Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

július 2020

    mindennapok

    Meg is jöttünk

    az úri huncutságokból: a mesteremberek annyi pénzt visznek, ami messze meghaladja a 2020-as építőipari munkajegyzék (azt hiszem így hívják) által javasolt (és már az is bazi drága) összegeket.

    Csak azokban a helyiségekben lesz burkolatcsere, ahol eddig padlószőnyeg volt.

    Csak a legszükségesebb bútorokat vesszük meg, semmi luxus, semmi flanc: nincs új függöny, drága fotel, új csillár és társai, mindenből az lesz, ami van és jónapot.

    Mindezt egyébként egyetlen pillanat alatt engedtem el, és azt kell mondjam, egyáltalán nem bánom.

    Így szépen és lassan alakul majd az otthonunk. Nem lesz egyben kész, nem lesz egységes, nem lesz divatos, de… mi sem vagyunk azok. Nekem fontosabb az otthon illata.  Az érzés, amit keresek, mikor belépek.  A családom, akik odabenn várnak.

    A frissen elkészült mézes-mustáros csirke illata.

    A gyerekek rajzai a falon.

    A sok pár cipő, a még annál is több csizmácska.

    Az asztalon felejtett bögrék, a teljes hangerővel szóló kedvenc dalunk.

    A karácsonyfaizzók az ablakban – igen, még májusban is.

    ——————————

    Nem zavar a terrakotta járólap, pont jó lesz. Nem zavar a kicsit idejétmúlt fürdő, ha a kedvenc illóolaj keverékem mehet a kádba egy kanál mézzel elkeverve.

    Nem baj a szürke járólap a teraszon, ha Medve hozza a gin-tonicot.

    Semmi nem zavar, ha együtt mehetünk, ha együtt élhetünk, ha otthonunk lesz – márpedig az lesz.


    A dizájn kérdésekre kedden térünk vissza, akkor egy egész napunk lesz kettecskén Medvével, hogy megvitassuk, mire jutunk a meglehetősen átvariált büdzséből.

    Hétfőn a szuper doktornőhöz megyek, megmutatom neki az epémet meg a májamat – vacakol mostanában az epém és nyugodtabb vagyok, ha megnézi, hogy mi a helyzet. Csak ő, senki más. Komolyan, már a hangja is megnyugtató és igen, ez még mindig ugyanaz a csodacsaj, aki az első pillanattól, ha kell az elérhetősége, írj, már nagyon sok szívről gördült le kő miatta…

    Remélem az enyémről is legördül hétfőn és kedden teljes erővel vethetem bele magam a válasszunk parkettát, válasszunk könyvespolcot, válasszunk szőnyeget kérdésekbe…

    Megosztás:
    mindennapok

    A teraszok

    Összesen 4 kiülős helyünk lesz az új házban: 2 viszonylag nagy erkély és 2 terasz.

    Az egyik terasz fedett, ráadásul az egyik oldala zárt: ott szabadtéri konyha került kialakításra, és ennek én végtelenül örülök.

    • a rántott hús
    • a töltött káposzta
    • a halászlé
    • a fokhagymás flekken
    • a nyári barackos gombóc
    • lekvárok

    ezután mind kinn készülhet, így benn nem lesz sem ételszag, sem pokoli meleg.

    Ezen a teraszon ugyanúgy folytatódik a konyhapult, még egy mosogató is helyet kapott és a konyhából egyenesen ki lehet népni, szóva lényegében ott folytatódik a konyha, csak átjárja a levegő. Egy hatalmas, 12 személyes asztal, székek férnek még el itt, ráadásul teljesen fedett, így nyáridőben akár esőben is ehet és pihenhet itt a család.

    Ez már kész van, csak kicsit frissíteni kell és a saját ízlésünkre formálni: itt is festéket kap a tartószerkezet és valószínűleg kell majd egy új tűzhely is.

    Az erkélyek közül az egyik az elemeti előtérből / társalgóból nyílik, ide rattan székeket és egy kicsi asztalt tervezek. Kuckózós olvasások helyszíne lehet narancsos teával és pléddel az őszi, mentás limonádéval pedig a tavaszi délutánokon.

    A másik erkély közös, Barnus és Gergő szobája is ide nyílik, ráadásul jó nagy és klasszul árnyékolható, így közös játék, olvasás, esti dumálások, társasozások helyszíne lehet, illetve itt lakik majd Körte nyuszi is.

    Mindkét erkélyre biztonsági háló kerül Kolos miatt, igaz, hogy nagyfiú már, de jobb az ilyen veszélyforrásokat kiiktatni, én úgy vagyok nyugodt.


