Kategória: Egyéb

Kategóriák
Egyéb

Ég és föld között

ölelve, álomban, sírva, összekapaszkodva.

Fohászkodva és nevetve. Csüggedten. Kapitulálni vagy hajtani tovább. Fáj? Örülök? Tudok felejteni? Kell? Visszatalálunk az útra? Érdemes arra az útra visszamenni?
Van helyem? 
Vagyok?
Van még erő?
—
Mélyen, nagyon mélyen,pedig szárnyalnom kellene. 
—
És vannak gyönyörű pillanatok.
Gergő teli szájjal mosolyog. Barnabást lovaggá ütötte az apja a nappali közepén. Gyönyörű lett a pulyka,de nagyon későn lett kész, így karácsonyi rántottát ettünk. „Szeretlek és nagyon rossz lenne, ha nem lennél. Te vagy a mindenem. Nagyon aggódtam érted, nagyon akarom, hogy jól legyél.”
Nagyon, nagyon magasan, pedig sírni volna jó.
Kategóriák
Egyéb

Hol jobb, hol rosszabb…

… hinta-palinta

és fel

ma fél éves Gergő. Remek kis fickó, nem is értem, hogy lehet ennyire mosolygós, de nagyon örülünk neki. Olyan, mintha lenne egy saját, privát napocskája, meg egy völgy réttel-fákkal-pillangókkal, amit bármikor előhúzhat a mellényzsebéből.

és le

Barnus nincs jól. Nagyon nincs. Pszichológust keresünk neki, masszív viselkedészavarok vannak kilátásban.

és fel

forró italt kortyolgatva, zenét hallgatva készülődtünk ma. Volt idő túrós pogit sütni (csillag, szív, fenyőfa formájúra szaggattuk, rukkolával és májpástétommal ettük), volt idő karácsonyváró sámlit dekupázsolni, díszíteni

és le

és minderre azért volt idő, mert már csak röhögni tudok azon, hogy mennyi mindenre nincs.

és fel

még itt vagyok

és le

és ki tudja,mi lesz? lesz-emég?

és fel

persze, hogy lesz

és le

ki tudja?

és fel

gyógyul a remélhetőleg utolsó heg is

és le

fáj a fejem

és fel

de csak azért így a végére, mert „és le”-vel nem hagyhatom abba.
Nem. Hagyhatom. Abba.

Kategóriák
Egyéb

Felállok vagy feladom

ez a két út van.

——–

Azaz egy. Felállok.

——–

Azon vagyok.

——–

Nagyon.

Kategóriák
Egyéb

Ilyen unokatesóm van:

Csodás, tehetséges, érdekes, érzékeny… és ilyen lelke van.

Azért jó nekem, ugye?

—————————————————–
Tulajdonképpen ez a kép hozott vissza az elmúlt napok után úgy-ahogy a jelenbe. Olyanok voltak ezek a napok, mint valami lázálom, valami távoli, messzi, megfoghatatlan és életből-tudatból kilépett létezés. Ugyanakkor a nagyon kreatív, sok munkám szempontjából rendkívül termékeny órák, percek, jegyzetfüzetbe firkantott félmondatok be-be villantak a teljes talajvesztések után.
Totál érdektelenség és csontik hatoló hidegrázás után elég Gergőnek egy nyekkenése, és máris én vagyok a daloló anya, aztán elalszanak, és újra csak fekszem, még lezuhanyozni sincs erőm.
Hihetetlen ez az egész folyamat. Furcsa, rettenetes, fájdalmas, intenzív, nagyon-nagyon szélsőséges: a fekete sosem volt ennyire sötét és a fény sosem volt ennyire világos.
Ezúton üzenem az összes idegsejtnek, hormonnak, lelkiállapotnak és társaiknak, hogy: az apátok kócbatekert pélóját!!!! elég volt!!! 
Kategóriák
Egyéb

Azt nem mondom, hogy összeomlottam, de…

DE.
Az utolsó vékonyka kis cérnaszál egy semmiségen pattant el: Barnabás valamit ütemesen és felettébb hangosan püfölt. Hagyd abba, kérlek. Kérlek hagyd abba. Fejezd be, Kisfiam. Ne zörögj. Ne zörögj. hagyd abba. Nagyon zavar, szívem, hagyd már abba. Hagyd már abba!!!!!
Elég volt.
Elég volt.
ELÉG VOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 
és az utolsónál azt vettem észre, hogy hangosan üvöltök. Nem kiabálok, nem, az kevés ide. Nem ordibálok, ahogy a szar anyák teszik az amcsi filmekben, majd ájlávjúdárlingszvítivel bocsánatot kérnek a lelki sérült gyerektől.
Nem. Ez horrorfilmes, mindent beleadós, velőtrázó sikítás volt.
Ádám gyorsan bejött, elvitte a gyerekeket, de azt már csak a szemem sarkából láttam, mégis az volt a zöld lámpa: toporzékoltam, üvöltöttem és sikítoztam a nappali közepén.
Összetéptem a kibaszott ruhámat.
Hol letérdeltem, hol fetrengtem, hol csak dobáltam, ami a kezem ügyébe akadt: elég volt, elég volt, elég volt.
Ember vagyok. Anya vagyok. És a kurva kibaszott életbe, még csak 32 vagyok. Szétcsúsztam, tönkrementem, mindenhol fáj, szétszabva-hasítva a testem, a lelkem, az életem.
Elfáradtam, és baromi jellemző, hogy amíg kellett, tartottam magam, és csak most omlottam össze. 
————
Medve zokogott, és csak annyit mondott, hogy igen, Nyuszkó, elég volt. Majd kiíratta magát táppénzre. Nem sok szükség volt köntörfalazásra: a saját jogon birtokolt tripla gerincsérve elég volt hozzá, nem kellett az én gondom.
Most itthon van.
Ha tudnám, próbálnám kihúzni magam a bajból. De nem tudom, és egyre mélyebbre merülök. Nem tudom, hogy meddig tart, nem tudom, hogy meddig normális/érthető, de most nagyon sötét az ég.
Csúszok szét, csúszok szét, és a terapeutám rak össze, kőkemény munkával, de ez van.
Wondewoman máshol blogol. 
Itt csak egy végtelenül egyszerű lányt találtok.
Aki most nagy bajban van.
Kategóriák
Egyéb

Igazi Máris szomszéd feje volt

a sebésznek, aki nem cáfolt rá a hírére: egy szociopata vadbaromnak írták le, és az is.

Remekül szórakoztam.

Magas, megfáradt, de rendkívül biztos kezű, nyugodt embert képzeljetek el, meg engem, aki kicsi vagyok, dundi,és viháncoltam, mint fing a gatyában.
Az egész nem tartott tovább 10 percnél, és ebben már benne volt az a 2 perces hahotázás is, amit akkor ejtettünk meg, miután rezignált fejjel közölte, HOGY SAJNOS NYOMA MARAD AZ ANYAJEGYNEK A MELLEMEN.
Erre én felhívtam kedves figyelmét a mellemen az anyajegytől 9mm-ra húzódó vastag, 15 centis piros csíkra, ami ugye a rákműtét helye, és mondtam, hogy ez igazán kár, nagyon rossz hír, MÉG A VÉGÉN ELCSÚFÍTJA A GALAMB-KEBLEMET.
Majd kirobbant belőlem a nevetés.
Belőle is.
Onnantól végig csipkelődtünk, én mondtam, hogy csak lassan, mert lassan hat az érzéstelenítő, ő pedig mondta, hogy az jó, mert ő meg nagyon lassú, ügyetlen és bizonytalan, és már kész is voltunk.
A „szuperbunkó” még felszólított rá, hogy ha lehet gyógyuljak már meg, én mondtam elérzékenyülve, hogy oké, majd álltam ott zavarban,mire rámripakodott, hogy most akkor kimegyek, vagy mást is leműtsön rólam?
Ja, és holnap fél 7-kor vár kontrollra. Reggel.
———————-
Atomharcos vagyok, úgyhogy jött egy Müller-kör: kaja Gergőnek, ajándék a mi drága gyerekorvosunknak és az asszisztenseknek, az óvó néniknek és a régi bölcsis gondozóknak, az én terapeutámnak – aztán itt elfogytam, mint a gyertyaláng. Hazajöttem, azóta babázom és dolgozom, most Medve elvitte a kölyköket az orvoshoz, én pedig végeztem a munkával és most a Pinteresten lógok (hímezni szeretnék):

Kategóriák
Egyéb

Oké, már jobb.

Még van némi émelygés, de az már mindegy: holnap jönnek haza a gyerekek, én pedig kimondhatatlanul boldog vagyok – és egy kicsit félek is.
Őszinte leszek: olyan rég nem voltam velük egyedül, hogy most van bennem némi feszkó, hogy elég jó leszek-e, vagy megszokták azt a világszínvonalú luxustörődést, amit anyu ad nekik.
Elég jó lesz-e, ha nem palacsintával kezdjük a napot:)

———————-
Egyébként az elmúlt napok remekül teltek: kifestettem a körmömet (miért nem mondta senki, hogy a Rimmel space dust lakkja ennyire szép?? Miért??? Miért hittem azt, hogy a homoklakkok csak beauty bloggereknek valók?)
Megnéztem rengeteg kosztümös filmet (örök kedvenc lett a Klastrom titka!), most épp a Rózsa nevét töltöm be, Umberto Ecot nem feltétlen könnyű olvasni, de végülis a filmhez csak a szememet kell nyitva tartani….
Megünnepeltük az eljegyzésünk 6. évfordulóját, csodaszép ZEMA nyakláncot és fülbevalót kaptam Ádámtól (fekete alapon páros bazsarózsa, ami fogalmam nincs mit jelent, de számomra leginkább azt, hogy „szeretlek Nyuszkó haj nélkül is).
Aztán ennyi. 
Megyek gombás pizzát enni. Újra elkezdünk élni.
Kategóriák
Egyéb

5 perc a semmiből – utolsó

Utolsó kemó, utolsó fagyos reggel, utolsó sorszámtépés, vérvétel – minden utolsó. Augusztus közepe óra egy élet fordult meg, egy világ hullott szét és épült/épül valami nagyon szép a romokból.

Még megtörten, még tele kérdéssel, még egy nagy fejezettel előttem, de egy gyötrelmessel már a hátam mögött – ÉLEK. Remélek.

Fájt, nagyon fájt. Féltem nagyon, féltem, hogy elveszítem őket, féltem, hogy nem maradhatunk együtt. Aztán megtanultam sok dolgot – részint, hogy tőlem függ, rajtam áll, bízhatok, küzdhetek. Megtanultam, hogy mi az igazi szeretet, barátság, önzetlenség.

Most tanulok élni.

Megcsináltam.

Sosem sírtam a kezelések alatt – durranhatott véna, körbejárhatott a halál, mardoshatott a fájdalom- és a nővérkék látták. Azt hiszem,becsülték – mindig volt egy drukk, egy mosoly, egy jó szó.

Hát, Drágáim, Isten veletek!:)

Nagyon sírtam, amikor kijöttem. Oké,ez így nem igaz: hangosan zokogtam apa vállára borulva.

Kifújtam az orrom, visszanéztem a terembe, ők integettek és nem csak az én szemem volt könnyes.

—————-

Még hányok (innen üzenem mindenkinek, hogy a paradicsomos tészta iszonyú szar kihányva, a hurka és a mézeskalács egész jó, a tejes cuccok viszont rettenetesek), de ez már a vége.

A vége, a legeslegvége.

Jöhet a sugár.

Kategóriák
Egyéb

Na

úgy lesz, hogy holnap megkapom az utolsó kemót, aztán pénteken telefonálok a sebésznek, hogy adjon időpontot, és jövő héten leveszik azt az anyajegyet.
Életem eddigi legkeményebb 5 napja áll előttem: sugárba hányok (gyomorsavat) a kemó gondolatára is. 
Nagyon-nagyon szeretnék túlesni rajta.
———————————
És holnap este jönnek a gyerekek!! Iszonyú sokat aludtam az elmúlt napokban, és mégis fájdalmasan csendes a ház nélkülük…
Legyek jobban. Legyek jobban, és megsütöm Via zabcsókját, készítünk ajándékot a gyerekekkel Medvének, narancshéjból és fahéjból forralok illatosítót…
csak legyek jobban. Legyek már jobban.
Legyek már jól.
Kategóriák
Egyéb

… és azért volt vidámkodás is a héten

Mikor már a 41234. csokoládét akarta mindent elnyelő mocskos kis pofájába betolni a kölköm, mikor már láttam, ahogy rohadnak ki a kis tejfehér rizsszemek a szájából és ő lesz az első kisfiú az univerzumban, akinek már ki se nőnek a vasfogai a tejfogak rohadása miatt… na akkor szólt az apja, hogy Barnabás, az a zacskó már csukva van.
Mire a fiam sátánka hangon közölte, hogy „MUUUUUHHHAAAAHHHHAAA-HOOOOHOOOOOHÓÓ, az én nagy és éles fogaimnak semmi sem akadály” és kiharapta a zacskót.