Éveken keresztül csak készültem az életre. Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek, majd akkor utazunk, majd akkor jobb lesz, majd akkor.
Majd ha a házat már felújítottuk, majd ha lefogytam, majd ha végleg vegán lettem, majd ha.
Aztán beteg lettem, és kezdődött ugyanott, ugyanúgy: majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek. Akkor már jobban merek majd élni, mert egyébként belehalhatok, aztán mi lesz a gyerekekkel?
Majd ha Barnabás végre iskolába tud járni. Majd ha beáll a pumpa, majd ha Kolos óvodába megy, majd ha.
Majd ha lesz megtakarításunk.
Majd ha lesz nagyobb autónk.
Majd ha valaki biztosan megmondja, hogy hogy kell élni.
Majd ha tuti lesz.
És nem jött senki, hogy megmondja, basszus, nem jött senki.
Harmincnyolc éves leszek idén, és eszemben sincs fanyalogni vagy nyafogni, hogy öregszem. Harmincnyolc éves leszek idén, és már megkérdőjelezek mindent – ugyanakkor nem kérdőjelezek meg semmit.
Harmincnyolc éves leszek, és átformálom, átírom, újratervezem az életem majd’ minden pillanatban. Gergőnek volt pótolnivalója, nem is volt jó neki a bölcsi. Kolos nem akartam bölcsibe adni, vele össze voltunk nőve majdnem 2 évig, és most felmerült bennem a gondolat, hogy mehetne, mert nekem lenne jobb, könnyebb. Hogy neki milyen lenne? Nem tudom. A puding próbája az evés: remélem jó, mert ő nagyon más fából van faragva azért, mint a nagyok. Van két nagyobb testvére, látványosan unatkozik velem itthon, és lassan-lassan megérünk arra, hogy legyen külön is időnk – valamennyi legalábbis mindenképp. Heti kétszer jön a bébiszitterünk, nem is tudnék másképp dolgozni meg ügyeket intézni…
Szóval legkorábban áprilistól, legkésőbb szeptembertől szeretnék tenni egy próbát, hogy Kolos hogy bírná a bölcsit.
Ápolgattam Barnus lelkét, Gergő végül ötévesen ment óvodába – a kezdeti és korai próbálkozások mind kudarcba fulladtak, és a mai eszemmel tudom, hogy ennek így kellett lennie, mert az élet már csak ilyen. Pótolja, ahol hiány van és elvesz onnan, ahol többlet.
Kolos bölcsije azt is jelenti, hogy egy korszak lezárulni látszik, és egy kalandos utazásra indulhatok valakivel, akiről egyre többet tudok, egyre jobban szeretem és megértem és egyre jobban figyelek rá.
Magammal.