Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

március 2013

    Egyéb

    Kincsek a házban

    , mint meglepetés. Még mindig meg tud lepni a ház: újabb és újabb dobozok kerültek elő a pincéből. Az egyikben gyönyörű, hímzett damaszt terítők, ágyneműk(!) vannak, a másikban pedig cizellált szellőzőrács, tortalapát, merőkanál. Legalább 100 évesek:)
    Az ágyneműket kimostam, most már csak vasalni kell és mehetnek a szekrénybe, a többi holmi pedig tisztításra vár, aztán majd eldől, mi lesz a sorsa.
    ….
    , mint máktorta. Nem tudom elmondani, mennyire finom lett, pedig érzésből sütöttem. Kedveskedni szerettem volna Medvének (imádja a mákot), úgyhogy összedobtam és megsütöttem egy máktortát (3 tojás, olyan 150g vaj, 250g mák, cukor, tej, pici méz, liszt, sütőpor), és fantasztikusan magas, omlós, intenzív ízű torta lett belőle. Meggylekvárral ettük.

    Megosztás:
    Egyéb

    Mosok, mosok, mosok

    pakolok, rendezem a gardrobot – nem egyszerű. Mégis: valamit csinálni KELL, még akkor is, ha semmi értelme semminek, hiszen úgyis minden a feje tetejére áll hamarosan…
    Ahova most felviszem a babaholmit, az Barnabás szobája lesz. Tökéletesen ki kell pakolni, festeni, áthurcolni a dolgait, majd kipakolni a babaholmit, aminek egy része ugyanúgy megy vissza a pincébe (nagyobb ruhák, később aktuális játékok), de ha MOST mindent odalenn hagyok, nem derül ki, mi van a dobozokban. Ráadásul mozdulni se lehet majd tőle.
    Kipucolom és elpakolom ma a hótaposókat: ijesztgetnek ugyan még téli idővel, de talán hótaposós idő már nem jön. Mehetnek a dobozba és fel a legfelső polcra.
    Ha kiteregetem a függönyöket, beteszek egy újabb adag mosnivalót (mindössze annyi a trükk, hogy MINDIG kell mosni, akkor nem gyűlik össze a ruha), és bepakolom a mosogatógépet is.
    Délután vendégek jönnek, illő lenne még sütni valamit, de nagyon nem tudom, hogy eljutok-e odáig.
    Megosztás:
    Egyéb

    Ültetünk

    Mindössze 7, azaz 7 kilométerre van tőlünk “A” kiszemelt faiskola. Mégis sikerült több, mint egy órát autóznunk…
    Útháború van: én nem szeretem az autópályát, Medve viszont akkor is pályán megy, ha dupla hosszú úgy az út (ott lehet nyomni, nem jön a sok barom). Most is megvolt a szokásos merre menjünk balhé, de észérvekkel ugyan nem lehet meghatni az Uramat: irány a pálya. Dupla hosszúságú így az út, de sebaj: süt a nap, meleg van, mi baj lehet?

    Nem sok. Csak annyi, hogy
    • nem tudjuk, hogy hol a retekbe van az autópálya felhajtó. Pest felé oké, de a másik irányba még nem mentünk fel. Nem baj. Megtaláljuk. Majd a csalhatatlan férfi megérzés.
    • úttalan utakra visz a tábla, temető mellé, horgásztó mellé, pincesor mellé – közben a férjem menti a helyzetet és tárlatvezet: hát nem csodálatos kis bokor ez itt jobbra? hát nem tündéri ez a… a… kapubeálló?
    • sebaj, van gps.
    • nagyjából 20 perc szomszéd-község élménytúra után (coop, lovasszobor, buszmegálló, templom, csodálatoskisbokor, tündérikapubeálló) kiderül, hogy oké, hogy van gps, csak nincs rátöltve a frissítés.
    • de mi nem kérünk útbaigazítást, nem lehet olyan bonyolult egy nyomorult autópályát megtalálni!
    • újabb 20 perc kavargás, majd felhajtunk az autópályára 
    • gps hang megszólal: 3 km (!) után hajtson le a pályáról
    • ugyan van egy lehajtó, de az még nincs 3km-re, így Medve ott nem megy le. 
    • ismételt probléma: nincs szoftverfrissítve az a szar, így ott, ahol a gps jelzi, hogy le kell hajtani, nincs lehajtó.
    • pisilni kell. NAGYON. 
    • “menjen tovább 14km-t, majd forduljon vissza” – innentől fagyott csend, néma kuss a kocsiban
    • visszafordulunk
    • vissza 14 km
    • én közben folyamatosan dühöngök magamban: mégis mit hitt?  Hogy Gödöllő akkora metropolisz, hogy 2 lehajtót építenek neki????
    • “mi-a-bajom?” “semmi”
    • odaérünk
    és innen folytatódik a történet: Sieberz kertészetbe be, ott  pedig az alábbiakat vettük (szigorúan külön, ő választotta a gyümölcsfákat, én a többi lomot):
    körte duó: egyik oldala piros, másik sárga. először azt hittem, hogy varázslat, de csak simán két fajta van egy tőre oltva.

    cseresznye duó
    mandula
    Vettünk még két növényt (fogalmam sincs mit) a sziklakertembe, nem tudom, milyen kényszerképzetem van, de szilárd meggyőződésem, hogy a sziklakert az olyasmi, mint a kaktusz: nagyon-nagyon nehéz kiirtani.
    Hazafelé beültünk béke-ebédelni – velős (ne kérdezd!) borjúragu krumpli tócsni lett a kiszemelt (Ádám pacalt evett, naná), utána pedig a helyi kertészetben vettünk még egy kis birsfát és egy másik mandulafát is.

    Becuccoltunk a garázsba, ránéztünk a kis erdőnkre (oké, egyelőre husángok), és olyan jó érzés volt: csak 3-4 év, és lesz bőven gyümölcsünk! El sem tudom képzelni, milyen lesz kiszaladni a kertbe és behozni egy tálnyi sárgabarackot (nem, nem vagyok szenilis, sárgabarackot, szilvát és egy cserkót már korábban ültettünk), majd sütit sütni belőle.

    Megosztás:
    Egyéb

    Amire nem valószínű, hogy lesz keret idén…

    Nyilván a remény hal meg utoljára, de íme, a véget nem érő lista:

    • Nyilván imádnám, és szuperül ki is használnám, ha lenne egy hatalmas, olyan igazi anya-autóm. Pláne két gyerekkel, babakocsival, kutyával, kismotorral, fittyfenével – nos, ez egyelőre az álom kategória. Sőt…  a ne-is-álmodj-róla kategória.
    • Elmarad idén a tervezett betonkerítés is: egy-két évet még biztos várnunk kell, mire lesz erre fölösleges 700-800e Ft. Jelenleg a muhaha, muhahahahahaaaaaa mappában van az ötlet.
    • Szárítógép. Erre leginkább ősszel lesz majd szükség, egyelőre a “ki tudja?de nem valószínű” dolgok között van. Sokkal nagyobb szükségünk lenne egy fagyasztóládára, ami…

    • Giganagy, überszuper fagyasztóláda. Ez azért nem annyira költséges móka, de egyelőre meg kell várni, hogy eldőljön, hogy hova kerül a kazán és hogy lesz-e helye.
    KAZÁN
    És igen, elérkeztünk az erre-megy-rá-a-gatyánk-idén 2013-as nyerteséhez: gratulálunk, köszöntsük nagy tapssal a FŰTÉS KORSZERŰSÍTÉST. Kazán, melegvíz, kémény, idekötöm-odakötöm, szóval ez lesz a nagy móka ebben az évben.
    Emellett szinte eltörpül, hogy ki kell alakítani Barnus új szobáját és hát… nos… hiába van meg minden babaholmi, maga a szülés-terhesgondozás sem 2 fillér. Jól tippelsz. Nem is 3.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nőnapra

    Mielőtt anyává lettem volna, nem tudtam, hogy lehet így szeretni. Nem tudtam, hogy fájhat ennyire, hogy ennyire túlcsordulhat, hogy védtelen leszek vele szemben, hogy teljesen letaglóz.
    Utálom és imádom, hogy ekkora szívem van, hogy ekkora szívem lett. Bármikor rám törhetnek a könnyek, bármikor beborulhat az ég, a nap minden percében aggódom, sóvárgok és vágyakozom egy pinduri törékeny kis emberke után, aki a mindenem lett. Egy csokis puszi, a meleg kis teste, mikor reggel álmosan bebújik mellém a paplan alá, egy irkafirka rajz, mindent, mindent jelentenek a számomra.
    Szeretném, ha rendes, tisztességes ember válna belőle. Szeretném, ha olyan férfi lenne, mint az apukája: gondoskodó, melegszívű, családközpontú. 
    Szeretném, ha senki nem fogná meg a pillangókat a lelkében. Ha mindig színesben nézné a mindennapok moziját, ha megtanulna keményen dolgozni, ha értéket teremtene és lenne nyoma a világban.
    Nagyon-nagyon szeretem a fiam.
    Miatta, miattuk is köszönöm, hogy nő vagyok. Hogy nekik lehetek anya és feleség. Néha ügyetlenül, néha sután, néha teljes káoszban, türelmetlenül. Anya és feleség, nekik és értük.. Remélem egyre jobb leszek mindkettőben.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Egyik kis tortája

    … ezt éppen Nagyapóék hozták, isteni finom volt, kívül marcipános, belül csokikrémes:

    ……………………………………….
    Hoztam mégegy képet, ezen épp hímez. Nem, nem hiszek a lányos és a fiús dolgokban. Úgy értem, nyilván nem öltöztetem rózsaszínbe és nem festek hercegnőket meg pillangókat a szobája falára. Nem lakkozom ki a körmét és nem engedem, hogy kipróbálja a rúzsomat – az csak a lányoknak való. 
    Barnus azonban megállíthatatlanul süt, főz, kever-kavar. Fest, alkot, ragasztgat – és hímez. Pont hímeztem, amikor kíváncsian felnézett rám, figyelte egy darabig, hogy mit csinálok, majd megkérdezte, hogy szabad-e neki is. Kerestem egy lyukacsos lapot, leültünk egymás mellé, és megmutattam neki, hogy hogyan kell (piros minta), amit ő természetesen szabadon átértelmezett (összes többi szín).
    Nem bánom. Nem bánom, ha neki örömet okoz, nem bánom, ha boldog tőle, és azt sem, hogy nem szabályosan csinálja. Ugyanis amikor Barnus hímez, akkor a tűnek markológép/fúró/kukásautó hangja van…
    Megosztás: