Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

július 2017

    mindennapok

    Ne ez egy olyan hely,

    ahova kötelező elmenni.

    Év óta készültem Káptalantótiba a Liliomkert piacra, most vasárnap pedig belebújtam egy könnyű len ruhába, felvettem a kedvenc piros papucsomat és meggyőztem Medvét, hogy semmi másra nem vágyik, mint velem piacozni.

    Nagyon szeretem benne, hogy nem nagyon kellett győzködni, így végre-végre…

    Hát, ez egy kötelező kör. Sokféle termék, szép gyümölcs-zöldség, elképesztően gazdag tárháza a manufaktúráknak, úgyhogy egy pillanat kellett, hogy elvarázsoljon, onnantól már csak lóbáltuk at egyre nehezedő fonott kosarat. Élő fuvolazene? Jazz? Gyógynövénykert és gluténmentes opció a bisztrókban? Igen.

    Vettünk kenyeret,magvasat, ropogósat. Vettünk barackot, lédúsat, zamatosat. Vettünk füstölt vajhalat és füstölt libamellet. Bio paprikát és paradicsomot. Szedret 1000 forintos kilóáron. Egy lenge kis zöld ruhát, egy selyemsálat a diabetológus doktornéninek. Fonott virágkoszorút, tökmagkrémet, mustárt.

    Pokrócon ebédeltünk , Medve bicskázta a finom falatokat (Gergőnek ez volt a csúcs) és  igazából még egy rozéfröccs jöhetett volna, de az autóút miatt már nem ittunk egyiken sem.

    káptalantóti

    Hazafelé megálltunk Kékkúton a forrásnál, barangoltunk még egyet Köveskálon és… hát, nagyon jó volt.

    Egyébként ez az egész nyári kétlakiság szuper dolog. Ahol wifi van, ott már dolgozni lehet, ahol van Aldi, ott már éhen nem halunk (GM kenyér, mentes sonka, mentes fagyi, friss zöldség), és amikor nagyon sok lenne itthon vagy otthon, akkor lehet cuccolni és mintha újra szabadságra mennék: egészen új ingerek, új környezet, itthon a barátok (helló Adri!), a könyvesboltok, a művészeti fesztiválok és A KÁD(!!!),otthon pedig a megszokott helyek, a strandok és a naptej illata… hm.

    Igazából mindegy. Ha a lelkemben rend van, akkor jó mindenhol. És most rend van.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Strandolunk

    Az az igazság, hogy strandolni (úgy, mint STRANDOLNI) mi Editéktől tanultunk. Mi inkább a lemegyünk, dühöngünk a tömeg miatt, fürdünk egyet, dühöngünk a vizes fürdőruha miatt, hazajövünk vonalon mozogtunk – eddig.

    Idén azonban (mert hát mikor, ha nem most, egy 3,5 hónapos csecsemővel,ugye) nekiálltunk strandolni.

    Ehhez persze be kellett szereznem jó pár dolgot, úgyhogy elmondhatom, hogy a Decathlon és a Pepco bűvkörében éltem a nyaralást megelőző napokban.

    1., (9)

    1.,Hűtőtáska. Először a kisebbet akartam venni, de végül a 26 literes (középső) mellett döntöttem. Az inzulin, a bébiétel, az innivalónk, a gyümölcsök mind-mind frissek maradnak benne, ráadásul összecsukható, jól tisztítható.

    2., A fekete kis mikroszálas törölköző. Kell belőle mégegy: a fekete tökéletes arra, hogy a saras-koszos lábakat letakarítsam, mielőtt bemennek a sátorba, de aztán a mosás után betettem a babahordozóba  és ott is maradt. Azóta nem izzad be Kolos háta, remekül szívja a babanyálat és nem melegít.

    3., A sátor. Mélyen megvetettem a sátorral strandra járó szülőket, aztán egyikpillanatról a másikra fordult a kocka. Egyszerűen imádom. Imádom, hogy nem szanaszét van minden, imádom, hogy UV-szűrős,hogy szellős kis kuckó Kolosnak, hogy a gyerekek könnyebben egy helyben maradnak, hogy zárható, hogy könnyen felállítható és hogy nem égtem be nagyon a strandon összepakolás közben sem. Csak 3-4x kellett szájbaverni magam vele és máris móka-kacagás lett a sátor összepakolása…

    4., Ez az összehajtható pokrós óriási találmány. Alulról szigetel, nem ázik át, a sátor elé szoktam teríteni és mivel mindig árnyékban vagyunk és valami fa alatt verünk tanyát (bazz, úgy beszélek,mint a kempingezés királynője), simán elvan rajta a baba.

    5., Színes, óriási strandtörölköző. Másra nem jó, de erre nagyon: vidám,színpompás, jó ránézni és jó érzés a felhőket bámulni róla.

    Órák hosszat.

    Olyan 3-körül szoktunk menni és van, hogy este 7-körül megyünk csak haza,addig óriás ásásban-építkezésben van Gergő, Barnabás úszkál, ficánkol, Kolos meg alszik, vigyorog vagy eszik. Én pedig úsztam. Volt, hogy egyedül.

    Tihanyban az apátságra nézve, Sajkodon a káprázatos,zöld hegyoldal alatt az öbölben, Füreden pedig az aranyhídban sikerült, ahol gyorsan, hangosan nevetve kívántam is: Istenem, még, engedd még, hogy éljek, mert ez nagyon-nagyon jó. Nem szeretnék mással lenni, nem szeretnék másokkal lenni, csak itt és most, a családommal.

    Fú, rengeteg helyen voltunk: kalandparkban, Fövenyesen a kertmoziban koncerten (wow!), a Tihanyi Piac Placcon (wow! wow!), és mikor itthon vagyunk, akkor sem vagyunk épp elveszettek: Ádám megfőzte a világ legfinomabb marhapörköltjét (találtunk új, szuper hentest!) és vettünk bio parasztsonkát (tényleg az, Adri,majd viszek.Tápmentes, bio, mindenmentes!),úgyhogy a jövő héten carbonara spagettit is eszünk, és borhét van.

    Meg öröm és hála.

    Még akkor is, ha a kölykeimet néha a Balcsában tudnám felejteni, olyan hülyék.

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben

    19965086_1360886203980525_646637340_n

    Kicsi Muci egyik bodyja. Kaptuk, imádom, és ahogy emelkedik és süllyed a kis mellkasán…. békésen…  Nincsenek szavak rá, mennyire szeretem ezt a kis szarost.

    20136301_1360886283980517_995307475_n

    Őt. Csöcsös Bonifácot. Dagadt Dezsőt. Jóképű Jónást. Szarmadzag Szarkagyurkát. Nem tudom megszámolni, hány puszit, simogatást, höcögtetést, döcögtetést, nyüsztőlést, gömbölyítést kapott.

    20121093_1360886273980518_1902094644_n

    … és ő is. Íme, gyerekek, ez az egyes típusú (!!!!) diabétesz mindennapi arca, épp 2,7-től indulunk felfele. A világát nem tudja. Ez sajnos teljesen kiszámíthatatlan nála még, mert MÉG MINDIG van saját inzulintermelése. Még mindig! Napról napra, sőt, délelőttről délutánra változik, úgyhogy egy ilyen reggeli rosszullét után simán elmegy úszni. Ez nem betegség, ez nem gyógyul meg, ez a libikóka az életünk.

    20134628_1360886247313854_1809894524_n

    És ez már pont egy ilyen vizes várakozás alatt készült. Ügyes, de sajnos ez is olyan, mint a kutya vacsorája: az intenzív kéthetesből egy teljes hetet és egy napot tudott menni, utána úgy elszállt, mint a győzelmi zászló,majdnem kórház lett a vége.

    20134495_1360886263980519_512474350_n

    Hogy ez a Mami miket ki nem talál? 😀 Itt épp a gyerekek nevét hozta hieroglifákkal, mert MÚMIA ESTET terveztünk:D Alig várjuk,hogy újra megnyíljon a Szépművészeti Múzeum, mert most nagyon benne vagyunk a múmiák, titkosírás (hieroglifák!) témakörben, illetve nagyon elkezdte érdekelni a történelem.

    20067760_1360886173980528_111232676_n

    Szeretik egymást. Barnus hosszú fél órákat el tud lenni Kolossal, semmilyen féltékenység nincs benne, és ezt leginkább azzal tudom magyarázni, hogy már elég nagy a korkülönbség kettejük között. Gergő -akármennyire is igyekszem- kimarad. Próbál kapcsolódni, de elég esetlenül csinálja, durván és sírósan. Már leültem Barnabással beszélni erről, úgyhogy kifejezetten figyelünk rá, hogy ő is be tudjon szállni a buliba és a nagy egymásra találásba.

    20067681_1360886180647194_1632734691_n

     

    Elég sok programon voltunk eddig már a nyáron- ez éppen a Skanzen egyik rendezvénye, Kaláka koncerten voltunk. Hát, ez kb. a Rolling Stones-nak felel meg a fiaim számára, groupie-ként megyünk utánuk a nyár folyamán,ők pedig első sorból nézik… az apjukkal. Én Kolossal róttam a köröket, hogy végre aludjon: a koncert utolós, de tényleg legislegutolsó hangjainál aludt el.

    20067550_1360886253980520_1945972938_n

    Azért sokszor teljesen vegán, amit eszünk. Az esetek túlnyomó többségében vegán, igen. Ez épp pirított, fűszeres csicseriborsó rizibizivel.

    20067505_1360886257313853_955101684_n

    Ilyen egytálételekkel szoktunk kitelepedni a teraszram ahl ugyan leszakadt az a nyomorult hintaágy, de a napozóágyamba telepedve még mindig kényelmes, a hintaágy állványára pedig felszereltem az Adamo hintát. Beszélgetünk, mesélünk, én kiviszem a gépem és dolgozom, a gyerekek meg elvannak.A háttérben pedig látszik, hogy a napon száradó ágynemű illatánál szerintem jobb terápia a világon nincs 🙂

    20067795_1360886230647189_1765639142_n

    Nagyon sajnálom ezt a szegény hintaágyat. Tavaly már megadta magát, apa varrt is rá új huzatot, de idén az is szétszakadt, pedig Gerusz egyik kedvenc fekvőhelye, illetve a kutyák is nagy előszeretettel hűsöltek alatta a melegben.

    20067844_1360886237313855_706747575_n

    Apropó, kutyák: itt épp Felhőt vágtam ketté, azaz kurtítottam a felére a kabátot így nyárra. Több kilónyi raszta lejön ilyenkor, megkönnyebbül, nagyon jót tesz neki a melegben. Teljesen az ilyen kutyusok szőrét levágni szigorúan tilos, a bunda ugyanis hőszigetel – nyáron hűt, télen fűt. Fokokkal hidegebb van a bundus alatt neki, mint ami a levegő hőmérséklete.

    20117605_1360886290647183_1579935295_n

    Sokan kérdeztétek, úgyhogy fel is teszem: na ez az a nyírfanedv, amit a DM-ben lehet kapni. Mindig, amikor valamelyiknek pocakgondja van (na basszus, ez így nálunk még nem hangzott el soha, az “anya, baromi nagyot fosssssssstam, hihihihi” viszont annál többször, mert varacskos disznók a fiaim), szóval mindig ezt adom először: 2x1dl általában rendezi a helyzetet.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Kérdések-mostanában

    Mire jó a nyírfanedv? – mindenre. Baktérium ellenes, immuntámogató, sejtvédő, emésztéskönnyítő, bélflórának nagyon jót tesz, arcpakolásnak gézmaszkra…

    Jó gyerekkönyv -érik egy új bejegyzés a könyvtári kalandokról, most nálunk Brúnó Kapitány megy nagyon.

    Milyen fesztiválra megyek?- ezen vagy fél órát röhögtem. Aztán rájöttem, hogy de,megyek, mert Kapolcsra megyek meg szabadtéri színházi fesztiválokra. Az számít?

    Mikor kezdjük az iskolaévet?- Ma elkezdtük. Mire kettőt pislogtam, túl volt az ötös szorzótáblán és a könyezetismeretet olvasgatta: most a gyümölcsök- zöldségek-konyhakert a téma, és milyen jó, hogy pont most! Ha szeptemberben akadt volna a kezünkben, már más lett volna, de így csak piacozunk és piacozunk majd végig a Balcsin! Pihentünk, jó volt, elég volt, nagyon nagy szükségünk van az extra hónapra úgyhogy indulás!

    Jó fényvédő krém – én évek óta a Bioderma pumpás gyerek napvédőjét használom. Szeretem.

    Mondjak jó zenét -most Palya Bea és Michael Jackson megy a kocsimban, ha nem a gyerekekkel vagyok.Ha velük,akkor ők választanak.

    Miket csinál már Kolos? -Jaj,nagyon cuki a dagadék. Oldalról hasra fordul, mosolyog, fogdossa a lábfejét teli szájjal vigyorog, gagyarászik… Olyan gyorsan múlik az idő.

    Iszol-e gluténmentes sört?- Nem szeretem a sört. Boros vagyok. Pezsgős. Vodkás 😀

     

    Jó, akkor most én kérdezek random dolgokat:

    • hol vesztek fürdőruhát?
    • ajánljatok Dörgicse környékén klassz éttermet, ahol van mentes kaja
    • van valakinek 60+ kilóval SUP tapasztalata? Van? Na akkor az tartsa magában, és írjon olyan, aki 80 körül próbálta 😀
    • tudtok olyan gazdaságot, kertet a Káli-medencében, amelyik tart nyílt órákat/látogatni lehet? Olyasmire gondolok, mint Zánkán a Gyógynövény-völgy, csak zöldség-gyümölcs kínálattal…

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nem alhatok

    “Mindegy, én úgysem alhatok, úgyhogy lesz időm megcsinálni”- mondtam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

    És ilyenkor -hála az égnek- nem nagyon kérdeznek vissza, hogy miért nem. Természetesnek veszik, hogy a kicsi miatt,de nem, nem így van.

    Az úgy volt, hogy reggel Barnus furcsán kelt. Nagyon furcsán. Beadtuk az inzulint, megreggelizett, de valahogy előbb nyúltam a mérőért, így még időben elkaptam: 4,1 és zuhan. Majd hányt. Inzulin benn, vércukor esik, de nem marad benn az étel.

    Kómahatáron a gyerek.

    Na EBBŐL volt három körünk ma- eddig.Óránként beszélünk a Főorvosnővel, de a befektetést el kéne kerülni, hasmenéses-hányós vírus tombol az osztályon.

    Mostanra 5 kör.

    Nem, nem vírus. Nem, nem baktérium. Cukorbetegség.

    Küzdünk. Nap mint nap, láthatatlanul: nem, Medve nem kér szabadságot, én sem a beteg gyereket ápolom, hanem csak élünk. Nekünk ez az életünk. Vég nélkül, alvás nélkül, fáradhatatlanul és mindenek felett.

    Nincs szünnap, nincs ünnepnap, nincs betegszabi, nincs hétvége, nincs kikapcs: 0-24 van. Jó, hogy olyan munkám és munkaadóim vannak, akiknek egyetlen szóval sem kell magyarázni.Jó, hogy Medve munkahelye és főnöke olyan, amilyen:a gyerek az első, a család az első, és támogatják a végtelenségig az apaságban.

    Egyszerűen bele sem tudok gondolni, mivel néznek szembe azok a családok, ahol egy fizetésből nevelik a cukorbeteg /tartósan beteg/táplálékallergiás gyereket. Nos, nekünk kijutott a jóból: van ilyen is,olyan is, igaz, mindketten dolgozunk.

    A gyerekemnek szöveti vércukormérője, vékonyabb tűje, minőségi tápláléka lehet,jut fejlesztésre, eszközökre, szakemberre pénz. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen élet-halál kérdés ez sok családnál: az anya elveszti munkáját, rosszabb esetben nyomorognak, még rosszabb esetben az anya kiszolgáltatottá válik, az apa meg menekül a gondok elől – italba, nőkbe, gépekhez… míg szét nem esik a család az amúgy is bizonytalan kisgyerek körül. Végtelenül hálás vagyok, hogy ez nálunk nem így van.

    Úgyhogy mehetek a Decathlonba, egész hosszú a lista, hogy mit kell venni,mert Gergőnekbizony heti 4-5x itthon kell tornáznia, heti 2x meg csoportfoglalkozásra kell majd járnia. Egyelőre fel sem merülhet semmiféle oktatási intézmény sajnos 🙁 Kell lógós csepphinta, fittball, gördeszka, bordásfal… de nem számít semmimás, csak hogy Gergő jól legyen és fejlődjön.

    … no meg Barnabás jól legyen.

    És ehhez bizony nagyon de nagyon sokszor kell lemondanom az alvásról, kiszámíthatatlanok a napok, hektikusan élünk. Óriási szükségem van arra, hogy valahogy pótoljam az energiámat, és ehhez egy állati klassz dologra leltem rá: aquafitness. Tegnap voltam először, az első mozdulat után tudtam, hogy imádni fogom,és úgy is lett: szárazföldön ennyit képtelen lennék egyhuzamban mozogni, de a vízben… mennyei volt. Teljesen beleadtam minden erőmet, kimerültem, kifacsaródtam, de jót tett. Már be is jelentkeztem a következő órára 🙂

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Negatív

    a tüdőröntgen is, de ami annál is durvább, hogy a 70 feletti főorvos megkönnyezte a sztorimat. Mély barázdákkal az arcán mesélte, hogy mostanában szül a lánya, és… és akkor nagyon meghatódott.

    Negatív.

    Minden negatív.

    Most egy hétig semmi, akkor megyek az onkológushoz a papírokkal, valamikor nyár végén, de inkább már ősszel lesz egy CT, de az már nagyon a jövő zenéje.

    A jelen az már félig a Balaton újra:

    • találtam klassz, mezítlábas Kneipp parkot,  oda mindenképp elmegyünk, ráadásul ez a program akkor is izgalmas, ha nincs ezer fok
    • Káptalantótiban a piacra évek óta készülünk, minden egyes autóúton harsogva éneklik a fúk, hogy

    “Bemegyünk a piacra,

    ott van minden kirakva

    a körte vödörbe, az alma kazalba

    cseresznye rekeszbe

    a szilva aszalva.”

    • Kapolcs. Végre-végre már lehet menni a fiúkkal, ráadásul rengeteg olyan program lesz, amit nagyon szeretnek: kézműveskedés, ügyességi játékok, koncertek…

    Barnusnak nagyon jót tesz ez a 10 alkalmas intenzív úszás, Gergő megkapta a gyógytornáját, Kolos kiheverte az oltást, én pedig már pakolok megint és a hétvégén az autónkat készítem fel a nagy kirándulásokra.

    Beállunk az udvarba, kitakarítjuk kívül-belül, feltöltjük a víz / szőlőcukor / popsitörlő / pelenka / pót fürdőnadrág / gluténmentes snack / törölköző készletet, így nem kapok agyhúgykövet minden. egyes. alkalommal. amikor el kell indulnunk valahová, csak beteszem a babakocsit és mehetünk.


    Ez azonban mind a jövő roppant aktív zenéje. Ma nem történik más, mint próbálom nem kihányni azt az egy üveg mogyorókrémet, amit az előbb kivégeztem. Kiskanállal vájtam ki a szívét. (Nyilván Medve hozta a múltkoriért, én meg meg akartam mutatni, hogy hogy kell mértéket tartani. Epic fail.) Bánatom oka (vagyis arra fogom), hogy tegnap csúfos vereséget szenvedtünk a Wampon egy barátnőmmel. Mindketten lepasszoltuk a gyerekeket. Mindkettőnk számára szabad volt a délután. Szartunk a fejfájásra, csak az eltáv érdekelt. A kimenő. A börtön ablakából kitekintés helyett a szabad léptek.

    Gyakorlatilag 5 percen belül kezdett el esni az eső, ahogy az Erzsébet térre értünk, amire az árusok vagy összepakolták a holmijukat és hazacuccoltak, vagy letakarták fóliával és így véget is ért a buli 😀

    Adrit azonban nem olyan fából faragták: elvitt valami öko kávézóba az Andrássyra, aztán megálltunk a Pólusnál, ahol zárva találtuk a bioboltot, de betévedtünk a DM-be, és csodát láttam: van most már saját márkás bio nyírfanedv a DM-ben is! Kolosnak szívesen adom immuntámogatásra, úgyhogy landolt is két üveg,pont a megszokott termék árának feléért!


    Minden rendben Barnus vérképével is, a HgbA1c 6,4 – ez az egyik legfontosabb adat a cukorbetegek monitorozásában, az ideális érték 5,6 és 7,5 között van. A 6,4 elképesztően jó, áprilisban 7,4 volt, igaz, a decemberi meg 6,2 még ennél is szebb volt, de annyi baj legyen…

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Mi legyen a családi napon?

    -tette fel a kérdést Medve. Szeptember elsején ugyanis családi nap van benn náluk a cégnél.

    -Ugrálóvár? Bohóc? Menjenek hajótúrára? Bográcsozás?

    -Háttöööö…

    Aztán összegyűjtöttem, hogy nekem mitől lenne frankó a családi nap.

    • Csíkos nyugágyak, sok árnyék, frissítő roséval és rosé koktélokkal
    • Nekem jó, ha Créme de la pop zene megy. Tényleg.
    • Családi nap lévén gondolni kell a gyerekekre is. Az enyémeket például vigye el valaki messze tőlem. Messze. Nagyon messze.
    • Legyen hátmasszázs mindenkinek. Legyen jó kis olajos hátmasszázs. Én avokádóolajjal szeretném, nagyon széppé teszi a bőrt.
    • Manikűr. Ne variáljunk, jó lesz pipacspirosan. Addigra lekopik az a tetves önbarnító is, jelenleg ugyanis olyan, mintha szennyvíz bugyogna fel az ujjaim között.
    • Kapros-lazacos falatkákat szeretnék. Kapribogyóval. Sokat. Annyira sokat, hogy önkiszolgáló rendszerben működhessen, hogy ne legyen égő a pincér előtt.
    • Rosét említettem? Nos, az kevés lesz. Pezsgő is kell a lazac mellé.
    • A tökéletes családi napot meg kell örökíteni. Én egy vajpuha,bőr saruban lennék és álmomban frissen lenne pedikűrözve a lábfejem, továbbá nem lennék annyira lúdtalpas, hogy a lában lefolyjon a saru talpáról.
    • Bő, nagyon bő maxi szoknya lenne, libbentős, fodrosan szálló. Navy blue. És len feslő. Valami kis fehér. Szalmakalap. Napszemüveg.
    • Mondjuk egy Joik illatgyertya? Ez pl?

    JOIK ÉDES KÍSÉRTÉS szójaviasz illatgyertya-386x386

    • Egy könyv. Habkönnyű. Szerelmes. Mondjuk ez.

    3913904_5

    • Alvás. Ó, annál jobbat nekem senki nem adhat családi napra. Tegnap Kolos oltást kapott, szegény nyűgös és hőemelkedése van.
    • Mi lehetne a repi ajándék? Valami ilyesmi. Jo Malone Silk Blossom. Vagy Parfum de Nicolai Juste un Reve.

    701-10020-PRODL3TA01_M nd.7171

    Na, minden részletre kitértem?

    (Oké, a nap végén szeretném vissza a kölykeimet.)

    Jelenleg fényévekre vagyok a családi naptól

    • retkes a régi kocsink. Miért mindig az anya autóban hányja össze magát a gyerek / visszük a virágföldet / szakad ki a kárpit /marad almacsutka? Miért? És apa autója miért makulátlan csoda?
    • Észrevettem, hogy a lábszáram is kapott az önbarnítóból.
    • Gergő most tört szét egy hógömböt a nappali közepén.
    • A lenge, szellős felső, amiben közlekedek inkább csak arra jó, hogy Kolos feltúrja, láthatóvá téve a hófehér, röcögős hasikómat. Csodás. De ez még mindig sokkal kevésbé kínos, mint amikor egy kezdődő mellgyulladással harcolva magamról megfeledkezve mellszívóval a mellemen néztem ki a kiserkélyen, és kérdeztem meg a megrökönyödött futártól, hogy FIZETŐS?? , miközben pumpáltam a bal csöcsömet. Hiába, na, három gyerek+bezártság= szociális készségek totális elsatnyulása.

     

     

    Megosztás: