Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

november 2018

    mindennapok

    Furcsa

    Nagyon fontos időszak ez az életemben, rengeteg változással és új, megoldandó feladatokkal.

    Mint minden nagy horderejű dolognál, most is kiderült, kikre számíthatok, kik az igaz barátaim, és kik azok, akikkel ideje átgondolni, elcsendesedni, elengedni és megköszönni a sorsnak a tisztánlátást… mert jobb így.

    Jobb csak a legjobbakkal, szűkösen, mint felemás kapcsolatokkal, nagy társaságban, nem?


    Szóval készülődés van minden fronton, munkában is, itthon is: nálunk lassan már karácsonyi zene szól, este bejglit sütök, és hamarosan felhozom a fát is a kamrából, nálunk ugyanis minden évben december első napjaira már kész a fa, és esténként, apránként díszítjük fel, hogy 24-én teljes pompájában ragyogjon. Imádom ezt az időszakot, minden csupa hókifli, fényképrendelés, alakdíszítés…  Advent mindenhol, fenyőillat, apró fények. Mindenkinek megvan az ajándék, még szójaviasz gyertyákat szeretnék önteni, aztán pedig csendes és viharos időszakok váltakoznak majd decemberben – nyüzsgés és összpontosítás, relax és wellness, forralt bor és csengőszó, iskolai projektek.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Mostanában alig érek a to-do listáim végére

    pedig a hétvége is sűrű volt.

    A múlt héten

    • fotósokkal egyeztettem és megvan a két favorit (egy régi róka és egy új, vele még nem fotóztam soha, de alig várom)
    • végre levágattam a hajam. Aki követ instán, az már megnézhette, én nagyon boldog vagyok vele, sokkal könnyebb kezelni, mégis csajos maradt
    • karácsonyi ajándék listákat gyártottam a gyerekeknek (mindenki most kérdezi, hogy akkor mit, mit, mit)
    • és magamnak 😀
    • volt barátnős finom vacsora jó beszélgetéssel,
    • másnap randi ebéd és séta Medvével (ó, de szeretem azt az éttermet, és MINDEN gluténmentes)
    • A Karácsonyház idén is csalódás, ami viszont új, hogy a Pálmaház sem tetszett.
    • szerettem volna adventi koszorút venni, de még nem volt. Nálunk nincsenek trendszínek soha, minden karácsonyunk színes, csak egy-két új díszünk van és műfenyőnk. Mindig ugyanaz. Az igaziaktól ágakat kölcsönzünk, a fenyőillat mindent átjár… szeretem
    • azt is, hogy végre lehet pulcsit hordani, és rendes kabátok, nem csak esőkabátok sorakoznak lenn a hallban.

    A pontozós, pipálós, hú-de-fontos listákkal egyszer már megjártam… úgy öt-hat éve, ha emlékeztek. Köszönöm, azt soha többet. Annyi van, amit elbírok.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    50 dolog, ami mindig van itthon

    Random hülyeségek.

    1. Jar mosogatógép tabletta
    2. szelén
    3. eritrit
    4. Salvus víz
    5. valamilyen konyhai törlőkendő (DM-es)
    6. kókuszzsír
    7. citrom és borsmenta illóolajok
    8. elem Barnus pumpájába
    9. Tobrex vagy Floxal szemcsepp – kötőhártya gyulladásra
    10. fekete olajbogyó
    11. tartályos ecset vízfestékhez
    12. mindenféle gyerekmintás sebtapasz
    13. szárított gyógynövények és fűszernövények
    14. fa pellet (nyuszinak)
    15. egyadagos fürdősó (mindenféle)
    16. bio almáspite fűszerkeverék
    17. bogyós gyümölcsös tea
    18. Weleda Skinfood
    19. Sanytol
    20. Nők Lapja
    21. fagyasztott brokkoli, karfiol, kelbimbó
    22. nagyméretű kozmetikai vattakorong
    23. kétoldalas ragasztó
    24. Cataflam
    25. néhány könyvtári könyv
    26. alma
    27. vízszűrő betét
    28. mindenféle ételhordó doboz
    29. mikroszálas törlőkendő
    30. kézkrém
    31. mécses
    32. néhány ásvány marokkő
    33. tejsavas intim mosakodó (arcra is!)
    34. tökmagolaj
    35. gyapjú zokni
    36. kókusztejpor
    37. üres gyógyszeres kapszula
    38. DM bio rizs (a Milchreis)
    39. agavé szirup
    40. zacskózáró csipesz
    41. újabb és újabb garnitúra konyharuhák
    42. popsitörlő kendő
    43. jóféle olívaolaj
    44. matrica (elképesztő, Gergő milyen ügyesen fürdik egyedül egy kutyás matricáért)
    45. üres befőttes üveg
    46. Cerbona puffasztott kukorica
    47. Nivea szárazsampon
    48. bontatlan zokni mindenkinek
    49. hullámcsat
    50. bontatlan gyantapatron

    Ezek.

    Megosztás:
    mindennapok

    A napom

    Szabad Szerda van, a nap, amikor boldogan játszom Gergővel hülyét kapok Gergőtől és alig várom, hogy elhúzzon holnap óvodába.

    • Nem kérek lazacos tésztát, fúj, imádom a lazacos tésztát, melegíts még.
    • Aláírtad a fekete pontomat, amit magatartásért kaptam logopédián, mert azt mondtam az xy-nak, hogy hernyósegg?
    • A logopédus bácsi kérdezte, hogy meg tudom-e nyalni az orrom, de mondtam, hogy mi zsebkendőt használunk.
    • Arra gondoltam, hogy versenyt csinálok, át tudok-e pisilni a kádból a vécébe, de nem sikerült.
    • Kiborult a
    • Leesett a
    • Ráömlött a
    • Nyitva hagytam a

    szóval Gerusz.

    A laptopom tuningot kap, a kocsimon téli gumi, az ebéd nekem pack choi, cukorborsó, mungóbabcsíra pirított krumplival, erre megy brokkolicsíra, vegán majonéz és némi chilipehely.

    Dolgozom, így mély cseréptálból, a fotelben eszem, halkan, ne csörömpöljön a villa – Kolos alszik, Gergő játszik (mostanában óriási sláger a legó nála), én pedig csak koptatom a billentyűket a tartalék géppel, de haladok, és ez nagyon jó most.

    Hidegebb van már odakinn, be-bekapcsol a fűtés, gyorsan még ablakot pucoltam, mosást indítottam és újabb tételeket pipáltam ki a véget nem érő listámról

    • van Barnusnak elsőáldozós kezese
    • kitöltve a keresztelési kérelem Kolosnak
    • elintézve az új szolfézs könyv és munkafüzet
    • Barnus népi furulyát tanul az év hátralevő részében és ettől totál izgalomban van
    • utána kell néznem, mi a szar az a peonza, mert most az a valami, és kap egyet. Olyan csodásan megtanulta a versenyt és ötöst írt környezetből és nyelvtanból is, hogy nem a jegyért, hanem a kitartó munkáért és ügyes felkészülésért (!!!!!!) meglepetésképp kap egy peonzát. Bármi is legyen az.

    Megosztás:
    mindennapok

    Zizi

    Kicsit zizi most minden, de ezen én már meg sem emelem a szemöldököm.

    Barnus ma nagyon rosszul volt, senkinek nem kívánom ezt a reggelt, de túl vagyunk rajta.

    Kolos végigüvöltötte a gyerekorvosnál a várakozási időt, holott a doktornő meg sem vizsgálta, mert csak receptekért mentünk, de túl vagyunk rajta.

    A postán Kolos hordozóban rajtam, én pedig mindent kiborítottam a táskámból és senki nem érezte, hogy fel kellene ajánlania a segítségét, de túl vagyunk rajta.

    Medvével megfeszítve dolgozunk és tervezünk, számolunk és újraszámolunk, majd én berezelek, de már túl vagyok rajta.

    Tegnap estére nyelni nem tudtam, fájt a fülem, a torkom, a fejem, de aztán vettem be két kapszula sót és 2 cataflamot, aludtam egy nagyot, és – nem hiszed el – túl vagyok rajta.

    Gergőnek ma óvodás fotózása van, szép ruhában kellett menni, és reggel nem találtam a fekete elegáns nadrágját, de elküldtem farmer, ing, csokornyakkendő, csinos mellény kombóban és nagyon vagány lesz így is. Nem 100%, de túl vagyunk rajta.

    Igazán semmi de semmi nem ér annyit, hogy felzaklassam magam rajta. Nem, mert most “célra tarts” van, minden energia egy helyre kell összpontosuljon, és jól van ez így: mint a fenti listából kiderül, mindenen túl lehet lépni és minden elmúlik, még a rossz is, a nehézség is.

    Egy háromgyerekes családban ugyanis mindig lesz egy elveszett ünneplő nadrág, egy elkevert kábel, egy elfelejtett füzet vagy vércukormérő, egy kiborult bögre akármi. Mindig lesz egy csekk, amit úgy elteszek biztos helyre, hogy pótcsekket kell kérni, egy használati utasítás, amit “elvisz a cica”, de ezek talán a pillanat bosszúságán túl tekintve nem is olyan fontos dolgok. A fontos dolgok apró dolgok: hogy újra van közös sikerélmény Medvével, hogy teremtünk, hogy rácsodálkozunk, és ez talán minden apró napi gondon átsegít.

    MOM SETS THE TONE – tartja az angol mondás, és igenis oda kell figyelnem, hogy milyen példát mutatok az apró dolgok megélésében. Nálunk ráadásul van egy fontosabb és nagyobb szempont: a diabétesz. Minden más esetben tudok nagyvonalú és elnéző lenni, és kell is, hogy az tudjak lenni, mert a diabéteszben nincs pardon, ott egy kihagyás, egy mulasztás, egy hazugság, egy bagatellizálás nagyon sokba kerülhet.


    Szóval elmúlik.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Alapvetően nem vagyok egy bátor ember

    • a Cápa 1 után nem mertem kimenni pisilni, és egy pohárba pisiltem
    • semmi pénzért nem mennék hátra a kertbe sötétedés után
    • az egerektől, rágcsálóktól különösen félek
    • de legalább a magasságtól is
    • és a nyílt víz sem a szívem csücske
    • félek hivatalos levelet kibontani (elvisznek a kommandósok / nem értem majd, mi van benne)
    • a világért nem vezetnék céget úgy, hogy emberek élete függ tőlem és a döntéseimtől
    • félek a ráktól
    • Medve mellett a kocsiban
    • a sercegő olajtól
    • autópályán előzni
    • bárhol előzni
    • és még sorolhatnám, de nem teszem.

    Nem teszem, mert igazából nincs okom félni. Annyi minden jött már az úton, hogy azt el sem tudom mondani. Csak olyan dolog történt, amire nem számítottam, amire lehetetlen felkészülni, amit meg kellett oldanom. És megoldottam.

    Kihívásokkal teli hetek jönnek, az év vége sosem egyszerű, de most sem vagyok egyedül – mondják, hogy ha valakivel 7 évnél régebb óta vagytok barátok, az már család – minden nap tapasztalom, éltetem és megbecsülöm, hogy vagyunk egymásnak jóban és rosszban.

    Fura kettősség az év vége amúgy is: elcsendesedés ÉS hatalmas robbanás, befelé figyelés ÉS a legnagyobb össznépi banzájok ideje ez, nem csoda, hogy igazán pihenni majd csak a két ünnep között lehet, addig pedig nem tehetek mást, mint feldobok egy arcmaszkot, iszom egy teát, játszom egy kicsit Kolossal és felkészülök erre a különösen mozgalmasnak ígérkező év végi forgatagra.

    Jaj, és ilyen hajat szeretnék.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Böngésző 3.

    Tudom, tudom, nem ez az oldal következik, de most mégis itt a legtöbb történés 🙂

    Hát mi is lehetne szembetűnőbb, mint az, hogy lámpás felvonulásra készülünk az óvodával? Gergő teljesen transzban van, pedig sima, egyszerű kis palackból készült lámpások lesznek, nem ilyen színpompásak, de nagyon várja magát az együttlétet és a fényeket. Tegnap összefutottam az óvodavezetővel és beszéltem az óvónénivel is: Gergő nagyon megtalálta a kis helyét, barátságokat kötött, beépült, mint a tégla és roppantul élvezi, hogy óvodába jár. És én is. Abban, hogy Gergő gyakorlatilag nagyobb kihagyás nélkül tud járni, sztem nagy szerepe 3 dolognak van:

    • a szerdai pihenőnap (minden szerdán itthon marad) – így rá tud pihenni a hét másik felére és nem dönti le a lábáról semmi. Ilyenkor egész nap játszik, alszik, beszélgetünk, segít, mesét néz, pihen. Nem kel fel hajnalban, nem kell rohanni, ráérős, cinkos napok ezek és nagyon de nagyon meghálálja a kis szervezete ezt a kis szusszanást a hét közepén.
    • a béta-glükán, amit szednek. Mindhárom gyereknek adom, Barnus simán lenyelni, Gergőnek és Kolosnak kis cukormentes lekvárba szoktam bekeverni, és megeszik.
    • D-vitamin.

    Kolos egyelőre tartja magát. Ő is kapja ugye ezeket a cuccokat, meg persze a fenntartó gyógyszereit is, november második felében megyünk új pulmonológushoz. Azaz helyesbítek: mennek. Kolkó és Medve, Medve és Kolkó, a két nagy vadász, a vidám csapat, az Összenőttek, a Cinkosok, a Zsiványok mennek együtt, ügyesen.

    Barnusnak megvannak az új időpontok a szolfézsra, holnap már megy is, de még mindig fáj a szíve, ugyanakkor nagyon büszke a menő, turnézó tanítójára. Sokat kellett most állítani a pumpáján, így ő holnap megy először iskolába, és lesz már frankó, új segítségem, az új kütyük, amik megkönnyítik majd az életünket, és amiknek a beszerzését / telepítését nagyon üdvözölte a kezelőorvosunk is. Anyu és Apu segítettek sokat ebben, de végül meglett, és így jobbak az éjszakák is.

    Egyébként pedig semmi sincs – ablakból nézem a nagyvilágot. Meglehetősen retkes ablakból, ha őszinte akarok lenni, úgyhogy a mai nagy pakolás-rendezés-porszívózás-portörlés-könyvcsere-nyúl rezidencia áttelepítés – stb. után be kell majd iktassak egy nagy ablakpucolós napot, mert konkrétan ha jön a Mikulás, nem lát majd be azon a tetves ablakon.

     

     

    Megosztás: