Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

augusztus 2019

    mindennapok

    Marhára készülünk

    az első kis piacozásunkra.

    Most szombaton kerül megrendezésre, de teljesen más a motivációnk: mindennek szupernek kell lenni (ez Medve szerint), csak éljük túl! (szerintem).

    Hétfőn ugyanis ügyeleten voltam: akut hólyaggyulladás, némiképp vese érintettséggel.

    Talán kezdenek az elemek lemerülni.

    Talán kezdek kifáradni.

    Talán csak sokat voltam mezítláb 😀

    Egy biztos: az elemek töltésre szorulnak, így a vászolyi piacozás után egy pár nap pihenés jön.

    Olyan igazi.

    Napozós.

    Kirándulós.

    Lustán csobbanós.

    Élettel teli napok.

    Este tea és melegszendvics. Nappal fehér húsú barack és spirulinás matcha por.

    Ciripelés és nagy séták. Még tart a nyár, még kell a nyár, még nem szívesen engedem…


    Az időben utazásból egyébként – szokás szerint- lószar nincs. A konyhában áll a mosatlan edény, még ki akarom teregetni a tiszta ruhát, a nyuszi ketrecét teljesen ki kell takarítani, a hűtőtáskához még nem tettem be jégakkut.

    Nem ártana porszívózni, és a kádra is ráférne, hogy megsikáljam… én azonban mani-pedibe és egy jó egyórás reflexológiára mentem, egyszerűen zseniális volt, teljesen felfrissültem. Ja, nem. Majd’ beszartam a fájdalomtól, és bizonyos szerveimhez, testrészeimhez köthető elakadás,lerakódás, fájdalom olyan kérdéseket vetett fel odabenn, jó mélyen, cérna hangon, hogy… önismereti utazás ez. Hogy a javából vagy a pokol bugyrából, az majd kiderül. Az éppen tetéző telihold csak rátett egy lapáttal, de legalább elindult valami, van min gondolkodni, van mit átbeszélni és van miből meríteni.

    De – mint mondtam- piszkosul fáj.

    Fukszia körömlakk ide, kakaóvajas talpkrém oda, kell egy jó hónap, hogy újra menjek.

    Megosztás:
    mindennapok

    Bárcsak

    megállíthattam volna az időt

    … a kristálytiszta tengernél, mikor Gergő hangosan kacag a karjaimban

    … az első sárgadinnyénél

    … puha, szuszogós balatoni reggeleknél

    … a baseballsapkás nagyfiúskodásnál

    … a nyíló liliomoknál, amik a születésnapomat jelzik

    … Velencében

    … Tihanyban

    … ebben a nyárban

     

    De nem lehet megállítani.

    Megélni lehet, abban pedig nem volt hiány.

    Volt benne bőven rossz is, de valahogy kevésbé jut el hozzám: minden pillanattal erősebbek vagyunk együtt, immár 11 éve.

    Ezért is újítottuk meg a fogadalmunk, és gravíroztattunk a gyűrűnkbe egy számunka nagy jelentéssel bíró szót.

    Tavaly kaptuk a házassági évfordulónkon Kapolcson, mi húztuk: Együtt.

     

    Azóta együtt dolgozunk, együtt haladunk, együtt tervezünk, már nemcsak a családi életünk, hanem a munkánk is egyfelé visz.

    Együtt.

    —————–

    Velence csodás volt – nagyon ránk is fért a balatoni felemásság után.

    Lelkileg nagyon nehezen viseljük ezt az aknamezőt, olyan, mintha tojáshéjon járnánk és azóta olyan energiahiányban vagyok, hogy alig győzök kijönni belőle.

    Sírós, melankólikus ez a pár nap, és hiába jönnek sorra a jobbnál jobb hírek (úgy fest, szintet lép a Pomme Plus, kilátásban van egy kisbusz, új helyekre kalandozunk) valami meghatározhatatlan szomorúság van rajtam és nem tudom megfogni és megfejteni, hogy mitől.

    Hagyom, valamiért így kell lennie.

    Megosztás: