Hónap: 2015. november

Kategóriák
Egyéb

Mindennapok.

A fő foglalkozásom az lett, hogy anya vagyok.
Sosem hittem volna, hogy ennyire el lehet merülni, meg lehet mártózni az anyaságban, de nagyon jól esik. Nem feltétlenül arról beszélek, hogy a gyerekek, a gyerekek, a gyerekek, hanem összességében minden olyan női/anyai tevékenység, ami eddig idő hiányában kimaradt.
Élvezem a főzést, mert nem kell sietnem. Változatosan eszünk, szépen terítek, gyertyát gyújtok. Esténként hosszasan fürdetek, és minden este legalább 3 mese jut (Anyu áthozta a kedvenc gyerekkori mesekönyvemet, egyszerűen olyan, mintha hájjal kenegetnének, amikor olvasom. Meleg, kakaóillatú, vaníliafelhős szép emlék.)
Szóval mesélünk, összebújunk, nevetgélünk, majd elalszanak, én pedig… én pedig velük alszom. És Medve is.
Igen, most egy szobában alszik a család.
MOST jó így nekünk – jobban alszanak a gyerekek, ha felriadnak, meg tudom őket nyugtatni, és sokkal békésebb, mint amikor külön aludtunk.
Nem tudom, meddig lesz így, de nem gondolom, hogy határidőhöz kellene kötni – amint valaki nem érzi majd jól magát ebben, akkor változni fog. Úgy sejtem, ha kész lesz a szobájuk, kitúrnak majd minket, és addigra nekünk is kész lesz az új, gyönyörű hálószobánk, 
Ugyanis most nem igazán van hálószobánk. 
Amikor beteg lettem, a dolgozót és a hálószobát kicseréltük, így a dolgozó lett teljesen szeparált helyiség, a hálót pedig egy boltív választja el a kis nappalitól. Igen, bizonyos fokig elzárt, intim szféra így is, mert jobbára a ház másik oldalán vagyunk, ahol a konyha, az étkező, Barnabás szobája (ami most már gyerekszoba néven fut, mert közös) van, de anno a háló-dolgozó cserének annyi volt a célja, hogy szem előtt legyek, ha rosszul lennék, elájulnék, ilyesmi.
… én pedig remélhetőleg soha többet nem leszek beteg.
Még akkor sem, ha most épp beszakad a mellkasom és a hátam, remeg kezem-lábam és állandóan fázom. Pedig jó lenne begyújtani a rakétákat, mert sok dolog vár most ránk: egy egész csomó tennivaló, ünnep, kiállítás, fesztivál, vásár van most a közeljövőben.
Márton napi libakergetés, Waldorf Karácsonyi Bazár, Mary Poppins előadás a Madáchban (ez még nem biztos), és 
elkezdődnek a fazekas óráim
amit el nem tudom mondani, hogy mekkora izgalommal vártam már. A legszuperebb helyre fogok járni, és ha minden igaz, szerdán már kezdek is!
Így telnek a napjaim. Ennyi mindenre van időm, mert nem 8-9, hanem csak 3 megrendelőnek dolgozom. Komolyan mondom, azt nem értettem, hogy eddig hogy bírtam 🙂

Gyapjú, panír, tetoválás, korongozás

Egész hétvégén a gyapjúbűvöletében voltam.
Basszus, miért nem mondta eddig senki, hogy ez ennyire jó? Csillaghegyen voltam a Gyapjú Napon, szőttem, fontam, használtam orsót, rokkát, festettem, nemezeltem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, sőt, egyenesen odáig leszek. Kártoltam, körmöcskéztem, vettem bambusz kötőtűket és rengeteg gyapjút.
Nehéz, hosszú hét lesz: holnap nagy kampány indul, közben pedig átüttetem a szemöldökömet, kedden Szent Márton nap az óvodában, szerdán pedig Barnabást viszem felmérésre, aztán táncra.
Hogy ne maradjatok recept nélkül, elmondom gyorsan, hogy most szombaton hogy készült a rántott csirke:
1. réteg panír: rizsliszt
2. réteg panír: almaszósz (sózva!!)
3. réteg panír: rizsdara sóval, majorannával, petrezselyemmel.
A többi ugyanaz: olajban (kókuszzsírban) kisütni, és örülni annak, hogy roppan a külseje és lágy, krémes a panír belseje.
………….
Felavattam a korongozót, és ez most már hivatalos: nekem van a legnagyvonalúbb férjem a világon (azt nem mondtam, hogy normális, csak azt, hogy önzetlen), ugyanis ez a karácsonyi ajándékom: felújítva, beszerelve, kemencével, tokkal vonóval. A legjobb az, hogy volt sikerélményem, azaz nem esett le a korongról az agyag, nem mállott szét, fel is jött, de természetesen rengeteget kell gyakorolnom, ügyesednem, mire abból edény lesz…
Na ennyi a tény, most jön a nyávogás: fázom. Állandóan fázom. Nyűgös vagyok, álmos, aggódom, de megpróbálok tenni mindezek ellen.
Először is csökkentem a zajt – szó szerint. A tévét levittük a pincébe. Nem, nem szándékozom arra nevelni a gyerekeimet, hogy két fadarabbal játsszanak, de szerintem naponta 3 rajfilm bőven elég. Egy Rumcájsz, egy Mátyás király és egy Magyar Népmesék. Így.
Csökkentem a zajt: rengeteg régi anyuka társat töröltem most Facebookon. Olyanokat, akikről 6 éve semmit nem tudok, de nem is érdekel 😀 Akivel valamikor egyszer véletlen egy helyen homokoztak a gyerekeink, aztán bejelöltek, én meg vissza, (hogy ne legyek vadmalac) és úgy maradtunk. 
Tudatosan vállalom a konfliktust mindenkivel, aki olyan játékot szeretne hozni a gyerekeknek Karácsonyra, amivel nem értek egyet. Nem azért, mert „majd én meghatározom”, hanem azért, mert én látom nap mint nap, hogy mi az, amit semmire sem becsülnek, és mi az, amivel játszanak, jól és jót játszanak. Egyébként most vérszemet kaptak a fiúk és jönnek, hogy mit nemezeljek nekik: rókát, sünit, mackót. 
Egyáltalán nem a játékhoz kapcsolódik, de holnap mamuszt fogunk, ha hazajöttem a szemöldökfrissítésről. Bekuckózunk, főzünk egy finom teát, készítünk karfiolos pizzarudakat paradicsomos-olajbogyós mártogatóval, nézünk valami barátságos filmet (Barnesz imádja a kutyás-lovas természetfilmeket) és kész. Ennél több nem is kell.
Egy pinteresten talált minta alapján készült, de szerintem tuti lett: ez az első domború tűnemez képem. Barnuska kapja majd meg az óvodai ünnepség után.)

Kategóriák
Egyéb

Távirati stílusban

  • Jót tenni jó! – még akkor is, ha első blikkre tátva maradt a szám, hogy mekkora a szükség.
  • Ma 8 éve, hogy először találkoztunk  Medvével…
  • … ezért holnap színházba megyünk! (és még több!!!!!!!!!!!!!!)
  • Sok a munka, és nagyon későn jutok gép elé…
  • … de nagyon klassz ez a Waldorf mama dolog.
  • Nagyon klassz embereket ismertem meg: tettrekészek, mosolygósak, szeretetteljesek, elfogadóak
  • egyfolytában fázom, de nagyon!! és leginkább az orrom!
  • Csütörtökön kötő klubba megyek, elvileg megtanulunk zoknit kötni (röhögj csak :D)
  • Nagyon élvezem a háromcentis hajamat
  • Csereberéltem egy csomó ruhát a gyerekeknek (esőruha. Nálunk az a sláger)
  • Ehetetlent főztem vasárnap.
  • Barnesz szerdán kezdi a néptáncot
  • Vasárnap oltást kaptak a kutyák, most mindegyik friss, üde, oltott
  • Kenyér, kence, házi vegán majonézes cékla, répafasírt a holnapi menü
  • Valami miatt fáj a bal oldali petefészkem – remélem semmi extra
  • Lassan kesztyűt kell húzni reggel
  • Gergő szerdán a bölcsiben alszik
  • Nem jut más az eszembe. 
Kategóriák
Egyéb

Valaminek az emúlása

A gyomrom összeszorult, szédülni kezdtem és fémes ízt éreztem a számban minden egyes alkalommal, amikor felmerült gondolatként, hogy menjünk el most a temetőbe.

Pedig Apával mentem volna, messzire, kettesben, és biztos nagyon jól éreztük volna magunkat: elképesztően szép őszünk van, és hegyen-völgyön szerpentinen át vezet az út, át a Bükkön. Csodálatos táj, jó zenék, Apa és én. 
És nem tudtam. Csak azt tudtam hajtogatni, hogy nem tudok, nem tudom, nem megy, nem megy, nem megy, de ennél többet magamnak sem tudtam mondani.
Aztán letettük a telefont, és belém hasított, hogy miért nem megy: mert nagyon közel voltam. 
Majdnem vége lett.
Nem tudok kimenni a temetőbe. Gyávaság, félelem, elfordulás, mindegy. Most arccal erre kell lennem.