Szuper bölcsis gyereknapra megyünk szombaton, aztán esküvőre, aztán pedig vár a meggy: anyukámmal nekiveselkedünk a meggyfának.

a következő napokban. Hol ez, hol az, de mindenképp és mindig van valami, amit csinálni kell.

… a köztes időben pedig: vennem kell szivacsot a gyerek új legózós-olvasós kuckójára (képek hamarosan), vennem kell egy capri nadrágot, el kell hoznom 140 raklapnyi üres üveget a hétvégi meggyezéshez:)

Csalódások.

• az a nyomorult cseresznye nem cseresznye. Meggy. Annyira cserkónak akartuk látni, hogy beleláttuk, de nem az.
• a négy nap alatt piszok rossz idő volt. 
• valami állat kifúrta azt a részt, ahova én csodás fűszerkertet terveztem
• nem merem megbolygatni azt a részt, közel se merek menni hozzá, a teraszról kesergek és piszkálom a férjemet, hogy nézze meg, mi az
• a gyerek lázas volt tegnap, én pedig jól megfáztam, mikor az ügyeletes patika előtt álltam a szakadó esőben
• itt volt hétvégén Medvi nagymamája, aki semmibe nem akar beleszólni, de…

• a dolgozómban kész a falikar (kipolírozva, helyére téve) és a nagy csillár
• rengeteg könyvet pakoltunk már be, szuper, hogy egy-két kedvencem már kanyújtásnyira van
• isteni krémes-petrezselymes újkrumplit készítettem
• van vagy 50 üveg bodzaszörp
• szuper kis grillezős délutánunk volt tegnap, egy jó órára kisütött a nap, a teraszon ettünk és sangriát is ittunk
• a szép fali szőttes túlélte a tisztítást. Ragyognak a színei és isteni finom illata lett.
• gyerekszobai bútorok a helyükön
• hálószoba felmosva, kitakarítva, lehet szerelni az ágyat
• találtam két patchwork huzatot, ami pont a teraszon lévő padra való. Ilyesmi:

hazafelé, amikor megláttuk, hogy a Bakáts téren nagy virágvásár van. Hiába volt tele mind a két kezem (és mind a két vállamon 1-1 szatyor), nem tudtam ellenállni.

Vettem sötétbordó bazsalikomot, mentát, citromfüvet, levendulát, és egy hortenzia is velünk jött.

• egy nagyon erős neonpinket
• egy szintén nagyon erős, neonos dinnyeszínt (nem piros, nem rózsaszín)
• és egy erősebb lazacszínt

a cseresznye a kertben. Remélem a jövő héten már szedhetem és azt is remélem, hogy más a helyén lesz a sütőm – egy amolyan igazi, hatalmas, rácsos tetejű cseresznyés pitét szeretnék.

A bodzaszörp remek lett, úgyhogy mostantól amíg teljesen el nem virágzik, bodzaszörp őrület van nálunk, minden nap újabb és újabb üvegek telnek meg.

Elkezdtem a dolgozómban a helyükre pakolni a könyveket és a gyerekszobában is benn van már két szekrény.

A mosógépben perkarbonátos vízben áznak a matrachuzatok, remélem hófehérek lesznek és frissek, nagyon frissek – már a héten szeretnék a saját ágyunkban aludni. Elég volt a kanapéból.

… leginkább azonban egy új feladat tart lázban, annyira dédelgetett álom és annyira hihetetlen, hogy a küszöbén állok, hogy még szavakba sem tudom önteni.

a virágok! Elég volt nekik az elmúlt 2 napban az eső, most egy kis felhőkön átszűrődő napsugár, és máris bújnak…

Ennek örömére elmentünk sétálni, aholis az első lépésnél (értsd: kiléptünk a kerti kapun) szarba lépett a gyerekem, úgyhogy nem volt olyan felhőtlen a séta: nem mehettünk csúszdázni, homokozóba és fehér padlójú boltba sem. Végül vettünk egy jégkrémet és elindultunk haza.

Kibújt a bab is (ez olyan érdekes, nem is értem: reggel még semmi, délután kibújik), már csak bokrosodnia kell, és szuper lesz.
Ha minden igaz, holnap elkezdődik a konyha projekt, a gyerek falára felrajzolom a mintát, aztán megyek be a városba (beszarás, hogy már így beszélek) és haza se jövök péntekig.

Szombaton 2 esküvő, vasárnap tanítok, legközelebb hétfőn tudok itthon tevékenykedni, de nagyon remélem, hogy addig

• elkészül a festés
• talán a konyhapult is
• összeszereli Medve a gardróbszekrényeket
• helyére kerül a hűtő
• lesz tévé
• talán még fürdőszobapult is. Bár azt nem tartom valószínűnek.