A vers Heinrich Heine, a képet saját digitális kollázs-alkotás, a gyerek pedig egy csoda.
All Posts By:
Ági
- Barnabás csak azt eszi, amit én csomagolok. Ennek az lett a következménye, hogy 1., mindenki az ő kajáját akarja 2., apró cetlikre írom az előző napi recepteket, és dugdosom be az azt kérő anyukákhoz tartozó gyerek öltözőszekrényébe: a kiflinek, a ceruzának, a pöttyös labdának…
- Tejfölt nem lehet. Nem rosszabb, mint a többi tejtermék, és nem, nekünk nem a tejcukor az elsődleges ellenségünk, hanem a tejfehérje. És persze a tejcukor. Szóval ez nem vagy-vagy, inkább olyan Sztálin-Hitler páros.
- Nyírfacukor: mű cucc. Mű, ezért nem tesz jót a májnak pl. A sima cukrot megfelelő mennyiségű savval közömbösíteni lehet úgy, hogy ne emelje egyáltalán az inzulin szintet. Én is azt hittem, hogy jó, de nem. Az összes nyírfacukor, eritritol, méz, stb. nem használható. Sztévia lehet, de nagyon (!!!!) kevés.
- A legjobb barátom a konyhában a késes robotgép. Volt. Amíg el nem távozott az örök vadászmezőkre. Sürgősen pótolnom kell:)
- Legjobban a… hm. Nem is tudom, mi hiányzik. Csináltunk már pacalízű gombát (babbal, Ádámnak) és kamu Nutellát (nekem).
- Igen, iszunk alkoholt, jobbára fehér bort és pezsgőt.
- Barnesznak negyedannyi gyógyszer kell, mint egy éve, rendeződött a cukra, nem hord szemüveget (mert. nem. lát. benne)
Kattints, lájkolj, de még semmi nincs ott:P
Oké, tankoltunk, és vettünk kaját.
És kész.
Ja, NYILVÁN vettem vécépapírt, voltam gyógyszertárban, de ennyi.
Mennyit spóroltunk? Rengeteget. Le se merem írni.
Hogy bírjuk?
Jól.
Úgyhogy mindenképp kitartunk a 30. napig
———————-
Egy dolog becsúszott: ahogy írtam, elromlott a konyhai aprítóm fedele, úgyhogy kellett újat rendelni (figyelj, elájulsz) 7000 Ft-ért.
Hétezer.
Beszarás.
———————–
Mi van még?
Hát… jól haladok a lomtalanítással is, és évek óta először jóleső érzés volt végignézni a házon. Úgyhogy ezt sem hagyom abba;)
———————–
Jövő csütörtökön teljes átvilágítás: mammográfia, mell ultrahang, mellkasröntgen, hasi ultrahang, kismedence ultrahang. Ultra jó lesz.
Egyéb
Instabővebben
Zabpelyhet nem eszünk. Pici rizsliszttel és egy tojással forgatjuk össze a darált zöldséget, hogy összeálljon a fasírt.
Nem csalás, nem ámítás, ez ká-posz-ta-pör-költ. Elképesztően finom! Kábé fél éve kísérletezünk vele, de most lett jó: nem puffaszt, nem bánt-szúr-csíp, krémes, melengető, csodás!
Ilyenek voltunk Barnesz születés után 9(?) nappal. Washi, aranyozás, repesztőpaszta, csiszolás, festékpermet.
Ez pedig az 5. szülinapi tortája! Isteni volt!
Bekóca vasárnap a kiállításon. Előtérben Barnus-nyak, jobbra a tenyésztő édesanyja, háttérben pedig a tenyésztő férje.
Újra firkálok, rajzolok, mindenhova, mindennel, mindenhogy. Iszonyú fontos vizualizálni az álmainkat, vágyainkat. Nekem ez viszonylag könnyen megy: egy barna forgós és egy szőke göndör fejjel nekem már megvan a boldogság.
Selymes. krémes – gombóc lesz belőle:) Hagymás, fekete olajbogyós.
A művésznaplómból ismét: gélpaszta, stencilek, festékspray, fotó, nyomda.
Egyéb
Kókuszzsír
Ha lenne ezen a blogon kedvencek rovat, most egész biztosan kibővíteném egy hogyan-lehettem-eddig-ennyire-vak-és-éltem-nélküle???? rovattal.
Na kezdjük az elején. Nem igazán szeretem az olíva olajat. Nem, nem és nem, szerintem egyedül a mediterrán ízvilághoz passzol, de ahhoz nagyon, egyébként a gyümölcsössége, fanyarsága, illata mindenhonnan “kilóg”. Próbáltam pörkölt alaphoz, levesekhez, sült krumplihoz, de nem és nem, nem az én ízvilágom.
Aztán jött a diéta, vele a vaj (jó, addig is ettünk vajat, de nem ennyit), és megértettem, miért mondta Julia Child, hogy ha valami nem sikerül, rakjunk bele vajat és jó lesz.
A vaj mellé azonban még mindig gondban voltam, hogy mi lehet kiegészítésképp tenni. A diéta ugyan engedélyezi a jó minőségű olajakat, de szerettem volna a lehető legjobb megoldást.
A salátákra, krémlevesekre nálam egyértelműen a tökmagolaj a nyerő. Nagyon-nagyon szeretem, szerintem eszméletlen ízt ad az ételnek, sőt, amikor paprikás-sós ropogtatóst sütök, annak a tésztájába is mindig keverek tökmagolajat. Aranyárban van, de rendkívül intenzív az íze, egy egészen kicsi üveg tök sokáig elég, szóval nagyon megéri.
A kókuszzsír sokáig olyan volt nekem, mintha bikát látnék hálóingben táncolni: egyszerűen nem tudtam elképzelni semmilyen ételbe: kevert sütihez, pizzához jobb volt az olaj, krumplit sütni, bundás gombát sütni is ésszerűbb volt olajjal.
Nem szerettem volna, hogyha annak a kevéske alapanyagnak, amiből főzhetek még az íze is olyan nagyon reform-egészséges lenne, úgyhogy visszatettem a polcra minden. egyes. alkalommal.
Aztán egyszer vendégségben elképesztő zöldségfasírtot ettem. Intenzív, hagyományos ízvilágú, nem zsíros, mellék aromák nélküli, csodálatosan pirult gombóckákat.
Ott szakadt át a gát, másnap megsütöttem itthon és Medve kimondta az ítéletet: Nyuszkó, olyan, mintha libazsírral sütötted volna.
Azóta mindenbe (értsd: mindenbe) ezt teszem. A süti kérge ropogósabb, de nem érződik semmiféle olajosság, csak egy édes-krémes íz. A pizza valami fenomenális, még ebben a kifacsart rendszerben is.
A Tefal actify-ba kókuszzsírt teszek (egy kanálnyi kell belőle), és elképesztően finom a sült répa, krumpli, zeller.
Kókuszzsírban sütöm a húst, legyen natúr vagy panírozott, nem tudjuk megunni.
Bónuszként ezzel kenem a gyerek fenekét (nyilván nem ugyanabból a bödönből:D), ezt teszem maszkként az arcomra, ezzel kenem a talpamat, körömágyamat, a talpamat, Medve száját (ha kifújja a szél, de csak álmában, mert ha ébren kenem, akkor nyíg, hogy ezt csak a puhány szarháziak kenegetik).
Legtöbbször figyelek, hogy bio legyen, de ha nincs rajta, még akkor is jobb, mint minden más.
Egyébként pedig…
bosszúságok: sokat vagyok álmos, nagyon hiányzik egy kis napsütés, egy kis változás, pezsgés.
boldogságok: isteni zöldségkolbász receptet találtam, Gergő készen áll a bölcsire
Napi drukk: Ádámnak. Mindenkinek minden páros szerve legyen csuriban. Szakmai ügy.