Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

február 2017

    mindennapok

    Hétindító

    Már csak szenvedek magamtól, a bálnaságomtól, a nyűgjeimtől, a… mindentől. Nőstény gibbonként hörgök, múltkor zuhanyzásnál belenéztem a tükörbe és rendesen megsajnáltam magam… és az önsajnálatot vásárlásba fojtottam.

     

    Hogy basszameg.

    Hogy bassza-bassza-basszameg. Nagyon remélem, hogy a férjem nem lesz itthon, mikor jönnek a csomagok, mert félő, hogy kipenderít itthonról, a helyemet felszántja és beveti sóval, és tömjénes füstölővel járkál majd körbe a házba, hogy az írmagját is kitörölje a létezésemnek.

    Úgyhogy a menetrend a következő: vásárolok, aztán bánatomban eszem, aztán sírok, aztán megsajnálom magam, elolvasok valami önsegítő idézetet a fészbukon, és megerősítésképp vásárolok valamit. A legaljasabb, legocsmányabb dolog az, amikor a gyereknek veszek valamit, de persze nem. Szoptatós felső? Ó, az a gyerek miatt kell. Ruha? Dettó. Cipő? Hogy jobban tudjak szaladni utánuk. Érted? Én sem.

    Aljas, ocsmány, szarházi vagyok, dagonyázok a terhes létben, minden felkelésnél benézek a lábam közé, hogy elfolyt-e a víz és már csak döcögve tudok menni. Jó hír, hogy rendkívül kreatív vagyok munka fronton, és egy csomó dolgot már bekészítettem,megírtam, leszerveztem előre.

    Anyaistennő vagyok, ragyogó, fényes, erős, testem ruganyos, lelkem felkészült, és teremtő pompámra még az sem vet árnyékot, hogy a férjem mondta, hogy ne baszakodjak tányérral, úgy ahogy van vigyem be a gáztepsin a pizzát, ne szarozzak szeleteléssel.

    Most, hogy így belegondolok, ez egy nagyon gonosz megjegyzés volt.

    Ettől nagyon boldogtalan lettem.

    Még a bőröm is kiszáradt a nagy boldogtalanságban.

    És most ingyenes szállítás van a kedvenc bioboltomban.

    Megyek.

    Megosztás:
    mindennapok

    Sehonnan sehová

    vaníliás kávét iszom reggelente – kék a hosszú hatású inzulin penje, ezt most nagyon élvezzük, mert eddig piros volt – miért kell a gyomorsav az utolsó hónapra? miééért? – már abban elfáradok, hogy kimegyek pisilni – most már mindenbe tennék petrezselymet, annyira nagyon kívánom a zöldeket – a szomszéd teraszán elpusztult egy madár és nagyon bánatos dolog a kis testét nézni reggelente – nem győzök mosni, pláne, hogy a gardrób egy részét kipakoltuk, és előkerült egy csomó ruha (még komnarizatlanul, ha van ilyen szó) – nem tudom mi ez a fejlövés a piros színnel, de piros táska kell, piros tornacipő kell, piros minden kell – idegesít az öblítő illata,le kell cserélni – jó, hogy van az ágy mellett egy kis bölcső, elnyeli az éjszakai vizemet, a mobil CTG-t,a fél pár zoknikat, a vércukormérőt, a könyvet amit olvasok, a… – Mátyás  ma kiosztja a sípot a madaraknak, így hamarosan tavasz lesz (és van egy csomó olyan online felület, ahol különböző madárhangokat lehet meghallgatni, Barnesz most ezzel szórakozik) – szívfacsaró látni, hogy még mindig rámennek a 4-5 éves derékra való nadrágok, csak hosszában nem stimmel (cukorbetegség, rohadt egy állat vagy!) – szuper foglalkoztatókönyvet vettem kedden, még mindig azzal bíbelődik és a negyedét nem töltötte ki – ezer éve nem nevettem olyan jót, mint tegnap (Adri, ezt be kell szüntetni :D) – kitettem egy auralite kristályt az ágyam mellé, most vagy attól alszom olyan jól, vagy a rubophentől (lázas voltam) – Prágát imádtam. Prágába visszamennék – mostmár nem érdekel, évek óta szemezek egy tavaszi csizmával. Idén megveszem. Kész. – Gergő elmondta, hogy játszik majd Kolossal, úgyhogy az a biztos, ha Kolost pihenőszékbe teszem. Egy baj van, hogy ami volt, azt eladtam. – ki kell égetni a sütőmet, teljesen el van koszolódva, így meg elképesztő füst van a nappaliban – Barnussal egy nagy veszekedés után állati jót beszélgettünk, nagyot sírtunk, összeölelkeztünk – csokiszufflét ennék, ha lehet, akkor meggymártással, köszi.

    Hát, most így ennyi. Ja, meg kell egy ilyen is:

    f54013f09f2711e5c3dfccc2758a08f2

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Abrakadabra

    Abrakadabra

    … nyíljon a hóvirág a kertünkben. Már van kerítés, szóval a kutyák sem tapossák le, és van 1, azaz 1 tuti hely, ahol minden évben van.

    Abrakadabra

    … huss, ne legyen köd. Ragyogjon, fényesedjen, kelljen az a napszemüveg, legyen sok a télikabát.

    Abrakadabra

    … soha többet ne forduljon elő, hogy elromlik a fél egység inzulint is beadni képes pen, és kiderüljön, hogy nincs belőle pót a kórházban. A tündéri doktornénink Vácon intézett egyet, bele se merek gondolni, mi lett volna, ha nem tudunk érte elmenni vagy ott sincs. Szerintem mindenképp rendezzünk olimpiát, az egészségügyben úgyis minden rendben van.

    Abrakadabra

    … mondjon le a lábdagadás-vizesedés. Eddig semmi nem volt, most kezdett el vizesedni, szerencsére csupán egy puszta vizesedésről beszélünk, mert vérnyomás oké, vizelet oké. Akkor sem jó érzés – egyszerűen rossz tőle a közérzetem.

    Abrakadabra

    … még gyorsan ugorjanak be a szekrénybe a bedobozolt gyerekruhák. Ugraniuk kell, mert én már nem bírom bepakolni, így viszont nem lehet megközelíteni a babaágyat a rengeteg holmitól. Uhh.

    Abrakadabra

    … süljön ki magától a farsangi fánk. Semmi kedvem most az olajszagú serpenyő felett állni, de hát nem igazi farsang a farsang fánk nélkül, és amúgy is van egy nagy üveg saját őszibarack lekvár még a pincében.

    Abrakadabra

    … legyen klassz, hiteles és vállalható a rólunk készülő cikk és jöjjön ki az végső mondanivalónak, hogy mindenki menjen el szűrésre és vegye kezébe az életét.

    Abrakadabra

    … minden érjen mostmár ide és legyen annyira klassz, mint az a cumisüveg tartó, ami ma érkezett meg. Zseniális 🙂

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Puhán

    Az utolsókat rúgja a tél. Ne, ne kezdd el mondani, hogy “ó,március 15-én még nagykabátban leszünk”, egyrészt azért, mert ez nagyon valószínű, másrészt azért, mert nem erről a télről beszélek.

    Valami puhán, könnyedén, szinte a ködbe burkolva mozdul: érzem. Elindult hazafelé az első gólya, hamarosan beköszönt a böjti korszak, egy hangyányival mindig később sötétedik…

    Várakozom.

    Vajon milyen lesz? Aprócska de nagyhangú? Vagy észre sem vesszük majd, olyan kis csendes lesz? Én milyen leszek most? Mit hoznak az első hetek?

    .

    .

    .

    (Mit hoz az első CT?)

    .

    .

    .

    Igyekszem majd alapítványi szobába kerülni. Nem, igazából nem amiatt, hogy az én magánszférám megmaradjon, (bár azért van bennem némi félsz így a mellrák után elődobni a melleimet, na…), de inkább Gergő és Barnabás miatt: megérdemlik, hogy nyugodtan ismerkedjenek Kolossal, szeretném, ha odabújhatnának mellém, ha megölelhetném őket, ha az első pillanattól érezhetnék, hogy ők hárman egyenrangúak. Állítólag most már több alapítványi szoba van, hát, majd meglátjuk.

    Rengeteg kérdés és kérés jön Tőletek is, arra viszont nem mindig van időm, hogy mindent nagyon részletesen kifejtsek, úgyhogy most címszavakban megpróbálom azokat megválaszolni, amiket már többet kérdeztek.

    Milyen könyvből tanítom írni? – Az AIO sorozatot választottuk, azt hiszem Játékház a neve.

    Milyen dezodort használok? – Most épp CRYSTAL márkájút, nem rossz, de váltani fogok olyan áprilistól, mert nyárra sajnos kevés.

    Belevágunk-e végül az eldobható pelusozásba? – Egyelőre nem, az első hónapban biztos nem ez lesz a prioritás, aztán majd kiderül.

    Milyen fehérjeport iszom? – Nem iszom fehérjeport.

    Mit eszik majd a kisbaba? – Remélem anyatejet. Ha nem, arra is megvannak az ötleteim.

    Legnagyobb csalódás mostanában (már amit megrendeltem és nem tetszett)) – Ez a Tchibo rendelés. Förtelem.

    … és persze a párja, a “mi okozta a legnagyobb pozitív csalódást”? – Az Aliról rendelt szoptatós tank topok. Hibátlan mindegyik és 6 dolcsi volt.

    A Nagyi is gluténmentesen eszik? – Nem, ő nem, illetve félig. Kiflit eszik, panírozott dolgokat, ezeket külön tepsiben melegítjük/sütjük neki, de nincs itthon búzaliszt és glutén tartalmú tészta sem, mert azt nem engedem be a konyhámba. Tejet iszik, eszik sajtot és joghurtot, tejfölt is, illetve nagyon szereti a kenőmájast és a téli szalámit is. Van egy külön polca a hűtőben, még sosem volt “baleset”.

    Kedvenc színed? – Mostanában a piros. Vágyom egy piros bőr hátizsákra, egy piros nadrágra és nagyon szeretnék egy piros balerinát is.

    Hogy töltődsz fel, mi a hobbid? – Ebben vannak a legnagyobb lemaradásaim: sehogy. Nem sportolok, nem jut időm a megszokott kis dolgaimra és nem olvasok annyit, amennyit szeretnék. Most mások a prioritások, de ezen muszáj lesz dolgoznom, mert csak akkor tudok magamból adni, ha előtte feltöltöm az energia raktárakat. Másképp nem megy.

    Csak szép lassan… csak mindenre időt hagyva. A tavasz úgyis eljön mostmár, a gólya is útra kelt 😉

    85189f047e8de7aff58063c14f3d5b97

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Na helló, barátom

    Már nem jut Valentin nap, sőt, egy hete nem láttalak, de nagyon jó érzés, hogy a lábad a lábamhoz ér. Ne, ne kelj fel, majd önt magának inni – ki tudja, lesz-e mostanában ilyen, hogy Te meg én, hogy érted, na gyere ide. Ölelj át.

    Igen, még a pihéket is szeretem a füleden. Te is hiányzol, és igen, ez egy legó banán, majd tedd odébb, Gergő nagyon visít majd, ha nem találja.

    Hát, nem lesz jó az a ház, de sebaj, majd kitalálunk valamit. Megnyugodtál? Gyere, na. Megölellek és jobb lesz, nem kell olyanba ugranunk, amit nem szeretnénk tiszta szívvel.

    Ott leszel? Ugye nem engedsz majd el, ugye majd nem engeded, hogy feladjam, hogy bedobjam a törölközőt, hogy elfáradjak, ugye nyomsz majd velem a végén, ugye… Ugye?

    Igen, gyönyörűek. Igen, nagyon büszke vagyok rájuk, és ugyan nem sokszor mondom, de rád is: nem volt egyszerű, de szülővé értél Te is. Apa lettél Te is, és igen, basszus, kivénhedt középkorú szánalmas alakok vagyunk legóval a hasunkon, de én boldog vagyok, s Te?

    Tudom, érzem. Fáradt is és ősz is, és nagyon kifacsart meg harcedzett, de megvagyunk, hallod? Megvagyunk, és te vagy a társam, a váram, az őrzőm és a keresztem is. Csak most leengedtem, de sebaj, látom már nálad a staféta, most vidd te, most én nem tudom, most bennem nincs annyi.

    Viszed?

    Jó, csak ne most. Most még ne menj sehova. Csak sóhajts nagyot, szívből, mélyről, és én is, és odabújok a mellkasodhoz, és ne mondj semmit, mert tudom, hogy szeretsz és hogy én vagyok a mindened. Te is nekem.

    Csak tedd arrébb azt a nyomorult legót.

    Megosztás:
    mindennapok

    Jaj, nagyon túltoltam

    -de nagyon jót tett a lelkemnek.

    Volt ott minden: földig érő piros ruha, gyertyák, rózsa, virágcsokor, leplek, hintaszék… egyszerűen semmi másra nem vágytam, minthogy szemtelenül, giccsesen, a lehető legvégső pontig elmenjek. Igen, túltoltuk.

    És nagyon boldog vagyok, hogy én, aki mindenben az egyszerűt, a “farmer és fehér inget”, a chambrayt és a szürkét kedvelem, most átugrottam az árnyékomat és…

    16780602_1130058550449788_468803599_n

    Rengeteg kép készült, vannak szettek, amiket nagyon várok, és valószínűleg ez egyike a legutolsó performanszaimnak ezzel a hordóval – most már nagyon a készülődésben vagyunk, kezdek befelé figyelni, fordulni, várakozni és vágyakozni…

    Már csak pár hét.

    Megosztás:
    mindennapok

    2×5

    Egyszer már volt egy ilyen “5 dolgot összeszedek” bejegyzés (itt), akkor valahogy sikerült jobban egy téma köré gyűjtenem a dogokat, a mostaninál azonban 2×5 lett, és szinte teljesen random.

    Ilyenek érdekelnek mostanában.

    2017-02-08s

    1., Újra eljutottam a pedikűrösömhöz és nem meglepő módon piros lábkörmöket szerettem volna. Ötödszörre fogalmazom át ezt a mondatot és ez lett a legszebb változat: néha frankón úgy érzem, hogy kinő a pöcsöm, ha nem kezdek gyorsan magammal valamit. Én vagyok a stramm, az ügyes, az építőmester, a döntőbíró, a megoldóember, egy a bandából, egy a fiúk közül. Alig várom, hogy újra nyíljon a kozmetika. Addig marad a piros köröm (drukkoljatok, csütörtökön újabb ingatlant nézünk meg!).

    2., Mangó! Imádom! Mostanában elég sokat eszünk, tegnap például vendégek voltak nálunk és gyümölcskuglófot készítettem mangópürével. Egy morzsa sem maradt.

    3., Ősszel leszünk 10 évesek Medvével – ennek örömére nem megyünk sehova. Majd jövő tavasszal. Velencébe megyünk a gyerekekkel.

    4., Vanília – most megint kell, mindenhol, mindenütt. Illóban, parfümben, piskótában, krémben, habként és színként is. Imádom.

    5., Valószínűleg a napsütésre vagyok ennyire kiéhezve, de valahogy most nagyon megtalált a sárga: ösztönösen azt válaszom, arra nyúlok, az tetszik.  Ezen a képen ráadásul sárga tulipánok vannak, a tulipán pedig a kedvenc virágom. Most ömlenghetnék, hogy jaj, milyen szép az a sárga bicaj is, de kb. pont annyira lehet meghatni egy biciklivel, mint az éves áfabevallással vagy pedig a szemétszállítási díj módosításával. Semennyire. Nem vagyok sportos csaj.

    Na jöjjön a második 5.

    2017-02-081

    1., A legnagyobb gondot a többgyerekes létben (2 = több, 3 = kurvára több!!!!) eddig is az jelentette, hogy nem volt szabad kezem. Válltáskáim voltak mindig, amik idétlenül az arcomba csapódtak, ha lehajoltam a gyerekért a játszótéren, vagy nem fért el benne semmi, vagy ide-oda himbálózott, ahogy futottam, hogy ne egyen murvát a kölyköm (kitaláltad. Gergő hát.) A helyzet egyenesen nevetségessé vált, az én testemen ugyanis nem mutat jól semelyik keresztpántos táska, bármekkora is a pántja az biztos befurakszik a melleim közé és kicsit olyan kúpcsöcsnek érzem magam tőle, mint Madonna volt a fűzős korszakában.

    No a lényegre: Liliputi mama övtáska. Ez tetszik a legjobban, de nem is csoda: Lengyel Zsuzsi tervezte és állítólag marha praktikus: pont a pénztárca, kulcs, iratok, Barnus cukormérő vészcsomag fér el benne, a többi meg maradhat a babakocsi aljában.

    Három. Gyerek. Nincs is annyi kezem.

    Jókor jut eszembe…

    2., Ezt most kölcsönöztem ki és irtó izgalmasnak tűnik: különböző élethelyzetekhez, életszakaszokhoz kínál olyan meséket, amik segítik az egyes időszakok megértését, megélését, helyén kezelését. Ha érdekel Benneteket, majd beszámolok, milyen volt.

    3., Ez csak úgy szembejött a neten. Huszonegy napos önszeretgető kihívás olyan állomásokkal, mint “próbálj ki valami újat” (éjjel nem enni?), “aludj több mint 8 órát”, “menj el masszázsra” vagy épp “költs valami klassz étteremre”. Semmi izgalmas, de pont ezért elérhető még számomra is, ugyanakkor már most tudom, hogy nem lesznek óriási nagy megoldások: szusit rendelünk majd, a masszázst Medvétől kapom és a “pamper yourself”, azaz a bjúti és megújulás vonal valszeg azt takarja majd, hogy legyantázom a lábam a szülés előtt.

    4., Holnap jön a mobil ctg készülék, így nem kell beutazgatnom a kórházba, amitől egyetlen pillanatig úgy éreztem magam, mintha realitás lenne, hogy valóra váljanak azok a hívószavak, amikkel a marketingeseik dolgoznak: nyugalom… biztonság… nem szeretnének sorban állni és várakozni… és egy kicsit különlegesnek és fontosnak éreztem magam.

    Aztán bekúszott a realitás: ha elmegyek, akkor nincs ki gondozza a nagyit, nem lesz kész a munkám, nincs ki vigyázzon a gyerekekre, inzulinozzon, fessel-vágjon-ragasszon és persze nincs déli 12-kor ebéd sem. Pontban.

    5., Vissza a napfényhez: K2 + D3 vitamin. Most mondhatnám, hogy hej-de-mennyire szedem, de sajnos mindig elfelejtem, úgyhogy ki kell tegyem valami elérhető helyre és beállítom a telefonomon is a csipogót. Vagy rábízom Medvére. Ő tök jól tartja az ilyesmit.

    Megosztás: