Kategória: Egyéb

délután – este lesz…

Mindegy, én felkészülök: megettem egy nagy tányér zöldséges kuszkuszt, csomagolok a tegnapi kekszből és teszek el inni is.

Irány a bölcsi, onnan az uszoda, onnan pedig a cirkusz: igazi élménytenger vár a nagyfiúra – jegyünk van a kosztümös főpróbára!

fürdőszoba és előszoba takarításról szól majd, meg egy HATALMAS bödön teáról: azt hiszem, fahéjas-almás-mézes teát készítek és rajzfilmeket nézünk majd a gyerekkel. (Ő nézi, én pedig néha abbahagyom a sikálást, és bekapcsolódom a történetbe.)

Estére hamburger lesz, isteni füstölt sajtot vettünk hozzá reggel. Még be kell dagasztanom a bucikat, de onnantól nem egy nehéz dolog: csak kisütöm a húspogácsát, ráolvasztom a sajtot, és a finom, illatos bucikba mehet saláta, újhagyma, mustár, paradicsom… hmmm….

Holnap jön a védőnő, úgyhogy illő lenne összedobnom valami kekszfélét is – szóval hajrá-hajrá, ideje véget vetni az első műszaknak (ma még ki se mozdultam a gép elől, csak munkamunkamunka), és indulhat a második etap.

új sütős szekrényem van! 

Oké, nyilván nem vadiúj, csak eddig nem került a helyére, a pincében várta, hogy mi lesz a sorsa, kinek a királyi fennhatósága alá kerül… ééééés nyerteeeem!

Enyémenyémenyém, úgyhogy nem vesztegettem az időmet, be is pakoltam! (Igen, mint a kiskutya, mikor körbepisili a területét. IGEN, indokolt a mondat végén a felkiáltójel.) Hihetetlen mennyiségű cuccot nyelt el: püspökkenyér, kuglóf, torta, mindenféle szilikon formák, kapszlik, kerámia őzgerinc, húsvéti és karácsonyi extra formák. Szívecskék, pástétomsütők, flan forma… szóval akár hihetnénk, hogy kiürült a spájz, de nem. Ezeket jobbára a konyhából, innen-onnan szedtem össze, úgyhogy most legalább rend(féle) van – ezen a fronton.

…..

Megtaláltam a tökéletes ajándékot a tesóm szülinapjára, most már csak reménykednem kell, hogy ideér, hétfőn rendelem meg.

…..

Holnap ágyat húzok, és megvarrok egy kosárnyi nyuszit: nagyon édes, egyszerű leírást találtam a neten, úgyhogy gyerekjáték lesz. Szó szerint. Barnabás már most extázisban van a gondolattól, és „alig válja”, hogy holnap legyen – ez azt is jelenti, hogy 5 perce bejelentette, hogy ő kialudta magát. És most van 21:32.

El kell intéznem pár dolgot ma a városban (sosem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani. A városban), úgyhogy nyakamba veszem a nagyvilágot, és…

… elintézek néhány megbeszélést itt-ott

… bevetem magam az Ázsia centerbe – ezer éve nem voltam és holnap útba esik

… hazajövök és igazi örömfőzésbe kezdek: tekercseket, isteni, egészséges, gazdag ízű tekercseket fogok készíteni. Tortillát gyúrok, tölteléket kutyulok, és megkoronázandó az egész ténykedést barackos túrós habkönnyű pohárkrémet készítek a fiúknak.

Nagyon úgy fest, hogy idén low-budget húsvét lesz: csoki, csoki és csoki kerül mindenki kosarába, úgyhogy ahhoz is megveszem az alapanyagot: csokipasztillát, szóróanyagot, barna cukrot, tejszínt… remek móka lesz, nyakig csokiban úszunk majd:)

Apropó, úszás:

, mint meglepetés. Még mindig meg tud lepni a ház: újabb és újabb dobozok kerültek elő a pincéből. Az egyikben gyönyörű, hímzett damaszt terítők, ágyneműk(!) vannak, a másikban pedig cizellált szellőzőrács, tortalapát, merőkanál. Legalább 100 évesek:)

Az ágyneműket kimostam, most már csak vasalni kell és mehetnek a szekrénybe, a többi holmi pedig tisztításra vár, aztán majd eldől, mi lesz a sorsa.

….

, mint máktorta. Nem tudom elmondani, mennyire finom lett, pedig érzésből sütöttem. Kedveskedni szerettem volna Medvének (imádja a mákot), úgyhogy összedobtam és megsütöttem egy máktortát (3 tojás, olyan 150g vaj, 250g mák, cukor, tej, pici méz, liszt, sütőpor), és fantasztikusan magas, omlós, intenzív ízű torta lett belőle. Meggylekvárral ettük.

pakolok, rendezem a gardrobot – nem egyszerű. Mégis: valamit csinálni KELL, még akkor is, ha semmi értelme semminek, hiszen úgyis minden a feje tetejére áll hamarosan…

Ahova most felviszem a babaholmit, az Barnabás szobája lesz. Tökéletesen ki kell pakolni, festeni, áthurcolni a dolgait, majd kipakolni a babaholmit, aminek egy része ugyanúgy megy vissza a pincébe (nagyobb ruhák, később aktuális játékok), de ha MOST mindent odalenn hagyok, nem derül ki, mi van a dobozokban. Ráadásul mozdulni se lehet majd tőle.

Kipucolom és elpakolom ma a hótaposókat: ijesztgetnek ugyan még téli idővel, de talán hótaposós idő már nem jön. Mehetnek a dobozba és fel a legfelső polcra.

Ha kiteregetem a függönyöket, beteszek egy újabb adag mosnivalót (mindössze annyi a trükk, hogy MINDIG kell mosni, akkor nem gyűlik össze a ruha), és bepakolom a mosogatógépet is.

Délután vendégek jönnek, illő lenne még sütni valamit, de nagyon nem tudom, hogy eljutok-e odáig.

Mielőtt anyává lettem volna, nem tudtam, hogy lehet így szeretni. Nem tudtam, hogy fájhat ennyire, hogy ennyire túlcsordulhat, hogy védtelen leszek vele szemben, hogy teljesen letaglóz.

Utálom és imádom, hogy ekkora szívem van, hogy ekkora szívem lett. Bármikor rám törhetnek a könnyek, bármikor beborulhat az ég, a nap minden percében aggódom, sóvárgok és vágyakozom egy pinduri törékeny kis emberke után, aki a mindenem lett. Egy csokis puszi, a meleg kis teste, mikor reggel álmosan bebújik mellém a paplan alá, egy irkafirka rajz, mindent, mindent jelentenek a számomra.

Szeretném, ha rendes, tisztességes ember válna belőle. Szeretném, ha olyan férfi lenne, mint az apukája: gondoskodó, melegszívű, családközpontú. 

Szeretném, ha senki nem fogná meg a pillangókat a lelkében. Ha mindig színesben nézné a mindennapok moziját, ha megtanulna keményen dolgozni, ha értéket teremtene és lenne nyoma a világban.

Nagyon-nagyon szeretem a fiam.

Miatta, miattuk is köszönöm, hogy nő vagyok. Hogy nekik lehetek anya és feleség. Néha ügyetlenül, néha sután, néha teljes káoszban, türelmetlenül. Anya és feleség, nekik és értük.. Remélem egyre jobb leszek mindkettőben.