Gergő beszokott az óvodába.

Olyan,mintha mindig oda járt volna! Beilleszkedett, ott is alszik, nagyon tetszik neki. Sorakozni szeret a legjobban. Maga az óvoda csudaklassz, az óvónénik helyesek nagyon, az épület tiszta, barátságos, hívogató. Ezen a héten lámpást készítünk tökből és gyapjúból 🙂

Kolos kruppos rohamot kapott, be akarták fektetni, de nem lehet,mert B pumpát kap hétfőn.és… hát szóval nem egyszerű. Nagyon nem.

Kolos rettenetesen volt, szerencsére (?) elég tapasztaltak vagyunk a témában és jól elkaptuk, nem lett tüdőgyulladása, de nagyon a határán billegett az elmúlt 2 napban.

Finisbe ért az autóvásárlási projekt is, már csak meg kell találnunk álmaink kocsiját, de az sem megy csettintésre:

• a Tranzitban (és minden hasonló kisbuszban) nem fér el Medve lába
• a klasszik egyterű (Sharan, Galaxy, Alhambra) nekünk kicsi
• a Zafira, Scenic, ilyesmiről nem is beszélve
• Chrysler Grand Voyager (nekem nem tetszik) vagy Renault Grand Espace, esetleg egy Touran (de betéve a 7 ülést annak se maradt csomagtere).
• Legyen benne tolatóradar, 200.000 km alatt ha lehet, olyan 8-9 éves, maximum 10.

Leginkább az autó szélessége és hosszúsága a fontos, illetve a csomagtartó nagysága.

Van ötletetek?

Hát, csajok, egy ideig egész jól alakult ez a “get-in-shape” dolog. Nem, nem sikerült formába lendülni, de a mérleg egyre kevesebbet mutatott, a ruháimat kényelmesen gomboltam, és mindenhol sokkal tónusosabb volt a testem. Várj, a tónusos testről most ne Palvin Barbi jusson eszedbe, hogy itt-ott gömbölyű, de gyönyörű, hanem inkább egy óriási cet, amikről megnézed facebookon a videót, hogy “bazmeg mekkora teste van, de azért mégiscsak elboldogul az óceánban és ez a természet csodája”.

Viszont az elmúlt két hónapban három olyan dolog is történt, ami alaposan betett ennek a remekül alakuló folyamatnak.

1., Medve egy csokoládés cégnél dolgozik.

2., Komoly gondok voltak-vannak a csípőmmel és nem mozogtam

3., Voltak vesegondjaim, amik mostanra egy enyhe veseelégtelenségbe torkolltak, és az erre kapott gyulladáscsökkentők bizony nem kedveznek a diétának és a… semminekse.

Igaz, hogy most vagyunk a Holdfázisnak abban a szakaszában, amikor a legtöbb vizet visszatartja a szervezet és az is igaz, hog y meg fog jönni, de az a 87 kiló reggel a mérlegen nagyon fájt. Letettem a mammut kávésbögrét és levettem a papucsot: még mindig 86,1. Ha nagyon megengedő vagyok magammal, akkor leveszem a vizet, és 84. De tulajdonképpen tökmindegy, hogy 86 vagy 84 rohadt sok az az én magasságomhoz így is és úgy is.

Nem, nem utálom magam érte, nagyon-nagyon szeretem a testemet. Jó erős lábaim vannak,amik segítettek talpraállni három szülés után, nagy fájdalmak és a kemoterápia során is.

Szeretem a kissé szétszabdalt mellemet, mert jól néz ki a dekoltázsom :D, és mert az egyikből még táplálni is tudtam a legkisebbet. Szeretem a kezemet, a körmöm formáját, az erőmet, a teherbírásomat.  De sokkal jobban érezném magam fizikailag, ha mondjuk sikerülne 75 kiló alá menni. Jobb lenne a belső szerveimnek,jobb lenne a tükörképemnek, jobb lenne a…jobb lenne.

Úgyhogy most ez lesz a fókusz. Van még valaki így? Dobjunk össze egy FB csoportot receptes-motiválós együtt bosszankodósra? Egyszerűen azokhoz a csoportokhoz képtelen vagyok kapcsolódni (és ez nem az ő hibájuk), ahol vagy teljes ch megvonás van, de ezerrel megy a fehérje, vagy esznek tejterméket (nem baj az, csak nekem nem lehet és teljesen fölöslegesen árasztják el a feedemet a túrós-kapros mártogatós receptek, továbbá oda sem tudok kapcsolódni, ahol már az a kérdés, hogy ma csak 7 km-t futott valaki, mert én jelenleg olyan szinten vagyok, hogy ha elfutok az autószerelőig, akkor újra kell éleszteni. És az kb 250m 😀

Van egy óriási szekrényem, tele minden jóval. Rajzolós szekrénynek is hívjuk, a gyerekeknek elvileg tilos belenyúlni, de gyakorlatilag mióta nagyobbak, önkiszolgálnak.

Zsírkréták, színes papírok, selyem-, zsír és transzparens papírok lelőhelye ez, ott sorakoznak szépen az akvarell tömb, a nagy crop-a-dile lyukasztó és az akrilfestékek mellett. A felette lévő polcon scrapbook karikák, zsinórok,készletek, chipboard figurák, ecsetek sorakoznak, szóval minden adott a jóféle kreatívkodáshoz. Megmondom őszintén, hogy az alsóneműés a cipő kivételével majdnem mindent használtan veszek a gyerekeknek. Ezek jobbára átnőtt, szuper állapotú cuccok, az áruk viszont töredéke annak,mintha boltban venném,így jut a jó minőségű íróeszközökre, kreatív alapanyagokra is, mert igazán dolgozni szerintem csak ezekkel lehet.

Mutatom, mik azok (a sokszor nem is olyan drága) cuccok, amik hűséges társaim és újraés újra megveszem őket:

1., A Giotto festékek. A Giotto márkát úgy mindenestől szeretem: élénken pigmentált színek, a legtöbb terméke óvodásbarát, nem toxikus, elérhető mind árban mind fizikai valójában: a Müllerben például rengeteg Giotto terméket láttam. Itt biztos nem kell azon bosszankodni, hogy nincs színe, karcol, nem faragható.

2., Porpasztellből a Pannon Color tökéletes, jók a színek, jól keverhető, és hát nyilván van sokkal magasabb minőség csillagászati árakon, de nekünk ez nagyon is megfelel.

3., Rengeteg chipi van itthon – és most olyan újdonságok jöttek ki Editnél, hogy egyszerűen lehetetlen ellenállni. Indiános? Van! Karácsonyi, őszi, szülinapos, feliratos, felnőtteknek való? Van! Minden van? Minden van! Felsorolni is alig tudom, hogy mennyi mindenre lehet használni ezeket a kis figurákat: van, hogy csak a hátteret festi meg Barnesz és teleteszi ilyen chipikkel. Van, hogy fotóra ragasztjuk, így tesszük keretbe. Állati helyes (és villámgyors kézzel készített képeslapokat lehet velük készíteni, de ajándékcsomagoláshoz, terítéshez, ajtókopogtatóhoz, füzetcímkére szintén állati jó.)

4., A Stockmar krétákról egyszer már írtam, azóta is az egyik legjobb dolognak tartom: széles a színpaletta és olyan… nem is tudom. Varázslatos. Sokkal több nekem,mint egy sima zsírkréta.

5., Akvarell cerkákat az aliexpresszről rendeltem. Linket már nem tudok adni,mert már nem él, de a keresőbe beírva vég nélkül adja ki a találatokat és a 12db-os készlettől a hetvenvalahányas komoly szettig minden van.Élénk színű ceruzák ezek, amiket egy vizes ecsettel el lehet mosni és tökéletes vízfestékké válnak.

6., Én pedig – elsősorban a saját elmém épségét megőrzendő- ezekben a víztartályos ecsetekben hiszek. Nem borul, nem ömlik, nem csurog, nem folyik.

Gergőt behívták felvételizni.

Oda, abba az óvodába, amit nagyon szerettünk volna és minden szempontból kedvezőbb, mint a másik, amit két hete néztünk meg. Reggelente gyönyörű úton megyünk majd (nyilván csak ha felveszik, de miért ne vennék), 12 perc kocsival. Békés, szépséges, kell több?

Barnus kezdi a néptáncot.

Két csoport közül választhat, megnézzük,melyikben stabilabb a cukra (neki még van saját inzulintermelése, így étkezéstől függetlenül is ugrálhat a cukor).

Ivett megint gyönyörű ruhákkal érkezik haza.

Ennek mondjuk én örülök, Ádám nem annyira, de mindegy 😀 Nézzetek be hozzá!

Kijött Ken Follett legújabb könyve

… és én ennek azért örülök úgy,mint majom a farkának, mert eredeti nyelven olvastam a Katedrálist is és az Idők végezetéiget is. Ez pedig a trilógia harmadik része, úgyhogy szipiszupi, tutkófrankó, kiribiri.

Barnus új hátizsákját várjuk

Szép is, nagyfiús is, van benne töltő is (vércukormérőhöz, telefonhoz). Kinőtte a kis Decathlonos tatyót: feszíti a furulya, hajlik a kottafüzet, a néptánc cucc meg be se férne.

Beadtam a tanfolyamra a jelentkezésem, és beraktam cc-be a férjem is. Ezt a választ kaptam:

Kedves Ágnes!

Ha esetleg felmerült volna bárkiben, hogy én vagyok az univerzum anyja, akkor sietve közölném, hogy épp kettő napja volt, hogy egy nagyobb üvöltözés és verekedés után betessékeltem a gyermekeimet az autóba és felajánlottam nekik, hogy egészen nyugodtan válasszanak maguknak olyan családot, ahol a családi etikai kódex megengedi, hogy fejberúgják, leüvöltsék, kigáncsolják, nesoroljamtovább.

A probléma ott kezdődött, hogy még be sem ültünk a kocsiba,B. mondta, hogy

1., bárhonnan hazatalál

2., úgysem gondolom komolyan

3., egyébként is beszéljünk arról, hogy volt-e már olyan ember, aki meg tud semmisíteni egy aszteroidát, mert…

De én kérlelhetetlen voltam,gázt adtam és kicsiny falunk nem túl bonyolult településszerkezetébe igyekeztem annyi kurflit beletenni, hogy a gyerekek érezzék, jóóóóóóóó messzire mentünk, mire B. kiszakadva az aszteroida kérdéskörből felhívta a figyelmem, hogy

1., ha kettőt jobbra fordulok és utána majd a zsákutca után balra akkora postánál leszünk

2., biztos nagyon fáradt lehetek, ha ennyire eltévedtem.

Úgyhogy megálltam és kiszállítottam őket. Adtam pénzt, elmondtam hogy szeretem őketés remélem hazajönnek, de nem tudok tovább sakálkölyköket nevelni, úgyhogy…

Majd figyeltem 10 lépésről, hogy mi lesz.

Először megállapították, hogy telefont nem hagytam, tehát nem tudnak taxival hazajönni, ami elég szar ügy. Gergő nyiforgott, hogy B húzza fel a kabátját, majd kézenfogva elkezdtek trappolni a Megyen már a hajnalcsillag lefelé című opuszra, és terezgették, mit vesznek az Aldiban.Gergő külön örült, hogy B tud olvasni, mert így akkor ő mindent el tud olvasni, Gergő meg profi bevásárló, szóval sej, megyen már a hajnalcsillag.

Azt hittem, lefosom a bokámat.

Megnézték merre van a Göncöl, megállapították, hogy nincs a fák északi oldalán moha, majd sutyorogtak egy sort, amit hallottam az valami két fagyi volt az inzulinhoz.

Majd megálltak előttem.

Könnybe lábadt Barnus szeme. Átölelt és úgy szorított, de úgy, miközben mondta, hogy menjünk haza, nem fogunk veszekedni egymással többet.

Gergő pedig-bár szintén szorított- zsörtölődött, hogy Barnuuus, ezt a SZAKASZT akkora beszéltük meg, amikor már megettük a fagyit.

Szóval szerintem legalább annyira jó anya vagyok, mint hosszútávfutó, kertész és matematikus.

Nagyon sok év kellett, mire elfogadtam, hogy a dolgok folyamatosan változnak és egyszerűen elkerülhetetlen, hogy időről időre komfortzónán kívül kerüljek.

Vannak,akik hajszolják az ilyen helyzeteket és óriási örömöt lelnek abban, ha újabb és újabb mumusokat le tudnak győzni és meg tudnak hódítani.

Én pont nem ilyen vagyok. Viszketek a változástól. Remeg a gyomrom, felkészülök a legrosszabb eshetőségre, listát írok a fejemben arról, hogy mi üthet ki balul és igyekszem bevédeni magam és a családom az úgyis-balul-üt-ki dolog esetére.

Beszari vagyok, és ezt nagyon de nagyon elítéltem magamban.

Aztán a hétvégén egy klassz kurzuson minden megváltozott: az alkalmat vezető -általam nagyon nagyra tartott- csajszi egyszercsak kimondta azt a mondatot, aminél megállt a toll a kezemben.Így hangzott:

“… tehát félelem ellentéte számomra nem a bátorság, hanem a fantázia.”

Fantázia, amivel kitalálom, hogy hogyan tovább. Ami miatt nem kell és nem is szabad évekre előre gondolkodnom, hanem azt az utat kell választani, ami ebben a pillanatban a legegyszerűbb, legkönnyebb, legjobban megőrzi az erőmet.

Két óvoda között őrlődöm: az egyik mellett az szól, hogy van folytatása (iskola,gimi), de nagyon nehezen megközelíthető (konkrétan kínszenvdés a derekammal naponta 4x) és nyüzsgős. A másik 3 év dédelgetés, könnyű út minden reggel, közel hozzá Barnus zeneiskolája, gyönyörű az épület is, de nem tudom, mi lesz 3 év múlva,mikor iskolába megy(?) majd Gergő.

A félelem ellentéte a fantázia. Majd kitalálom. Majd akkor, ha eljutok oda,megoldom. Ha három évvel ezelőtt nekem a mostani életemről mesél, nem hiszem el egyetlen szavát sem. Most pedig megoldom. Jól-rosszul, de megoldom. Mert kitalálom, hogy legyen. Mert a legerősebb fegyverem, a leghűségesebb segítőm a fantáziám, a tehetségem, amivel meglátom, hogy merre menjek kifelé akáoszból, hogyan formáljam élhetővé és túlélhetővé a mindennapjaimat. Nagy felismerés volt.

Novembertől iskolába járok majd, jövő héten pumpát kap Barnus (jaj, de nem hiányzik a kórházi befekvés, de hát ez van), ma kínai tésztát készítek ezerféle zöldséggel picit csípősen, lepakolom és lemosom a sparheltet (hamarosan begyújtunk), elkezdjük a szorzótáblát, megírom az egyik főnököm jövő heti beszédei, lefoglalom a wellness hétvégénket (10 évesek leszünk Medvével) és… ennyi.

Megyek olvasni.

már beszéltem is velük, remélem felveszik Gergőt. Ez azonban azt is jelenti, hogy az óvoda-zeneiskola-Gergő fejlesztése körben Kolos jó időt tölt majd az autósülésben… ami jó sok kivételt és betuszkolást jelent majd.

Nagyon sokat.

Ez az én csípőmmel és gerincemmel bizony nagyon nehéz feladat lesz, így már most elkezdtem nézegetni, milyen gyerekülést vegyünk neki, a BeSafe ugyanis,ami a 9-18-as gyerekülés és anno nagyon drágán vettük egy kalap szarnak bizonyult számunkra. Először is kicsi volt, a gyerekek csak kucorogva-görnyedve fértek el benne.Másodszor rendkívül fura kialakítású volt, nehezen lehetett tisztítani, és az egyik kivétel-visszatétel során apósom sajnos úgy fogta meg, hogy eltört a fejrésze. Igen. Attól, hogy megfogta. Utáltuk.

Most olyat keresek, ami előre és háttal is beköthető, és -ami a lényeg- kifordítható, tehák szemből kell belekötnöm napjában harmincnyolcezerszer a gyereket, és nem kitekerve-csavarodva behajolni a kocsiba. A 9-18-as kategóriában keresek, ha van valami jó tippetek/tapasztalatotok, örömmel fogadom.

Tegnap egyébként kirándultam. Nagyon jó volt – az utolsó 15perc. Addig tizenötször akartam megfordulni: a gyerekek kocsiba tuszkolásánál, a gumicsizmám nem megtalálásánál, a lovardánál, az ajtó kinyitása utáni lószarszagnál, a zsibongó gyerekeimnél, az első sárkupacnál, a másodiknál is… Aztán mikor megláttam Adri gumicsizmáját (és rádöbbentem, hogy mennyire nem viccel), mikor a hátamra tettük Kolost, mikor egy pillanatra elment a térerő… Aztán valahogy megszűnt az a zsigeri ellenkezés, az ólmos lustaság, a nyűgösség. Jó lett. És egy egészen kicsit elfelejtettem, hogy mennyire fáj a csípőm, megtudtam, hogy a piros háromszög felé kell menni a csúcsra, Barnus szedett egy csomó őzlábgombát, és mivel Adrienn is ott volt, biztosak lehettünk benne, hogy az az. Senkibe nem ment kullancs, nem estem hanyatt, szerencsésen visszaértünk a kocsihoz és nagyon-nagyon elfáradtam.