Jelentem, 2 kiló mínusznál tartok. Rengeteget iszom, jobbára oxigénnel dúsított vizet és roppant eltökélt vagyok.
A nagy túrót.
Majd’ meghalok egy finom vajas-mézes itthon sült kalácsért. Csokidarabokkal. Vagy egy chilis-mézes pulykacsíkos rizstésztáért.
Ááááá.
Vagy egy mandulás-almás-vaníliahabos cupcake is jöhet(ne).
De nem jön.
Újabb két kiló a cél, nincs más hátra, mint előre.
Sárga zsákok – textilek. Nyári ruhák, ágyneműk, terítők, törölközők, függönyök, rongyszőnyegek, sima szőnyegek.
a papírokat tegnap, immár hivatalos a hír: 2 és fél hét múlva már nem lakunk itt.
Jönnek a barátok, jön a család, pakolunk, csomagolunk, hajtogatunk és csavarozunk: új időszámítás kezdődik a kis életünkben.
Még nem tudjuk hol, még nem tudjuk, hogy mikor, de megvalósulni látszik a férjem álma-vágya: hógolyózás a kertben, virágültetés tavasszal, nyári esti fröccsözés a verandán és almaszedés ősszel.
Már ha lesz almafánk.
Csináljak listát? Vegyek színes filceket?
Az már biztos, hogy veszek egy füzetet, amibe leírom, hogy mit hova tettem, hányas számú dobozban mi lapul, és mindenképp bevetem majd ezeket a tippeket, no meg majd írok saját listákat is.
Tulajdonképp nem is tudom, hogy mitől parázok.
Költöztem már nem is egyszer.
Kicsi gyerekkel is.
Most is minden rendben lesz.
…. elkezdek csomagolni…..
Na most mindenki tegye még a lábujjait is keresztbe értünk.
Egy roppant szimpi házaspár most jön másodszor megnézni a lakást.
Másodszor.
Jaj.
Jajaj.
Remélem hamarosan már pakolós-költözős posztok jönnek.