All Posts By:

Ági

Egyéb

33

2014-06-23

10 hozzászólás

Életem legnehezebb és legszebb éve volt. Elmondhatom, hogy megtanultam élni. ÉLNI.
Kaptam klassz sportfülhallgatót a sétához/kocogáshoz, fotósorozatot és scrapbook gombokat. Medvi rulez.
Kibírtam majd’ 2 hónapot hús nélkül aztán pedig totálisan megváltozott a táplálkozásunk és tartjuk, tartjuk 2 hónapja.
Újra jó rám az L-es méret, a májam normál nagyságú. Jó vagyok.
Új barátokra leltem – itt a faluban is (nagyközség? város?) és a sorstársak között is.
Gergőnek csodás keresztszülei lettek.
VBAC. Ezt nem is kell tovább ragozni. Pont egy éve.
Gubancka, a kajla komondor és egy nagyon klassz, komondoros csaj, akit Gubanckának köszönhetően ismertem meg.
Elengedtem a kozmetikát. Kérdés, hogy meddig bírom.
Szeretnék megtanulni síelni, eljutni Párizsba, , meghagyni a hajam mostani színét és egy kicsit megtanulni fotózni.
Megszerettem a zöldséges turmixokat. Nem is értem…
Rájöttem, hogy mindenem megvan. Minden, amire valaha vágytam.
Kivéve egy kislányt.
De még nem biztos, hogy nem lesz.
Áttértem a fehér borra.
Megvettem életem első futócipőjét.
A sárga és a búzakék váltja fel a rózsaszínt.
Na jó, nem. A rózsaszín örök. Lásd, mellrák. Muhaha.
Szuper könyveket olvastam és még mindig imádom Austent.
Rövid a hajam:))
Most a teraszt lakjuk be – szinte ott élünk, nagyon élvezem.
Összetartó kis család lettünk és sokkal de sokkal lassabban élünk.
Elfogyasztottam egy újabb telefont – úgy fest nálam egy telefon egy évig tart.
Hideg tél volt, meleg nyár jön, volt nagy remény és nagy kétségbeesés is. A végletek éve volt.
Nem tudom eléggé megköszönni azoknak, akik mellettem álltak, támogattak, szerettek, biztattak.
Meg Nektek. Egy-egy komment nagyon sokszor adott hihetetlen erőt.
Átlépni, megtartani, megbecsülni, elengedni, értékelni. Komolyan suli volt.
Ajándékozni – időt, emléket, gondolatot. Mindennél többet jelent 5 perc, amit csak egy bizonyos személynek szentelsz.
Sokat csinosítgattuk az otthonunkat. Képek, emlékek, térképek és személyes tárgyak vannak most már mindenütt.
Otthonra találtunk. Mosolyogva köszön a védőnő, egyre több a barát, megismernek a boltban, belaktuk a játszóteret.
Új tervekből lassan valóság lesz, és nem igaz, hogy baráttal nem lehet együtt dolgozni. De, lehet.
Férjjel meg még inkább.
Jövőre. Veletek. Ugyanitt.

Egyéb

Valami végleg lezárult: az onkológusom a jövő héttől már nem dolgozik ott, ahol eddig. Elmegy, elköltözik, nem igazán lesz elérhető.
A jó hír, hogy találtam valakit, aki nagyon-nagyon-nagyon szimpatikus, úgyhogy az összes papírommal átcuccolok hozzá.

Új terápiát kezdek hamarosan, sajnos ami eddig kiváló volt, és örök hála érte, az ide már érzésem szerint kevés lesz. Csodás, frankó, jól beazonosítható pánikrohamaim vannak, amiket kezelni kell.

————————-

Egyébként a nagy hurrálkodás elmaradt, helyette vettünk 25 fej karalábét (töltött, rántott, pirított, tojásos, leves, főzelék – mindenhogy szeretem, úgyhogy fagyasztom), aztán olyan 10kg cukkinit (akciós az auchanban) és egy raklapnyi póréhagymát (holnap azt kell ennem, “sajtos”rizsgolyókkal.

————————-

33 hétfőn. Gergő meg 1.

Addig elmúlhatna ez a fostaliga kaka szarság.

Egyéb

Ismét völgy,

2014-06-19

Ági

2 hozzászólás

már-már menterendszerűen.

Völgy, de akkora, hogy nem is látom a tetejét, a fényt, és az eszemmel tudom, hogy ez csak a hormonok játéka, a testem és a lelkem megadja magát és pánikol.

Jaj.

Nagyon.

Jaj.

De annyira, hogy valamit tennem kell, mert sajnos már hátráltat abban (jó, nem folyamatosan, de időről időre igen), hogy normális életet éljek.

A félelem egy furcsa és nagyon alattomos féreg. Sokszor észre sem veszed, hogy rág. Sokszor annyira erős vagy, hogy megteheted, hogy ne foglalkozz vele. Aztán amikor valami miatt rés lesz a pajzson, kiderül, hogy szép csendben, a felszín alatt óriási károkat okozott.
Nem először fordul ez elő. Nagyon nem.

De most egyszer s mindenkorra véget szeretnék vetni neki.

Egyéb