jövök, mert hiányzik ez a blog.

Az elmúlt egy hét tömény aknamező volt, hihetetlen intrikákkal és a szokásos rosszindulattal fűszerezve, de túl vagyunk rajta, és próbálunk csak előre tekinteni és a magunk dolgával foglalkozni.

Újra és újra kacérkodunk a költözéssel, de mindahányszor a tettek mezejére lépünk és nekiállunk a napjainkat végiggondolva elrendezni a praktikus kérdéseket, rájövünk, hogy egy inzulinos cukorbeteg + lymphangiomában érintett gyerekkel azért lényegesen biztonságosabb itt, ahol most lakunk.

De nagyon vitt a Balaton megint: Fövenyes, a Kalóz, az Apáti, Zánka, Tihany, Füred… a mangómajonéz és a prímásverseny, a naptej illata, a friss füge, és persze az a gyönyörű, imádott, kékséges Balaton.

Ezzel együtt jó hazajönni. Szeretem a konyhámat, a fokhagymás spenótot pár szem gnocchival, még a mérges pókcsípés farvizén előjövő makacs nyirkocsomó megnagyobbodással is jobb itthon elbánni. Nagy rémület volt, de kisebb, szóval örülünk, mert ha már a méretét változtatja, akkor nem aaaaaaaaaaaaaakkora a baj.

Sűrű ez a nyár, zakatol minden, keressük a nyugvópontot, de valahogy eddig nem ment: csak néhány nap chill kellene, néhány óra csend, és akkor leülepedne minden, amit hallottuk,minden, amit megéltünk és minden, amit teljesen tudatosan nem akarunk táplálni, továbbvinni, átadni a gyerekeinknek.

Jó hírek is vannak:

• negatív a HPV tesztem és negatív a rákszűrésem is, egy kis gyulladást (metaplasia) találtak, most probiotikumot pótlok ezerrel.
• Barnus még mindig odavan a gyógynövényekért, képes volt a nyaralás alatt 5:50-kor kelni, hogy odaérjen 7-re gyomlálni meg mittudoménmit csinálni Zánkára, a Gyógynövényvölgybe
• Gergőnek mozog a foga, és be mert menni éjjel  Kiserdőbe megkerülni a nagy fát. Azóta ő Gergőmen (bazz :D)), aki mindenre képes.

… én meg szupervumen vagyok. Szuper-HPVmentes-vumen.

• hajnövesztésben

Mindenki úgy sajnálja a hosszabb hajamat – én is, nyilván, de annyira rossz állapotban volt már, hogy nem volt mit tenni, le kellett vágni. Most erős, egészséges és egy új fodrász szeretgeti: a minőségi termékek és Kati kérlelhetetlen hozzáállása (nem csinál meg semmit, ami ártana a hajamnak, hiába kérem :D) meghozta az eredményt.

• hűtővásárlásban

Füredre szeretnénk új hűtőt, lehetőleg nagyobbat, mint volt, hogy jól beleférjen a dinnye meg a szóda, a savanyúvíz és a barack, a mentás limonádé és a tárkonyos-citromos raguleves.

• rákszűrésben

Komplex vizsgálatot kértünk az orvosommal, HPV szűréssel, mindennel. Most várunk az eredményre.

• kuckózásban

Olyan jó nekünk, hogy a nyaralásunk és a kis, munkával egybekötött miniszabink ragyogó napsütésben telt. Most hidegfront jön, mi pedig Füredre készülünk és egy csomó olyan programra készülünk, ami dögmelegben elég utálatos, de mindig sajnáljuk, hogy basszus, el kellett volna menni, meg kellett volna nézni… Mondjuk könnyű nekünk, nincs tétje a strandidőnek, majd megyünk strandolni, ha kánikula lesz, a ház ott van.

• olvasásban

Lisa Nicholst olvasok most, és annak ellenére tetszik, hogy egy kicsit nekem túúúl amerikai a mentalitása.

• lustálkodásban

Sokáig alszunk, Kolos is simán fél 8-kor kel, a többiek is lustálkodnak, pihennek, töltődnek. Vakáció van, szóval megérdemeljük 🙂

• sóterápiában

Sós vizes ivókúra, sófürdő, sós lábáztatás… egyelőre csodás eredményekkel: a bőröm tiszta, a közérzetem szuper:)

• D-vitamin pótlásban

Napi 10.000 NE-et viszek most be, szigorúan vérkép alapján, orvosi javaslatra, majd októberben kontrollálunk.

Ti miben vagytok épp?

Jó rég nem írtam és eszembe jutott az is, hogy bezárom a bazárt. Annyira nincs időm erre a blogra, mint amennyire nincs időm semmire sem.

Egy régi mittudoménmilyen mondás szerint ha elfoglalt és stresszes vagy, meditálj naponta 20 perced. Kivéve ha nincs 20 perced.

Akkor egy órát.

Így van ez ezzel a blogírással is: amióta nem írom ki magamból a napi szart, csak halmozódik, gyűlik, tekereg, annyira, hogy a csodás azúrkék nyaralásunkon sírtam bele a tengerbe ezt a tavaszt.

Egy nagyon fontos embert zártam ki teljesen az életemből május közepén – és jó döntés volt. Ő a harmadik már fél éven belül, egyikükkel akkor lett vége a barátságnak, mikor a Pomme Plus indult, egy másikkal talán tavasz elején, és ez a harmadik “szakítás” most lett, és… megkönnyebbültem.

Ez az utolsó jó egy hónapig csak ülepedett bennem, de a nagy vihar elmúlt és minden rendben mostmár. Nincs már bennem több, amit egyoldalúan adhatok, nem szeretnék többé lelki boxzsák lenni, és nem engedem, hogy bárki az életemen köszörülje a nyelvét csak azért, hogy az övé ne tűnjön annyira szarnak. Felesleges körökhöz, önáltató hazugságokhoz nem szeretnék asszisztálni, ráadásul ha más is érintett benne, és… na. Kész.

Jobb így.

A nyaralás meglehetősen felemásan indult, sokáig úgy tűnt, nem is megyünk, Felhő kutya ugyanis nagyon beteg lett. Orvos, vérvétel, ultrahang, biopszia – semmit nem mutattak. Antibiotikumot kapott, jobban lett, az étvágya is visszajött, aztán… 24-én végleg átsétált a szivárványhíd alatt. Mi egy kicsit vele haltunk, de a legnehezebb mégiscsak apukámnak volt, aki itt volt végig a kutyával.

Nyomasztó, fullasztó napok jöttek és – bár a sziget csodás volt, a szállás remek, az étel pazar – nem volt teljesen felhőtlen a mosolyunk.

Most Olaszországban vagyunk, már munka ügyben, gyerekek nélkül, most először három napra, eddig mindig csak jöttünk-mentünk, de most úgy alakult, hogy szükségünk volt egy plusz napra, így marad egy kis idő sétálni és feltöltődni is.