plusz narancs, mandarin, kivi, mazsola.
Slussz.
Egyrészt valószínűleg most láttam utoljára a nagymamámat.
———-
Vonatkoztassunk el minden mástól, mert ez önmagában is elég egy bejegyzéshez.
———-
És akkor jöjjön a többi: már koromsötét volt, mire elindultam a gyerekkel, az út pedig közel 3 óra. Nagy részben 1×1 sávos úton. Kivilágítatlan úton. Kacskaringós úton. Ami egy erdőn vezet át. A hegy tetején, merthogy jelentős része szerpentin.
Na jó, az ilyen út csak mondjuk a harmada az össztávnak, a másik harmad autópálya. A harmadik pedig szintén 1×1 sáv, kicsi falvak, állandóan dőlő bicajos (nyilván láthatósági mellénnyel, villogóval, persze).
És akkor elindultunk.
– Anya, nagyon ránk esteledett.
…
– Anya, indSZKELJ már. Anyaa, most volt egy jobbra fordulni tilos tábla.
…
– Anya ÁLLJ! Stop!!!! Láttam egy behajtani tilos táblát.
– ŐZIKE AZ ÚÚÚÚTOOOOOOOOOOOOOOOOON!!!!! Na jó, csak vadveszély tábla.
….
– Miért kattintgatod a hosszúlátó és a rövidlátó lámpát, TE ANYA??
– Anya éhes vagyok. Anya felkeltettél az almával.
– Anya, vamminálunkhajcihó kitűnőhangulat, olyanmintavadnyugat
– Anya megrúgom hátulról a széked, és számold meg hányat rúgtam.
– Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, nem látok semmi.
– Anya, találtam lámpát, és most a hátunk mögött lévő autónak cikázok.
– Anya megállhatunk, és LENÉZHETEK, hogy hova esünk le, ha így folytatom a folyamatos óbégatást??
– Anya, FÉK. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! FÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ja, semmi, megvan a MACIKÁM.
– Anya, neked szőrös a lábad?
– Anya, beengedtem még a nagymamádéknál egy pókot a kocsiba.
———– és a végén, az otthonunktól kb. 1200 méterre. Ajaj, bepisilek. Most. Állj. Meg.
Megálltam. Kantáros nadrág. A kezével fogja a kabátját, hogy ne lógjon le. Én fogom a pöcsét.
És ekkor a fiam belepisilt a tenyerembe.
Alig-alig találtál bele a zöldborsóval a szádba. Remegett a kezed, hófehér papírbőröd fehérebb a bütykeidnél.
Hamarosan vége lesz.
Viszed magaddal a múltadat. A békétlenséget, ami állandóan körülvett, a rúzs műanyag illatát, amit felkentél bevásárlásba menet.
A hangos kacagásodat, a talppuhító krém zsírosságát, az arany órádat.
Picurka vagy, hófehér és bizonytalan, Te, aki mindig szőke voltál, vérbő és harsány.
Kérdeztem, nem félsz.
Szinte várod.
Kezeslábas pizsama. A létező legjobb találmány, jó ideje már szinte csak ilyet veszek Barnabásnak (és így Gergő örökli. Csórikám. Azért figyelek, hogy mindig legyen saját új cucca is.)
A legnagyobb parám, ha kinn van a gyerek dereka. Na jó, nem ez a legnagyobb parám. Ez egyike a legnagyobb paráimnak. Mint például
hogy most csak egy autónk van. Például állandóan egyezkedni kell, ami azért sokszor bajos.
– De hétfőn?- kérdezte Medve.
– Hétfőn a postára megyek délelőtt, viheted délután. Kedden megyek délben terápiára és este is kell, tudod, ugye?
– Elfelejtettem, de majd úgy csinálom, hogy jó legyen, de a szerdát nem tudom megoldani, lebeszéltem a találkozót.
– Tényleg?? Szerdára?? Amikor a mell ultrahangom van??? Ennyire figyelsz?
– Na jó. Szerda hajnalban vihetem a kocsit?És szerda délután? Szerda este? És csütörtök délelőtt? Csütörtök délután MIT CSINÁLSZ?
– Két nagy farkú fekete csávóval fogok henteregni. ÉS KÉSZ!
– Na jó, Nyuszkó, de jönnek érted, vagy kell a kocsi?
Imádom, na. Ilyenkor nagyon:) Humora az van a pacáknak:))
Mell uh negatív.
Nem, nem akartam százhepidéjzt. Nem akarok és nem tudok száz napig boldognak lenni. Basszus. én néha szomorú vagyok. Néha beteg, és akkor fosok vagy hányok és fejbe tudnék verni mindenkit. Néha kiborít a gyerekem, mert két lukat váhg a pizsamája elején, hogy KILÁSSON A CICIJE (ez tegnapi friss.) Szóval nekem a 100 boldog nap nem megy. Nem szeretnék folyamatosan boldog lenni. Nem szeretném azt érezni, hogy az nem oké, ha egy nap nem ölelném keblemre a világot. És pláne nem szeretném, ha lelkifurdim lenne, mert nem csudaszupi az életem és nem tudom megőrizni az optimizmusomat.
…………………….
Piffeny blogja nem az én életem. Nem olyan rég találtam rá, de elbűvöl: számomra teljesen és tökéletesen elérhetetlen világban él, de annyira SZÉP, ahogy megmutatja, bemutatja, lefotózza, hogy nekem tökéletes kikapcsolódás egy kávé mellé.
53., Megvenni a Chanel Vendetta lakkot.
54., Elmenni egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra
55., Mindennap elmondani Barnabásnak a MI mondatunkat: amikor megszülettél, a világ egy sokkal jobb hely lett.
56., Felszerelni egy madáretetőt az első fenyőfára.
57., Nyárra pedig madárfürdőt készíteni, ugyancsak a kismadaraknak.
58., Elmenni egyszer egy arborétumba
59., Elmenni egyszer csajbulit tartani (mint a régi szép időkben:tűsarkú, sok bor, piros rúzs)
60., Kötni egy sálat.
61., Képeslapot küldeni valakinek.
62., Elaludni egy függőágyban.
63., Végigvinni a terápiát (nagyjából egyébként sanszos, hogy valamikor akkortájt lesz vége)
64., Csurig teletenni a fehér fényképfalat a házunkban.
65., Beiskolázni Barnabást. (Iskolázni! Az! Én! Most! Született! Kisfiamat!)
66., Sokkal jobb feleséggé válni. Ez nem tudom, hogyan lesz mérhető.
67., Egy hónapon át minden héten egy este társasjátékozni.
68., Elmenni táncházba.
69., Hétszámjegyű megtakarítás letétbe, a fiúk nevére.
70., Végig, végig, végestelen végig egészségesnek maradni, és megtapasztalni, hogy ez mennyire jó, mekkora erő, és hogy ez még csak az eleje, mert sok-sok évtized jön még.
71., Még egy tetoválás. Egy egészen aprócska.
72., Minden hónapban egy hétvégére teljesen kikapcsolni a számítógépet.
73., Kijönni/abbahagyni/kikapcsolni azokat a filmeket, előadásokat, könyveket és … embereket, akik csak az időmet rabolják.
74., Elérni, hogy ne legyen annyi minden az éjjeliszekrényemen, mintha csak és kizárólag az ott található tárgyak segítségével kellene leélnem a maradék 50-60 évet
75., Elhinni, hogy van még 50-60 év. Tudni.
76., Karácsonyi vásárba menni. A fények! A díszek! Az illat!
77., Varratni nyári függönyt az előszobába. Most csak téli van, ami fogja a hideget, de nyárra túl komor.
78., Csobogó a lakásba.
79., Egy igazi, minőségi kézimunka asztalka.
80., Tartani a diétát.
81., Dodgemezni a vursliban.
82., Egy hintaágy a teraszra. Juj, de jó lesz!
83., Megcsináltatni a fogaimat. Nincs velük gond, de szeretném, ha olyan szépek lennének, mint kemó előtt.
84., Valami ultragiga sztár koncertjére elmenni.
85., Bevezetni a hálaadás napi vacsorát.
86., Venni egy Silhouette cameot (basszus, azt hittem, csak a sizzix kell. Móni, megfertőztél)
87., Megcsinálni a házunk címerét.
88., Málnalekvárt készíteni! Még sosem csináltam, és olyan nagyon ritkán eszünk málnát, pedig imádom!
89., Újra elmenni az Operába, újra a Diótörőre és újra igent mondani Neki. Előtte persze jól halálosanörökremegfenyegetni, hogy meg is kérje újra a kezem.
90., Akkor, amikor a legidegesítőbbek a fiaim, nem szemet forgatni, hanem beszállni a buliba. Tovább firkálni velük a falat. Ki is színezni.
91., Lefesteni a házunkat. Bekeretezni.
92., Éjszaka sétálni a csípős hidegben és forralt bort vinni termoszban.
93., Bikiniben napozni és barnítani a hasamat. Nyilván emberektől elzárt területen adnám elő ezt a performanszot.
94., Egyforma pizsit venni a gyerekeknek Karira.
95., Sziklakert projekt. Valahogy nézzen már ki.
96., Elmenni egyedül egy meditációs hétre.
97., 5 éves naplót készíteni- 5 éven át, 365 napon keresztül minden nap egy kérdés. Érdekes visszanézni, hogy hogy változnak a válaszok…
98., Megtanulni szépen, idegbaj, horror nélkül ünnepelni.
99., Minden évben megírni a kérlek-et. Idén -figyelj – 45 ember kért elérhetőséget a doktornőhöz. Tavaly volt, akinek dagija volt csajok. Mára ő is túl van a kemón, előtte még a sugár. Basszameg. Ugyanakkor hurrá.
100., Élni. Élni, a jó életbe, élni. Élni és élni és élni. Minden nap. A gyerekeimmel. A férjemmel. A kutyáimmal. Élni az életemet.
+1 és egy (számomra) iszonytatóan drága táska is jöhetne, na.