Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

november 2013

    Egyéb

    Kibővített távirati stílus

    • Okádok. nem hányok, nem öklendezek, nem émelygek, OKÁDOK.
    • Barnusnak először nem tetszett a szőnyeg, olyan hisztit levert, hogy azt hittem, hogy csirkehálóval körbekerítem, betömöm a száját és kirakom a kertbe. Ez már csak azért is elgondolkodtató, mert igazi falusi csaj lettem – tudom, mi a csir-ke-há-ló, és használom is. A szót. Kizárólag a szót. Vissza a szőnyegre: megbékélt vele.
    • Megjött az ágy mögé a falvédőnk. Tudom, hogy másnak nyanyás, de nekem nagyon tetszik, őszi kastélykertet idéz a mintája (egy kedves ismerősünk szerint), és hajlamos is vagyok beleélni magam ebbe a képbe. Kinézek az ablakon, látom a völgyet, szembe a domboldalt a fenyvessel (mondtam már, hogy brutál szép helyen lakunk?), a házakat, a rendezett (kastély-muhaha) kertünket, és az ablak előtt van a teraszunk, rajta egy asztal, az asztalon egy lila műanyag szerszámosdoboz, ami kb. egy éve ott van.
    • Tegnap megtudtam, hogy lehetetlen visszaforgatni az idő KERETÉT.
    • Gergő nagyon hiányzik (Anyuéknál van, hogy szabadon fetrenghessek) . 
    • Gergő iszonyúan hiányzik.
    • Gergő annál is jobban hiányzik, de hurrá, nincs lelkifurdim.
    • Megtervezzük ma a karácsonyi gyerekzsúr meghívóját!! (na jó, nem nagy tervezgetés, egy képre ráírom a szöveget, oszt’ viszhall)
    Megosztás:
    Egyéb

    Csodás, hogy megcseréltük

    a hálót meg a dolgozót. Áramlik a csi, mint az a kurvaélet, a seprűvég is kizöldül, jók az energiák. A fengshui szerint a szerelem-sarokba került végre az ágyunk, szóval MINDEN adott a nyugodt alváshoz és a remek szerelmi kapcsolathoz. (Utóbbira majd egyszer biztos sor kerül. Pl. ha a férjem nem lesz félroki, én meg nem leszek kopasz.)
    Minden klappol, egy gáz van, hogy az ágyunk mögötti fal pont a 
    1., legészakibb fal
    2., leghidegebb fal
    3., hőhíddal (ezt nem feltétlen értem, de a lényeg, hogy brutál hideg van)
    Fázik a nyakam, a hátam, a fejem, a mindenem, és ennek nem restelltem hangot adni (értsd: nonstop nyafogni), ráadásul Ádám is érzi a cúgot, így a f-a-l-v-é-d-ő merült fel, mint megoldás.
    Ő mondta ki. 
    Falvédőből ami most a fejemben van, az a vonatos/kisvakondos/pelenkatartós, illetve a konyhai, úgyhogy elég bután néztem,és csak annyit kérdeztem, hogy: Milye’?
    Enyhe iróniával a hangjában kifektette, hogy hímzettet gondolna, olyat, amire minimum az vagyon kézimunkázva, hogy
    “Csili-csalamádé,
    szaros csokoládé,
    itt az ágyunk, 
    itt a szeretet.”
    de én nem vettem komolyan. Aztán eszembe jutott, hogy létezik a faliszőnyeg, mint cucc, és hogy abból kellene néznünk valami szépet, ami illik az új ágyhoz (!!!törünk föl, mint a talajvíz!!!ágyunk is van!!!) meg a régies bútorainkhoz. Ha már itt tartunk: megkaptam a kariajit: egy csodás fésülködőasztalt. Pontosan 97 éves. És ami külön jó ezekben a bútorokban: fillérekbe kerülnek, szupereket lehet kifogni Vaterán, tényleg fából vannak, és lelkük-életük-történetük van.
    Ugyanígy álltunk neki faliszőnyeget keresni, és találtunk is egyet: csodaszép, bézs-homok-terrakotta-rozsda, indás-virágos, gyapjú, úgyhogy reményeim szerint akol-meleg lesz a szobában.
    Csili csalamádé versike nélkül.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Olyan keveset jár óvodába,