    A pergolás hátsó terasz jövőre épül majd, és igazából az adta az ötletet, hogy a legelső otthonunkban volt egy masszív, épített galéria, amivel egyáltalán nem tudtunk mit kezdeni: a majdnem 5 méteres belvárosi belmagasság után szegény galéria csak várta az idejét, majd a pincébe került és fogalmunk sem volt, mi lesz vele.

    Jelentem, eljött az ideje: minimális alakítással csodásés masszív pergolaként épül újra, a leendő irodából ugyanis ajtó (és egy hatalmas ablak) nyílik majd a hátsó kertre, ide tervezünk egy szép teraszt, ami fölé pergolaként kerül majd a galéria.

    Nyilván ez is festést kap majd, télire tetőt, de így gyakorlatilag csak a betonozott, burkolt terasz és a pillérek kerülnek majd pénzbe, maga a szerkezet nem.

    Idén erre már biztos nem lesz idő, jövő tavasszal kerül majd sor rá, addig pedig álmodozom, hogy milyen függőszékből és milyen kisasztal mellől, milyen lila akác alól válaszolgatom majd laptoppal az ölemben az emaileket.

    Fotó: smilingkitten

    Ilyen jó kis makramés függőfotelért elég a Jyskbe elmenni, az ára sem horror, úgyhogy már csak néhány párnát kell majd képzeletben beledobálnom, és “kész is” a hátsó terasz.

    Megosztás:
    mindennapok

    Hát elkezdődött

    Először is: megvettük a házunk melletti telket is. Ezen gondolkodtunk az elmúlt hetekben, sakkoztunk, számolgattunk, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább lemondunk arról, hogy minden új és hipp-hopp kész legyen a házban, és inkább a telek legyen a miénk.

    Így 1800m2-es területünk lesz, ami önmagában maga a csoda, ráadásul már most termő gyümölcsfák vannak rajta, úgyhogy határtalan az öröm.

    A házhoz eredtileg egy majdnem 1000 négyzetméteres terület tartozott, ott gyönyörű (és jó nagy) konyhakert van, amit eredetileg kicsit kisebbre szerettünk volna venni, hogy több legyen a füves rész, de így meghagyjuk a mostani pompájában: a ribizli, málna, füge, csodás veteményes, füszerkert marad ott és úgy, ahol most van.

    Meggyfa, cseresznye, dió, mandula, alma, barack… szerintem még így is van, amit kihagytam, de egy biztos: lesz helye, ugyanis hatalmas a pince,

    Igaz, a pincében is tervezünk átalakításokat, de már most van egy klassz, 13m2-es kamra, teljesen bepolcozva, és ezen a kamrán kívül, az előtérben kapott helyet a két fagyasztószekrény és egy fagyasztóláda, így pont ugyanoda kerülhetnek a mi ládáink / szekrényeink is majd. A pincében van külön temperált, zárható rész a boroknak, így az sem a kamrában foglalja a helyet, ráadásul Medve határtalanul boldog a kis birodlmával.

    A teljes ház alá van pincézve, így van garázs, bortároló, kazánház, műhely, a nagy kamra, és a hátsó tároló, amiből mi lenti érkezőt (előszobát) szeretnénk csinálni.

    A mudroom, azaz a nagy előszoba a Jóisten találmánya, nekem ebben a házban is van évek óta, és három gyerekkel egy áldás:

    1., nem kell a cipőket kerülgetnem odafenn,

    2., a házba mindenki már csak papucsban megy be

    3., ott lehet tárolni a kabátok seregét

    4., a saras cipőkről, gumicsizmákról, ernyőkről meg nem is beszélek.

    Egyszerűbb indulni, egyszerűbb érkezni, mindenkinek van öltözőszekrénye ahol a sapkáját, kesztyűjét, tornacuccát tárolja, így sokkal nagyobb a nyugalom és igenis minden nap jobb hangulatban indul. Tudom, vannak anyukák, akiknek ez nem okoz gondot, de én nem tartozom közéjük: ordas kín minden reggel az indulás, úgyhogy hatalmas örömmel várom, hogy megépüljön ez a rész. Ha minden igaz, akkor a tél beköszöntével már innen indulhatunk majd reggelente, ehhez azonban még rengeteg dolgot kell átalakítani.

    A mostani lépcső helyett csigalépcsőt javasolt a kivitelező és tökéletesen igaza van: ahhoz, ogy kényelmes legyen a lépcső, vagy jóval előrébb kellene hozni, vagy L alakú lépcső kellene, de egy csigalépcső megoldja a gondot (nekünk meg eszünkbe sem jutott volna).

    Kiválasztottuk az ablakok színét, maradtunk az olívazöld szín mellett. Mikor belevágtunk és még tervezgettük, hogy milyen legyen, erre mindketten azonnal igent mondtunk, számunkra a zöld ablakok egyből a Balatont idézik. Ugyanez a zöld festék megy az összes fafelületre: a terasz oszlopaira, a majdan megépülő hátső pergolára, az előtetőre.

    A ház színezése a jövő nyár nagy eseménye lesz, úgyhogy egyelőre érthetetlen lesz a zöld ablak, nagyon elüta ház mostani színétől, de mi már tudjuk, hogy a Káli-medencére olyannyira jellemző szürkés homokszín lesz a házunk külső színe, és csodás lesz az zöld ablakokkal és a fahér ablakszemekkel (az ablak körüli keret vagy mi. nem tudtam, hogy így hívják, most világosítottak fel a festékboltban.)

     

     

    Körülbelül 5 perc alatt választottuk ki, megbeszéltük ugyanis, hogy mindent gyorsan és a megérzésünkre hagyatkozva választunk majd ki: nem görcsölünk semmin, nem tervezzük túl, abból választunk, ami van, és ehhez végig tartjuk majd magunkat. Egyetlen csaptelep, csillár, festékszín sem annyira fontos, hogy dráma és feszkó legyen belőle.

    A megegyezésünk titkos záradéka pedig az, hogy amit nem tudunk 2 perc alatt kiválasztani, az fehér lesz.

    Eddig jól állunk, mert a tálalók, a konyhaszekrények, az éjjeliszekrények mind színesek, úgyhogy nagy az egyetértés 😀

    A dupla telek és a hátsó pergola miatt sok dolgot nem cserélünk, hanem felújítunk, átalakítunk, mi csinálunk, így a konyhabútor is és a két fürdőszoba is festéket kap és ráncfelvarrást: festeni, stencilezni, csiszolni, viaszolni fogunk, úgyhogy felettébb izgalmas időszak előtt állunk…

    Megosztás:
    mindennapok

    A képek a falról

    • a herendi porcelánok
    • a gördeszka
    • a pattogatott kukorica készítő
    • a túrabakancs
    • a párásító
    • az ikon a falról
    • a baldachin a gyerekágyról

    mind-mind dobozba kerülnek szép lassan.

    Átsimítom, helyet keresek neki az újban, és ha találok, ha van helye, ha jöhet velünk, akkor dobozba kerül.

    Jóvő héten felfedezük a helyi strandot, megnézzük a konyhabútort, találkozunk a szakival, aki a felújítást vezeti… alakul az új életünk, alakulnak a dolgaink.

    Most a legnagyobb kérdés számomra a költöztető cég, így ha tudtok bevált,kipróbált, tisztességes céget / vállalkozót, mondjátok. Nem engedem Medvét pakolni, nem hiányzik egy újabb gerincsérv.

    Megosztás:
    mindennapok

    Búcsúzkodunk

    Jutka nénitől, aki megtanította Barnust úszni.

    A templomunktól, a közösségtől, a fenyőfáimtól, a hűvös kamrától. Búcsúzunk a napsütötte 40m2-es terasztól, a meggyfáktól és a gyerekorvosunktól.

    Búcsúzom a fodrászaimtól, a gyógyszertártól, a megszokott útvonalaktól, a kedvenc parkolóhelyektől, az utcánktól, a liliomoktól, a… szóval értitek.

    Közben pedig észrevétlen jön be az új: mostanság kell dönteni a padló burkolatról (az alsó szintre tölgy, a felső szintre pedig egészen világos padlót szeretnék), az ablakokról (itt egyelőre a zöld szín a nyerő), a konyháról (egyfalasból kell kétfalasat csinálni), a szigetelésről, az internetről, a külső festésről és még sorolhatnám.

    Nyilván nem lesz pénz mindenre. Nyilván van egy fontossági sorrend: a fedett terasz burkolatcseréje bőven (akár éveket is) várhat.

    Egy biztos: a (fal)bontási munkákkal indulunk, minden más utána jön. A legkisebb zavargás a felső szinten lesz, az a legfontosabb, hisz költözés ide, költözés oda, a fiúknak szeptember elsején becsöngetnek.

    A mi hálószobánkhoz készült el először a moodboard, és az egésznek az a szín az alapja, amikor Tihanyban állsz az apátságnál, lenézel a tóra, várod a kék színt, de helyette egy ragyogó, semmivel össze nem téveszthető smaragdzöld jön.

    Szentségtörés vagy sem, a régesrégi, klasszikus, márvány fedlapos éjjeliszekrényeinket ebben a meglehetősen harsány színben álmodjuk újra. (Igen, ez a szoba sem lesz visszafogott).

    Fehér lambéria, világos padló, virágos tapéta és smaragdzöld komódok: ilyennek képzeljük az új hálószobánkat. A virágos tapéta csak az ágyvégnél lesz, cserébe Ádám kérte, hogy legyen zöld a kiegészítő szín, én pedig boldogan hoztam meg ezt a hatalmas (hahahahaha) áldozatot.

    Smaragd.

    Megosztás: