Olyan boldoggá tesz, hogy értékelik az ételt, a frissességet, és… hát, na. Bömbi.

    13285245_1759595424252765_492921346_n

    Otthonoktatás: odaülnek, együtt készülődnek, sokszor Gergő is kér puha krétát és rajzol, Barnus dolgozik, színez, mesét mond, papírt vág – ideális napon. Nem ideális napon pedig veszekednek, verekednek, gonoszkodnak egymással, üvöltöznek. Ne legyenek illúzióid, ez állókép 😀 (és néma).

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben, április legislegvégén

    12935061_1084892488235355_772973280_n

    Hangosan hahotáztunk az onkológián. Elképesztően jó könyvsorozat, három része van, most olvassuk az elsőt, és elmondhatom, hogy nekem is nagyon tetszik. Tetszenek a szófordulatok, a történet, a nyelvezete, a képi világa, egyszóval minden.

    12935066_239194376468394_322405539_n

    Kábé ezer éve vettem meg ezt a könyvet, tetszett a borítója, de ennyi -nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire aktuális lesz, és hogy ennyire nem lesz benne egyetlen olyan étel sem, amit a mi diétánk szerint megfőzhetnék. Muhahaha.

    12935143_1058379857567399_1202440129_n

    Elnagyoltan darabolt zöldségek, hevenyészve rádobott fűszerek, majd egy kis bio mustár, és mikor az egész odapirult a kókuszzsíron, akkor turmix. Az egész nem volt több 15 percnél, Isteni szendvicskrém lett belőle, uzsonnára ettük a két haramiával…

    12965023_231613507208629_255585582_n

    … akik felvállalták a darabolást. Barnabás igazi, éles kerámiakéssel – ez a kicsi kés volt velünk a kórházban is, nagyon szeretjük!- Gergő pedig egy kenőkéssel dolgozott, de úgy, hogy még a füle is cukkinis lett.

    Az unschooling, vagyis az ÉletIskola egyik nagyon fontos eleme, hogy a gyerekek megtanuljanak gondoskodni magukról. A mi, élethosszig tartó étrendünkkel ez különösen fontos: sokat beszélgetünk az alapanyagokról, elmondom, ha valami nem bio, elmondom azt is, hogy miért lenne jobb, ha bio lenne. Barnabás tisztában van a lekvárfőzés és a fermentálás alapjaival is, kívülről fújja, mi az az alapanyag, amit mi nem ehetünk, bónuszként pedig össze tud állítani magának alap kisétkezést megfelelő CH tartalommal. Az első cukkininél még nem, de a másodiknál már játszottunk: félbevágtuk, majd negyedbe, aztán megnéztük mennyi a háromnegyed, aztán beállítottuk a mérleget, lemértük, hogy mennyi az annyi és úgy ment a serpenyőbe.

    12965852_483842975154494_807345053_n

    Ez a kép magáért beszél: az új, kedvenc bögrém, napsütéses reggel és fahéjas kávé.

    13102551_1019926894765083_1558088970_n

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben

    Le sem tagadhatnánk, hogy óriási forgalmat bonyolítunk a könyvtárban. Nézem, keresem, kutatom a régi klasszikusokat és a menő újdonságokat is, és… be kell valljam, legtöbbször csalódom.

    Biztos nehéz műfaj a mesekönyv vagy a jó gyerekkönyv, de hogy ennyire… Legtöbbször maga a szöveg rettenetes: nyakatekert, semmitmondó, követhetetlen és…hát… ööö…. unalmas. Nem egyszer fordult elő, hogy elaludtam mese alatt, vagy a gyerekek felkeltek pisilni, inni, valami, és a folytatásérdeklődés hiányában elmaradt.

    Nyilván vannak kifejezetten rajongásig szerethető könyvek, vannak “fú, ez tök jó” könyvek, vannak “jó kis könyvek”, “egynek jó” könyvek, középszerűek, unalmasak és vannak sajnos rettenetesen szar gyerekkönyvek is.

    12501634_778551252275263_1064528158_n

    Ez leginkább az “értem én, hogy van ez a könyv, de MINEK?” kategóriába tartozik. Tiszta New Age, lelki kócsing, “hogyan gondolkodj pozitívan”, de annyira lehangoló,hogy a könyv nagyjából háromnegyedében azt ecsetelgeti a kis tigris,hogy mennyire kurvára nem szereti őt senki, nem hallgatja meg senki,nincsenek barátai és a szar is szar, hogy már nem jutsz el a megoldásig, és addig, hogy hogyan gondolkodjon MÁSKÉPP a kis tigris -azaz TE- magáról, hogy ne legyen ennyire szomorú.

    A példamondatok, a rávezető mondatok nem gyerek szájába illenek, ilyen kifacsart, kitekert önsegítő mondatokat gyengébb minőségű agykontrollos könyvekben is ritkán olvas az ember.

    Aranyosak a rajzok benne, ennyi.

    12501873_1714663372147004_192790574_n

    Ezt nagyon szerettük, megérdemelt egy külön posztot is. Nekem nem tetszettek az illusztrációk, de a mese annyira jó, hogy azóta többször előkerült.

    12677549_1576677235976275_2128865290_n

    Haha, ez a Downton Abbey egér változata. Az ötlet nagyon jó, a képi világ szerethető, a történet kicsit bugyuta. Többször kikacsint a szülőre, a poénok inkább a felnőtteknek szólnak, én pedig nagyon nem szeretem az ilyet. Jó, hogy elolvastuk, egynek jó volt, de nem venném meg.

    12935012_1218946118136370_181791026_n

    Juj, ez állatira tetszett. Vers, de szellemes, vicces, ritmusos, dallamos. Csodaszép könyv, és nagyon élveztük, de nem lesz nagy kedvenc – valahogy nálunk a versek nem válnak azzá.


    10616594_486045284938446_783827626_n

    Ez már -mint látjátok- nem könyv. Reggeli kávé kókuszos rizstejjel és gesztenyés csók – 2ch/darab.

    12501577_1745796182306009_1967435519_n

    “Csak úgy” tulipán. Annyira beleéltük magunkat a kisbaba érkezésébe, hogy a lánynevünk már meg is van 🙂

    12907154_571921472984453_931184900_n

    A vércukis napló roppant unalmas adathalmaz. Kivéve Barnabásé,ugyanis direkt azért zsákmányoltunk a Pagonyból egy nagy csomag matricát,hogy izgalmasabb legyen az a ronda sok szám.

    Megosztás:
    mindennapok

    Telefonos képek

    Akkor, amikor csurom vizes hajjal ülök az ágyon, Ő pedig odajön, bedugja a hajszárítót és megszárítja a hajam… na akkor túlcsordult. Az az érzés, amikor szétrepeszti a mellkasod a boldogság,a büszkeség, az öröm és a hála.

    12606728_936189996450150_1575114195_n

    “Technika óra” vagy hívd, ahogy akarod: matatunk, dolgozunk, bogaras mütyűrtartót nemezelünk az ágya mellé. Végignéztünk jó pár bogaras könyvet, de nem talált benne olyat, amilyet keresett, úgyhogy rajzolt egyet, és azt kérte, valósítsuk meg azt. Így is lett. A fűtőtesten szárad az ebadta, randa lett, mint a pun háborúk, de elnyeli majd a zseblámpát, a zsepit és a többi szuper, éjszaka felettébb nélkülözhetetlen kincset.

    12606874_936190939783389_1910049095_n

    Három dolog miatt fotóztam le ezt a képet

    1., beindult nálunk is a Pettson és Findusz láz

    2., Gergő felkiáltott a kép láttán, hogy ez apa garázsa!

    3., Nem, ez nem igaz, a gyerek igazságtalan. Medve garázsa ennél jóval durvább.

     

    12606939_936190916450058_67374053_n (1)

    Névnapi tulipán.

    12625784_936190903116726_1234887554_n

     

    Műhely, tanfolyam, alkotás. Két hét múlva megint megyek, alig várom, a hajszárítós betyárnak készül majd sapka, és elég kicsi még ahhoz, hogy “elbírjon” valami egészen elborultat is: első körben valami manósipkára vagy sárkánysapkára gondoltam.


     

    Egyébként még mindig a torokgyulladást kezelgetem, több-kevesebb sikerrel, de rengeteg Sonnentor teával, és olvasgatok, tanulok, mosok, szervezek csak úgy csendesen, lassan, vasárnapiasan…

    Megosztás:
    Egyéb

    A nap, amikor elszakadt, majd összeforrt a Waldorf álom

    Valószínűleg rosszkor és rossz időben csattantak össze. Még azt sem mondhatnám, hogy nagy volt az ÜGY, de fájó seb maradt utána – Ádám és Barnabás egyik óvónénije szóváltásba keveredtek.

    Bánatos volt nagyon a férjem, mert olyan értelmetlen volt az egész, annyiszor átbeszéltük, átrágtuk, kiköptük, visszacsámcsogtuk a dolgot az elmúlt időszakban, most pedig mégis falba ütközött és teljes értetlenséget kapott megértés helyett.

    Ez van, senki nem tökéletes. Mindenkinek lehet rossz napja, mindenki lehet figyelmetlen, de… azért olyan rossz érzés volt egész nap, olyan izgága, gombócos. Hát, ez van, ezzel együtt még mindig ez a legjobb, de…

    … és este megcsörrent a telefonom.

    Sziasztok, nagyon sajnálom, nagyon bántott egész nap, nagyon hirtelen reagáltam. Egyáltalán nem volt igazam, hogyan is felejthettem el, tényleg nagyon bánt, és sokkal jobban fogok figyelni. Bocsássatok meg, remélem nincs harag.

    Egy pillanat alatt nyert értelmet az, hogy együtt vagyunk egymásért, hogy egyenrangú félként veszünk részt ebben a kapcsolatban. Életre kelt a gondolat, hogy hibázunk, belátjuk, és igyekszünk jobban csinálni legközelebb. Nincsenek életre szóló naaaaaaagy dolgok, minden nap új nap, és mindig van lehetőség javítani.

    Mosolyogva tettük le a telefont.

    ————————
    Na jöjjön egy kis insta-bővebben:

     Felhő szétszerelte a kicsi sámlit. Láttál már komondort szégyenkezni? Nem? Na, ilyen.

     Ilyenek az estéink. Még egy alma, egy kis Böngésző a fáradt kismukikkal. Aztán jóéjt puszi, lámpaoltás… és onnan villámgyorsan alvás elszabadul a pokol: kacarászás, ágyon ugrálás, éjszakai víz, hol a cumim, nem kényelmes a takaró, eltűnt a macika…

     Tegnap csúcsminőségű quinoat vettem, ráadásul féláron, a Müllerben. Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

     Anyu hozott pirospaprikát:friss, idei és valami elképesztő szíve, illata van! Hmm… lehet, hogy egy jó csirkepaprikás lesz most a hétvégi húsnapon?
    Kétesélyes a dolog, holnap ugyanis gombászni megyünk, ha nem esik az eső. Igen, gombászni, ráadásul Gergő bölcsijével. Csuda egy hely ez, na, mondom én 🙂

    Megosztás: