Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

September 2018

    mindennapok

    Nem örülünk

    Jobban örültünk volna, ha felvonja a szemöldökét a docens asszony, és azt mondja, hogy semmise.

    Nem mondta.

    Nem egy, hanem kettő festékes anyajegy van a gyerek körme alatt. Kérdéses, hogy kettő külön van-e (ami önmagában már nagyon szokatlan és furcsa lenne) vagy ami még rosszabb: a másik már az előző miatt van.

    Komplikálja a helyzetet, hogy az egyikben van egy fekete, szemmel nem látható folt, aminek a következő, három hónap (hahahahahahahahahahaha) múlva esedékes kontrollig el kell tűnnie, vagy ugrik a gyerek ujjperce. A csíkok nem nőhetnek, szélesedhetnek, változhatnak, mert akkor is ugrik a gyerek ujjperce. A jobb kezén. A hüvelykujján.



    Hazafelé bementünk a Culinarisba, ahol megkérdeztem a teák előtt a gyerekemet, hogy érti-e ami történik, és elsírta magát, hogy nem, és fél, hogy meg fog halni (cukorbetegéknél ez nem számít extrém kijelentésnek).

    Mondtam, hogy azt semmiképp, de a körmöcskéje alatt van két anyajegy, amire nagyon kell vigyázni, nem szabad bántani, piszkálni és nem rághatja a körmét. Elmondtam (azt már a hikorifa füstnél), hogy nagyon szeretem és hogy minden rendben van: apának is és anyának is meg kell mutatni mindig az anyajegyeiket és hogy ez is teljesen megszokott dolog. Ha bármi lesz, akkor semmi baj, mert leszedik a körmöcskét (mondjuk az ujjpercet nem említettem, de ez részletkérdés, és mivel Gergő kisujján az utolsó ujjperc úgy van visszakapcsolva, miután szétzúzta tavaly egy sziklával, számára ez nem feltétlen ijesztő és ismeretlen dolog.) Igen, kurva rossz a gyerekem.

    A bio kukoricalisztes tortilla lapoknál már nem sírt, hanem elismételte a saját szavaival, amit elmeséltem neki, aztán összepacsiztunk és választottunk egy-egy pekándiós gm müzlit.

    Megtettem, ami rajtam állt: elvittem orvoshoz. Most jöhet az ima.



    Ugyanitt: szarakodik a kocsink. Csak a mai meg a holnapi napot bírja ki, aztán csütörtök reggel megy a szerelőhöz <3

    Megosztás:
    mindennapok

    Sűrű hét jön

    Gergőkét holnap bőrgyógyászhoz viszem: van egy el nem múló, hosszanti barna csík az egyik körmén. A google csak és kizárólag melanomát említ, úgyhogy nem vagyok teljesen nyugodt szétüt az ideg, de holnap a docens asszony majd megmondja, mi a helyzet.

    Minden más tennivaló nyilván ennek függvénye, de ha semmi komoly, akkor

    • ezen a héten megy Barnus először úszni a sulival és ott kell lennem
    • manikűr és pedikűr vár rám (alig várom, főleg a pedikűrt, mert megviselte a lábam ez a nyár nagyon)
    • Barnabásnak néptánc fellépése lesz
    • vasárnap családi kirándulás az osztállyal a Pilisben
    • Barnust vinni kell ortopédiára (befele fordul a bokája, rá kell nézni, hátha valami gyógytorna vagy cipő segíthet)
    • Kolos pedig újabb tüdőerősítő, megelőző kúrát kezd, hogy bírja-állja a sarat az ősz taknyos iőszakban
    • elkezdem szervezni Kolos keresztelőjét is, ősszel vagy télen szeretnénk megejteni

    A jövő hét sem lesz nyugisabb, ott Barnus negyedéves vizsgálata (pajzsmirigy vizsgálattal, lymphangioma ellenőrzéssel), pénteken egy nagyszerűnek ígérkező előadással (végre valami jó hír) és a tesóm lánybúcsújával.

    Addig pedig izgulás és pakolás: tegnap 15 kicsi üveg fűszeres céklakrém készült, ma almatölteléket teszek el és egy kis párolt káposztát készítek és igyekszem nem megbolondulni.

    Egyébként a most vasárnapi prédikációból a legintenzívebben a saját keresztünk viselése maradt meg:hogy mennyire erősek leszünk azáltal, hogy elfogadjuk a nehézségeinket és nem pedig homokba dugjuk a fejünket. Megteszünk mindent, de mindent ami rajtunk áll és tulajdonképpen ez már elég a békéhez, mert elmondhatjuk, hogy nem tétlenül és magunkat megadva éltük az életünket, hanem alakítottuk a sorsunkat.

    Ehhez tökéletesen illett az esti filmem, a Wild, amiben a csodás Reese Witherspoon ugyanúgy lenyűgözött, mint a táj, és egyre csak ez a mondat jött vissza, amit Marie Curie kapcsán olvas fel többször a hősnő:

     

    Her wounds came from the same source as her power.

    A sebei ugyanonnan származnak, ahonnan a hatalma.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Bakancslista az őszre

    1., Bozótmíves Tanösvény

    2., elpakolni a nyári ruhákat

    3., Szent Mihály napi búcsú

    4., almás pitét sütni

    5., ültetni a kertbe tavasszal kibúvó hagymás virágokat

    6., következő kinez. szint

    7., egy új tetoválás

    8., szerda reggeli elcsendesedésen részt venni

    9., bejárati ajtóra kopogtató

    10., felfedezni az új játszóparkot

    11., gyertyaöntés (van is hozzá rossz lábosom)

    12., a tökéletes pumpkin spice latte itthoni változatának megalkotása

    13., tökfaragás

    14., előkotorni a kézimunka kosaram és befejezni a hímzéseket

    15., folytatni a kocogást

    16., házi pattogatott kukorica + filmek a csípős estékre

    17., részt venni a világ legszebb őszi esküvőjén

    18., ne röhögj: kicsinosítani az autót. A féléletemet benne töltöm és olyan személytelen.

    19., sokat fermentálni, sok fermentált zöldséget enni

    20., mindenféle klassz sapkát beszerezni. Alig hordok sapkát és fázik a fejem folyton.

    21., Hollókő

    Megosztás:
    mindennapok

    A Gergő anyuka

    Gergő anyuka ma orvosi maszkban ment kisfiáért, ugyanis Gergő anyuka kitetováltatta reggel a száját.

    Gergő anyukának utoljára 5 éve volt kitetoválva a szája, és Gergő anyuka elfelejtette, mennyire rohadék módon fáj maga a procedúra, illetve azt is, hogy hogy néz ki utána. Mint egy gyulladt, kettévágott, fénylő szafaládé, mélybordó színben. Cicciolina és Maria Geronazzo könyörögne a receptért, de inkább mégsem, mert Gergő anyuka nem tudja kinyitni a száját a húzódó var miatt.

    Gergő viszont annyira megijedt a maszktól, hogy Gergő anyuka gondolkodás nélkül kapta le a szájáról, s tette közszemlére, majd beikszelte, hogy igen, kér hittant Gergő számára, hisz Barnus iskolájába megy ő is.

    Dicsértessék.


    Kolos anyuka egy kicsit laposabb, de már hámló szájjal megy ma  gyerekkórházba a pulmonológushoz vizitre. Kolos anyuka szenved, mint szar a fűben, mert nagyon kell sietni, hátha ma hozzák Gergőke ágyneműjét. Kolos anyuka egyébként igyekszik nem szétesni, de Gergő is beszállt a melyik-nap-mi-van buliba (ezek a kötelezők): hétfőn és szerdán testnevelés, illetve majd eldönti, szeretne-e néptáncra menni (remélem idén nem). Ilyen bábelőadás, olyan ezmegaz, nagyon izgalmas, de Kolos anya folyton attól tart, hogy elfelejt valamit, amit nagyon nem kéne. Kolos anyuka napközben belebújik Kolosba, és beszippantja az illatát. Kolos anyuka nem szerencsés, hanem áldott.


    Barnabás anya értesítést kapott a könyvtárból, hogy Barnabáska elfelejtette visszavinni az x könyvet, így már 55 Ft tartozása van. Barnabás anya azt tervezi, hogy holnap visszaviszik, és elmennek megnézni az új főteret, ahol prímán lehet rollerezni is – állítólag. Barnabás anya vett egy púderes halvány mályva (szakbarbároknak: frész szín) ballonkabátot, ami jelenleg annyira kifinomult a fasírt szájával, mintha hálóinget húznánk egy bikára, de mindegy, egyszer csak lehámlik annak a szerencsétlen marhának a szája, és visszatérhet minden a rendes kerékvágásba. Már ha van ilyen, hogy rendes kerékvágás.


    Nagyon nagy szükségem lenne erre a könyvre, és nem kapni sehol (antikváriumban sem), ha valaki megválna tőle, szívesen megvenném. Illetve Gergő, Kolos és Barnabás anyja szívesen megvenné. Érted, na.

    Megosztás:
    mindennapok

    Töltődni

    – ez most a jelszó. Töltődni, feltölteni, erősíteni, lelket önteni, formát adni.

    Igaz, nem ez volt a hétvége programja és nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk részt venni az eredetileg tervezett programon, de így is szuper vasárnapunk volt: az egyik legisleg helyemre, helyünkre mentünk, Szentendrére a Skanzenbe.

    Egész délután, vagy 5 óra hosszát barangoltunk és bejártuk az összes tájegységet, megnéztük az időszakos kiállításokat, végre volt időnk minden videót végignézni, minden gombot megnyomni, minden küszöbön bemenni. Hosszú-hosszú ideje nem sétáltunk ennyit, nem jutott ennyi csend, ennyi ölelés, ennyi béke. Kellett ez már mindkettőnknek, kellett a közös ebéd, kellett a padon ücsörgés, és kellett a közös élmény is, márpedig a Skanzen nekünk nagyon kedves és újra és újra rá tudunk csodálkozni minden apró részletre.

    Reggel a misén kezdtünk – mostantól ez állandó, Barnust vinni kell, nincs kibúvó, így megbeszéltük, hogy mindent, ami ügyes-bajos dolog, megpróbálunk szombaton elrendezni, hogy a vasárnap az csak az együttlétről szóljon. Programról, kirándulásról, kertben molyolásról, filmnézésről, ne pedig arról, hogy hány adag mosást kell még beindítani ahhoz, hogy elinduljon a hét.

    Miután elkészült a 10 kiló paradicsomból, két kiló zellerből, két kiló sárgarépából, hagymából, fokhagymából a vörösboros olasz szósz, a nagy befőzések végére értem, innentől már nincs nagy projekt. A padlizsán valahogy kimaradt idén, nem került utamba, még zelleres káposztasaláta készül most, aztán pedig már csak az alma jön: alma, alma töltelék, almabefőtt, almavaj.

    Némi birsalmasajt, de trükkösen, hogy Barnus is ehesse. Füge a balatoni maradékból, és aztán lassan érkezik a sütőtök szezon.

    Nemcsak a vasárnapi mise rendszeressége új, Kolossal angol baba-mama csoportba járunk majd kéthetente, mert igaz, hogy egész nap használom az angol nyelvet, de írásban és nem szóban, és bizony érzem, mikor meg kell szólalni, hogy írásban könnyebb lenne és berozsdásodott a beszélőkém.

    Indulnak a héten a különórák is, így az előző, viszonylag laza bevezetés után (majdnem) teljes gőzzel formát kap és robog ez a hét, én pedig visszatartom a levegőt és úgy várom, hogy nagyon jó lesz-e vagy pont ellenkezőleg, belefulladunk. Kétesélyes.

    Az ép elmém és az ágyéki gerincszakaszom nagyon hálás a menetrend szerinti Jógaklikk előfizetésnek :D, a gyerekek a Skanzen mesekönyvének: a második fejezet Mádnál jár, a történet nagyon helyes, nekem pedig este visszatért minden megnézett ház, megcsodált szőlőfürt, elraktározott emlék.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Csütörtök van

    eltelt 3 teljes nap.

    Egy jó van az iskolában eddig: a két tanító. Basszus, ha derűs, határozott, jó humorú, kompetens embereket még láttál…! Tartják bennem a lelket -akár tudatosan, akár öntudatlanul is- és biztatnak, hogy majd minden jobb lesz, minden jó lesz.

    Gerusz kidőlt, neki ma pihenőnap van, tegnap belázasodott, de nagyon. Mára kutyabaja, éjjel sem volt már lázas, de a biztonság kedvéért itthon tartom, ha ma rendben lesz, holnap mehet.

    Jövő héten alszik csak ott, addigra megérkezik az ágyneműje – én ilyet választottam:

    Egy Zaporka Csigaházban alszanak majd a gyerekeim, erős, de pihepuha a derékalj rész (csak ez lett volna 3700 máshol), az óvodai ágynemű szintén 4000.-, a huzat pedig még a kínaiban is 3000.-). Ez így egyben 11.000, de már benne van a vízhatlan réteg (ja, a gumilepedő is minimum 2500.- , de azt meg rá sem lehet húzni az óvodai fektetőre és elcsúszik, szóval ha mosni kell, akkor szívás). Ez egyben van, ingyenesen szállítják és azoknál a teljesen lapos, egyszálanyag párnáknál jóval magasabb, kuckósabb a párnája, ami beépített. A takaró mindenképp védi a gyerek derekát, mert hosszú is és széles is, az egyik oldala pedig a derékaljhoz van varrva, szóval az egészet egyben le lehet húzni, önmagába tekerni és egyben ki lehet mosni. Külön felhívott a hölgy, hogy sajnos nincs ez a zsiráfos anyag, de valami klassz, fiús anyaggal küldi majd, jó? Tökéletes!

    Nem is bánom, hogy Gergő ma marad egy kicsit, tegnap ugyanis közölte az óvónénivel, hogy “nem kell annyit pofázni, hapsikám”, úgyhogy teljesen összetörtem, és pontosan tudom, hogy ez az én hibám: az utóbbi időben szabad folyást engedtem a tévének, és Barnus nyilván olyanra kapcsolt, amire nem kellett volna. Ha basszamegezik a gyerek, akkor felteszem a kezem, hogy énvótam, bocsánat, de ez nem jellemző, pláne nem így és nagyon sajnálom, hogy ez így jött ki és így alakult 🙁

    Barnus igyekszik felvenni a ritmust, de kicsit olyan, mint Tarzan New Yorkban, a csengőtől például annyira megijedt, hogy saját bevallása szerint maga alá fingott, mert azt hitte, riadó van. Nekem meg eszembe nem jutott, hogy azt el kell mondanom, hogy az iskolában bizony csöngetnek, és ha mégegyszer csöngetnek, az nem azt jelenti, hogy most már nagyonnagyon szünet van, hanem azt, hogy vissza kell menni az osztályba.

    Kolosnak is ideje volt a kánikula után valamiféle alvós alkalmatosság.

    Ezt aliexpressről rendeltem, és annyira meg vagyok elégedve mind a kivitelével, mind a szabásával, hogy rendeltem egy másikat is ma reggel, hogy ha átpisilné, ne maradjon hacuka nélkül – Kolos ugyanis egyáltalán nem visel el magán SEMMILYEN takarót, üvölt, mint a sakál, ha arra ébred, hogy be van takarva. Ez – a jelek szerint- nem minősül takarónak nála, nagyon jót aludt benne, kényelmesen tudott fordulni is, nem tekeredett bele, úgyhogy boldog az uralkodó. És ha a császár boldog, mindenki boldog (és kipihent!). Kétévesre valót rendeltem, tökéletes.

     

    A határidőnaplómat is onnan rendeltem végül, mert ott találtam olyat és akkorát, amekkorát kerestem, és mivel az év ezen szakaszában már lehetetlen 2018-as betétlapot vásárolni itt a környéket, netről rendeltem ezt is, ma érkezik meg.

    Ilyen. Alakul Barnus táncrendje is, van már októberre, sőt! novemberre is programunk, szóval villámgyorsan és észrevétlenül múlt el a nyár: egy hete még a Balcsin pakolásztam a hatszázezer fokban, mostanra pedig a nyári ruháimat és a virágos, tavaszi darabjaimat elpakoltam, bedobozoltam, és lassanként veszem elő az őszi szépségeket: jön a konyakszínű bokacsizma, a kék ballonkabátomat is ideje felfrissíteni, és előkeresem a szépséges, vörösbegyes óriási esernyőmet is.

    Jó, hogy így lett vége a nyárnak. Szép volt, nagyon tartalmas volt, sok helyen jártuk, millió élmény ért, de mostanra fejest ugrottam az őszbe, és egyre inkább élvezem.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Elkezdődött!

    Holnapra mákos tészta és zöldségleves, venni és vinni kell ágyneműt (ultramenőt találtam), de nap akármilyet, hanem a fektetőre valót, lapos párnával, takaróval.

    Barnus nagyon elveszett volt az első nap. És a második nap is, ami azt illeti. Nem érti, hogy miért nem csinálhatja tovább, ha még érdekli, nem érti, hogy hiába “van most benne”, most szünet van, és végképp tanácstalan, hogy miért nem írhatja meg a matek szorgalmit magyaróra alatt.

    Édes drága, igyekszik okosan és figyelmesen alkalmazkodni a szabályokhoz, de most még ott tart, hogy hibát hibára halmoz és tegnap például oltári nagy veszélybe sodorta majdnem kinyírta magát, úgyhogy a Szent Első Napon úgy ordítottam a gyerekemmel, mint a sakál. Nem így képzeltem, hidd el, rettenetes volt.

    Rosszul viselem én is ezt a nyüzsgést, a rengeteg szülőt, a smalltalkot, de remélem, nagyon remélem, hogy belerázódom majd és egyszercsak jóra fordul minden, én pedig túl leszek a zeneiskolai beiratkozáson,a könyvtári visszavitelen, közgyógyos papírozáson, tornaruha vásárláson…



    A holnap már jobban alakul: Gergő rendesen reggel megy, ebéd után hozom el, csütörtökön meg már ott is alszik, és akkor Barnusért is csak délután megyek. A jövő hetem nagyon sűrű lesz, mert még Barnus szülői értekezletére el tudok menni, Geruszéra kedden már nem, mert friss lesz a sminktetoválásom, és nagyjából úgy nézek majd ki, mint egy ötvenes travi, úgyhogy Medve megy az értekezletre aznap. Másnap is úgy nézek majd ki, de akkor már nem tudom megoldani, hogy ne én menjek a kórházba szakorvosi vizitre Kolossal.

    Hjajj.

     

    Megosztás: