Ide most húsleves kellett.

Aranyló, erős, fűszeres, könnyeket elnyelő húsleves. És persze a karácsonyra gondolva kell még néhány apróság.

1., Végre megjött a kávészállítmány! December 4-én adtam le, és reklamációként (csütörtökön) nagyon kedvesen csak annyit  kértem, hogy képzeljék el a minden reggel menetrend szerint érkező fájdalmamat, amikor a karamellás / vaníliás mandulatejes latte helyett instant kávét iszom. Másnapra (péntek) itt volt a csomag.

2., Narancs illóolaj, Panarom, bio változat. Megy a vaníliás pudingba, a teába, a bejgli töltelékébe, a fürdővizembe, a mindenbe IS.

3., Yves Rocher hidretáló arcmaszk. Ebben alszom 3 napja, imádom, az illatát különösen szeretem, egy régi, tini koromban használt L’Oreal krémre emlékeztet, és jön vele az összes emlék.

4., Óriási hájp van ekörül a könyv körül, nagyon kíváncsi vagyok, jó lesz-e. Egyelőre bele sem kezdtem, most bejgli van meg hókifli, panettone (az holnap lesz, már van recept) és zserbó golyó.

5., Minden jó lesz. Mézes, mandulás illata ölel, nyugtat, puhít, a víz pedig, amiben fekszem nagyon az elemem: elmos mindent, helyretesz mindent, és nem, nem tudok gyászolni, mert hacsak Klaudiára gondolok, mosolyognom kell.

Jön a karácsony, mi már sehova, hozzánk már senki, csak itt vagyunk a vackunkban és várom, hogy jöjjön az ünnep.

Addig pedig… Rum és kóla. Kandalló és húsleves. Sírás és alvás. Youtube videók.

Majd lesz valami, Klau. Majd lesz.

akit nagyon szerettem.

Rád, hogy csak hörögjünk inkább.

Rád, akinek a legszebb bőre volt a világon.

Rád, aki a kemó elején rúzst és szemfestéket küldtél.

Rád, aki az egyik leghűségesebb vendégem volt.

Rád, aki szerint pocsék a filmes ízlésem.

Rád, aki nem bírta a snasszt és giccses dolgokat.

Rád, aki nagyon tudtál enni.

Rád, aki maga voltál Amerika.

Rád, aki az egyik legkedvesebb, legmegbocsájtóbb ember voltál a világon.

Rád, aki imádtad a fiaimat, különösen Gergőt.

Rád, aki kilógtál a sorból, mégis te voltál a sor. Nem voltál része a csapatnak, mindenki a te csapatodban akart lenni.

Rád. A méltóságodra, ahogy a mellrákot viselted: türelemmel, becsülettel, nyugalommal.

Rád, Klaudia.

Mondtam és mondom most is: nagyon szeretlek.

Nagyon fogsz hiányozni. Recseg-ropog a szívünk, nagyon hideg ez a világ nélküled.

Tulajdonképp az idei év végéhez értem: már nincs több tárgyalásom, nincs egyeztetés, megbeszélés, már csak a munka van.

A karácsonyfa áll, takarítani különösebben nem fogok, hisz folyamatosan csinálom, megszakadni meg nem szeretnék. Ajándékok megvannak, már csak Medve ajándéka hiányzik, de neki fogalmam sincs, mit vegyek. Gyerekeké megvan, anyuékkal megbeszéltük, hogy csak a gyerekek kapnak, elég az esztelen pénzköltésből.

Bejgli, zserbó, hókifli, Barnabás holnapra furulya előadással készül, Kolos taknyos, Gergő köhög, én Böjte Csabát olvasok.

Semmi nincs, amire vágynék.

A héten még könyvtárba megyek, megnézem az új kávézót a főtéren, bekukkantok a könyvesboltba, mászkálok egyet a sült gesztenye illatban és -esküszöm- senkihez nem szólok egy szót sem.

Barnusnak nehézségei vannak a suliban (nem a jegyekkel, a szorgalommal és a rendszerességgel, a minden-be-van-e-pakolva, van-e tesicucc kérdéssel), a helyzet eléggé elsárkányosodott sajnos és ebben mi is hibásak vagyunk. Sokkal jobban oda kell rá figyelni, de valahogy nem érzem a határt, hogy meddig kell belefolyni, mennyi, amit engedni kell, és sajnos a helikopter-muterkedésnek nagyon a másik végét fogtam meg: pont semmivel nem foglalkoztam, elengedtem. Ezt mindenképp újra kell terveznünk.

Rossz hír, hogy Barnus abbahagyja a néptáncot. Valószínűleg az a gyerekökölnyi daganat a mellkasában mégsem a legjobb kiegészítő ehhez a szép mozgásformához – fullad az edzések után. Jó hír, hogy Gergő nagyon menne, szóval nem marad néptáncos nélkül kis családunk…

Szóval lassulunk.

Készülünk.

Dolgozunk.

Foglaljuk a következő olasz beszerzőkörútra a szállást.

Élünk.

érezhette utoljára ennyire elemében magát a Dirty Dancing forgatása alatt… én kérem, imádom, hogy arról beszélgetünk, hogy halvány rózsaszín vagy púder, hogy hány centi, hogy hol a zsebe, hogy van-e másik színben.

Imádom ezt a Pomme Plus dolgot,

És szerencsémre a csajok is. Most tartunk a kollekció bő felénél, és eddig mindenki boldog – ők is és én is.

Ma negatív mammográfia (megemelné kérem a mellét ÉS elhúzná a hasát?), negatív ultrahang, egy ebéd, egy délutáni iskolai fogadóóra, Müller, vacsora, forralt bor.

Hülyére ittam magam, mert ha éjjela holdról énekelek velem sír a sok éhes kutyagyerek, kolos meg ketchupot evett, és mivel ő azt evett, azt ette a szőnyeg is,

De jó nekem, hogy vagytok, nagyon fostam volna az elmúlt 5,5évben nélkületdű

megyekaludni

Ivettel megjárni Olaszországot maga a gyönyör és a rémálom. Úgy vezet, mint egy berepülő pilóta (folyamatosan nyomtam az anyósülésen a féket. Nen stop.) Olyan zenét hallgat, ami az én népzenéhez és Gryllus Vilmoshoz szokott fülemnek értelmezhetetlen. Semmi közös nincs bennünk, kb olyan, mintha Lady Gagát és Dévai Nagy Kamillát (még a fejpántos időszakból) összezárnád, hogy barizzanak. Ami nekem tetszik, azon nyihogva felröhög. Ami neki, azon én elsápadok. Mégis befejezzük egymás gondolatát, egymás szavába vágva beszélünk és végig se kell mondani a szavakat, mert tudom, hogy tudja, hogy én tudom, hogy tudja. Hátat hátnak vetve jó sok éve már.

Na de ezt a némbert utálni kell.

Ivett jól néz ki farmer-pulcsi kombóban és akárhány kávét iszik, nem sárgák a fogai. Somlóit hozott, mikor levették a mellem felét, megölelgetett, és elmondta, mennyire fosul nézek ki. Mikor kopasz voltam, menő sminkpalettát hozott a Mikulás. Mindvégig hitte, hogy élni fogok, egyetlen pillanatra sem fogadta el, hogy meghalhatok.

Na de vissza a masszív utálathoz.

Én 90 kiló vagyok, ő 55, de ennek a jelentőségét csak akkor érted, ha… na figyelj, inkább akkor álljon itt néhány szösszenet a 2 napból:

• az első reggelijét a szállodában ette meg, és abban, hogy kimondtam, hogy az első reggelije, mindjárt tudhatod, hogy van második is, amit a nagykerben fogyasztott el…
• … ezzel kihúzta a tízóraiig, de már alig várta az ebédet
• az a pont, amikor este a vacsoránál a Buon Appetito (jó étvágyat) helyett Buon Lavoro-t (azaz jó munkát) mond a pincér, mert simán nekifeszül az óriás, 2 személyes frutti di mare spagettijének, az egy szint
• de amikor mindezt én (89 kg) úgy nézem végig, hogy citromos csirkefilét, salátát és egy kurva szomorú grillezett padlizsánt eszem, az egy másik
• kis nápolyi, kis csipsz, csokika, desszert, szóval ha azt hiszed, attól néz így ki, hogy folyamatosan éhes, koplal és sanyargatja magát, akkor tévedsz: ez a csaj tele van élettel, maga az élet. Annyit eszik, mint egy kőműves, úgy nevet, hogy az összes foga kilátszik és valahogy mindent intenzíven csinál (ahogy válogatja a ruhákat, az beszarás. CSAK a legjobbat hozza.)
• … és reggel, amikor beszálltam a kocsiba, egy szatyor várt, amiben nekem való mindenmentes nápolyi, perecke, kekszike és alma volt.

Mert ő ilyen.

Mondom, gyűlölném, ha nem szeretném.

De most komolyan, hogy lehet ilyen gyűrűt felvenni??