- tejet, tejterméket (van pár kivétel, azokat lehet)
- glutént (semmilyen formában. Gluténmentes lisztkeveréket sem, mert abban kukorica van, kukoricát meg más miatt nem lehet)
- cukrot csak minimális mennyiségben, ami azt jelenti, hogy a 4 fős családunknak egy kiló cukor egy hónapra bőven elég. Nyírfacukrot, eritritolt, juharszirupot, agavét, mézet egyéb ilyen cuccokat szigorúan tilos.
- nem ehetünk húst, csak heti 2x (ez nem két napot jelent, hanem két étkezést), és ez is csirkemell
- a hal is hús, és csak bizonyos halakat lehet enni (többféle szempont alapján válogatva: antibiotikum, fehérjetartalom, stb.)
- bizonyos zöldségeket és gyümölcsöket egyáltalán nem ehetek
- nem lehet kakaót, alkoholt, zselatint, sütőport, élesztőt
- semmit, amiben nátrium glutamát, színezék, tartósítószer van
január 2015
Épp ezt a purgálást szeretnénk megerősíteni a következő időszakkal: Medvével ugyanis azt éreztük mostanában, hogy kicsit elszaladt a paci. Na jó, nem, nem volt habzsidőzsi, és nyilván egy komoly, nagy shopping őrülethez nevetségesen kevés a vagyonunk, de khömmm… sokszor nem gondoltuk át. Vagy pedig kellett és megvettük. Vagy jó lett volna az egyszerűbb, de természetesen a nagyobbat/díszesebbet/márkásabbat vettük.
Most hétvégén érdekes elhatározásra jutottunk.
30 napig semmire nem fogunk költeni.
Kész-passz, leírtam, kimondtam, hivatalos. Nem lesz “beszaladok a Lauderbe egy rúzsért”. Nincs üljünk be egy kávéra, majd vigyük el a gyereket játszóházba és hopp, vegyünk egy elektromos akármilyen-hasznos-gépet, mert akciós.
Nincs új arckrém, testpermet, bodyshop.
Nincs online jógabérlet, rendelek a kávé mellé a tchiboból ezt-azt.
Nincs mozi, harisnya, ruhaleárazás, Culinaris.
Nincs pattanjunk-be-a-kocsiba és irány a valami.
Nincs új szerszám, borkóstoló, vezeték nélküli telefon, új mobil.
Nincs mandzsettagomb, márkás ing, méretre gyártatott/soha nem hordott talpbetét.
Nem kell több pizsama/alsónadrág/póló/melegítő/bármilófasz egyik gyereknek sem.
Nincs semmi.
Befagyasztjuk.
Előre lefektettük a szabályokat, hogy mi az, amit mindenképp engedélyezünk: én ezer éve jelentkeztem be a szempilláshoz, és nyilván nem hagyom ki a tanfolyam következő részét. Neki osztálytalálkozója lesz.
Előre felmértük a tisztítószeres és a piperés szekrényt is: popsitörlő kell Gergőnek, minden más van.
Kávé van, így azt sem vehetek 30 napig.
Amit lehet, a fagyasztóból használunk el, csak azt vesszük meg, amiről megbizonyosodtunk, hogy már nincs itthon (ergó megszűnik a dobjunk be egy karton almát, ha már úgyis itt vagyunk a metróban).
Nincs manikűr, pedikűr, Medve természetesen elmegy fodrászhoz.
A gyerek is NYILVÁN kap szülinapi ajándékot, de azt már úgyis megvettem.
Bekecs kutyus megy kiállításra, oda is természetesen elmegyünk vele, kifizetjük a belépőt és tudjuk, hogy Barnabásnak is lesz több programja is az óvodában, azokat is rendezzük, magától értetődően.
Ezen kívül azonban semmit, de semmit nem költünk. Harminc napig.
Elaludtam.
Medvének fogalma sem volt a terveimről, így a “nem akartalak felkelteni”-nek az lett a vége, hogy már öltönyben-nyakkendőben jött be és hozta a kávémat, hogy ő akkor indulna is…
Mindegy, maradtam.
Újabb oldalt készítettem az art journalomba. Vágtam, ragasztottam, festettem, színeztem. (Tényleg, ezeket is fotóznom kell – csak ezen a héten 3 mailt kaptam, hogy mutassam meg).
Megnéztem egy filmet, folytattam a sorozatomat.
Azért kifestettem a körmömet, mert nehogymár ne.
Paradicsomos-tejszínes-spenótos-gombás rizst ettem.
Feltettem egy arcpakolást.
Megigazítottam a szemöldökömet.
Vastagon bekentem sarokpuhítóval a sarkamat.
Pinket hallgattam.
Táncoltam.
Kutyáztam.
Aludtam egyet délután.
Szerelmes sms-t írtam és kaptam (hát ez valami egészen fantasztikus érzés mg mindig).
Beszéltem a gyerekekkel.
Isteni mandarinos-vaníliás tusfürdővel zuhanyoztam, hajat mostam, szárítottam, közben mégegy részt néztem a sorozatomból.
Némi smink, parfüm (L’eau the one – D&G), majd TECHNIKAI ÖLTÖZET (sínadrág, síkabát) és indultunk a barátainkhoz.
Fehérbor, vörösbor, szarvaspecsenye, tonhalsteak, fokhagymás csirke, petrezselymes krumpli, saláta. Medvének pálinka.
Nagy nevetések, isteni beszélgetés, nagyon jó emberek. Nagyon jó velük lenni, na.
… és persze kutyák. Kutyák, kutyák és kutyák: 5 felnőtt és sok kis babakomondor.
——————————-
Ma pedig csendesség. Pakolászás, kutyanyírás (Drazséka, lelkem-szívem, úgy megöregedett. Ősz is, fáradt is, hullik a foga, de azrét még kötözködik:)), pincelomtalanítás. Kis munka, kis pihenés.
Egy pár óra és újra itthon lesznek a gyerekek.
Talán ennyi a boldogság. Talán nem is kell több. Sőt.
Biztos, hogy nem kell több.
Anyunál lesznek a gyerekek, én pedig előadásra, majd moziba szerettem volna menni. Töltekezni, vacsorázni… most pedig olyan vagyok, mint egy rakás kula.
Így, szofisztikáltan.
Kula.
Egy nagy paplanra vágyom, a Botrány 2. évadjára, arra, hogy megérkezzen végre a tej(szín)habosító.
Holnap Medve délelőtt előad valahol, én pedig erősen gondolkodom, hogy egy esztergomi csajos délelőttöt ajándékozok magamnak: hobbybolt, várlátogatás, kiállítások.
Igen, ez határozottan jó ötlet.
Kávé.
Kávé, hobbybolt, kiállítások. És persze OPI I break for manicures.
Valakinek ötlet, hogy hol érdemes Esztergomban kávézni?