Browsing Tag:

TŰ-PAPÍR-OLLÓ

mindennapok

Zöldségdoboz tapasztalat

2015-12-13

No Comments

Az, hogy “meg vagyunk elégedve” nem fejezi ki eléggé, hogy pontosan mit is érzünk.

Rajongást.

Négyezer forint volt a nagy doboz, tele egészséges, óriási, teljesen bio-, sőt! biodinamikusan termesztett zöldségekkel.

Az a sárgarépa a pizzán! Az a salátakeverék, amit ettünk hozzá! A leves! A kelkáposztás-gyömbéres-szárított paradicsomos rizs!

Ha hiszed, ha nem, ezen a képen nincs filter. Elképesztő íze volt!

A másik kelkáposztából rakott kelkáposzta lesz rizstejföllel és rengeteg fokhagymával, az édesburgonyákat csak simán felkockázva megpirítom némi kókuszzsíron, a fekete retek pedig ma reggelre volt isteni egy olyan ketchuppal, ami ugyan véletlenül sikerült úgy, ahogy (Medve összekeverte a gyömbérpelyhet és a fokhagymapelyhet), ha viszont így alakult, akkor petrezselyem helyett friss korianderzöldet tett bele. Virslivel ettük, a szemünk is könnybe lábadt a gyönyörűségtől.

Medve aztán sietett, ma ő volt a Waldorf pavilonban az önkéntes a karácsonyi vásáron, úgyhogy még be is tudta szerezni, ami kimaradt: Barnus megkapja az alap krétakészletet, Gergőke zsákocskájában pedig kiegészítő színek lesznek: barack, testszínű, arany, ezüst. Igen, zsákocskájában, ugyanis az angyal már nem szeretne olyan sok papírt elfecsérelni, így gyönyörű, limitált szériájú, karácsonyi patchwork anyagból zsákokat varrunk, hogy abba hozza az angyal a fa alá a meglepetést. Azaz varrnánk, ha valamit nem rontottam volna durván el. Mindegy, majd ma jön Apa,és újra befűzi a gépet. Azt hittem,megjegyzem, de nem, sajna le kell videóznom 😀

Egyéb

… és képzeld, megszerettem az életem itt!

2015-09-17

Ági

No Comments

ez. hangzott. el. a. telefonban.

A helyzetet súlyosbítja, hogy igaz.
Megszerettem. Nem csak megszoktam, nem csak elfogadtam, hanem megszerettem.

Más ember vagyok, mint hét-nyolc évvel ezelőtt, sőt, más ember vagyok, mint Barnabás második szülinapja után, amikor először betettük ide a lábunkat és megnéztük ezt a házat, ezt a vidéket.
Három és fél év telt el ebben a házban, és rengeteg dologban teljesen más nő köszön vissza, mint aki ideköltözött.

Varrni szeretnék és emelt ágyásokat építeni apukámmal. Csodálatos partner benne, jó ötletei vannak és ügyes keze, szerintem valami nagyon klassz dolgot hozunk létre jövőre.

Kötni-horgolni eddig is tudtam, de nagyon-nagyon szeretnék megtanulni varrni, ugyanis egyre inkább azt veszem észre, hogy tele van a Pinterest oldalam egyszerűbb varrnivaló cuccokkal. Meg bonyolultabbakkal 🙂
Nem vagyok ostoba, nyilván nem egy ilyennel kezdeném:

Pedig ezek nagyon kis helyes poháralátétek, és nálunk, ahol a két gyerek mellett MINDIG úszik az asztal, nagy hasznukat venném.

Vagy például ez a szendvicstartó. Minden pénteken kirándulni megy Barnabás, úgyhogy ott jó hasznát vennénk: mégsem alufólia, hanem valami annál sokkal szebb és barátságosabb. (Most papírzacskóba csomagolom).

Ez a legcukibb, legegyszerűbb pamut kardigánt is bájossá varázsolja, simán el tudom képzelni sárkányos, dínós, farkasos vagy kutyás verzióban is.

Ez a dupla körsál is gyönyörű és teljesen egyszerű darab: nyilván itt maga az anyag az, ami különlegesen szép és extra finom, maga a varrás nem egy bonyolult darab.

Ezeknek a táskáknak is végtelenül egyszerű a szabásmintája, az író azt írja, hogy nagyjából egy óra alatt megvan. Tehát nekem sem lenne több két-három hétnél 😀

alma meg a fája

Hétvége

2013-10-06

Ági

No Comments

Anyu itt volt, úgyhogy végre igazán tudtam pihenni és rendeztem a gondolataimat is.

Három hónap. Három hónapja vagyok rákos – és nem, már nem fáj leírni.
Nem rettenetes, nem szörnyű és nem érthetetlen: tisztán látom (látni vélem), hogy mi okozta.

És dolgozom. Keményen dolgozom, hogy jobb legyen.

Na jó, ez így nem teljesen igaz.

Keményen dolgozunk, hogy jó legyen. Az egész család. Valahogy mindenki azt nézi, hogy mit rontott el, és tudván, hogy megváltoztatni már nem lehet, inkább igyekszünk elsimítani a múltat, újraírni a jelent és ezáltal új vágányra terelni a jövőt.

Én személy szerint nagyon jól haladok bizonyos területeken: kevesebb munka, kevesebb stressz, kevesebb kontroll, több szabadidő. Több nyugalom.

… és van még mit javítani ezekben a témákban: sport (a “van mit javítani” megfogalmazás itt nem érvényes. a “rohadtul nem állok sehogy” igazabb), táplálkozás/diéta (itt még nagy kérdések vannak bennem).

De nem ma. Ma pihenés van. Olvasás. És egy kézműveskedő, ollóval ügyesen vágó Barnabás:

Egyéb

Új szerelem, cukkini, virágok

2013-04-30

Ági

No Comments

… nem, nem az, amire gondolsz… Medve állandó bútordarab, nem léphet a helyébe senki. Az új szerelmem a gyöngyhorgolás. Egyelőre csak kísérletezem: színekkel, mintákkal, alakzatokkal, de nagyon úgy fest, hogy megunhatatlan a dolog: végtelen variációs lehetőséggel, különleges formákkal… ahh!!

…………..

cukkini ropogóst sütöttem reggelire, a fiúk most pusztítják a maradékot, miközben locsolnak a kertben (meg saraskodnak, de oda-se-nézek!), úgyhogy igazán jól sikerült. Csak úgy érzésre dobtam össze: lereszeltem 2 nagy cukkinit, ment hozzá 3 tojás, só, bors, sajt, liszt, pici olaj, ezekből lepénykének sütöttem az új teflon serpenyőben, és kicsi tejföllel és sok sajttal ettük/esszük/eszik.

……………

egyszerűen pazar a kert: virágzik az orgona, úgyhogy fehéres rózsaszín, halványlila és erős, mély lila az egész autóbeálló és a garázs előtti kis kertrész! Azon túl, hogy csodaszép, bódító az illata is, ahogy itt ülök a teraszon (hehe) egészen körbeleng az orgona illat. Nem rossz, nem rossz… bár néha beleúszik a tejeskévé (igen, most már szívből gyűlölhetsz) és belekavar a tiszta illatharmóniába. Emiatt úgy döntöttem, hogy akár be is kenhetem magam naptejjel, annak az illata már nem oszt nem szoroz (dartsozhatsz az arcképemre).

alma meg a fája

Egyik kis tortája

2013-03-08

Ági

No Comments

… ezt éppen Nagyapóék hozták, isteni finom volt, kívül marcipános, belül csokikrémes:

……………………………………….

Hoztam mégegy képet, ezen épp hímez. Nem, nem hiszek a lányos és a fiús dolgokban. Úgy értem, nyilván nem öltöztetem rózsaszínbe és nem festek hercegnőket meg pillangókat a szobája falára. Nem lakkozom ki a körmét és nem engedem, hogy kipróbálja a rúzsomat – az csak a lányoknak való.

Barnus azonban megállíthatatlanul süt, főz, kever-kavar. Fest, alkot, ragasztgat – és hímez. Pont hímeztem, amikor kíváncsian felnézett rám, figyelte egy darabig, hogy mit csinálok, majd megkérdezte, hogy szabad-e neki is. Kerestem egy lyukacsos lapot, leültünk egymás mellé, és megmutattam neki, hogy hogyan kell (piros minta), amit ő természetesen szabadon átértelmezett (összes többi szín).

Nem bánom. Nem bánom, ha neki örömet okoz, nem bánom, ha boldog tőle, és azt sem, hogy nem szabályosan csinálja. Ugyanis amikor Barnus hímez, akkor a tűnek markológép/fúró/kukásautó hangja van…

Egyéb

A hétvége azért már jobb volt.

2013-03-04

Ági

No Comments

Kalácsot sütöttem, óvatosan sétálgattam a kertben és találtam hóvirágot is!

Tavasz.

Már hosszú tízpercekre nyitva lehet hagyni reggelente az ablakot, hallom a madarakat, ömlik be a fény a szobába… Annyira hiányzott már, mint egy falat kenyér. Nem emlékszem már, hogy mikor éltem meg ennyire nehezen a tél végét, de most cefet volt: betegek is voltunk, sokáig is húzódott – elég volt.

Tavaszi ajtókoszorúra, piros retekre és üde színekre vágyom, úgyhogy tegnap el is kezdtük Barnussal a tavaszi készülődést: új ajtódísz került a szobájába, a bejáratnál is kicseréltem a lovasszán képet és halvány, krémsárga kaspókat tettem a fürdőbe.

Elindítom a szokásos tavaszi Schüssler-sós kúrámat, idén a csontok és a bőr/kötőszövet erősítése lesz a fő cél, ennek megfelelően állítom össze a 2 hónapos kúrát. Alapos tisztítás, sok víz és Schüssler-terápia, bízom benne, hogy most sem reped szanaszét a bőröm az utolsó hónapokban sem.

Egyéb

Ez is az is

2013-01-24

Ági

No Comments

Olyan beteg voltam, hogy az nem is igaz. Jobban vagyok, már lassan ki tudok kelni az ágyból, de nagyon leterített most ez az egész…

Öröm az ürömben, hogy volt időm egy jó pár olyan dologra, ami

1., teljesen fölösleges

2., időhúzás

3., mégis jó, hogy kész van

Például: szuper mappába rendeztem a gyerek orvosi papírjait. Most olyan, mintha én lennék Szupermami, pedig csak naaaaaaaaaaagyon-naaaaaaaaaaaaaaaaaagyon sok időm volt.

Elolvastam a nagyközségi híradót. Régebben erre mindig csak krumplit pucoltam, most végre megtudtam, mi a helyzet házunk táján.

Elolvastam több könyvet, tájékozódtam és fontos döntéseket hoztam: ráléptem az útra. Elkötelezetten és félelem nélkül szeretnék VBAC-t, azaz császármetszés után természetes úton szülni.

Nem merem elkiabálni, de orvost is találtunk hozzá (igazából kettőt), ez a szakterületük, nagyon remélem, hogy el tudnak vállalni.

Rájöttem (na jó, erre gyakorlatban), hogy hogy lehet különlegesen finom, sós perec ízű a kenyérhéj: dagasztás után megformázom, sütőbe teszem és a tetejét sós-vizes-lisztes cuccal kenegetem. Nagyon kevés liszt kell bele, egy teáskanálnyi(!), de isteni finom lett!

Csodás könyvet kaptam, mindenféle levendulás recept van benne, és meglepően különlegesek! Többször átolvastam és várom-várom-várom, hogy nyár legyen… Levendulás őszibarackzselé? Egy kis vajas keksszel?

Elkezdem a tavaszi keresztszemes képeket, már kiválasztottam őket, azonban… beelőzi őket a húsvéti kép. Fantasztikusan aranyos, élénk narancsszínek és citromsárgák, olyan lesz, mintha folyamatosan multivitamint szednék:)