Azt mondják, a sikeres fogyókúra első lépése, hogy az ember ne egyen este 6 után.
Pipa.
5 kiló plusz.
Nem értem.
………………………………………
Egyetlen vigaszom, hogy megyünk a Cézanne kiállításra az unokatesómmal.
Valószínűleg 2 jegyet számláznak majd, ha rám néznek.
Csuda kis koszorút készítettem ma az ajtó belső felére: kockás anyag, kék masnival, narancs textilvirággal és világos taupe swarovski gyönggyel.
Rossz hír, hogy betegek vagyunk már megint. Nem, nem szülői ukmukfukk a többes, én is és Barnabás is vírusban nyakig.
(ó helló, ívelt szemöldök, annyira hiányoztál!), mert szerdán valami egészen új dolog kezdődik.
Kezdésnek elviszem a kutyát a kötelező oltásra.
Előre bejelentkezek manikűröshöz, nem csak akkor, amikor már s.o.s. a helyzet.
Megtervezem a karácsonyi menüt és elkezdem megvenni az ajándékokat.
Ültetünk egy fát.
Elkészítem a téli/karácsonyi kopogtatókat.
Olvasok.
Most kell egy kis idő magamtól – magamnak, hogy újult erővel vessem bele magam a mindennapokba.
természetesen minden másképp sikerült. Amit nem égettem el, azt elsóztam, ami nem maradt nyers, abból meg kihagytam a fűszert.
Mindegy, megették, összességében jól sikerült, és csodás volt a hangulat.
Hihetetlen mázlisták vagyunk, hogy ilyen barátaink vannak.
Medve már dolgozik (most őt kapta el jobban a macskajaj – tegnap beesett a karosszék mögé), én pedig romeltakarítok.
Jövő héten egy nagyon komoly üzleti megbeszélésem lesz, el kell kezdenem készülni rá, plusz szeretnék elmenni fodrászhoz is (tőfestéééés) egy esküvőre is hivatalosak vagyunk.
… továbbá újra és újra beleszeretek ebbe az üde, gyümölcsös csodába.