Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

otthonoktatás

    mindennapok

    Első osztály – tél

    Azt gondolom, hogy szinte lehetetlen egy részletes, kidolgozott “tantervet” írni magunknak, így meg sem próbálkoztam vele, és őszintén bevallom azt is, hogy ez az egész otthontanulósdi azért nem ennyire megtervezett és tudatos a részemről. Az még nem derült ki, hogy előny-e ez vagy hátrány, az azonban biztos, hogy jó néhány dologban követjük, sok dologban pedig elhagyjuk a Waldorf pedagógiát. Írok pár példát – természetesen a teljesség igénye nélkül – aztán ha érdekel Benneteket (márpedig igen, mert irgalmatlan sok kérdést kapok, a legtöbbet privátban) akkor majd újra és újra érinthetjük ezt a témát.

    Mi az, amiben követjük?

    Mindenképp alapvetőnek tartom az ÉVKÖRT, mint a tanulmányok keretét. Klassz ritmust ad a meséknek, verseknek, kézműves dolgainknak, hogy követjük ezt a ritmust, az ünnepeket, a színeket, hangulatokat, ki-és belélegzéseket. Miért is ne tennénk? Felesleges lenne nyáron madáretetőt készíteni és télen a természet megújulásáról beszélni és rügyeket rajzoltatni: mivel maga a természet és a természet tök magától értetődő körforgása az alap minden tanulmányunkhoz, így nagyon ritkán állok tanácstalanul, hogy mi legyen a következő lépés. Télen olyan bekuckózós, melengető, téli dolgokat csinálunk, és sosincs bennem olyan, hogy “nehogy valami kimaradjon”, ha a fejemben van valami és nem kerül rá sor, akkor sebaj, majd jövőre.

    Követjük abban, hogy teljesen egyénre szabott mind a ritmus, mind a feladatok, mind az általam közvetített kérések valahol Barnus ingerküszöbének, “bírásának” a felső harmadában legyenek. Kényelmes legyen neki a tempó, ne kérjek tőle olyat, amit utál, ugyanakkor fontos, hogy fenntartsam az érdeklődést, a tüzet, azt az akarást, hogy ne elégedjen meg a késszel, legyenek további kérdései és találja meg az örömöt abban, amit éppen tanul. Szeretem, hogy kérdez. Szeretem, hogy le meri tenni a könyvet és azt meri mondani, hogy “ez engem nem érdekel”. Szeretem, hogy megtalálja magának az új izgalmakat, hogy felfedez, összeköt, összefüggéseket keres. Sosem tartok kiselőadást, mindig csak válaszolok a felmerülő kérdésekre, és ha azt látom, hogy valahol belassul a folyamat, elég elől felejtenem pár könyvet, néhány transzparens papírt, némi gyurmát és máris újra forognak a fogaskerekek.

    Mi az, amiben nem követjük a Waldorf pedadógiát?

    Barnus elsős és folyóírással ír. Mivel a cukorbetegség kezdete óta itthon van (itthonra kényszerült), mi az óvoda utolsó félévében valahogy túljutottunk a formarajzokon és a nyomtatott nagybetűkön, és csak azért, hogy úgy legyen, ahogy a waldiban van, teljesen fölöslegesnek tartanám, ha kötném az ebet a karóhoz, ráadásul pont a fürdővízzel önteném ki a gyereket:

    • a természetes, egyéni fejlődési ritmust
    • és a SZABADSÁGOT

    venném el magunktól. Miért is tenném? Megszületett benne az igény, szeret írni, ügyes a keze, nem szenved, sikerélménye van, nem fáj a keze tőle, így hagyom, biztatom, bátorítom. Az írástanításhoz egyébként rengeteg segítséget és támogatást kapok Édesanyám kollégáitól, és hahó, helló, sziasztok Anyu kollégái és üdvözletem Igazgató Úr,, tudom és állatira megható, hogy ott vagytok, nem fikáztok, drukkoltok és egy kicsit velünk könnyeztek minden sikernél. Nagyon sokat számít, és mikor anya meséli, hogy hogy reagáltok egy-egy megoldott feladatra, olyan érzés, mintha nem lennék olyan marhára egyedül és lenne talaj a lábam alatt. Hálásan köszönöm.

    Mindig a fülembe cseng Vekerdy mondata, hogy ezt a hülyeséget, hogy Karácsonyra ír-olvas, miért kellene minden gyereknek megfelelni ennek? -és igaza van, nem kell mindenkinek, Barnusból viszont természetesen jön, így ez jó így, rendben vagyunk vele.

    A Játékház sorozatot választottam az írás-olvasáshoz, és az olvasásról majd máskor írok majd, de az írásról álljon itt annyi, hogy egyszerűen szuper – gyakorlatilag részemről a max. erőfeszítés a témában az volt, hogy kimondtam, hogy

    ‘írj egy oldalt, Fiam!”

    aztán egyszercsak megírta a bevásárlólistát. Hö. Hiába, na, remek tanár vagyok. Hm.


    A matekot is kihagyom most, majd arról valamikor máskor, inkább mutatom, hogy mivel és hogyan töltjük a télből fennmaradó majd’ 3 hónapot (a tél ilyen oktatási szempontból a csillagászati tavasz kezdetéig tart nálunk).

    Nyilván folytatjuk a két fix pontot: írás-olvasás és matematika, azon felül viszont teljesen szabadon haladunk, fedezzük fel a világot vagy épp lógunk nagyokat röhögve. Egy húszas cukrú gyerekkel nem keménykedsz, na.

    1

    1.,  Madáretető. Ennek pont most van itt az ideje: a bolti magokból és narancshéjból csodaszép bőségtálat lehet készíteni a madaraknak, közben elolvassuk, hogy mi az, amit tilos nekik adni, beszélgetünk a költöző madarakról és jó pár madarat fel is ismer már képről a gyerek. És mostmár én is.

    2., Az első osztály és ez az életkor a Waldorfban (is) még a mesékről, népmesékről, műmesékről szól, így “nagyon pörög” nálunk Illyés Gyula 77 magyar népmese könyve, Benedek Elek kötetei, és gyakorlatilag minden népmese, de ugyanúgy olvasunk Varró Dánielt is. Rengeteg olvasunk, de azt hiszem, ez eddig is kiderült.

    3., Czárán Eszter Világna Virága sorozatából már megvettük a tavaszi és a nyári kötetet, de a Tél még nincs meg. Őszintén megmondom, hogy sok még a gyereknek, korai, de szeretném, ha mihamarabb egyben meglenne a 4 könyv egyben, mert ilyen elképesztő gyűjteménnyel még nem találkoztam. Igazán jól majd felső tagozatban tudjuk használni, de örülnék, ha már a polcunkon csücsülne ez a könyv is.

    4., Ilyenkor a kezünk is egy kis életre, melegségre vágyik, úgyhogy tökéletes időszak ez a gyapjúkép készítésre, amiben Barnus ráadásul nagyon ügyes – valahogy a gyerek is szereti a gyapjút meg a gyapjú is őt, úgyhogy ez mindig nagy sikerélmény.

    5., Ugyanez előnemezzel, filccel és némi hímzéssel: pontosság, szem-kéz koordináció és gyors sikerélmény. Talán ez a legfontosabb hozadéka az összes kézműves feladatnak – ebben a gyerek számára végeláthatatlan tanulási folyamatban fontos, hogy legyenek olyan dolgok, amikre elmondhatja, hogy ez KÉSZ, azt MEGCSINÁLTAM, ezt BEFEJEZTEM.

    6., Óriási élmény ez a könyv-lemez. Egyrészt szuperanyunak érzem magam, mert annyi Kányádi Sándor, Móra Ferenc, Tamkó Sirató Károly, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor (és még sorolhatnám) verset ismernek a gyerekeim, hogy az egyszerűen rendkívüli, másrészt letudtam az ének-zene és a verstanítás témakör nagy részét azzal, hogy belököm a CD-t, mikor utazunk. Ők meg teli torokból fújják. Win-win.

    7., Na ezt kö-te-le-ző-vé tenném. Elképesztően jól használható, kézikönyvként alkalmazom, nem kell kitalálnom, nem kell összekeresnem az anyagot, életkornak megfelelő és a tevékenységekben “összeér” Gergő és Barnus korosztálya is. Alapdarab. Rendkívül széles palettán mozognak a gyakorlati feladatok is benne, ennek kapcsán készítünk majd köhögésűző gyógyteát, öltöztetünk rétegesen rajzolt gyerekeket és sütünk szalagos fánkot is majd a farsangi időszakban. Mondom, must have.

    8., Barkácsolás, évkör, hónapok, napok – ez Barnusnak egyszerűbb, inkább már Gergőnek szól, de egy ilyen öröknaptár és az, hogy minden nap csúsztatni kell, valahogy megfoghatóbbá teszi a gyerekeknek az idő múlását.

    Biztos rengeteg olyan dolog is szembejön majd, ami most még eszembe sem jut, de ez a szép az otthonoktatásban – igazán, mélyen és őszintén rólunk szól.

     

     

    Megosztás:
    5 perc a semmiből, mindennapok, otthonoktatás

    Ki a jobb?

    Vigyázz, ez hosszú lesz. Én szóltam.


    Amióta anya vagyok, azóta tudom, hogy a gyerekvállalás, gyereknevelés baromira nem magánügy, nem az anyára és a gyerekre tartozik, hanem egész egyszerűen mindenkinek van véleménye.

    Mindenkinek.

    Van.

    Véleménye.

    Én azt tapasztaltam, hogy -kapaszkodj meg- leginkább maga a szülő az, amelyik nagyon szereti magát besorolni valahova: “mi is felnőttünk valahogy”, “mi lazák vagyunk”, “csak organikusan termesztett étel”, “csak semmi csoki”, “mi válaszkészen nevelünk” és így tovább.

    Ez talán rendben is van, és bőven emlékeztethet anno az első napra az osztályban vagy akár arra a pillanatra, amikor a felnőttkor legelején beléptél egy buliba: tudtad, kivel vagy hasonszőrű, a jelenlévő nők között mennyire vagy “jó nő”, simán (félrészegen) is tudtad pozicionálni magad, és jó esetben nem hoztad magad kellemetlen helyzetbe – azokkal mozdultál, akikkel egy kategóriában vagy.

    Ez butaság, de így van. Ne röhögj. Te is tudod, hogy így van.


    Hatványozottan igaz ez a gyerekvállalás-gyereknevelés témakörénél.

    Elég sok csoportnak vagyok tagja a Facebookon, és egyáltalán nem vagyok megdöbbenve azon, amit látok: megy a méricskélés és a helyezkedés, valaki mindig bedob egy petárdát/ gránátot / atombombát a beszélgetésbe, aminek kapcsán az olvasó

    1., rosszul érezheti magát és újragondolhatja, hogy hol kellene még ennél is többet tennie

    2., rosszul érezheti magát és elhatározhatja, hogy dafke az árral szembe megy.

    Azt hiszem, minden “bombagyáros” két okból fog neki ennek az áldatlan tevékenységnek: vagy kisebbségi érzése van, amit valahogy kompenzálni kell (és társakat kell gyűjteni a “sznobok és túlteljesítők” ellen), vagy kivagyiságból (“én jobb vagyok és jobban csinálom, mint ti – csodáljatok!”) dobja be a pokolgépet. A pokolgép szót nem azért használtam, mert olyan kurvára érdekelne, hogy ne legyen szóismétlés ebben a nyúlfarknyi szövegben, nem, nem. Pokolgép. Megmérgez mindent és mindenkit maga körül és a legjobb esetben is megosztja (rosszabb esetben darabokra szaggatja) a közösséget.

    Mondjak példákat? Oké. Hozzátegyem a véleményem? Mivel ez az én blogom, másét nem is tudnám.

    Egyik otthonoktatós csoport

    “Otthonoktatásnak hívjuk-e, ha valaki tanulócsoportba adja a gyerekét, vagy az már nem “igazi”, mert valaki más PÉNZÉRT foglalkozik vele és 1., úri huncutság 2., az már csak satnya átmenet az iskola és az “igazinak” tartott családban nevelés között”

    Ó, baszki, tényleg fontos ez? Tényleg, tényleg még az iskolába nem járó csoporton belül is kivagyiskodni kell, kategóriákat felállítani, a legtöbbet vállalónak díjat osztani, szobrot állítani, megcsodálni? Tényleg rosszabb lesz az az anya, aki ötnapos tanulócsoportot választ / magántanárt fogad / babyszittert hív, mint az, aki mindent maga csinál? Nos, a parázs beszélgetésben én azért ezt megkérdőjeleztem és bántónak, feleslegesnek, provokatínak tartottam a felvetést is. Tudja ezt az is, aki feltette, így a legálságosabbnak a “nekem semmi gondom a tanulócsoportokkal, DE…”, a “nem akarok kötözködni, DE” és a “senkit nem akartam megbántani, DE” típusú mondatokat tartom. Debazmeg. Kiöntötted a világba a saját kisebbrendűséged, kétséged, bizonytalanságod. Mondom mindezt úgy, hogy nálunk nincs megosztott felügyelet, kettő gyerekem van itthon, segítség nélkül és ebben semmi heroikusat nem találok. Megszívtuk, és most ebből szeretném a legjobbat kihozni.

    Egyik kismamás csoport

    “És engem nem érdekel, mit mondanak az ŐSANYÁK, vettem BOLTI MÁJKRÉMET, mert nem gondolom, hogy KURVA NAGYOT ártanék a gyereknek, de majd biztos jönnek az ŐSANYÁK és kijavítanak. Haha. Ki evett még bolti májkrémet a terhessége alatt?? LOL XOXO”

    Megetted, kicsim. Ne legyen lelkifurdalásod. Én nem enném meg, mert egy csomó mindent nem eszem, ami abban benne van, de ez az én döntésem, és nem írom a bejegyzésed alá. Ahogy elnézem, neked sem kellett volna letolni azt a nyomorult májkrémes zsemlét, ha ekkora lelkifurdalásod van tőle, és pláne nem kellett volna ilyen stílusban megráznod a pofonfát ebben a csoportban. Én többször ettem szusit és nyers zöldséget a terhességem alatt és senkitől nem kértem hozzá se engedélyt, sem pedig utólagos feloldozást.

    Waldorf csoport (nemzetközi)

    “Olyan anyukákat keresek, akik szimpatizálnak ugyan a waldorf pedagógiával, de xboxoznak meg tévéznek, meg MODERNEK.”

    És jöttek a válaszok: van “flexible waldorf group” meg “húsevő waldorf group” meg “semi-vegetarian (bazdmeg, miaz???) waldorf group”.

    Normálisak vagytok? Kell ezt? Mindenáron minden fingnyi dologból “-izmust” kell kreálni? Bordó pizsamaizmus? Paprikamentes zöldborsólevesizmus? És ha csak az egyikben egyezel ezzel és a másikban azzal, akkor már mindkét helyre tartozol? Vagy sehovasem? Akkor örökre magányos maradsz?

    Hordozós csoport

    “Szuper a rugalmas kendő, de az igazi, az eredeti, a valódi mégiscsak az, amikor valaki szövött kendőben köti magára a gyereket.”

    Mert miért? Mert attól Te organikusabb anya vagy? Benézhetek a hűtődbe? Megnézhetem a gyógyszeresedet? A takarítószekrényed? Soroljam? Jobb vagy? Miben? Kinél?

    Konmari csoport, amikor megosztottam, hogy mennyire klassz, hogy kiment két konténernyi anyag

    “Szuper és látványos, de én ennél sokkal jobban figyelek a BOLYGÓNKRA, és ügyelek rá, hogy melyik hulladék hova jut és szelektíven és ez környezetszennyező.” majd mikor mondtam, hogy igen, igaza van, de itt úgy szokás, hogy örülünk, ha a másik ekkorát lép előre, és megszabadul egy életnyi fostól, akkor “ha ilyen érintve érzed magad, akkor majd legközelebb jobban figyelsz a Földanyára” illetve “nem mindenki teheti meg, hogy konténert vegyen, ez úri huncutság, jobb szépen és lépésenként, ez nem is konmari…”- mindezt persze számtalan szívecskével tarkítva, hogy lelkes bolygóvédőnek tűnjön ne egy megkeseredett rohadéknak.

    Kicsi a pöcsöd? A férjednek kicsi a pöcse? Kéred a rúzsomat, mert túl szimplának érzed magad ahhoz, hogy bárki más örömének örülj? Te vagy a tanítónéni?? Most jobb?


    És akkor a waldorfról vagy natural parentingről vagy bármiről, ami ehhez kapcsolódik.

    Az első és legfontosabb, hogy nem megyek most bele semmilyen antropozófiai elmélkedésbe. Lehetne és messzire vezetne, talán sok tényhitet oszlatna szét (már az a pici-kicsi kevés is, amit én tudok), de nem teszem, mert akit akar, az úgyis utánaolvas, aki elég tájékozott, az látja, hogy mi-hova kapcsolódik, megtalálja a közös pontokat a szerves műveltséggel és a klasszikus műveltésggel, aki meg nem, az meg nem ebből a pár sorból tesz majd szert alapvető ismeretekre.

    No.

    Anno azt hittem, hogy nagyon kilógunk majd, de tévedtem. Kiderült, hogy feketeöves szélsőségesek vagyunk pl. a táplálkozás terén. Kiderült, hogy az én gyerekeimnek duplója van, a más gyereke meg pókembert néz. Láttam organikus kezeslábasba csomagolt kisgyerekeket baconös cheetost enni, óriási terepjáróból magassarkúban kiszálló anyukát mosható pelusozni és sajnos olyat is tapasztaltam, hogy valaki kifejezetten élvezi, hogy a gyereke nem tud beilleszkedni “ő már csak ilyen vadóc, ettől különleges” pedig a gyerek szenvedett. “Mi hiszünk abban, hogy a gyerek ekcémáját meggyógyítja az antropozófia és a szelíd gyógymódok” – fejtette ki az aldiban egy mirelit pizzát a kocsiba téve. Szelíden. A kóla mellé. “Mit csináljak, szereti?”.

    Csodálatos, ízig-vérig a Waldorf elvek alapján élő pedagógusokat ismertem meg magánemberként is, akik nem máznak használják, hanem élik ezt a fajta szemléletet – rengeteget kaptam tőlük. Mindnyájan a Falusi Waldorfban keresik most a gyökereiket, az áll a legközelebb ahhoz, ami miatt elkezdték ezt az irányzatot, és mi is nagyon jól éreztük / érezzük magunkat benne. Itt képviselik leginkább a nagybetűs Waldorfot követik, azt, ami egy Waldorf iskolában-óvodában már jó eséllyel nem megvalósítható egyrészt a létszám miatt, másrészt mert sem a szülők, sem a gyerekek nem olyanok zömében. Nem is baj. Lehet, hogy így a jó. Van, akinek elég, ha fa bútorok, méhviasz kréta, népmesék és mécsesek között tudja a gyerekét, mélyebben nem érdekli – vagy épp azért íratta oda, mert még mindig jobb, mint a többi.

    A pedagógusokon kívül is csodálatos emberekkel, aktivistákkal találkoztam az elmúlt időszakban: a közösség pillérei, értő, intelligens, gondolkodó antropozófus / szerves műveltséggel bíró emberek, akik dohányoznak. Vagy húst esznek. Vagy tojást. vagy e-könyvet olvasnak. Vagy mindenhová kocsival mennek. Vagy facebookjuk van.

    A kulcs az, hogy tudják, mit tesznek és azt is, hogy mivel ellensúlyozhatják a nem túl szerencsés döntéseiket.

    Nekem nem probléma, hogy a gyerekem tévét néz – őszintén, a kezemet a szívemre téve mondom, hogy összesen talán kettő olyan családdal találkoztam, akinek képernyőmentesek a gyerekei. A legtöbb “nekünk nincs is tévénk” felkiáltás után azért előbb-utóbb kiderül, hogy nincs tévéjük, de a gyereknek van mesetablete, amin a nem is tudom hány gigányi mesefilmet azért naponta nézheti tíz percet / fél órát / egy órát. És ezen a ponton ki is derül, hogy a szülő nem érti a waldorfot – ha már nézi, nem mélyülhet el a tevékenységben, és attól, hogy vagy Vuk meg Kukori és Kotkoda van a tableten, attól a képernyő hatása ugyanaz. Mondom, az enyémek nézhetik – de én tisztában is vagyok vele, hogy nem lenne “jobb”, ha Kukorit és Kotkodát néznének. Tűzoltó Samet nézik, szeretik, leszarom.

    “Csak Tom és Jerryt néz, nem pedig tündéreset meg manósat, ami tök hülyeség” – kicsim, ha palacsintasütővel fejbevágja az egyik a másikat, akkor kitörik a foga, eltörik az orra és nem vicces. A tündérek, a manók és a beszélő állatok egyértelműen másik világba viszik a gyereket, a helyén tudja kezelni, a szemmel láthatatlan kis lények által jobban megérti a világot, magyarázatot kap arra, hogyan bújik elő a föld alól az élet, hogyan bontanak szirmot a virágok és a többi.

    Van duplójuk. Sokan azt hiszik, hogy ez a műanyag, modern játékok elleni tiltakozás miatt tilos, de ez nem fedi így a valóságot. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy megtapasztalják, hogy a minket körülvevő tárgyaknak van súlya, hogy az életben vannak fizikai törvényszerűségek és vannak a való élettel összeegyeztethetetlen dolgok. Ha műanyag kockákat egymásra teszel, és nem illeszted őket össze, egy bizonyos magasság felett felborul, mert nincs súlya. A val élet nem ilyen – nem így építesz házat, nem így tapasztalod a világban. Talán nem is gondolsz bele, de  Jenga például ez egyik legjobb waldis játék: természetes anyag, súlya van, és valóban azzal játszol, hogy megtaláld azt a pontot, ahol még a fizika törvényei megtartják az építményt. Ilyen gördeszka is vagy épp a lengőteke, pedig a legkevésbé sem gondolnád waldis játéknak. Roller. Jojó. Diabolo. Sorolhatnám.

    Semmi különleges nincs abban szerintem, hogy természetes anyagból készült alsóneműt adok a gyerekre: pamut az alsónadrág, pamut a kistrikó, pamut a hosszúujjú. Ha nem így teszek, kipattogzik (és most csak a praktikus oldalát érintem a kérdésnek, nem megyek bele abba az anyai szeretetbe, ami beBURKOLja a gyereket – ezért is fontos,mi érintkezik a bőrrel. Utána viszont a praktikum (a gumicsizma, a softshell cipzáras felsők és a vízhatlan sarazóruha / sínadrág) híve vagyok, szerintem ezzel tudom a legmelegebben, legvédettebben tartani a kölyköket, így megőrizve a komfortérzetüket. A Waldorfban (a falusiban meg hatványozottan) zuhogó esőben is odakinn vannak a gyerekek: árkot ásnak, vízelvezető csatornát terveznek, saraznak, vizeskednek – én pedig megadom nekik a megfelelő védelmet, hogy szabadon felfedezzék a világot.

    Nagyon nem mindenben értek egyet Rudolf Steinerrel és őszintén megmondom, hogy van az eszmefuttatásának olyan szintje is, amit 1., nem értek, mert nem vagyok elég tájékozott 2., nem is érdekel, amiről elmélkedik :D, de mindenképpen a századelő egy forradalmian modern gondolkodójának tartom – a gyermeknevelésről vallott elveiben mindenképp.

    Talán  a szabadság volt olyannyira modern anno Steinerben. Szabadság, végtelen egyszerűség, sok mozgás, személyre-egyénre szabott gondolkodás és megoldások – és már csak ha ezt az utolsó jellemzőt nézed, nonszensz ez a kivagyiság és versenyzés. Magaddal versenyezz anyaként, ne velem és ne a másikkal. És ha rám hallgatsz, magaddal sem versenyzel.

    Sőt, súgok valamit. Mégcsak haladnod sem kell a megkezdett úton. Bármikor irányt válthatsz, újratervezhetsz vagy megfordulhatsz. Komolyan.

    (Ui.: ezekről a témákról már itt, itt, és itt írtam már többek között.)

     

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Talán a legtöbb kérdés nem is Barnus kapcsán vetődik fel.

    A nagy talány mindenki számára az, hogy Gergő miért van itthon.

    … hivatalosan nincs itthon, de gyakorlatilag inkább igen, és… jó okom van rá.

    Gergő 3 és fél éves. Jókedvű, vagány, nagyszájú, belevaló gyerek. Erős, mint a bivaly és gyors,mint a villám. Majd’ kicsattan.

    Most. Mert figyelek rá.

    A megfoghatatlan és láthatatlan valóság azonban az, hogy Gergő összes sejtje, testének minden kicsi porcikája, verőere és nyirokcsomója úgy épült fel, hogy az édesanyja daganatos beteg volt a terhesség alatt. Pulzált a köldökzsinór, termeltem számára a vért és… hát nem kell magyaráznom, ugye? Kettőnk között egyetlen alapvető különbség van: én kaptam kemoterápiát és sugárkezelést, Gergő pedig nem. A szervezetének, az immunrendszerének kell elvégeznie a munkát, amíg bírja, amíg tudja és ahogy tudja.

    Sajnos nem kerülte el őt sem ez a genetikai átok: glutén-, kazein-, tojásfehérje-, hisztamin-, purin-, lektin- és laktózbontási zavara van, ezek azért nem fordultak át betegséggé, mert a kezdetektől tudjuk és így alakítjuk az étrendjét, a hozzátápálálását és mindig a megfelelő irányba támogatjuk az immunrendszerét.

    Ami a bátyja cukorbetegségét illeti, az… nos, az nem csak Barnabás ügye. Gergőnél ugyanúgy 140-150g ch-t kell tartani, ugyanúgy kell időről-időre napszakos cukrokat mérünk, nagyon vigyázunk az emésztésére, a hasnyálmirigyére… és nem mondjuk ki, hogy a rák ott ver fészket, ahol a szervezet a leggyengébb. Nem mondjuk ki, mert nem történhet meg.

    Gergő szuperül védekezik a játszótéri vírusok ellen. Semmi baja, ha nyakig koszos, semmi baja, ha homokot eszik a Balaton partján és akkor sem történik semmi, ha feleszi a földről a leesett falatot.

    Gergő immunrendszere viszont nem bírja el a SZÁMÁRA  felesleges és folyamatos terhelést.

    • de hát a gyerekek folyton taknyosak
    • valami mindig bujkál bennük
    • ó, októbertől áprilisig orrot szippantunk, áprilistól októberig pedig hányós-hasmenéses vírusozunk
    • ha nincs láza, mehet, és 38 fok alatt az egy gyereknél nem láz

    na ez az, ami számára megengedhetetlen.

    Rohadt nehéz ez nekünk is, de a gyerekünk élete a tét, és az orvosok ajánlása számunkra ebben a kérdésben irányadó. Megszoktuk így. Megszerettük így. Néha a falhoz csapnám őket, vagy csak simán a fele királyságomat adnám azért, hogy egy kicsit csendben és egyedül legyek, de…

    … de nem merném, már nem tudnám másképp.

    Kérlek, ha látsz egy mosolygó, de hullafáradt nőt két makkegészségesnek tűnő (és azok is!) kisfiúval, akkor ne kezdj okoskodni: a gyerekek AZÉRT vannak jól, mert vigyázok rájuk és azt az odafigyelést tudom megadni nekik, amit a legtökéletesebb és legodaadóbb pedagógus sem tud – nem azért, mert nem akar, hanem azért, mert huszon-harmincsok gyerekre kell vigyáznia.

    Ítélkezés és játszótéri frázispuffogtatások helyett gondolkozz el, hogy TE mit tennél a helyemben, okosabbnak hinnéd-e magad a Bethesdánál és a Kékgolyónál, és mernéd-e a gyereked életét arra bízni, hogy hátha nem lesz baj.

    Ha ezek után még mindig úgy gondolod, hogy jobban tudnál dönteni, akkor 1., bazdmeg 2., dönts a saját gyermeked kapcsán.

    A lelkem másik fele. Nem szeretném elveszíteni.

    Ui.: ezekről a dolgokról még sosem írtam. Jobban esett az agyam egy hátsó zugában tárolni mindezt, és nem belegondolni, nem belegondolni, ó-csak-nem-belegondolni.

    Itt van, feketén-fehéren az egyik legnagyobb félelmem. Kérlek, gondold át, ha bántó kommentet készülsz írni, hogy elküldöd-e.

    Ha lehet, ne tedd. A legjobban az esne, ha csak ínnyit írnál, hogy minden ugyanúgy rendben lesz, mint eddig, egészséges és az is marad.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    ÉS

    gnocchi

    • sütőtökös-spenótos-fokhagymás gnocchi és krémes zöldségleves holnapra
    • zsebes kenyér és gombaragu mára (fehér főzőhagyma lepirítva, rá szeletelt csiperke, bio szójaszósz, egy kanál almapüré, zöldségpucolóval átlátszóra szeletet sárgarépa, és a legislegvégén paradicsom – ennek már nem kell megfőnie, félig nyers maradhat)
    • Bors néni a Kolibriben (Barnus megy, alig várja) és Kacskaringó fonalfesztivál (én megyek, alig várom!) szombatra
    • grafikus és építész – mindkettővel beszélni kell 🙂
    • egy óriási alvás úgy, hogy előtte iszom egy nagy bögre kamillateát, amit a csikótűzhelyen készít Medve (most minden este be kell gyújtani) és egy magnéziumos fürdő (erről már írtam egyszer itt)
    • körömlakk és egy jó film (mit ajánlotok?)
    • a matematika feladatlapok és az olvasás is kész mára, juhúúú, délután Farm és könyvtár
    • Palya Bea Tovább nő és Galbraith Silkworm, amiből egyből kitalálhattátok, hogy anyunál lesznek a gyerekek (bár már a körömlakk + mozifilm kombónál is kiderült, sőt, az alvás és magnéziumos fürdő is csak így lehetséges…)

    Ti?

     

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Miért nem fogadsz gyerekeket,

    ha úgyis otthon oktatsz?

    1., mert nem szeretnék kötöttséget

    2., mert én el tudom dönteni, mi az, amit meg tudok tanítani a gyerekemnek és mi az, amihez szaktanár segítségét veszem igénybe, de egy másik szülő helyett ezt én nem tudhatom, nem dönthetem el, stb.

    3., mert semmiért nem adnám a szabadságunkat, a mobilitásunkat, az együtt töltött időt

    4., eszemben sincs.

    A saját kölykeimet annál inkább: most interjúvoltam meg Barnabást, hogy milyen tanulós sarkot szeretne, ő pedig részletesen elmesélte, hogy hogy képzeli az egészet. Ezt kiegészítettük azzal, amit én gondolok a témáról, így született meg ez a kis hevenyészett moodboard, amit (tádám!) közösen válogattunk ki Barnabással.

    2016-04-191

    képek:Pinterest

    Az első és legfontosabb dolog az volt, hogy mindig legyen a közelben pár finom falat. Ez a cukorbetegség miatt nálunk (málna)tea fagyit jelenthet korlátlanul, minden másban ott van a CH. Rákerestem a Pinteresten, és a tea alapú fagyiknak se vége se hossza, gyömbéres-citromos zöldtea, málnás-vaníliás roiboos, sőt,találtam még rózsívizes-fahéjasat is, szóval nem fogunk unatkozni még nullCH mellett sem.

    Számomra lényeges, hogy mivel a konyhával egy egységet alkot majd ez a helyiség, színben és stílusban passzoljon, és mivel a konyha fehér lesz, jó ötletnek tűnik, ha a mindent elnyelő nagy szekrények szintén fehérek lesznek.

    “Anya, te szoktál így a földön ülve kávézni, és a néninek is ki van szakadva a térdén a nadrág.” Az én szempontom pedig kétségkívül az, hogy mindenképp szeretnék egy kilim szőnyeget.

    Az áhított tégla fal itt folytatódik majd, ezen lesznek a dísztányérok, apró ezüst holmik (kanalak, cukortartó, ilyesmi), ez még pont a fejem felett lesz, ugyanis, IGEN, yeah, egy egész kanapét berakunk ebbe a szobába. Ez több szempontból is jó: én ide tudok majd kucorodni,amíg a gyerekek az asztalnál matatnak, lelehet ülni egy kávéra, és külön jó, hogy ketten-hárman is elférünk rajta. Közel lesz a csodálatos csikótűzhelyemhez, szóval télen isteni meleg lesz (nem fűtési szezonban meg nem ott főzök úgysem). Kihúzható, vendégágynak is tökéletes, de a legfontosabb szempont mégiscsak az volt, hogy ad számomra néhány “Lehuppanós Pillanatot”, amikre nagyon nagy szükségem van.

    A tulajdonképpeni munkafelület az ablak alá kerülne, egy ilyen épített, U alakú padot képzeltünk oda egy hatalmas asztallal, amin kényelmesen lehetne tízóraizni, uzsonnázni, festeni, rajzolni, projekteket létrehozni, írni, számolni, vagdosni, ragasztgatni, szóval mindenféle i-s-k-o-l-á-s dolgot csinálni. Bónusz, hogy nem kell minden étkezésnél elpakolni (mint egy étkezőasztalról kellene) és nem nyeli el a fiúszoba mindent szétdíboló szörnye (mintha a szobájukban lenne).A padot -mint a képen- kihúzhatós fiókokkal tervezném, oda beférnek a munkafüzetek (ha lesznek, de valami biztos lesz), a füzetek,apapírok, a jegyzetek, szóval minden, ami normálisan egy íróasztalban kapna helyet. Az ablak alatti rész felhajthatós lenne, ugyanezzel a funkcióval 🙂 Ha majd eljön az ideje, és a fiúk külön szobát szeretnének, akkor úgyis lesz íróasztaluk,bár én a szekretereket jobban szeretem: nekem is az van, Medvének is, szerintem praktikusabb.

    Nagy kérése volt Barnabásnak, hogy mindig elérhetőek legyenek a pasztellkréták, ecsetek, festékek, akvarellceruzák, illetve hogy legyen egy nagy térkép ami beborítja az ülése melletti falat- ezt tapétával lehet a legegyszerűbben megoldani.

    Klassz hely lesz, szerintem nagyon szeretjük majd.

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Otthontanulós nehézségek – gyanítom nem az utolsó

    Az úgy van, hogy szeretném, ha Barnabás úszni járna. Járt ezelőtt 3 évvel, de aztán abbamaradt –én beteg lettem, neki nem hiányzott, nem is akarta, no meg kisebb gondunk is nagyobb volt annál…

    Most eljött az idő, én pedig lehetőség szerint délelőtti csoportot szerettem volna, mert nekem úgy kényelmes: akkor még nem vagyok fáradt (basszus, azt mondta a doki, hogy van, aki a sugár után még 5 évig olyan marad, minta mosott szar), ráadásul nem kell lefoglalnom kínkeservvel Gergőkét amíg a tesója úszik.

    Hosszas keresgélés után úgy tűnt, hogy a csömöri Delfin uszodában van egy csoport, amihez csatlakozhatnánk, ráadásul -tök más miatt- felmentem a Bónusz Brigád oldalára, ott láttam, hogy pont abba az usziba most van akciós bérlet, gondoltam felhívom őket, hogy pontosítsak.

    No.

    A kupon az INKÁBB délutáni csoportnak való (?), de végülis lehet a délelőttihez is használni, de akkor járjunk heti 3x, egyébként semmi értelme (?!). Mert attól, hogy átússza a medencét a gyerek, attól még MEGFULLADHAT, ha véletlen valaki beugrik mellé. Egyébként is, ha már valaha járt úszásra a kisfiú, akkor miért nem úszik már? Jaaa, hogy engedtem, hogy abbahagyja 3 évesen?? Hát, ha most sem KÖVETELEM meg a rendszerességet, akkor itt sem tanul majd meg, mer’ ez olyan, hogy iskolába is lehet 2 évente vinni, csak akkor nem lesz olyan eredménye, mintha RENDSZERESEN JÁR. Nem véletlen találták ki, hogy MINDEN NAP ISKOLÁBA KELL MENNI.

    Ha el akarunk valamit érni, nevezetesen, hogy NE FULLADJON MEG, akkor heti 3x kellene mennünk, de lehet kevesebbszer is, az már a szülő egyéni FELELŐSSÉGE.


     

    Szép csendben próbáltam mondani, hogy nem cél a versenysport, és hogy úgy terveztem,évekig jár majd a gyerek, illetve hogy a beszélgetés immáron teljesen abszurd,szürreális, és SEMMIKÉPP nem venném el a helyet egy olyan kisgyerek elől, aki hetente 3x jár úszni délelőttönként.

    Az eszem megáll, komolyan

    Ha a pénz a gond, vagy nem pontosan fogalmazták meg a feltételeket, akkor lehet mondani, hogy ez CSAK a délutánira vonatkozik, délelőtt más feltételekkel várjuk a kisfiút, kedves Anyuka, de hümmögni, tudálékoskodni, kioktatni a szülőt és ijesztgetni, hogy ha nem jár heti háromszor, akkor MEGFULLAD A GYEREK szimplán az abszurd kategória nálam.

    Nos, ennyit a csömöri Delfin Uszodáról.


    Egyébként ráérek telefonálgatni, egész nap csak futárokat várok: jönnek-mennek, hoznak mindenfélét. Vitamint, kaját, duplót, Húsvétra könyvet…

     

    Megosztás:
    alma meg a fája, otthonoktatás, otthontanulás

    Első hónap

    Eltelt egy hónap abban a ritmusban, ahogy majd az itthontanulásunk zajlik.

    Íme a tapasztalatok:

    • Jól érezzük magunkat benne. Komolyan. Pedig nem egyszerű, de tényleg jól vagyunk: Medve is,én is, a gyerekek meg szinte kicsattannak: Barnabás mert többet lehet velünk, Gergő meg azért, mert így nyugodtabb a tesója és kevesebb a konfliktus
    • Nem nagyon van olyan nap, hogy fél 8 előtt felkelnénk. Zavarodottan szoktam is mondani Medvének, hogy a rendesek ilyenkor már úton vannak az óvoda-iskola felé.
    • Nincs reggeli rohanás, nincs időre odaérés,nincs siess már.
    • Olyan másfél órát tanulunk egy nap – több részletben. Most még csak előkészülünk, próbálgatjuk magunkat: hol egy betű, hol egy fejtörő, hol egy formarajz…

    Aztán persze vannak olyan dolgok is, amiket sokkal jobban kellene csinálnom:

    • Gyaloglás, testmozgás, kirándulás – ebben rengeteget kell fejlődni, mert NAGYON fontos (konkrétan a gyaloglás, egy Barnabás korú gyereknek rengeteget kellene naponta gyalogolnia a Waldorf pedagógia szerint. Utánanéztem, hogy miért, és tökéletesen egyet tudok érteni vele.)

    Most lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de szerintem csak ennyi, amit nem jól csináltam az elmúlt hónapban.

    Olyan ez egyébként, mint a smink, vagy mint az írás, a gyereknevelés vagy a zenei preferencia: ebben is, mint mindenben, meg kell találnunk a saját stílusunkat, azt, amiben a legjobban magunkra ismerünk és amiben a legjobban fejlődünk. Ahogy elnézem az otthonoktatós irányzatokat, mi a hippikhez állunk a legközelebb 😀 Gyönyörű, intenzív, színes az életünk, és sosem voltunk még ilyen jól.

    Elengedtük a megfelelési kényszert.

     

    Mindnyájan.

    12674609_942030962532720_871239688_n

    Megosztás: