nő a bütyök a lábamon, sárgulnak Tihanynál a fák, több tucat új anyajegyem van – hiába kenem. Fürdünk, dolgozom, lángost sütök, alpro fokhagymás-petrezselymes joghurttal esszük, Neked Főztemben ebédelünk apával. Friss őszibarackot, bazsalikomos pesztót és egy Béla és Bandi fehéret találnál a konyhámban, lenruhát, gumipapucsot és szalmakalapot a szekrényemben.
Sűrűsödnek a telefonok: ilyen azonosító szám, olyan papír, ilyen nyilatkozat, olyan ezmegaz kell, de most ez nagyon messzinek tűnik, az egyetlen valóság a mandulatejes latte, amit iszom és a rozmaringos sárgabarack, amit tegnap is ettem.
Őrült hőség van, jól is esett a víz, kevesen vannak a strandon, jön a hétvége, pár programot kinéztem azért, ahova elmennék a gyerekekkel.
Medve szülői értekezletre megy, falat fest, csempét ragaszt és pakol, én pedig gyűröm a gyerekeket, altatok, szúrok, dédelgetek, kiabálok, nevelek, mesélek, a kávé tart életben.
Meleg van, csíkos a nyugágyon a párna, érik a füge, leng a hintaágy a két fa között, Barnus és apa sakkoznak, Gergő rosszalkodik, Kolos kukorica rudacskát eszik és lassan, nagyon lassan búcsúzik a nyár…
