hogy az István kórház/László kórház BÁRMELYIK nővérkéje miért tudja úgy megbökni a karomat, hogy semmi bajom, és miért van az, hogy BÁRHOVA máshova megyek, úgy szúrnak meg, hogy szétdurran a vénám?
Miért?
————-
Már csak két nap és kiderül, hogy akkor most mi is a helyzet a bordáimmal.
Jaj.
Nyiforgok össze-vissza, de nyilván nem jobb tőle.
Jaj.
Na.
Inkább akkor Pinterest:
új honlap, hétfőn indul egy új, nagy munkám és most jött el az a pillanat, hogy kiveszek egy napot, és…
Elmegyek sétálni. Kifizettem a Rock My Run app prémium variációját, csodás zenéket, válogatásokat állítanak össze bpm szerint.
Olvasok.
Alszom.
Talán megnézek egy filmet.
Iszom egy finom teát.
Várom a délutánt.
Szuper. Én most csak tejszínnel és sztéviával, utána lúgosító porral…
De igen, mínusz 9(!) kiló. Nem, nem a fogyás a cél. De nagyon örülök neki:)
———–
Gombás lasagne – ez volt a nagy vágyunk, és fogalmam sem volt, hogy hogyan is lehetne, aztán egyszercsak kigyulladt a fejemben a kis lápa. Oké, gombás-paradicsomos-sárgarépás olaszos ragu. Oké, rizslisztes-tejszínes, sók-fokgahymás besamel.
És bevillant a tészta is – eddig ugyan csak és kizárólag tavaszi tekercshez használtam, de most ez megy majd lasagne lapok helyett a rétegek közé. Elképesztően finom lett. Huh.
Innentől azonban nincs megállás: ezek szerint cannellonit is tudok, rétest is, meg bármi olyat, amihez réteslap kell. Tökéletesen helyettesíti.
——————-
Újabb parfüm-szerelmeket találtam: most felváltva fújon (locsolom) a D&G L’eau the one parfümjét és a DKNY to go limitált illatát. Egyszerűen imádom mindkettőt, mert nem szúrnak, nem harsányak, nem élesek, mégis nagyon komplex, kerek illatok. Áááá, szerelemszerelem.
——————-
Iszonyúan gondolkozom egy tefal olaj nélküli olajsütőn. Ami az előnye, hogy nem kell ott állni mellette, szagtalan, és egy kiló krumplihoz mindössze egy kanál olaj kell. Ami a hátránya, hogy mindössze (? jó, nekünk az mindössze) egy kiló krumpli fér bele és nagyon-nagyon drága. Negyvenezer. Krumplisütőért. Ó, jaj. De olyan jó. Na majd kitalálom.
——————-
Vettem egy imádnivaló, hosszú, fekete szoknyát. Eszméletlen esése van az anyagnak, flip-floppal, pólóval, trikóval. Hurrá-hurrá!!
——————-
Megint hajvágásra készülök, még mindig kemó-göndör és sehogy nem áll. Sehogy. És egyébként meg tökre megszerettem röviden.
Egy baj van, hogy színezném, és… hát itt kezdődik a gond. Nincs ősz hajszálam, szóval takarni nem kell. Hennázni nem nagyon szeretném, mert
1., macerás
2., büdös (ha nem, akkor szóljatok, de azt olvastam, hogy kegyetlen büdös)
… és itt állok tanácstalanul, hogy akkor mi legyen, hogy legyen, mert olyan szép, karamellás barna színt szeretnék, de nem szeretném festeni, csak színezni, úgyhogy kérlek, kérlek, kérlek kedves Istenem, vezess ide valaki tudort, aki megmondja a tutit, hogy mi legyen. Köszönöm.
——————
Kaptam Kanadából csodatévő karkötőket, medálokat, szerencseköveket: auralite-23 kristályból, állítólag min-den-re jó, és szuper ereje van.
Nem tudom.
De tök jól néz ki:)
Csitult a félelem, már nem szorít annyira. Most nem érzem, most nem fullaszt, most süt a nap. Most ajándék minden perc, akkor is, ha rossz. Most csak visz a napfény, tervezek, messzire, beláthatatlanra, néha az agyam közbeszól, hogy hé, nem tudhatod, de a lelkem le is állítja.
Nem tudhatod.
Most itt vannak. Most érezheted őket, most ringathatod, nézheted a bogarakat velük, ahogy felfutnak a fára. Most kakaós süti és egy újabb vicces mondat, most láthatod, hogy egyszerre már 8 lépés megy huppanás nélkül.
Most van éjjel.
Horkol, kávét főz reggel, betakargat a délutáni szundikálásnál.
Most érik a meggy.
Most egy kicsit kacsint rám a világ.
Most elcsitult a félelem.