    hogy szinte idegen, amikor mégis sikerül bevinni. 
    “Nincsenek barátaim, Anya, senki nem engedte, hogy beálljak a játékba”-mondta, és az sem vigasztal, hogy mindig arra toppanok be, hogy látszólag teljesen jól eljátszik, amikor megyek érte.
    Rossz neki. Fáj neki. 
    És tudom, hogy ez a fránya helyzet az oka. 
    Nos, nem egészen.
    Igen, az asztma… meg a kemó… és tény, hogy sosem tartottam itthon indokolatlanul. SOSEM. Ezzel együtt talán könnyebben döntöttem úgy, hogy maradjon egy-egy napot még a közelemben, mint kellett volna/lehetett volna.
    Ölelni, szeretni, dédelgetni akarom, nevelni, okosítani, megélni – szinte harapni, mintha már nem lenne idő. Pont úgy, mintha már nem lenne idő.
    Akarom Őt, akarom a közelségét, és elég egy dupla puffos – köhögős reggel, egy 37,4 – és már ölelem, bújunk, marad.
    Nem jó.
    Nem jó.
    Nem állhat be a játékba.
    Mert idegen.
    Egy köcsög vagyok, basszus.
    ————-
    Egyébként a mai napnak amúgy is vége lehetne már: hasmenés a két gyereknek, egy rémes paleo süti (bbbrrrrrrrrrrrrrr…rettenetes volt!), egy hiábavaló ácsorgás a doki rendelője előtt (azzal a bónusszal, hogy kiderült, hogy csak elkerültük egymást…).
    ————-
    Nem tudok elszakadni: basszus, szegény gyerekem. Mit élhet át… 🙁
    Megosztás:
    Egyéb

    összefüggéstelenül

    Holnap indul a nagy méregtelenítés (remélem nem olyan eredménnyel, mint múltkor), és megpróbálom átlépni az árnyékomat és tartani a májdetox diétát az utolsó kezelésig. Issssssssssssssteni lesz…

    aztán mi van még…

    Gergőke barackot evett almával, úgyhogy mindkét mellemen barackos almabüfi maradék van – még szerencse, hogy ma nem kell jól kinézni.

    Hétfőn jön az új ágyunk, Apukám hozza el, szereli össze, úgyhogy nekünk semmi dolgunk vele, csak belefeküdni, oszt kész.

    Várom a Hart of Dixie következő részét.

    Gubancka megevett egy tál spagettit. Nem értette,hogy milyen állat ez pontosan, de tetszett neki. Na jó, úgy nagyjából.

    Isteni képeslapokat láttam.

    Barnussal most haragban vagyunk, megrúgott a HÁTSÓ LÁBával. Nem beszélünk.Nem, ez így nem pontos: én nem beszélek vele.

    Ádámmal még nem tudom, hányadán állok.

    Feltettem a gyerekek ablakaira a karácsonyi matricákat.

    Olvasom az új Tom Harper könyvet.

    Vettem Bertók-féle akácmézet: jó lesz teába, sütibe.

    A tesóm hongkongban van.

    Iszonyú álmos vagyok és nagyon fázom, nincs ma kedvem semmihez, gyakorlatilag a lábamat sem tettem ki az ajtón.

    Tegnap még belefért egy last minute fagyi: mák, fahéj, karamell, mogyorós csoki. Hmmm.

    Tök jó fekete nadrágot vettem pénteken – vagány, cipzáros, szuper anyagból.

    L’Instant – Guerlain az új kiszemelt, de nem sok esélye van: Évám, a Gucci Rush-ban fürdök. Imádom. Eggyé olvadok vele.

    Csilliárdnyi építőkockát kaptunk (illetve kapott B.), most
    1., csűdig járunk a kockában
    2., éjjel beleáll a talpamba

    Barnus épített kamerát, rombolót, puskát, repülőt, várat, óriási lépcsőt is. Nagy zajjal jár.

    Megsütöttem Gergőke névnapi tortáját, Ádám szerint tengeri sügér íze lett, úgyhogy még tiszta mázli, hogy ez így most eszembe jutott,  így egyértelmű lett a helyzet: vele se beszélek.

    Megosztás: