Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

Egyéb

    mindennapok

    Csak feküdtem a kádban,

    és annyi dolog jutott eszembe, hogy ennyi gondolat el sem fér egy ember fejében.

    Eszembe jutottak a lányok, akiknek most nagyon drukkolunk: van, aki most kezdi újra a kemót és van, akinek most tudjuk majd meg, hogy hatott-e az új csodaszer. Az életük a tét.

    Ki kellene próbálni, hogy működik-e a Listerine-es lábfürdő, holnap veszek is hozzávalókat, mert mire utazunk, olyannak kell lennie, mint a babapopsi. Tök jó wellness rész van a szállodához.

    Jövő héten 10 csomag bio medvehagyma érkezik Visnyeszéplakról, én pedig előre tervezgetem, hogy mi legyen velük: medvehagyma pesto? Medvehagymás kence jóféle gm kenyérre? Vagy legyen még egy kicsit tél, és főzzek medvehagymás gőzgombócokat? Legyen egy jó kis medvehagymás vegán lasagne? Készítsek hamis sajtot és abba keverjem?

    Cirkuszba megyünk holnap, nagyon várjuk, különleges előadás lesz, vízi cirkusz nagyon rég volt már a Fővárosi Nagycirkuszban.

    Elfogyott a tusfürdőm, és most valahogy nem is kívánom a megszokottakat. A narancssárga Weleda örök kedvenc, de most valahogy nincs hozzá kedvem, a mandulás pedig nem lett toplistás, bár nagyon akartam szeretni.

    “Anya, engem nem érdekel, hogy más mit gondol, én szeretem az otthonoktatást. Csupán az DÖBBENT MEG, hogy más ezt FURCSÁLLJA. De minket ez nem érdekel.” Tényleg nem, kisfiam.

    Zorro vajon mexikói volt?

    Ki kellene cserélni a ruhákat.Óriás ikeás dobozok le, tartalmuk ki, téli cuccok be, dobozok fel. Olyan buta vagyok majdnem minden évben, hogy a klassz átmeneti kabátokat április végén veszem elő. Most résen vagyok, velem nem kukoricázik ki a rendszer.

    Gergő furcsa egy szerzet: imádja  a kakukkfüves köptető ízét. A Huminiqum ízét is. Az Emóciót is szerette. Mondom, hogy ufó.

    Muhahahaha, azért még mindig kitöltöm a kádat és megy a Mózesezés. El tudom választani a víz leengedésénél a seggem mögötti részt. A kád első fele lefolyik, aztán eltorlaszolom. 😀

    El ne felejtsem, hogy ne tegyek a törölközőkhöz öblítőt legközelebb.

    Igen. Van olyan, hogy Mózesezés. Látod, nem?

    Megosztás:
    Egyéb

    Áramszünet

    Mikor írtam, hogy innen már csak felfele, nem számoltam egy igazi, brutális fosós-hányós-lázas vírussal. 
    Tegnap konkréten 40 fokot mutatott a hőmérő, a 39,3 a pihenő menet volt, aztán újra felfele kúszott az érték… és mindenki beteg.Ádám is, én is, a gyerekek is, mindenki bágyadt, lázas és fosik. Így. Ez nem hasmenés, nem híg széklet, ez amolyan perem-alá-cifra-fosás, amikor annyira de annyira ki vagy merülve, hogy a homlokodat a csempéhez tapasztod, és egész testedben remegsz.
    Utoljára ilyet akkor éltem át, mikor szűztea kapszulával akartam egy méretet fogyni az esküvőnk előtt:D Hm.
    Lemerült a telefonom,lemerült a laptopom és a nappali elérhetetlen messzeségnek bizonyult, úgyhogy be sem kapcsoltam. Lemerültünk -a szó legszorosabb értelmében.
    Ádám itthonról dolgozott ma, a gyerekek itthon maradtak, nekem egy rövid időre el kellett szaladnom, de aztán összekuckóztunk a betegfészekben és szartunk a világra. Csak fújtam, fújtam a bőrfertőtlenítőt, ettünk, amit találtunk (úgyis kijön) és örültünk, hogy együtt vagyunk.
    Kimaxoltuk a minden rosszban van valami jó elméletet, este ráadásul beszaladt Apukám is, akinek hevesen örültünk, meglocsoltuk kézfertőtlenítővel, majd kituszkoltuk az ajtón és vígan visszatértünk a mi kis Foslandiánkba.
    Megosztás:
    Egyéb

    Mindennapok.

    A fő foglalkozásom az lett, hogy anya vagyok.
    Sosem hittem volna, hogy ennyire el lehet merülni, meg lehet mártózni az anyaságban, de nagyon jól esik. Nem feltétlenül arról beszélek, hogy a gyerekek, a gyerekek, a gyerekek, hanem összességében minden olyan női/anyai tevékenység, ami eddig idő hiányában kimaradt.
    Élvezem a főzést, mert nem kell sietnem. Változatosan eszünk, szépen terítek, gyertyát gyújtok. Esténként hosszasan fürdetek, és minden este legalább 3 mese jut (Anyu áthozta a kedvenc gyerekkori mesekönyvemet, egyszerűen olyan, mintha hájjal kenegetnének, amikor olvasom. Meleg, kakaóillatú, vaníliafelhős szép emlék.)
    Szóval mesélünk, összebújunk, nevetgélünk, majd elalszanak, én pedig… én pedig velük alszom. És Medve is.
    Igen, most egy szobában alszik a család.
    MOST jó így nekünk – jobban alszanak a gyerekek, ha felriadnak, meg tudom őket nyugtatni, és sokkal békésebb, mint amikor külön aludtunk.
    Nem tudom, meddig lesz így, de nem gondolom, hogy határidőhöz kellene kötni – amint valaki nem érzi majd jól magát ebben, akkor változni fog. Úgy sejtem, ha kész lesz a szobájuk, kitúrnak majd minket, és addigra nekünk is kész lesz az új, gyönyörű hálószobánk, 
    Ugyanis most nem igazán van hálószobánk. 
    Amikor beteg lettem, a dolgozót és a hálószobát kicseréltük, így a dolgozó lett teljesen szeparált helyiség, a hálót pedig egy boltív választja el a kis nappalitól. Igen, bizonyos fokig elzárt, intim szféra így is, mert jobbára a ház másik oldalán vagyunk, ahol a konyha, az étkező, Barnabás szobája (ami most már gyerekszoba néven fut, mert közös) van, de anno a háló-dolgozó cserének annyi volt a célja, hogy szem előtt legyek, ha rosszul lennék, elájulnék, ilyesmi.
    … én pedig remélhetőleg soha többet nem leszek beteg.
    Még akkor sem, ha most épp beszakad a mellkasom és a hátam, remeg kezem-lábam és állandóan fázom. Pedig jó lenne begyújtani a rakétákat, mert sok dolog vár most ránk: egy egész csomó tennivaló, ünnep, kiállítás, fesztivál, vásár van most a közeljövőben.
    Márton napi libakergetés, Waldorf Karácsonyi Bazár, Mary Poppins előadás a Madáchban (ez még nem biztos), és 
    elkezdődnek a fazekas óráim
    amit el nem tudom mondani, hogy mekkora izgalommal vártam már. A legszuperebb helyre fogok járni, és ha minden igaz, szerdán már kezdek is!
    Így telnek a napjaim. Ennyi mindenre van időm, mert nem 8-9, hanem csak 3 megrendelőnek dolgozom. Komolyan mondom, azt nem értettem, hogy eddig hogy bírtam 🙂
    Megosztás:
    Egyéb

    Távirati stílusban

    • Jót tenni jó! – még akkor is, ha első blikkre tátva maradt a szám, hogy mekkora a szükség.
    • Ma 8 éve, hogy először találkoztunk  Medvével…
    • … ezért holnap színházba megyünk! (és még több!!!!!!!!!!!!!!)
    • Sok a munka, és nagyon későn jutok gép elé…
    • … de nagyon klassz ez a Waldorf mama dolog.
    • Nagyon klassz embereket ismertem meg: tettrekészek, mosolygósak, szeretetteljesek, elfogadóak
    • egyfolytában fázom, de nagyon!! és leginkább az orrom!
    • Csütörtökön kötő klubba megyek, elvileg megtanulunk zoknit kötni (röhögj csak :D)
    • Nagyon élvezem a háromcentis hajamat
    • Csereberéltem egy csomó ruhát a gyerekeknek (esőruha. Nálunk az a sláger)
    • Ehetetlent főztem vasárnap.
    • Barnesz szerdán kezdi a néptáncot
    • Vasárnap oltást kaptak a kutyák, most mindegyik friss, üde, oltott
    • Kenyér, kence, házi vegán majonézes cékla, répafasírt a holnapi menü
    • Valami miatt fáj a bal oldali petefészkem – remélem semmi extra
    • Lassan kesztyűt kell húzni reggel
    • Gergő szerdán a bölcsiben alszik
    • Nem jut más az eszembe. 
    Megosztás:
    Egyéb

    Valaminek az emúlása

    A gyomrom összeszorult, szédülni kezdtem és fémes ízt éreztem a számban minden egyes alkalommal, amikor felmerült gondolatként, hogy menjünk el most a temetőbe.

