Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

július 2019

    mindennapok

    Miben vagyok

    • hajnövesztésben

    Mindenki úgy sajnálja a hosszabb hajamat – én is, nyilván, de annyira rossz állapotban volt már, hogy nem volt mit tenni, le kellett vágni. Most erős, egészséges és egy új fodrász szeretgeti: a minőségi termékek és Kati kérlelhetetlen hozzáállása (nem csinál meg semmit, ami ártana a hajamnak, hiába kérem :D) meghozta az eredményt.

    • hűtővásárlásban

    Füredre szeretnénk új hűtőt, lehetőleg nagyobbat, mint volt, hogy jól beleférjen a dinnye meg a szóda, a savanyúvíz és a barack, a mentás limonádé és a tárkonyos-citromos raguleves.

    • rákszűrésben

    Komplex vizsgálatot kértünk az orvosommal, HPV szűréssel, mindennel. Most várunk az eredményre.

    • kuckózásban

    Olyan jó nekünk, hogy a nyaralásunk és a kis, munkával egybekötött miniszabink ragyogó napsütésben telt. Most hidegfront jön, mi pedig Füredre készülünk és egy csomó olyan programra készülünk, ami dögmelegben elég utálatos, de mindig sajnáljuk, hogy basszus, el kellett volna menni, meg kellett volna nézni… Mondjuk könnyű nekünk, nincs tétje a strandidőnek, majd megyünk strandolni, ha kánikula lesz, a ház ott van.

    • olvasásban

    Lisa Nicholst olvasok most, és annak ellenére tetszik, hogy egy kicsit nekem túúúl amerikai a mentalitása.

    • lustálkodásban

    Sokáig alszunk, Kolos is simán fél 8-kor kel, a többiek is lustálkodnak, pihennek, töltődnek. Vakáció van, szóval megérdemeljük 🙂

    • sóterápiában

    Sós vizes ivókúra, sófürdő, sós lábáztatás… egyelőre csodás eredményekkel: a bőröm tiszta, a közérzetem szuper:)

    • D-vitamin pótlásban

    Napi 10.000 NE-et viszek most be, szigorúan vérkép alapján, orvosi javaslatra, majd októberben kontrollálunk.

    Ti miben vagytok épp?

    Megosztás:
    mindennapok

    Van itt még valaki?

    Jó rég nem írtam és eszembe jutott az is, hogy bezárom a bazárt. Annyira nincs időm erre a blogra, mint amennyire nincs időm semmire sem.

    Egy régi mittudoménmilyen mondás szerint ha elfoglalt és stresszes vagy, meditálj naponta 20 perced. Kivéve ha nincs 20 perced.

    Akkor egy órát.


    Így van ez ezzel a blogírással is: amióta nem írom ki magamból a napi szart, csak halmozódik, gyűlik, tekereg, annyira, hogy a csodás azúrkék nyaralásunkon sírtam bele a tengerbe ezt a tavaszt.

    Egy nagyon fontos embert zártam ki teljesen az életemből május közepén – és jó döntés volt. Ő a harmadik már fél éven belül, egyikükkel akkor lett vége a barátságnak, mikor a Pomme Plus indult, egy másikkal talán tavasz elején, és ez a harmadik “szakítás” most lett, és… megkönnyebbültem.

    Ez az utolsó jó egy hónapig csak ülepedett bennem, de a nagy vihar elmúlt és minden rendben mostmár. Nincs már bennem több, amit egyoldalúan adhatok, nem szeretnék többé lelki boxzsák lenni, és nem engedem, hogy bárki az életemen köszörülje a nyelvét csak azért, hogy az övé ne tűnjön annyira szarnak. Felesleges körökhöz, önáltató hazugságokhoz nem szeretnék asszisztálni, ráadásul ha más is érintett benne, és… na. Kész.

    Jobb így.


    A nyaralás meglehetősen felemásan indult, sokáig úgy tűnt, nem is megyünk, Felhő kutya ugyanis nagyon beteg lett. Orvos, vérvétel, ultrahang, biopszia – semmit nem mutattak. Antibiotikumot kapott, jobban lett, az étvágya is visszajött, aztán… 24-én végleg átsétált a szivárványhíd alatt. Mi egy kicsit vele haltunk, de a legnehezebb mégiscsak apukámnak volt, aki itt volt végig a kutyával.

    Nyomasztó, fullasztó napok jöttek és – bár a sziget csodás volt, a szállás remek, az étel pazar – nem volt teljesen felhőtlen a mosolyunk.

     


    Most Olaszországban vagyunk, már munka ügyben, gyerekek nélkül, most először három napra, eddig mindig csak jöttünk-mentünk, de most úgy alakult, hogy szükségünk volt egy plusz napra, így marad egy kis idő sétálni és feltöltődni is.

    Megosztás: