plusz narancs, mandarin, kivi, mazsola.

Slussz.

Egyrészt valószínűleg most láttam utoljára a nagymamámat.

———-

Vonatkoztassunk el minden mástól, mert ez önmagában is elég egy bejegyzéshez.

———-

És akkor jöjjön a többi: már koromsötét volt, mire elindultam a gyerekkel, az út pedig közel 3 óra. Nagy részben 1×1 sávos úton. Kivilágítatlan úton. Kacskaringós úton. Ami egy erdőn vezet át. A hegy tetején, merthogy jelentős része szerpentin.

Na jó, az ilyen út csak mondjuk a harmada az össztávnak, a másik harmad autópálya. A harmadik pedig szintén 1×1 sáv, kicsi falvak, állandóan dőlő bicajos (nyilván láthatósági mellénnyel, villogóval, persze).

És akkor elindultunk.

– Anya, nagyon ránk esteledett.

…

– Anya, indSZKELJ már. Anyaa, most volt egy jobbra fordulni tilos tábla.
…

– Anya ÁLLJ! Stop!!!! Láttam egy behajtani tilos táblát.

– ŐZIKE AZ ÚÚÚÚTOOOOOOOOOOOOOOOOON!!!!! Na jó, csak vadveszély tábla.

….

– Miért kattintgatod a hosszúlátó és a rövidlátó lámpát, TE ANYA??
– Anya éhes vagyok. Anya felkeltettél az almával.
– Anya, vamminálunkhajcihó kitűnőhangulat, olyanmintavadnyugat

– Anya megrúgom hátulról a széked, és számold meg hányat rúgtam.

– Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, nem látok semmi.
– Anya, találtam lámpát, és most a hátunk mögött lévő autónak cikázok.

– Anya megállhatunk, és LENÉZHETEK, hogy hova esünk le, ha így folytatom a folyamatos óbégatást??
– Anya, FÉK. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! FÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ja, semmi, megvan a MACIKÁM.

– Anya, neked szőrös a lábad?

– Anya, beengedtem még a nagymamádéknál egy pókot a kocsiba.

———– és a végén, az otthonunktól kb. 1200 méterre. Ajaj, bepisilek. Most. Állj. Meg.

Megálltam. Kantáros nadrág. A kezével fogja a kabátját, hogy ne lógjon le. Én fogom a pöcsét.

És ekkor a fiam belepisilt a tenyerembe.

Alig-alig találtál bele a zöldborsóval a szádba. Remegett a kezed, hófehér papírbőröd fehérebb a bütykeidnél.

Hamarosan vége lesz.

Viszed magaddal a múltadat.  A békétlenséget, ami állandóan körülvett, a rúzs műanyag illatát, amit felkentél bevásárlásba menet.
A hangos kacagásodat, a talppuhító krém zsírosságát, az arany órádat.
Picurka vagy, hófehér és bizonytalan, Te, aki mindig szőke voltál, vérbő és harsány.

Kérdeztem, nem félsz.

Szinte várod.

Kezeslábas pizsama. A létező legjobb találmány, jó ideje már szinte csak ilyet veszek Barnabásnak (és így Gergő örökli. Csórikám. Azért figyelek, hogy mindig legyen saját új cucca is.)

A legnagyobb parám, ha kinn van a gyerek dereka. Na jó, nem ez a legnagyobb parám. Ez egyike a legnagyobb paráimnak. Mint például

• üvegből iszik és le-csú-szik az üveg a torkára.
• beakad a bokorba és nem tud kiszabadulni és elfelejt beszélni a traumától
• becsípi a kukiját a cipzár
• elüti, leveri, levágja, beleesik, kiüti
• ugyanez szúrjával
• horzsol, vérzik, pöttyös, lázas, stb.
• minden. min-den.

• Képzeld, elkezdtem szerelmes ponyvaregényt írni. Kriszta, nagyon élvezem, iszonyúan röhögök.
• Isteni volt ma délután az óvodában. Full csend, két hatalmas asztal tele mindenféle jósággal, én pedig szabadon alkothattam – adventi koszorút.
• Még jobban le kell vennem a húsfogyasztást, a heti egy is kiüt. 
• Felhő és Bekecs teljesen a családunk részévé váltak, a teraszon alszanak, veszekednek, békülnek, együttműködnek, fúrják egymást. Mint mi.
• Habfürdőt érdemelnék. Nagy, habos, krémes csodát. Egy pohár borral.
• Meg Ugron Zsolna új könyvét.
• Óriás kavarás volt az egyik munkahelyemen, nagyon sokat kellett dolgoznom a héten.
• Semmi időm nem maradt jógázni. Semmi. 
• Maybelline CatEyes spirál for prezident. Nem dúsít, hanem hosszabbít. Tökély.
• Barnesznek levágtam a haját, Gergő fejbevágott egy tésztaszűrővel. Pont ennyi szót érdemes vesztegetni erre a két trógerre:)
• A nagy kérdés: befessem a hajam? Hennázzam? Van barna is. Aranybarna is. Nem vagyok lusta? (de.)
• Elő kell venni a fát. Én már tavaly is azt csináltam, hogy elővettük hó elején, aztán feldíszítettük szép lassan. Idén is így lesz.

hogy most csak egy autónk van. Például állandóan egyezkedni kell, ami azért sokszor bajos.

– De hétfőn?- kérdezte Medve.
– Hétfőn a postára megyek délelőtt, viheted délután. Kedden megyek délben terápiára és este is kell, tudod, ugye?
– Elfelejtettem, de majd úgy csinálom, hogy jó legyen, de a szerdát nem tudom megoldani, lebeszéltem a találkozót.
– Tényleg?? Szerdára?? Amikor a mell ultrahangom van??? Ennyire figyelsz?
– Na jó. Szerda hajnalban vihetem a kocsit?És szerda délután? Szerda este? És csütörtök délelőtt? Csütörtök délután MIT CSINÁLSZ?
– Két nagy farkú fekete csávóval fogok henteregni. ÉS KÉSZ!
– Na jó, Nyuszkó, de jönnek érted, vagy kell a kocsi?

Imádom, na. Ilyenkor nagyon:) Humora az van a pacáknak:))

Mell uh negatív.