Nem kaptam meg az 5. kemót – nem lehetett. Rossz vérkép, veszélyes, halasztottunk.
Hazamentem a köhögő Gergőhöz.
Majd este, mikor elkezdett ugatni, mint egy kis kutya, majd fulladni, akkor felkaptam, és bevittem a kórházba.
Az úton végig sírtam és fohászkodtam, hogy ne legyen nagy baj, ne legyen nagy baj.
Azért imádkoztam, hogy ne legyen aszthmás. Bejött. Nem az.
Most már tudjuk.
Gergőke kruppos.
7 hozzászólás a(z) “Tovább is van, mondjam még?:)” című bejegyzéshez
Egyem a kis szívét. Én is az voltam, meg tesóm is mikor kicsit voltunk. Akkor volt rá valami speckó injekció, és anyu hordott minket kb. hetente. Izomba kellett adni, nagyon fájt. Aztán "kinőttük". Kapott rá valamit?
Mielőbbi gyógyulást kívánok!
Jaj szegény! Mi is msot mentünk át rajta a kicsivel, baromira ijesztő a kruppos köhögés. Gyógyulást az egész kis családnak!!!
Az első krupp rémes és szörnyen ijesztő, de utána ha esetleg máskor is megtörténik, benne lesz a rutin a kezedben, a harmadik alkalommal már félálomban és szemrebbenés nélkül is tudni fogod, mi a teendő – és pár év alatt maradéktalanul kinövi Gergő, szóval ha lehet választani a krupp és az asztma között, szerintem inkább ez, vagyis persze egyik sem. Ha esetleg bentfogtak titeket, akkor kitartást és sok erőt kívánok, egyébként pedig hajrá-hajrá Ági (és gyors erősödést)!
Hát, kitartunk. Összetartunk.
Jobbulást! Egy éjszakai erős köhögésnél kaptam egy enyhe infarktust.
Azt mondták hogy nem lehet eltéveszteni, mert ugat a gyerek.
Állítólag a hűtő elé kell állni, az segít. Vagy kinyitni az ablakot.
Hogy van Gergő? És Barnus?