Ezer hála és köszönet, hogy vannak a környezetemben olyan nők (jó páran!), akik időről időre akkorát löknek rajtam, hogy el sem tudom mondani.
Egészen biztos, hogy adott helyzetben fogalmuk nincs róla, mennyire beépül a szívembe-lelkembe egy-egy mondatuk, de így van: én ezekből táplálkozom és nagyon hálás vagyok, hogy valahogy mindig úgy alakul, hogy a jókor jó helyen valaki elejti pont azt az egy mondatot, amire nagy szükségem van.
Például a felelősségről,
akkor, amikor az inzulin, CH számolás, otthonoktatás, nagyi pesztrálása már kivenné az utolsó utáni energiámat is, és akkor velem szemben ül valaki, akinek a döntései komplett családokat érintenek. Sokat. A mindennapokban és egészen különleges helyzetekben is a legjobb döntést kell hoznia, mert egyébként emberek lába alól csúszik ki a talaj. És mikor meglehetősen éretlen módon csészealj méretűre nyitott szemmel megkérdem, hogy hogy nem roppan bele, nagyon szerényen csak annyit mond: nekem kell tartanom a hátam, az a dolgom – ők ebből nem érezhetnek semmit. Aztán nevetve hozzáteszi, hogy néha egészen sok csokit eszik, de azzal bírja.
Például a vélemény felvállalásáról,
amikor egy orvos igenis beleáll az “oltás – nem oltás – milyen oltás” kérdésbe. Egyrészt megkérdezhetem tőle, hogy mit gondol, másrészt belinkelhetem neki az alternatív oldalakat, harmadrészt nem kell attól félnem, hogy a kérdésemet felhasználja ellenem. És időt szán rá: magyaráz, érvel, elmondja, hogy ő is kutat, hogy hol tart most a kérdésben, hogy mi az, amit mindenképp beadatott a saját gyerekeinek is… és azt is őszintén elmondja, hogy nem tudja, hol az igazság. Megosztja velem a véleményét, partnerként kezel és egyetlen pillanatig sem érzem, hogy félnem kellene, hogy a kérdésem következményekkel és fenyegetéssel járna.
Például a helyzetekkel való szembenézésről,
amikor valaki nem sikálja a szart és nem hitegeti magát, hanem tervez, épül, a fájdalomból is erőt kovácsol és felnőtt emberként old meg krízishelyzetet.
Például a szakmai magabiztosságról és az alaposságról,
amikor valaki ki meri mondani, hogy “Nézd, egészséges vagy. Szerintem nem vagy felelőtlen, ha bevállalod a gyereket. Ezt orvosodként mondom – ennél jobb állapotban még nem voltál mióta ismerlek.”
Például a távolból is figyelő kutyahűségről,
amikor valaki úgy 3 évente aktuális az életedben, és tudod, hogy ha az éjszaka közepén hívnád, akkor is csak egy szót mondana: repülök. Hívj és repülök.
Hölgyek, nagyon sokat köszönhetek nektek. Minden bátorság, munkabírás, lojalitás, odaadás ami bennem van egy kicsit belőletek származik.
Minden tiszteletem a tiétek. Hétköznapi hőseim vagytok mind.
