- Okádok. nem hányok, nem öklendezek, nem émelygek, OKÁDOK.
- Barnusnak először nem tetszett a szőnyeg, olyan hisztit levert, hogy azt hittem, hogy csirkehálóval körbekerítem, betömöm a száját és kirakom a kertbe. Ez már csak azért is elgondolkodtató, mert igazi falusi csaj lettem – tudom, mi a csir-ke-há-ló, és használom is. A szót. Kizárólag a szót. Vissza a szőnyegre: megbékélt vele.
- Megjött az ágy mögé a falvédőnk. Tudom, hogy másnak nyanyás, de nekem nagyon tetszik, őszi kastélykertet idéz a mintája (egy kedves ismerősünk szerint), és hajlamos is vagyok beleélni magam ebbe a képbe. Kinézek az ablakon, látom a völgyet, szembe a domboldalt a fenyvessel (mondtam már, hogy brutál szép helyen lakunk?), a házakat, a rendezett (kastély-muhaha) kertünket, és az ablak előtt van a teraszunk, rajta egy asztal, az asztalon egy lila műanyag szerszámosdoboz, ami kb. egy éve ott van.
- Tegnap megtudtam, hogy lehetetlen visszaforgatni az idő KERETÉT.
- Gergő nagyon hiányzik (Anyuéknál van, hogy szabadon fetrenghessek) .
- Gergő iszonyúan hiányzik.
- Gergő annál is jobban hiányzik, de hurrá, nincs lelkifurdim.
- Megtervezzük ma a karácsonyi gyerekzsúr meghívóját!! (na jó, nem nagy tervezgetés, egy képre ráírom a szöveget, oszt’ viszhall)
november 2013
- megjött Barnesz szőnyege
- lenyomtam az 5. kemót.
Holnap indul a nagy méregtelenítés (remélem nem olyan eredménnyel, mint múltkor), és megpróbálom átlépni az árnyékomat és tartani a májdetox diétát az utolsó kezelésig. Issssssssssssssteni lesz…
aztán mi van még…
Gergőke barackot evett almával, úgyhogy mindkét mellemen barackos almabüfi maradék van – még szerencse, hogy ma nem kell jól kinézni.
Hétfőn jön az új ágyunk, Apukám hozza el, szereli össze, úgyhogy nekünk semmi dolgunk vele, csak belefeküdni, oszt kész.
Várom a Hart of Dixie következő részét.
Gubancka megevett egy tál spagettit. Nem értette,hogy milyen állat ez pontosan, de tetszett neki. Na jó, úgy nagyjából.
Isteni képeslapokat láttam.
Barnussal most haragban vagyunk, megrúgott a HÁTSÓ LÁBával. Nem beszélünk.Nem, ez így nem pontos: én nem beszélek vele.
Ádámmal még nem tudom, hányadán állok.
Feltettem a gyerekek ablakaira a karácsonyi matricákat.
Olvasom az új Tom Harper könyvet.
Vettem Bertók-féle akácmézet: jó lesz teába, sütibe.
A tesóm hongkongban van.
Iszonyú álmos vagyok és nagyon fázom, nincs ma kedvem semmihez, gyakorlatilag a lábamat sem tettem ki az ajtón.
Tegnap még belefért egy last minute fagyi: mák, fahéj, karamell, mogyorós csoki. Hmmm.
Tök jó fekete nadrágot vettem pénteken – vagány, cipzáros, szuper anyagból.
L’Instant – Guerlain az új kiszemelt, de nem sok esélye van: Évám, a Gucci Rush-ban fürdök. Imádom. Eggyé olvadok vele.
Csilliárdnyi építőkockát kaptunk (illetve kapott B.), most
1., csűdig járunk a kockában
2., éjjel beleáll a talpamba
Barnus épített kamerát, rombolót, puskát, repülőt, várat, óriási lépcsőt is. Nagy zajjal jár.
Megsütöttem Gergőke névnapi tortáját, Ádám szerint tengeri sügér íze lett, úgyhogy még tiszta mázli, hogy ez így most eszembe jutott, így egyértelmű lett a helyzet: vele se beszélek.