Nagyon rég éreztem ennyire jól magam! Szuper nap volt, nagyon hideg, nagyon napos, nagyon hagyományőrző és nagyon sikeres.

Tökéletesen sikerült a kis táska. Barnabásnak készítettem, durva, füstbarna gyapjúból, és egy egy igazi, nagyfiús bogár került rá mintának. Nem túl komplikált, nem is térbeli díszítés, hanem teljesen beledolgoztam az előnemez mintát az alapba. Gyönyörűen és egyenletesen tömörült, nagyon meg vagyok vele elégedve.

Nincs még kész: Bogár Uraságnak kellenek gyöngyök a szárnyacskáira, és magát a kis táskát is szeretném vagy kobaltkékkel vagy fűzölddel körbehímezni, aztán valami pánt is kell majd rá, de azt már apukámra bízom, tuti kitalál valami jót.

Megvettem Vetró Mihály NEMEZ – a teremtő kelme című könyvét, most szorgosan jegyzetelem, rajzolom, tanulom a kirgiz,a kazak, a török és a hun díszítő művészet formáit 🙂 Minek? Csak.

Következő alkalommal cuki gyereksapka készül majd, az már nem Barnabásé lesz: nagylelkűen átengedte Gergőnek, mert “Anya, neki is kell valami konc.”

Itt tartunk, kérem szépen, A – I – Ó, és haladunk, haladunk az írás előkészítéssel is.

Gyönyörűen süt a Nap, és elmúlt a tegnapi kiborulásom is: tetőzött a pánik, és konkrétan a H&M próbafülkéjében agresszív, gyulladásos mellrákot diagnosztizáltam magamon.

A tér zsugorodni kezdett, a lámpa mintha közeledett volna, beszippantott a vákum, és a következő pillanatban már Móni barátnőmmel beszéltem, és ecseteltem neki a meglehetősen limitált túlélési esélyeimet.

Elmentem a Pólusba, ott is berontottam egy próbafülkébe, és teljes pánikban hívtam Mónit, hogy TERJED!!,és hogy nem tudom, hogy mi lesz.

Aztán vettem egy nagyon szép poncsót, és akkor aztán kicsit elmúlt…

Apa hozott nekem tulipánt, ő is megnyugtatott, hogy valszeg életben fogok maradni gyulladás ide vagy oda, aztán lefeküdtem aludni, hogy legalább a torokgyulladásom múljon… és a gyulladás gyulladás hátánból nagyon nehezen, de brilliáns elmével ki lehet következtetni, hogy be vagyok gyulladva.

Hogy hogy lesz ez az egész. Hogy nem túlzás-e. Hogy meg tudom-e tanítani. Hogy mi lesz, ha netalántán balul ütnének ki a dolgok, és elpatkolnék – akkor nem lenne anyja, és az anyaiskolája (muhahhaa) is megszűnne.

Na, vissza, vissza!

Gyógyszerrendelés:

Megjött a külföldi gyógyszer és homeopátiás szer rendelésem: csupa-csupa balzsam, kence, bogyó és pasztilla, egyelőre a Solum olajat használtam és el vagyok ájulva! Azért abban megegyezhetünk, hogy ebben a kencefice szakágban nem nagyon van olyan dolog, amire én még rátudnék csodálkozni, de ez… ne EZ olyan! Életemben nem kentem még ilyen állagú,viszkozitású anyagot…csodálatos!

Kaja:

Pirított kelkáposzta, dióval, chilivel, almacukorral és fokhagymával. És csipkebogyó tea.

Szín:

Palackzöld és bordó. Egyikkel sem tudok betelni. Meg a szürke minden árnyalata. A galambtól az acélon át a grafitig.

Délutáni feladat:

1., levinni a lázamat 2.,elkészíteni az ablakra a kivágóst 3., valami süteményt reklamáltak a fiúk

Levittem a lázamat, kész az ablakra a kivágós (egyelőre a hűtőn állomásozik) és nem sütöttem semmit.

Vennem kell egy blézert. Egy olyan blézert, ami újra A BLÉZER lehet nekem.

Tulajdonképpen mindig volt egy (két, három, sőt,négy) A BLÉZEREM: a kedvencem egy navy,tökéletes szabású, tűpontosan varrt darab volt, amit legjobban fehér inggel és farmernadrággal szerettem viselni. Csodálatos darab volt, egy Ralph Lauren darab, életem egyik legdrágább cucca evör.

Azóta teljesen, mondhatni kurvára és röhejesen megváltozott az életem, szóval minden tekintetben (ár. anyag. felhasználhatóság. kosztaszítás.) más szempontok vezérelnek, mint akkor,amikor még 38-as volt a méretem és tökéletesen manikűrözött a körmöm.

Most egy blézer kell, nem is kell, hogy túl drága legyen, nem kell neki váltótárs, semmi flanc, mert úgyis csak farmernadrággal hordanám, semmi mással.

Szóval C&A, Zara, Massimo Dutti, Mango.

A feladat adott.

————————————

Holnap.

Azaz ma, mert ezt a posztot elfelejtettem kiküldeni a nagy virtuális térbe, így ma reggel arra kapcsoltam be, hogy itt villog nagy boldogan.

No. Hogy mit kaptam a névnapomra? Arcüreggyulladást.

Nyúlós, ocsmány, sárga fikával (jaj, ne finnyáskodj, neked is volt már) és bődületes fejfájással, igazi akvárium-van-a- fejemen érzéssel.

Tegnap viszont megérkezett az elsős olvasókönyv és az írásfüzet meg a feladatlapok is, úgyhogy még este 8-kor is írt a drágám, és reggel azzal ébresztett, hogy hozta a könyveit 🙂 Egyébként az a pillanat, amikor gyakorolta a szótagolós tapsolást, hogy majd “felmondja” apának hibátlanul, na az… na AZ csodálatos volt.

Ugyanígy Apa láttamozta az írásfüzetet, mert Barnus kérte, hogy “Apa,írd oda, hogy jól van Barnabás,nagyon ügyes voltál kisfiam, csak így tovább és akkor kapsz egy igazi, élő papagájt” 😀

1., El kellett menni vérvételre (ennek sosem lesz vége?). Mindegy, negyed óra alatt megvolt. Tíz ropogós ezresbe került.

2., Vettünk ceruzát: a Faber Castell Grip ceruzái voltak a legkényelmesebbek Barnabásnak,szóval olyat vettünk

3., Megrendeltem a zöldségdobozt, ezen a héten savanyú káposzta és édesburgonya is lesz benne, ennek nagyon örülök, mert imádják mindkettőt a gyerekek.

4., Tegnap hozott apósom saját töltésű kolbászt. Mára nincs belőle. Az összes ízületem be van gyulladva, de megérte. Komolyan.

5., Bevállaltam az óvoda Nagy Közös Külföldi Gyógyszerrendelését. Mert egy idióta vagyok. Mindenféle itthon nem kapható csodaolajakat rendelek, remélem hasznos lesz. Nagyon szenvedünk mostanában a gyerekek elaltatásával. Igaz, azt már sikerült bevezetni, hogy az esetek nagy-nagy többségében 8-kor már ágyban vannak, de az a huzavona, ami utána jön…

Holnap megyünk.