    Pedig Apával mentem volna, messzire, kettesben, és biztos nagyon jól éreztük volna magunkat: elképesztően szép őszünk van, és hegyen-völgyön szerpentinen át vezet az út, át a Bükkön. Csodálatos táj, jó zenék, Apa és én. 
    És nem tudtam. Csak azt tudtam hajtogatni, hogy nem tudok, nem tudom, nem megy, nem megy, nem megy, de ennél többet magamnak sem tudtam mondani.
    Aztán letettük a telefont, és belém hasított, hogy miért nem megy: mert nagyon közel voltam. 
    Majdnem vége lett.
    Nem tudok kimenni a temetőbe. Gyávaság, félelem, elfordulás, mindegy. Most arccal erre kell lennem.
    Megosztás:
    Egyéb

    Felfedezem Gödöllőt – boltok és egy lista

    Teljesen egyértelmű lett, hogy a napi életünk színtere már nem Budapest. Akkor, amikor eldöntöttük, hogy a gyerekekkel minden reggel ne a nagyvárosba be, hanem a kisvárosba ki induljunk iskolába, nemcsak helyszínt, hanem életformát, életvitelt is választottunk.
    Majdnem pontosan Budapest és Gödöllő között lakunk, így totál kétesélyes volt a dolog, de azt gondolom, hogy nagyon jól választottunk.
    Reggelente 10 perc alatt érek be az óvodába Barnabással. Odafelé két lámpa van, egyébként pedig majdhogynem erdőn megyünk keresztül, ami télen-nyáron csodálatosan szép. Általában klasszikus zenét hallgatunk (ez nekem a volán mögötti kurvapicsaanyázás megfékezésére remekül bevált) vagy beszélgetünk, de rengetegszer van, hogy hallgatunk és csak gyönyörködünk a tájban.
    Tekintsünk most el a munkától és a munkaidőtől. Nálam az megy kávézóból, telefonról is, ha gyors beavatkozás kell, egyébként pedig előre dolgozom – éjjel, késő este, hajnalban, napközben, mindig, amikor időm van, szóval a mikor dolgozom kérdést hagyjuk. 
    Koncentráljunk az elintézendő dolgokra: azt hiszem az aldi, lidl, tesco, dm kör tök logikus, és persze van egy óriási c&a, h&m, müller is, szóval emberi keretek között tényleg nem nagyon van olyan, amit ne tudnék megoldani.
    Aztán ahogy marad fél órácskám, és megyek vissza a kocsihoz, úgy fedeztem/fedezem fel itt-ott ezt a városkát. Találtam egészen elképesztő cipőboltot minőségi olasz áruval – kár, hogy totálisan nem passzol a jelenlegi életvitelemhez egyetlen darab sem:). Van biobolt is, minőségi árukészlettel, közösségi csudapalota kávéval és gyerekruha turkálóval, kézzel készített szappannal. Csinos boltocska patchwork termékekkel és egy lelkes-bájos varrónővel – minden egyedi és bőven innen a giccshegyen, Papírbolt, régimódi gomb-méteráru-fonal-cipőfűző és persze van kisállatbolt meg egy aprócska, de annál szélesebb választékkal bíró könyvesbolt is.
    Minden van és minden karnyújtásnyira. 
    Arról meg már végképp nem is beszélek, hogy az emberek kedvesek, ráérnek, nem sietnek, nincs sehol tömeg, és megbecsülik, ha náluk vásárolsz és nem mész be valamelyik plázába.

    Találtam jól felszerelt jógastúdiót, sőt, Medvét is biztatom, hogy menjen – két jógastúdió van (meg van egy harmadik, arról mindjárt!), az egyik inkább csajos, ott családállítás, kineziológia, nia is van, a másik viszont teljesen semleges, oda férfiak is járnak és nagyon jó a hangulat.
    A harmadik stúdió háznál van és egy nagyon híres jógaoktató magánstúdiója. Én megdöbbentem, mikor megtudtam, hogy pont Gergő családi napközijétől úgy 3 utcányira tart órát… Mindig teltházzal mennek az órái és várólista van. Hm.

    Több remek gyógyszertár is van: majdnem mindenhová tudok homeopátiás gyógyszert rendelni, ezzel együtt ritkán megyek be Gödöllőn gyógyszertárba: itt nálunk helyben van olyan gyógyszertár, ahol majdnem minden olyan cuccot tartanak, ami nekünk kellhet.

    Jut eszembe, legtöbbször ezekről a dolgokról kéritek, hogy írjak:

    • Receptek, receptek, receptek
    • Waldorf óvoda, waldorf élet 
    • Táplálékkiegészítők
    • Gyerekjátékok (?)
    • Smink 😀
    Megosztás:
    Egyéb

    Válaszok:)

    Diéta, szakácskönyv: igen, ez mindenkinek jó. Annyi a különbség, hogy aki cukorbeteg, annak a ch-t számolni kell, de ugyanazokat a dolgokat kell ennie, mint azoknak, akik nem cukorbetegek.
    Szakácskönyv: haha, mindenki azt hiszi, hogy ez szakácskönyv az két perc, de nem. Első körben el kellett dönteni, hogy kiket kik vállalják fel az ajánlást: nem kis hatalmi harcok voltak, azt kell mondjam.
    Borzasztóan megviselt, hogy felnőtt emberek mit össze nem kardoskodnak egy ajánlásért, nagyon nehéz időszak volt.
    Furcsa lenne, ha mindenféle orvosi ajánlás nélkül menne ki egy ilyen könyv, és én ebben nem értem be akárkivel: azt szerettem volna, ha senki nem tolakodik oda utólag, csak olyan, aki fogta a kezem végig és benne volt nyakig a munkában.
    Nagyon sokat változott, szigorodott a diéta a kezdetekhez képest. Pont most gondoltuk át, hogy nagyjából 30%-ban mást eszem, mint ami eredetileg a diétában volt: egyszerűen nem bírtam el bizonyos alapanyagokat, amiket aztán meg kellett tanulnom kiváltani, ez viszont alapjaiban borított mindent.
    Jelenleg úgy néz ki, hogy áprilisra meglesz, de azt figyelembe kell venni, hogy ez gyakorlatilag karitatív munka: gyakorlatilag egy fillért nem keresek rajta, max annyit, hogy amennyibe az időm kerül, úgyhogy a többi munkám mellett azért ez nem egyszerű feladat, de csinálom, csinálom, immár az új rendszer szerint.

    Agyagozás: eléggé meg vagyok valósulva, úgyhogy nem hobbinak szánom, szeretnék egy fazekas műhelyt.

    Mosószer: egy egész vanish szappant le kell reszelni (ez kb 5 perc). Egy óriási lekvárfőző fazékba fel kell tenni úgy, hogy bőven ellepje a víz a reszeléket. Ha felolvadt, akkor teljesen felönteni vízzel, ebbe megy egy poház bórax és egy pohár mosószóda. Ezt kell kb 10 percig főzni, aztán elzárni a gázt. Botmixerrel úgy 3-4 óránként átmixelni, és folyamatosan engedni fel vízzel: ilyenkor már érdemes két lábasba szedni, hogy lehessen öntögetni hozzá a vizet. Teljesen sűrű lesz, mint valami zselé vagy kocsonya, vagy vaj, ettől nem kell megijedni, hanem higítani, bormixerrel lazítani egészen a mosógél állagig.

    Mammográfia: kemény. Ultrahangra menjetek, az gyorsabb. Ha nagy gáz van, az is mutatja.

    Esernyő: a férjem kocsijában van, majd mutatom, ha megjön.

    Új hír: a gyerekek egy szobában szeretnének lenni. Egy szobában aludni, játszani, és ennek mi sem látjuk akadályát: waldorfos lesz mindkettő, szóval nem lesz itthon orrfolyásik házi feladat meg este 8-ig tanulási idő, úgyhogy… miért ne? Most pedig megyek inspirációt gyűjteni. Irány a Pinterest.

    Megosztás: